- Menekült-ügyben a kelet-európai populisták egy követ fújnak a szélsőjobbos AfD-vel.
- Orbánnak fontos, hogy a kínaiak nem abajgatják olyasmivel, mint demokrácia, jogállam meg emberi jogok.
- Kína politikai befolyást vesz Kelet-Európában.
Megkezdődött a nagy küzdelem az unióban a következő időszak pénzügyi előirányzatának felosztásáért. A tárgyalások igazából csak jövő tavasz végén indulnának, de a tét akkora, hogy már most mindenki csiszolgatja az érveit. Belejátszik ebbe, hogy a Brexit miatt évi 10 milliárd euróval vissza kell fogni a nettó előirányzatot. A lap úgy tudja, hogy Brüsszel három forgatókönyvvel számol. Az egyik, hogy 15 %-kal kurtítják meg az agrár-, illetve kohéziós alapot, a második esetben a csökkentés 30 %-os volna, míg a harmadik eshetőség az, hogy minden marad a régiben. A két alap együtt a támogatások 65 %-át viszi el. Az első eset azt jelentené, hogy szokatlan módon Közép- és Kelet-Európára összpontosítanák a pénzeket. A 30 %-os mérséklésből az következne, hogy a forrásokat kizárólag az új tagoknak adnák, ami még inkább kiélezné az ellentéteket a nettó befizető államokkal. Az agrárium esetében a mínusz 30 % brutális kihatással volna a többi közt Magyarországra.
Persze itt még csupán munkapapírokról van szó, amellyel megfelelő irányba próbálják terelni a tagokat. A Bizottság csupán jövő májusban terjeszti elő a maga javaslatát. De azért a 15 % elég reális alternatívának látszik – véli egy bennfentes. Ugyanakkor nehezen lehet feltételezni, hogy a tagok hajlandóak volnának növelni hozzájárulásukat, mert odahaza nem egy érintett kormányt a populisták szorongatnak. Ily módon a közös költségvetés ügye éppen az EP-választások kampányának kellős közepén vetődik majd fel élesen. A vita mindenesetre robbanásveszélyesnek ígérkezik egyrészt a befizetők: a németek és a franciák, illetve a kedvezményezettek, a magyarok, lengyelek, románok és bolgárok között. A törésvonal pont ott van, ahol a jogállam és a menekültek ügyében is. És itt még tekintetbe kell venni azt is, hogy Berlin és Párizs egyfolytában az EU értékeinek betartásához kívánja kötni a szubvenciókat. Az illetékes biztos nemrégiben jelezte, hogy új megállapodás szükséges, ami lefordítva azzal egyenlő, hogy a németek és a franciák tovább egyetlen eurót sem hajlandóak adni a keleti tagoknak, ha azok nem tanúsítanak kellő szolidaritást.
Kelet-Európában továbbra is eleven a populizmus, és habár hullám némileg csitult, azért tovább szélesíti a szakadékot az unióban. A négy visegrádi államot ilyen-olyan színezetű populisták irányítják. Sikerük széttöri a hagyományos politikát és megnehezíti, hogy a fő áram pártjai koalíciós kormányt alakítsanak. A német és az osztrák helyzet arra emlékeztet, hogy a populizmussal számolni kell, még ha nyomulását a kontinens nyugati felén egyelőre fel tudták tartóztatni. Keleten viszont azzal fenyeget, hogy még inkább legitimál olyan mozgalmakat, amelyeknek egykor a politikai szélén volt a helyük. Mindenesetre, ha a vezetőket megnézzük, azt látjuk, hogy Orbán jobboldali nacionalista. Kaczynski „ideológus”, akinek mániája Oroszország és ikertestvérének a halála. Fico baloldali populista, végül pedig Babis közelebb áll Trumphoz és Berlusconihoz, mint a többiek – mondja egy cseh elemző, Havel korábbi munkatársa. Egy cambridge-i történész szerint Babis más, mint Orbán vagy Kaczynski, nem tekintélyelvű pártállamot akar.
Viszont közös bennük, hogy meglovagolják a globalizáció és a migráció miatt érzett félelmet, és azokhoz fordulnak, akik védelmet akarnak. A volt szocialista országokban különösen erős az aggály, hogy mi lesz a nemzeti identitással. Továbbá bent kívánnak maradni az EU-ban. Ugyanakkor nyugtalanok amiatt, hogy kénytelenek megosztani a hatalmat és nem szeretik a brüsszeli előírásokat. Közben pedig egyre több nyugati politikus vette át Orbán Viktor érvét, miszerint az unión belüli szabad mozgás érdekében szigorúan ellenőrizni kell a külső határokat. Ugyanők azonban élesen bírálták a magyar politikus kijelentéseit, és hogy nem szolidáris a menekültek befogadása ügyében.
