Az FAZ szerint Trump európai látogatása azt bizonyította, hogy kár reménykedni az elnökben, az EU-nak a saját útját kell járnia. Aggódik a Daily Telegraph, mert háborút vizionál a Balkánon, Bryan Hoyt Yee azonban sikeresen oltja a tüzet. Ott. Orbán a burkolt antiszemitizmust lovagolja meg, amikor Sorost támadja nyakra-főre. Nem tudni, mi lesz a CEU-val.
A vezető német jobboldali lap úgy értékeli az amerikai elnök eheti nemzetközi körútját, hogy az megmutatta: Európának saját magának kell az értékeit és az érdekeit képviselnie, mert Trumpra nem lehet számítani. A politikus mindent csakis washingtoni szemüvegen át néz. Az olyan kérdéseknél, mint a migráció és a klímavédelem, egyedül az érdekli, mit jelentenek azok a tengerentúli munkahelyek szempontjából. Azután ahogyan félretaszította a montenegrói államfőt, az pontosan illusztrálta, mennyire nem tartja semmire a szövetségeseket. Őt nem érdekli a szolidaritás, nála minden a pénzről szól. Mármint hogy állítólag mennyivel tartoznak országának az európai partnerek. Putyin biztosan nagyon örült, amikor a beszédet hallotta. Ha így szónokol a Nato vezetője, akkor Moszkvának nincs miért aggódnia. Nyugodtan destabilizálhat ezután is bizonyos tagállamokat. Viszont hogy az amerikai elnök veje titokban állítólag együttműködött az oroszokkal, az megfosztja Trumpot az erkölcsi tekintélytől, amikor több tagsági hozzájárulást követel.
Az elnök nem túl sokat ért a dolgokhoz, nincs politikai tapasztalata, elemző képessége korlátozott. Viszont kiszámíthatatlan. A rövid üzenetek világában él. Csak akkor lehet felkelteni az érdeklődését, ha sikerült az adott gondolatot 140 karakternél rövidebb terjedelemben felvezetni számára. E tekintetben váltakozó eredményt tudnak felmutatni a Bannon-féle kemény nacionalisták, illetve a tanácsadói stáb reális erői. Merkelen látni lehetett, hogy semmi jót nem gondol a politikus brüsszeli vendégszerepléséről. Az európai védelem megszervezése ugyan nagy feladat, de lehetőséget nyújt, hogy összekovácsolódjon a földrész.
A konzervatív lap arra figyelmeztet, hogy háború készülődik a Balkánon, ám ezt a nyugat a továbbiakban nem nézheti tétlenül. A legnagyobb bajok Macedóniában vannak, amely bénító politikai válság agóniájába került, mind nagyobb szláv-albán nemzetiségi ellentétekkel. Szerbiában a miniszterelnök háború lehetőségére figyelmeztetett Koszovó kapcsán. Boszniában a régión belül a politikai és etnikai nyomás erősödésével széteshet a törékeny béke. Mindez az EU orra előtt történik, miközben a szervezet figyelmét más gondok vonják el, és az unió már nem is vágyik annyira az újabb felvételekre. Így a Balkánon leálltak a reformok és ismét napvilágra kerültek a nemzetiségi feszültségek. Ám már messze nem biztos, hogy ha nyílt ellentétek robbannak ki, az USA képes tárgyalásokra kényszeríteni a feleket.
Ugyanakkor a gyengülő nyugat-európai nyomás kinyitotta az ajtót az oroszoknak, akik meg akarják hiúsítani a NATO és ez EU bővítését. Egy amerikai kutató intézet szerint Putyin azon van, hogy lejárassa a nyugati intézményeket, illetve demokráciát. A nyugatnak meg kell akadályoznia a térség destabilizálását, éspedig úgy, hogy kézzelfogható utat mutat fel a csatlakozáshoz. Ehhez látni kell, hogy ha az unió ezúttal sem tudja fenntartani a békét, akkor a saját hitelességét lövi derékba. Brüsszelnek azt is meg kell próbálnia, hogy újra bevonja Washington a térség ügyeibe. Ha nem történik semmi, az katasztrófába torkollhat – egész Európa számára.
A balkáni válsággóc láttán újra bejelentkezett a térségben az amerikai diplomácia. Előzőleg a macedón elnök pl. heteken át megtagadta, hogy kormányalakítási megbízást adjon a többséget alkotó szociáldemokratáknak és a hozzájuk csatlakozott albán pártoknak. Ivanov nem fogadta az európai megbízottakat, helyette inkább elutazott Orbán Viktorhoz. Aztán beadta a derekát, ami egyvalakinek köszönhető: Hoyt Brian Yee-nek, a helyettes amerikai államtitkárnak. (Róla magyar kormányforrások azt közölték, hogy még Obama nevezte ki, tehát nem komoly – a szerk. megj.) A döntő lökést az adta meg erőfeszítéseinek, hogy a State Department világossá tette: a Fehér Háznak ugyan új gazdája van, de a folyamatosság érvényesül a washingtoni külpolitikában. A minisztérium elsőként az albánok körében aktivizálta magát, mert részükről a legnagyobb a veszély, hogy egy szép napon felrúgják a határokat. Ráadásul az albán nacionalizmus nagy sikereket aratott az utóbbi időben. Az amerikai szerepvállalásnak igencsak van értelme, főleg ha figyelembe vesszük, hogy gyengül az EU befolyása, viszont alternatívaként egyre inkább beleszólnak a dolgokba az oroszok és a törökök.
