Az még csak hagyján, hogy 8 magyar alkotmánybíró szerint azt a választói csoportot, amelyik közvetlen és erősebb, valamint intenzív kapcsolatban van Magyarországgal, diszpreferálni kell azokkal szemben, akik szerintük sincsenek közvetlen, erős és intenzív kapcsolatban Magyarországgal. Tudniillik a határon túli szavazók számára
kényelmi okokból
megengedett a levélben szavazás, a magyarországi állandó lakcímmel rendelkező, de külföldön dolgozók számára viszont meg kell nehezíteni a választást, ezzel akadályozva őket politikai jogaik gyakorlásában.
Ebben nincs semmi meglepő, Orbán miniszterelnök már tavaly októberben elmondta, hogy az Alkotmánybíróság alapvetően kereszténydemokrata többségű. A tagok többsége láthatóan most is tudta, hogy kik és miért választották meg őket.
Ami viszont ennél is durvább, hogy az AB, Navracsics Tibor akkori közigazgatási és igazságügyi miniszter, valamint Pállfy Ilona, a Nemzeti Választási Iroda elnöke indokaira alapozva lényegében
a választási visszaélések megelőzésére és a választások tisztaságának biztosítására hivatkozva
hagyta helyben a jelenlegi szabályozást.
Eredetileg ugyanis a törvény minden külföldön tartózkodó magyar állampolgárnak lehetővé tette a levélszavazást, hogy az alkotmányos alapjog gyakorlását előmozdítsa. Majd ezt megváltoztatták úgy, hogy aki a szomszédos országok valamelyikében él, az továbbra is szavazhat így, aki nem, annak el kell zarándokolni valamelyik külképviseletre.
Navracsics szerint ez azért történt, mert
[a] választópolgároknak a szavazás napján külföldön tartózkodása nem ellenőrizhető,
nem lehet olyan törvényi garanciát biztosítani, amely ezt lehetővé teszi. A levélben
szavazók névjegyzékére történő felvétel iránti kérelemben tehát a választópolgár
következmények nélkül tehetne akár olyan hamis tartalmú nyilatkozatot, mely szerint
a szavazás napján külföldön tartózkodik. A szankció nélküli, valótlan tartalmú
nyilatkozattétel lehetősége azzal a következménnyel járna, hogy az a választás
tisztaságát veszélyeztetné azzal, hogy a szavazatok előzetes megvásárlását és a
szavazás titkossága sérelmének megvalósítását megkönnyítené.
Az NVI-t vezető Pállfy ennél is tovább ment:
[a]rra ugyanis nincs lehetőség, hogy ellenőrizhető legyen az, hogy a levélben
szavazást kérő választópolgár valóban külföldön tartózkodik-e a szavazás napján.
Ennek hiányában pedig gyakorlatilag bárki igényelhetné a szavazási levélcsomag
megküldését, így egyes pártok a szavazatvásárlás olyan módját alkalmazhatnák, hogy
annak a választópolgárnak fizetnek a szavazatáért, aki kikéri a postai szavazólapot, a szavazatvásárló előtt kitölti és átadja részére, majd a szavazatvásárló postán feladja a válaszborítékot.
Ez a visszaélés természetesen külföldön élők esetében sem zárható ki, de
gyakorlatilag – a választópolgárok kisebb számára és földrajzi szóródására tekintettel
– jóval kisebb veszélyt jelent a választások tisztaságára.
Magyarul: az Orbán-kormány akkori igazságügyi minisztere és a Fidesz-KDNP által megválasztott NVI-elnök azt állítja, hogy
-
tudták, hogy a levélben szavazással csalni lehet,
-
a pontos módszert is ismerték,
-
a szomszédos országokban élőknek ezt mégis lehetővé tették.
Semjén büszkén hirdette, hogy már félmillióan kaptak állampolgárságot azok közül, akik nem viselik a magyarországi választáson hozott döntésük következményét. Közülük 200 ezren regisztráltak, több mint 128 ezren szavaztak is.
Azt senki nem állíthatja, hogy ne mondták volna meg előre:
A Fidesz-KDNP listája 2014-ben a levélben leadott szavazatok
95 százalékát kapta meg.
Ezekből a tényekből milyen más következtetést lehetne levonni, mint hogy tudatosan csaltak? Egyszerűen naivak lettek volna, és csak a véletlen hiperszerencsének volt köszönhető a putyini Oroszországot jóval fölülmúló, legfeljebb Észak-Koreára jellemző kormánypárti fölény?
