Felcsútról (Hatvanpusztáról, a Budai Várból) határozták meg a választási stratégiát, de felvidéki magyarok jelentős része beintett, és etnikai pártok helyett a korrupt Smer-kormány leváltásra szavazott. Így se parlamenti képviselet, se kormánytagság nem jut a szlovákiai magyar pártoknak. Mivel Magyarországon nem övezte kitüntető figyelem a szombati szlovákiai parlamenti választást, érdemes talán röviden összefoglalni a történetnek azt a részét, ami közvetve bennünket is érint. A 2 legjelentősebb fejleményt mindjárt az elején érdemes leszögezni:

• a választók leváltották a baloldali populista Smer maffiakormányát;
• a magyar etnikumnak a rendszerváltás óta először nem lesz képviselete a pozsonyi parlamentben.

Az előbbi onnan nézve nem meglepő, hogy 2 évvel ezelőtti újságírógyilkosság (a tényfeltáró Ján Kuciak és barátnőjének megölése) kormánykörökig elérő szálai után az a csoda, hogy a kormány eddig kihúzta. A miniszterelnök nem: Robert Ficót Peter Pellegrini váltotta a kormányfői poszton.

A második pedig azért nem váratlan, mert az egyik magyar párt, az MKP (Magyar Közösség Pártja) sorozatban negyedszer nem tudta megugrani a parlamenti küszöböt.

A másik (magyar dominanciájú, bár magát interetnikusnak nevező) formáció, Bugár Béla Most-Hídja pedig részt vállalt a népszerűtlen maffiakormány mögötti kormánykoalícióban, és ezzel gyakorlatilag lenullázta magát. (Nem léptek ki Kuciak megölése után sem, bár a miniszterelnökcsere és Kalinák belügyminiszter menesztése nekik is köszönhető.)

Innen nézve semmi meglepő nem történt. Pedig alakulhatott volna ez nagyon másként is.

• Ha a 2 magyar párt közös listán (választási pártban) indul, akkor szinte biztosan ott vannak a pozsonyi parlamentben.
• Az MKP-nak pedig arra is megvolt minden esélye, hogy ne pusztán csak bejusson, de kormányra is kerüljön. Sőt, a következő kormánykoalíció második legerősebb pártja legyen kb. 15 képviselővel.

Ha Budapest, a Fidesz, illetve maga Orbán Viktor nem szól bele,

és gyakorlatilag egyszemélyi döntésével (zsarolásával) nem akadályozza meg, hogy a magyar etnikum jelentős érdekérvényesítő-képességgel bírjon a következő parlamenti ciklusban.

A történet még tavaly májusban, az európai parlamenti választáson kezdődött, ahol az MKP 400 szavazattal maradt le a mandátumról. A Híd még rosszabbul szerepelt, alig 2,6 százalékot ért el.

Ebből már mindenki tudhatta, hogy ha semmi nem változik, akkor háromnegyed évvel később a szlovákiai parlamentben sem lesz magyar párt.

A Most-Hídnak nem volt nagy mozgástere, az MKP-nak viszont két opciója is. Amelyek közül sikerült a biztos bukáshoz vezető harmadikat választania.

Az első lehetőség természetesen az volt, hogy összefognak és közösen indulnak a magyar pártok. Augusztusban le is ültek tárgyalni, majd hirtelen felálltak. A hírek akkor arról szóltak, hogy a Fidesz vétózta meg az együttműködést. Erre bizonyíték ugyan nincs, de például Kövér László többször azt nyilatkozta, hogy Bugár Bélát nem tekinti magyarnak (noha Bugár természetesen magyar, és pártjára, a Hídra is szinte kizárólag magyarok szavaznak).

Hónapokkal később egy hekkercsoport, az Igazság Ligája nyilvánosságra hozott több emailt, amiket állítólag Kubatov Gábor írt. Az egyiket az MKP választmányi elnökének. A levél hitelessége kétséges, mert

talán még Kubatov sem lehet annyira hülye,

hogy írásba adja, a Fidesz, illetve a budapesti kormány illegálisan finanszírozza egy másik ország politikai pártját, amiért cserébe a annak politikájába is beleszólást akar. (Bár Kubatov akadályozott már meg népszavazási kezdeményezést börtönviselt, bőrfejű verőemberekkel, szóval ki tudja.)