Egyébiránt keleten alig vannak migránsok, de az itteni vezetők igen erős hangot használnak a bevándorlás ellen és hozzákapcsolják azt a terrorizmussal szembeni félelemhez. Akárcsak a szélsőjobbos német AfD. A közös nevezőhöz hozzátartozik továbbá, hogy a lakosság jelentős része úgy érzi: valamit elvettek tőle, félrevezették, becsapták. A már idézett brit szakember szerint igazából az a bajuk, hogy elszalasztottak egy csomó lehetőséget a szabadság ügyében 89 után. Beleértve, hogy az előnyöket egy szűk elit aratta le. Továbbá azt hiszik, illetve elhitették velük, hogy nyakukon az ellenség, akár a határokon belül. Az elemző azonban úgy véli, hogy többféle vírus pusztít, ezzel együtt nem tartja valószínűnek, hogy ezek közül sok túlságosan ellenálló volna.
Kelet-Európa üdvözli a kínai ígéreteket, mármint hogy az ország be akar fektetni a térségben, a kilátásba helyezett 3 milliárd dolláros programot ellenben aggódva figyelik Brüsszelben. A 16+1-es csúcstalálkozó ugyanis arról árulkodik, hogy Peking igyekszik kiterjeszteni befolyását a régióban. Orbán Viktor szerint az érintett államok éles versenyt folytatnak a kínai beruházásokért, még ha nem is mindegyikük ismeri el. A szegényebb kelet-európai országokban a segítség főleg a lepusztult vasútvonalak, autópályák és erőművek korszerűsítésére vonatkozik.
Nyugati diplomaták attól tartanak, hogy az ígéretek stratégiai szándékot takarnak egyes EU-tagok befolyásolására, illetve hogy vitatott kérdésekben megtörjék a nehezen kialakított egyetértést a közösségen belül. Elemzők arra is felhívják a figyelmet, hogy a kínai közreműködés szintje elenyészik amellett, amit Brüsszel a szerkezeti és kohéziós alapokból nyújt ezeknek az országoknak. Ennek ellenére beavatott források szerint Magyarország és Görögország nemrégiben azt közölte: nem támogatják a kínai emberi jogi politikát elítélő uniós állásfoglalást, amelynek elfogadásához egyhangú határozat kellett volna. Úgy tudni, Peking a színfalak mögött nagy nyomást gyakorol több államra is, hogy befolyásolni tudja a brüsszeli döntéseket. Márpedig ez gátolja, hogy a közösség egységesen tudjon fellépni az országgal szemben.
Kína új „Selyemúttal” csábítja a kelet-európai partnereket, és bár azok hajlanak is erre, egy s más nem úgy megy, ahogyan azt a kínaiak szeretnék. Az persze érthető, hogy a térség államai igyekeznek támaszkodni Pekingre. Gazdasági kapcsolataik ugyan javarészt az unióhoz kötik őket, ám ésszerű, hogy feltárják azokat a lehetőséget is, amelyek a feltörekvő Ázsiában kínálkoznak. Politikailag is kapóra jön nekik, mert jelezni kívánják, hogy némileg távolságot tartanak Brüsszeltől. Az olyan politikusok, mint Orbán Viktor értékelik, hogy a kínaiak nem tesznek fel kényes kérdéseket a jogállam, a demokrácia és a civil társadalom kapcsán. A miniszterelnök nemrégiben ki is jelentette: éppen elég, hogy nyugaton kioktatják az embert ilyen ügyekben. Ám minden ellenkező nyilatkozat dacára, a kínai együttműködés még nem jutott sokra. Az ország sokkal többet ruházott be pl. Németországban. A régió számára a kapcsolatok kiépítését az is megnehezíti, hogy az EU-ban az állami infrastruktúra-fejlesztésekhez közbeszerzést kell kiírni, ami Pekingnek nem tetszik. Magyarország ugyan a héten közzétette a pályázatot a Budapest-Belgrád vasútvonal korszerűsítésére, de majd meglátjuk, sikerül-e közös nevezőre hozni a kínai érdekeket és az európai szabályokat.
Kínai sokmilliárdos infrastrukturális beruházásokkal igyekszik magához csábítani a kelet-európai államokat, hogy kiszélesítse befolyását a térségben, a többi uniós tag azonban borúlátóan reagál. Azért figyelik bizalmatlanul a fejleményeket, mert a befektetések magukban rejtik az EU fokozódó megosztásának veszélyét – mondta az Európai Parlament Kereskedelmi Bizottságának elnöke. Ő egészen pontosan attól tart, hogy Peking politikai befolyást vásárol az új tagállamokban. Az Európai Néppárt strasbourgi frakcióvezetője úgy gondolja, hogy az uniónak és Kínának a jövőben közösen nagyobb felelősséget kellene vállalnia fontos kérdésekben, ám az EU-nak nem szabad megengednie, hogy megosszák. Mert csak együttes álláspontot képviselve tudja keresztül vinni álláspontját a mind tudatosabb kínai politikával szemben. A Raiffeisen bécsi kutató intézetének vezető közgazdásza szerint a budapesti csúcs azt igazolja, hogy Peking egyre nagyratörőbb terveket táplál, és szándékait üdvözlik a kontinens keleti felén. Ott ugyanis pénzre van szükség, egyben pedig terjed az euroszkeptikus hangulat.