Újfajta antiszemitizmus dívik az orbáni Magyarországon – írja a New York-i zsidó hetilap. A kormányfő jó egy éve egyre élesebb kampányt folytat Soros György ellen, felhasználva a klasszikus antiszemita jelképeket, hogy jelezze a közönségnek: az üzletember olyan külföldi zsidó, aki baljós befolyást gyakorol az országra. Mókás ugyanakkor, hogy sikereit a politikus nagyrészt egy másik amerikai zsidó, a kampánytanácsadó Finkelstein csendes, színfalak mögötti ügyködésének köszönheti. Szoros kapcsolatuk alátámasztja, amit még legádázabb ellenfelek is elismernek, hogy ti. Orbán személy szerint nem antiszemita. Akkor folyamodik a gyűlölködés nyelvéhez, amikor az politikailag kifizetődő. Viszont együttműködik a zsidókkal, amikor éppen az tűnik hasznosnak számára. A Freedom House egyik elemzője rámutat, hogy a térségben egynémely politikusok egymás ellen fordítják az „egységes” nemzetet, illetve az elitet, amelyet Soros remekül testesít meg: vagyis a hatalmat, a mohóságot és az idegenséget. Ez a retorika megmérgezi a vitát, és hatalmas veszélyt rejt magában, ha a gyűlöletkeltés kicsúszik az ellenőrzés alól.
Karl Pfeifer osztrák újságíró arra hívja fel a figyelmet, hogy Orbán burkolt antiszemitizmust alkalmaz, mert a közvetlen uszítás már nem járja. Soros ostorozásával azt akarja sugallni a nagyközönségnek, hogy itt zsidó összeesküvés működik. És a magyarok ösztönösen értik a jelképet. De a támadások időnként sokkal kevésbé leplezettek. Pl. amikor a miniszterelnök olyan globalista nagyvadnak minősítette a befektetőt, aki a védtelen Magyarországra feni a fogát. Közben pedig zajlik a tömeges tiltakozás a Lex CEU ellen, amelynek liberális vonalát Orbán kihívásnak tekinti az ország nacionalista átnevelésével szemben. De a menekültválságról is úgy gondolja, hogy amögött Soros áll.
Finkelstein eredményei az USA-ban Izraelben és Közép-Európában javarészt a politikai kommunikáción múlnak, és ebből a szempontból fontos, hogy a kampányok lehetőleg egyetlen témára összpontosítsanak. Magyarország esetében pl. Sorosra. Csakhogy a hadjárat az utóbbi hónapokban új aggályokat keltett a hatalom által támogatott antiszemitizmus miatt. De pl. a Mazsihisz azt közölte a Forward-dal, hogy a kormányfő politikája egyáltalán nem antiszemita. Hasonlóképpen vélekedik Köves Slomó is. Csakhogy ettől még a zsidó közösség egyszerű tagjai közül jó páran, ha nem a túlnyomó többség azt gondolja, hogy a hatalom a zsidók ellen uszít. Tamás Gáspár Miklós azt mondja, az antiszemitizmus volt az ár, hogy Orbán bejusson a hagyományos jobboldal táborába, ám igazából a liberalizmust és a baloldalt utálja. Valamint ott a zsidó értelmiségieket, akiket magánemberként tisztel, ám politikailag megvet.
Orbán Viktor ellenáll az Európai Bizottságnak a „Soros-egyetem” ügyében, a tekintélyes intézmény további sorsa minden eddiginél bizonytalanabbnak tűnik. A magyar kormány azt válaszolta Brüsszelnek, hogy nem kívánja módosítani a törvényt, amely a CEU bezárásával fenyeget. Az unió úgy látja, hogy a jogszabály az alapjogokat és az EU alapszerződéseit sérti, különösen a tanszabadságot. Egy nyugati diplomata azt mondja, hogy a magyar fél szerint az EU érvei nem megalapozottak, így elég könnyű azokat cáfolni. A magyarok nyugodtak, annál is inkább, mert New York állam kormányzójának tárgyalókészsége kiskaput nyit számukra. Majd meglátjuk, milyen stratégiát választ Orbán, aki egy másik diplomata szerint szabad elektron, és akinek eljárása nevetséges és aránytalan a céltábla fontosságához képest. Nem szolgál mást, mint hogy a választások előtt nyomás alá helyezze a saját tábort, a felszínen agitálja a tömegeket. Sok megfigyelő szerint ugyanakkor az emberek beleuntak a felsőoktatásról zajló vitába, miután az eléggé messze esik napi tevékenységüktől, és amelynek nehezen látják át a tétjét. De az egyetem várhatóan meggyengülve kerül ki az ügyből. A diplomájával a jövőben nem egy könnyen lehet majd elhelyezkedni Magyarországon.
