A Századvég már méri, mennyien támogatnák ezt - állítja egy belső körös kormányember. 
Az tudható, hogy az Orbán-kormány úgy működik, előzetesen igyekszik tesztelni az általában represszív intézkedéseinek várható hatását. Azaz közvéleménykutatásokkal méri fel, mennyien támogatnának egy adott döntést.
- Ha tehát ismerjük, hogy mire kérdeznek rá a felmérésekben, akkor tudhatjuk, hogy mit terveznek.
- Ha azt is tudjuk, mekkora a támogatási arány, akkor jó eséllyel megjósolható, hogy mire készülnek.
Általában csak utólag hozzák nyilvánosságra a kutatás eredményét. Most viszont - véletlenül vagy tudatosan - fordítva történt: a Századvégnél dolgozó kormánypolitológus, Kiszelly Zoltán az állami média honlapján vezetett (természetesen közpénzből finanszírozott blogján) pénteken azt állította,
A Századvég friss kutatása szerint a magyarok többsége (61%) betiltaná a külföldről pénzelt, politizáló “civil” szervezeteket.
Amit meg is indokol:
Igazuk van! Egyetlen állam sem tűrheti, hogy más államok, spekulánsok, vagy gazdasági érdekcsoportok civil álarc mögé bújva, demokratikus felhatalmazás nélkül alakítsák át kényük-kedvük szerint a társadalmat.
A betiltás indokoltságát a józan ész dicsőségére valahogy sikerült abból a gondolatból levezetnie, hogy
A demokrácia az egymással versengő alternatívák közötti szabad választás lehetősége.
A Kiszelly által hivatkozott kutatást eddig nem hozták nyilvánosságra. A Századvég azonban az elmúlt hetekben közölte
- a gyöngyöspatai szegregációs kártérítés
- és a börtönzsúfoltsági kártérítések
fogadtatásáról szóló felméréseit. Aligha véletlen, hogy a kormány által finanszírozott intézet éppen a kormánypropaganda két legfontosabb témáját kutatja nagy erőkkel.
Alkalmasint ezeknek a méréseknek a része volt az a kérdés is, aminek eredményét Kiszelly kiadta. (A Századvég kutatásainak hitelét némileg gyengíti, hogy szeptember végén azt publikálták, a fővárosiak az "erős és tapasztalt vezetőt, azaz Tarlóst preferálják az "alkalmatlan" Karácsonnyal szemben, ám ezt az állítást a valóság kicsit sem igazolta vissza.)
Az Orbán-rezsim évek óta háborúban áll a tőle független civil szervezetekkel.
Már represszív jogszabályokat is elfogadott ellenük, 2018-ban az ún. Stop Sorost, amelyik illegálisnak minősíti a menekültek segítését, valamint különadóval is terheli az ebben résztvevő szervezeteket.
A nyilvánvalóan alkotmányellenes törvény miatt az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított, és bírósághoz is fordult, úgyhogy a gyakorlatban egyelőre nem alkalmazzák.
De korábban arra is volt példa, hogy a kormány rendőri-hatósági erővel lépett fel a vele nem egy politikai állásponton lépvő organizációk ellen. 2014-ben piti - és utólag kiderült: hamis - indokokkal rabláncon vitték el a Norvég Civil Alap pénzeit kezelő Ökotárs Alapítvány vezetőit.
Az indoklás az NGO-kal szembeni represszió mellett az, hogy "szemben állnak a nemzeti érdekkel". Azaz a kormány magának vindikálja a nemzeti érdek képviseletét és kizárólagos meghatározását, és nemzeti érdeket azonosítja az állam, illetve az azt uraló politikai-gazdasági érdekcsoport érdekeivel.
Így fordulhat elő, hogy a magyar állammal szemben az alattvalók érdekei kevesebbet érnek: a magyar állampolgárokat a kártérítési ügyekben képviselő civil szervezetek betiltását fontolgatják.
Időnként egészen abszurd indoklásokkal megtámogatva. Például a Századvég azt állította, azért "aggályos", hogy a közérdekű adatok igénylésénél NGO-k működnek közre, mert az adatok így esetleg eljuthatnak a "külföldi finanszírozókhoz" is.
Hát hogyne. Elolvashatják akár az újságban. A dolog lefordítható úgy is, hogy nehogy a külföld is megtudja, mire költik a közpénzt Magyarországon, inkább ne ismerhessék meg a magyar állampolgárok sem, hová folyik el a tőlük beszedett adó.
A közadatigényléseket érintő századvéges megnyilvánulás különös pikantériája, hogy a konkrét adatkérelem éppen a Századvég kormányzati finanszírozásának megismerését célozta.
Az Orbán-rezsim fő problémája ezekkel a szervezetekkel nem kizárólag az, hogy ellentétes véleményen vannak, hanem főként az, hogy nemcsak jogilag,
anyagilag sem függenek a kormánytól, ezért nehezen lehet őket befolyásolni.
Ellentétben például az ellenzéki pártokkal amelyek az államtól kapják a működésükhöz szükséges forrásokat, ezért ezeknek a megvonásával - a politikailag kétségtelenül elfogult ÁSZ bírságain keresztül - eredményesen lehet zsarolni őket. (Lásd a Jobbik esetét az elmúlt évekből, akik éppen olyan burkolt pártfinanszírozás olyan miatt kaptak többszázmilliós büntetést, ami miatt a Fidesznek a haja szála sem görbült.)
A külföldi finanszírozás természetesen nem valami ellenséges befolyásolási kísérletet jelent. Az NGO-k vagy a NATO-szövetséges Egyesült Államokból vagy az Európai Unió valamelyik tagállamából kapnak pénzt. Alternatívája ezek elfogadásának nincs. A magyar közpénzek elosztásánál a kormány szelektál a szervezetek között: csak azokat támogatja, akik nem kritikusak vele szemben.
- A kormány számára az ideális civil szervezet amelyik nem politizál, hanem bélyeget gyűjt vagy népdalokat.
- Vagy ha igen, akkor nacionalista, vallási, antiliberális szellemben, a rezsimet támogatva, mint a CÖF-CÖKA és a Fidesz körüli pszeudo-civilszervezetek (a GONGÓ-k).
Ha tehát a Fidesz-KDNP megtiltja a külföldi támogatás igénybevételét, az a valódi NGO-k ellehetetlenüléséhez és megszűnéséhez vezet, mert más anyagi forráshoz nem tudnak jutni. Nyilván ez is a cél.
A ki- és betiltás ugyanakkor egészen drasztikus lépés volna és az Orbán-kormány további elszigetelődéséhez vezetne. A külföldi finanszírozású civil szervezetek Európában eddig csak Putyin Oroszországából tiltották ki. (Az Átlátszó szedte össze az ehhez vezető 5 lépést.) Orbán tehát a nagy mentor és példakép nyomába léphet, ha valóban ellehetetleníti a tőle független és vele kritikus szervezetek működését.
Természetesen az egymással versengő alternatívák közötti szabad választás lehetőségének nagyobb dicségére.