A kelet-európai államok körüludvarolták a kínai miniszterelnököt Budapesten, mert pénzesőt remélnek. Részben azért, mivel szeretnének valamilyen alternatívát maguknak a brüsszeli kötelékekkel szemben. Ám Kína idáig meglehetősen visszafogott volt a térségben, és több esetben is melléfogott. Mindenesetre a 16-+1-es értekezleten akkora volt a felhajtás, hogy a német külügyminiszter már Európa megosztására és a keleti külön útra figyelmeztetett. Orbán bőven tett azért, hogy a konferenciáról szuperlatívuszokban beszéljenek, és hogy kellőképpen méltassák a vendéget.
A térségen belül Magyarország azok közé tartozik, amelyek a leginkább szeretnék elnyerni Peking kegyeit. A kínai, orosz és közép-ázsiai pénzzel, valamint piaccal váltaná ki 2020-tól a csökkenő EU-támogatásokat. Előkészíti, hogy legyen „élet az unión kívül” is. A kínai selyemút azonban idáig sokkal keskenyebb, mint ahogy azt a látszat mutatja, mind a beruházások, mind a kereskedelem összegét tekintve. Inotai András azt mondja, sok program nem hozta vissza az árát, és nem ritkán csupán politikai szándéknyilatkozatokról van szó. Azon felül Kína gyakran fejetlenül cselekszik, és nem érti az európai keretfeltételeket. Azaz még sokáig kell várni, hogy igazi tényező legyen a régióban. Politikailag viszont sokkal jobban alakul az együttműködés, miután a demokrácia és az emberi jogok helyzete nem szerepel a napirenden.
Új szerelem bontakozik ki Kína és Kelet-Európa között. Peking azon van, hogy magához kösse az egykori szocialista országokat – az oroszok nélkül – ezért milliárdos befektetési segélyeket osztogat. A másik fél ebben esélyt látra arra, hogy fokozza függetlenségét Berlintől és Moszkvától. Budapesten a kínai miniszterelnök látogatását az idei év 2. legfontosabb eseményének tekintik, Netanjahu útja után. Pedig Putyin is járt ez évben Magyarországon. Nyugaton ugyanakkor gyanakodva méregetik, hogy Kína meg akarja szerezni az egykori orosz érdekövezetet. Mindazonáltal a keletiek a németeket követik, akik elsőként nyitottak az orosz és a kínai piac felé. De ezen túlmenően igyekeznek mérsékelni a gazdasági függést Berlinnel szemben. Ehhez az infrastruktúra szolgál alapul. Orbán egyik tanácsadója úgy nyilatkozott, hogy szeretnék megteremteni az észak-déli tengelyt. Annál is inkább, mivel az integrált Kelet-Közép-Európa új politikai szereplőként jelenhet meg Oroszország és Németország között. Ugyanakkor magyar részről nem értenek egyet azzal a brüsszeli véleménnyel, miszerint határt kell szabni a kínai befektetéseknek.
Brüsszelben bírálják a 16 kelet-európai állammal kapcsolatos kínai terveket. A Bizottság egyik szóvivője kijelentette, hogy a 16-+1-es keretben elhatározott programok csupán kiegészíthetik az EU Kína-stratégiáját. Egyébként Brüsszel megbízottja mindössze megfigyelőként lehetett jelen a budapesti eseményen. A bécsi Nemzetközi Gazdasági Összehasonlító Intézet szakértője érthetőnek nevezi az uniós borúlátást. Hiszen sokáig bizonytalan volt pl. a Budapest-Belgrád vasútvonal sorsa, de Magyarország azt ígérte, hogy újból nekifut. A szakember szerint nem rosszak a közbeszerzéseken a kínai cégek esélyei, mert ezek a vállalatok versenyképesek. Hatalmas kapacitásfeleslegekkel küszködnek és megfinanszíroznak kockázatos ügyleteket is. Azaz bőven szóhoz juthatnak a Nyugat-Balkánon, ahol nagy a lemaradás, viszont még nem érvényesek a szigorú EU-s szabályok. Orbán számára pedig itt az alkalom, hogy megüzenje Brüsszelnek: neki nem lehet diktálni. De ettől még Kelet-Európa jelenleg még mindig sokkal több pénzt kap az uniótól, mint Pekingtől.
