Az egyszerű polgár igazságérzete.

10 évvel az Orbán-kormányok megalakulásának kezdete után azzal már nem lehet a lapok címoldalára, hogy valamelyik Fidesz- és miniszterelnök-közeli kliens, stróman,és oligarcha újabb milliárdokat kapott az állami vagyonból. Mert a hír az, ami eddig ismeretlen, váratlan és meglepő. Ebben meg semmi új nincs, hogy pénzzel (közpénzzel) tömik a klientúrát és vagyonkezelőket, az csak a szokásos.

Címlapra már csak azzal lehet kerülni, ha valamelyik közülük megsértődik  azon, hogy az adófizetőket érdekelné, hogy lesz az ő (ti. az adófizetők) pénzéből magánvagyon, és kiakad a zaklatáson, mint Mészáros Lőrinc:

Ne zavarjanak, legyenek szívesek. Nem vagyok közszereplő, úgyhogy ha lehet, akkor egy kicsit távolodjon el tőlem, jó? (...) De még egyszer, távolodjon el tőlem, jó? Azonnal távolodjon el! (...) Mondom, távolodjon már el tőlem!

Hát kicsoda maga, hogy engem zaklat? (...) Én meg egy polgár vagyok, nem közszereplő, nagyon kérem, hogy fáradjon el.

A veszteséges vállalkozóból dollár- és euromilliárdossá vált egykori gázszerelőnek formálisan igaza van. A törtvény szerint ugyanis az számít közszereplőnek (2013-tól még szűkebben: közéleti szereplőnek), aki 

• közhatalmat gyakorol, gyakorolt vagy közhatalom gyakorlásával járó tisztségre jelölték,
• illetve aki a politikai közvéleményt feladatszerűen alakítja vagy alakította.

Innen nézve egyértelmű, hogy Mészáros két éve miért hagyta ott idő előtt a felcsúti polgármesterséget. Pedig 2011-ben még törvényt is módosított a Fidesz-KDNP annak érdekében, hogy helyet csináljanak neki. (Megtiltották, hogy köztartozással választott pozíciót lehessen betölteni, ezért az előző felcsúti polgármesternek le kellett mondania.)

Az egykori gázszerelő azonban ennek ellenére is elhagyta a posztot. Tehát már nem politikus, és miután Orbán Viktor elvette tőle (névlegesen Mészáros maga ajánlotta fel a propagandaholdingnak) a médiáit, már a másik feltétel sem áll: nem alakítja a "politikai közvélemény feladatszerűen"

A törvény ugyanis ilyen. Talán nem teljesen véletlenül.

Közszereplőnek minősül egy falusi polgármester, egy járási rendőrkapitány (közhatalmat gyakorolnak), egy újságíró, és akár még egy színész is (befolyásolják a közvéleményt), de a törvény szerint

nem minősül közszereplőnek az az oligarcha-stróman kör, amelyiknek az elmúlt néhány évben többezer milliárd forintot játszottak át az állami költségvetésből

jórészt haszontalan beruházásokra (például kongó stadionok és üresen járó kisvasutak építésére), egyes esetekben a bűncselekmény gyanúját is felvetve (elég csak a Tiborcz-féle közvilágítási projektról készül OLAF-jelentésre utalni).

Azonban a törvény szerint az ebben érintett kör, Szíjj, Garancsi, Varga, Paár, Balásy, Jászai, Tiborcz, etc. és persze főleg Mészáros urak nem közszereplők, hanem egyszerű polgárok, akiket nem lehet megkérdezni arról, 

• miként élik meg, hogy 10-15 évvel ezelőtt ismeretlen vagy egyenesen veszteséges vállalkozóból mára felfoghatatlan és összeszámolhatatlan vagyonhoz jutottak;
• milyen érzés, hogy a közvagyonból egyenként tíz- százmilliárdokat szerezve luxusrepülőgépek, luxusjachtok és luxusvillák háromszögében élik az életüket.

Mert zaklatásnak élik meg. Az egyszerű polgárok. Pláne Mészáros. Lásd még:

nincs itt semmiféle korrupció, amit annak neveznek, az az Orbán-kormány legfőbb politikája.

Ilyenformán akit az oligarcha- és strómankör viharos sebességű és elképzelhetetlen mértékű meggazdagodásáról szintén meg lehetne kérdezni, az maga a NER tótumfaktuma és atyamestere, Orbán Viktor. De őt meg szintén nem lehet, mert

• csak évente egyszer áll a sajtó elé;
• akkor is kikerüli a kérdést;
• azt állítja, neki semmi köze azoknak a sorozatos tendergyőzelmeihez, akiknek időnként igénybe veszi a lusxusjetjét és luxusjachtját;
• és különben is, ő nem foglalkozik üzleti ügyekkel.

Amivel viszont láthatóan foglalkozik, az közvélemény befolyásolása, és a kormánypártokat hátrányosan érintő válsághangulat megfordítása. Ezért indítanak (persze közpénzből) olyan propagandakampányt, amire az ellenzéknek nincs válasza. Mert nem is lehet, mert se pénze, se joga nincs ellenkampányt indítani.

Az Orbán-kormány és kitartottja, csicskái, valamint felszopói azzal indokolják, az ún. nemzeti konzultáció témáit, hogy

Az elmúlt időszakban olyan társadalmi problémák kerültek a felszínre, amelyek nemcsak a magyar emberek igazságérzetét, de közvetett módon a pénztárcáját is érintette.

Most akkor egyrészt felvetődhet, hogy minek megkérdezni az embereket, ha már eleve tudható, mi a véleményük.

Másfelől viszont a propagandakampányban sulykolt börtön- és iskolakártérítési ügyek még a kormány szerint se fájnak többe 10 milliárdnál (ami ráadásul nem egy vagy néhány, hanem sok száz ember között oszlik meg).

A legbiztosabbra a kormány akkor mehetne, ha azt a kérdést  tenné fel, hogy

Ön támogatja vagy ellenzi, hogy az Orbán Viktorhoz köthető oligarcha-, stróman- és vagyonkezelői kör az utóbbi néhány évben többszáz milliárd forintos vagyonra tett szert az adófizetők pénzéből nekik juttatott többezer milliárd forintnyi állami megrendelésből?

A kormány nyilván nem fogja feltenni ezt a kérdést, pedig minden feltételnek megfelel:

• érinti az emberek pénztárcáját,
• sérti az igazságérzetét.

Ha ma Magyarországon valami okkal sértheti az emberek igazságérzetét, akkor az az, hogy a miniszterelnök barátja és volt iskolatársa veszteséges vállalkozóból dollár- és eurómilliárdossá vált közpénzből.