Ha összehasonlítjuk a Fidesz és az MSZP korrupció-kezelését, akkor érdekes és merőben eltérő stratégiákra bukkanhatunk. Egy valami azonban közös...

Korrupció-kezelés alatt most nem arra gondolok, hogyan kiált tolvajt a két párt egymásra, mikor épp a másik van hatalmon és mutyizik, hanem arra, hogy mit kezdenek azzal, ha a pártjukon belül keveredik valaki korrupció gyanújába. Mi tehát a különbség az Fidesz és az MSZP korrupció-kezelésében?

A Fidesz bűnlajstroma már önmagában is hosszú. Mióta kétharmaddal kormányoznak, azóta az Alaptörvény módosítgatásainak köszönhetően lopják szét legálisan az országot: magánnyugdíjak lenyúlása, visszamenő hatályú törvények, trafikmutyi, földmutyi és sorolhatnánk. Ha azt vesszük alapul, hogy ezeket kormány szinten megengedték maguknak, akkor nem meglepő, hogy Orbán pártembereinek is hagyja, hogy pofátlanok legyenek.

Rogán Tóni már évek óta a belvárosi korrupció császáraként közismert az ingatlan panamázásai miatt. Hol van most? Még mindig az Országgyűlésben. De hogy egy egészen friss példát vegyünk: Vida Ildikó és társai olyan korrupciós botrányba keveredhettek, ami miatt kitiltották őket az Egyesült Államokból. Lett következménye? Nem, hiszen Vida még mindig a NAV élén csücsül. A többi korrupt fideszes nevét pedig még el is titkolják előlünk Orbánék.

Az MSZP-n belüli pozícióharcokat ismerve nem meglepő, hogy ők egészen más stratégiát választottak a korrupció kezelésére. A Fidesszel szemben a szocik minden lehetőséget, megragadnak arra, hogy kiszorítsák egymást a listás helyekről, akár koholt vádak alapján. A sajtóban célozgattak, üzengettek, szivárogtattak. Csak a kedvező alkalmat várják, hogy kitaszítsák egymást a pártból.

Klasszikus példa erre a 2010 tavaszán kitört BKV-botrány, illetve annak vezéráldozata, a budapesti MSZP egykori reménysége, Hagyó Miklós története.

Hagyó sok embernek szúrta a szemét, ezért állítólag a párt legfelső köreiből szivárogtatták ki a sajtónak a Hagyó elleni rendőrségi vallomásokat. Jegyezzük meg itt zárójelben: akik ezeket tették, később elmondták, hogy mit és milyen légkörben kellett mondaniuk. Hogy hazamehessenek a kóterből a családjukhoz.. De ez akkor nem érdekelt senkit. Lendvai Ildikó, az MSZP akkori pártelnöke egyenesen bűnösnek titulálta Hagyót, és az akkori miniszterelnök-jelölt Mesterházy Attila is azt szorgalmazta, hogy minden korrupt elemet taszítsanak ki a pártból.

A tények nem érdekelték őket. A hangulatot már megalapozta az ellenoldal, s bár a korrupció vádjára csak egy tanúvallomás volt, Hagyó bűnösségét - kevés kivétellel - mindenki készpénznek vette. Erre pedig a párton belüli ellenfelek is ráerősítettek, hisz itt volt az idő a politikai ellenfél, a megosztó személyiségű Hagyó kicsinálására.
Hol van azóta a nokia-doboz? A süllyesztőben...És hol van most a korábban választásokat megnyerő budapesti baloldal? Pontosabban a fővárosi MSZP? Szintén zenész….

Amíg tehát a fideszesek a legdurvábban rajtakapott pofátlan tolvajt is bevédik, ha az közülük való, addig a szocik simán bevádolják egymást alaptalanul, ha ezzel párton belül jobb pozícióba kerülhetnek. Mindenki eldöntheti, melyik a számára szimpatikusabb “megoldás”. Azt viszont ne felejtsük el, hogy a cél egyik esetben sem lesz az, hogy mi pénztárcánkat óvják…