Van nekünk egy házelnökünk (milyen lehet az a Ház, amelyiknek ilyen az elnöke), aki megint mondott mindenféle bődületes baromságot. Ez kb. már abból is következik, hogy megszólalt.
Dr. Kövér a pestisrácok.hu-nak arról beszélt, hogy
- "a felelős poszton lévő emberek teljesen elvesztették a józan eszüket" (amivel eléggé egyet lehet érteni),
- "már egy rendes összeesküvés-elméletet sem lehet felvázolni",
- de azért ő persze megpróbálja: minden mögött Amerika áll; ha mégse Amerika, akkor a baloldal; ha az se, akkor a nagyipar,
- meg hogy: "Forog az ember gyomra és nem kap levegőt, fuldoklik az európai politika ostobaságától, képviselőinek középszerűségétől és jellemtelenségétől. Az ember néha azt érzi, hogy nincs is remény, mert benne ülünk egy olyan csónakban, ahol körülöttünk mindenki idióta, vagy legalábbis annak tetteti magát."
Hát, ez utóbbi kétségtelenül igaz magára Kövérre is, aki egyszerűen nem érti, vagy nem akarja érteni, vagy azt hazudja, hogy nem érti,
miért baj az, ha folyton bele akar pofázni az életünkbe.
Már azt a követelést is furcsa hozzáállásnak tartom, hogy senki ne szóljon bele a másik életébe.
Itt egyszerűen megáll az ember esze. Dr. Kövér - ez a kifinomult gondolkodó - a bukósisakkal érvel: ti. annak kötelezővé tételével
a közösség, a társadalom „beleszól” tagjainak életébe.
És ez szerinte jó. Normális. Magától értetődő. Föl nem merül ebben a magasan képzett jogászban, a törvények és egyéb jogszabályok arra valók, hogy tiltsanak valamiket. Az emberöléstől a bankrablásig sok mindent. Ezzel ugyan korlátozzák a személyes szabadságot, de közben nyitva hagyják a lehetőségek számának közel végtelenjét: amit nem tiltanak, az szabad.
drMáriás: Kövér László kivizslat Mondrian ablakán miközben a magyar nők társadalmi szerepén és szülési kapacitásán gondolkozik (akril és szén vásznon, 80 x 100 cm, 2013)
És az szabad, ami nem árt a többi embernek; ami árt - a bolti lopástól a környezetszennyezésig és a korrupcióig -, az viszont tilos. Tudniillik
élni és élni hagyni.
Tiltani van joguk, előírni nincs. Ha előírnak az már nem közösség, hanem hadsereg.
Kivételek vannak, még ha nem is feltétlenül támogatandó kivételek. Az oltáskötelezettség például nem tartozik ide: annak elmaradása növeli (és okozza) a járványveszélyt, ilyenformán egyértelműen árt a többi embernek. A tankötelezettség határeset. Az magától értetődik, hogy joga legyen mindenkinek a tanuláshoz. De hogy erre kötelezzünk mindenkit? Hát, legfeljebb arra alapozva, hogy a művelt emberfő talán kisebb eséllyel esik áldozatául a szcientológiának, homeopátiának, a Szent Korona-tannak, a sumer-magyar nyelvrokonságnak, esetleg Dr. Orbán vagy Dr. Kövér összeesküvés-elméleteinek. (Lám, nekik is milyen nyilvánvalóan javukra vált az elvégzett jogtudományi kar!)
A bukósisak (vagy még adekvátabb módon a biztonsági öv) viszont másik eset: bár nyilvánvalóan hasznosak, és életet mentenek, ha valaki nem használja őket, akkor
csak magának árt, másnak nem.
Ugyanilyen például a dohányzás (nincs is tiltva), részben az alkoholfogyasztás (szintén nincs) és a könnyű drogok (tévesen van), míg teljesen eltérnek ettől a kemények. Egy hatás alatt lévő kokainistától ugyanis nincs biztonságban senki, egy elvonási tünetektől szenvedő heroinistától meg pláne.
A bukósisak nem ilyen: senkinek nem lenne szabad beleszólni, viselik-e. Mindenki viselje a felelősséget a saját hibáiért. Az orvos se gyógyíthat beteget akarata ellenére, ezt a képzett jogász Dr. Kövérnek illene tudnia. De ő olyan orvos, aki akaratunk ellenére gyógyítani akar. Ha betegek vagyunk, ha nem.
(Emlékeznek még Ékes Ilonára? Ő is ki akart gyógyítani embereket olyan kórból, amit ők nem is éreztek betegségnek.)
Beleugatni mindenbe, ez a fixa ideájuk, noha senki nem hatalmazta fel őket erre. Még azok se, akik rájuk szavaztak. Olyanok, mint az agresszív kismalac, aki előírná másoknak, mit tegyenek, és ha nekik az nem tetszik, akkor fasizmust kiállt.
De nincs itt liberálfasizmus, véleményterrorizmus, intolarencia,
csak azzal vagyunk intoleránsak, aki bele akar avatkozni az életünkbe. Véleményük lehet, mindenkinek lehet, de az már nem vélemény, ha meg akarják szabni, mit kell tennünk. Az már program. És ez nem genderprobléma. Ez nem a nőkről szól, nemcsak róluk, mindannyiunkról.
A nyugdíjas példa teljesen inadekvát: összekeveri az államot a nemzettel, pedig az állam itt biztosítótársaságként működik: nem "a nemzet", "a társadalom" többi részéért várunk el valamit, hanem befizetett pénzünkért cserébe. Tetszettek volna nem ellopni a magánnyugdíj-pénzeket. Ha nem teszik, senki (avagy a zöm) nem várna el semmit a "társadalomtól", csak a biztosítótól.
A helyzet tehát az, hogy szülünk gyereket, ha akarunk. Vállalunk, ha fel akarjuk nevelni. Ha fel tudjuk nevelni. (Ebben mondjuk nem segít az orbáni gazdaságpolitika).
De ha gyereket vállalunk, azt magunkért, meg gyerekeinkért tesszük, és nem azért, mert a Fidesznek így tetszik.