De az MKP-nak még a fideszes vétó után sem kellett kétségbe esnie. Még annál is jobb lehetősége akadt, amint a Híddal való fúzió.

A tárgyalások megszakadásának hírére Igor Matovic ugyanis kitartó udvarlásba kezdett, hogy saját listájára csábítsa a Smerrel magát nem kompromittált (annál is inkább, mert parlamenten kívüli) MKP-t. Az az Igor Matovic, akinek pártja, az Olano (Egyszerű Emberek és Független Személyiségek) nagy fölénnyel nyerte a szombati választást, és várhatóan ő lesz Szlovákia következő szlovák miniszterelnöke.

Ezt akkor még természetesen nem lehetett tudni, de azt igen, hogy Matovic 14-15 képviselői helyet garantált, ha az MKP az Olanóval koalícióban (választási szövetségben) indul. Ez jelentős eredmény lehetett volna már önmagában is az addigi és mostani nulla mandátumhoz képest. Ráadásul - mint utóbb kiderült - ez komoly pozíciókat biztosított volna a következő kormányban.

Azonban ismét jött a budapesti (felcsúti) elutasítás. Matovic ugyanis a korrupt kormány leváltásával kampányolt, Orbán Viktor ellenben a Fidesz kongresszusáról, tavaly szeptemberben megüzente Pozsonyba:

Reméljük, Pellegrini miniszterelnök úr is sikerre vezeti csapatait a soron következő választáson.

Tehát hogy ő a maffiakormány győzelmének szurkol.

Szóval szó sem lehet a kormányváltó közös listáról. (Orbán a kampányban is kiállt Pellegrini mellett, elvitte Röszkére is, és együtt fényképezkedett vele (lásd a képet fent; Orbán mellett Pellegrini). El nem lehet képzelni, milyen hatást akart elérni ezzel. Ha saját - szlovákiai - népszerűségével akarta megtámogatni a Smert, akkor a terv nem érte el a célját.)

A szlovákiai magyar politikusok - ismerve az ország hangulatát - elhűlve hallották Obán Pellegrini melletti kiállását, de nem szálltak szembe a vezéri akarattal. Ugyanakkor ebből azt szűrték le, hogy akkor a Főni az etnikai politizálást támogatja, tehát mégiscsak Bugárékkal kell fuzionálni (mert külön-külön nincs esély a bejutásra, ez nyilvánvaló volt).

Októberben ismét leültek, meg is állapodtak, majd 3 nap múlva az MKP elnöksége elutasította a megállapodást. Ezt azzal indokolták, hogy a soktízezres támogatottságú Híd listája helyett inkább annak az Összefogás nevű pártnak a listáján indulnának, ami augusztusig nem is létezett. Mert csak. Mert ez a Fidesz kívánsága.

Így is történt:

• MKP-Összefogás (MKÖ néven) 3,9 százalékot kapott, nem jutott a parlamentbe.
• A Híd szintén kiesett, alig 2 százalékos eredménnyel.
• Választási pártban közösen indulva ellenben bejutottak volna.
• Az Olano pedig 25 százalékkal nyerte a választást, és a vezető kormánypárt lesz.

Az Egyszerű Emberek még a magyarlakta járásokban is taroltak. 13-ból 10-ben is megelőzték az MKP-t, egyszer pedig döntetlenközeli eredményt hoztak.

Orbánnak 2 célja volt: az etnikai magyar párt parlamentbe juttatása (amiért semmilyen magyarországi közpénzt nem sajnált), valamint a Pellegrini-kormány hatalomban tartása (alkalmasint az etnikai magyar párt segítségével). De egyik sem teljesült.

A felvidéki magyarok kb. 30 százaléka Matovic pártjára szavazott,

szembementek az orbáni akarattal,

többet ért nekik a (pozsonyi) korrupt kormány leváltása, mint az az etnikai párt parlamentbe juttatása vagy a budapesti (szintén korrupt) rezsim megmaradása.

Viszont a szlovmagyar politika semmit nem profitált abból, hogy a magyarok a kormányváltást támogatták. Két szék között a pad alá estek. Se parlamenti képviselet, se kormánytagság, 0 érdekvényesítő képesség a következő 4 évre, mert engedelmeskedtek Orbánnak, és a saját választóik érdekeit alárendelték a budapesti kormányénak.