Az a kormány, amely lépten-nyomon demokratikus felhatalmazásával dicsekszik, mindent elkövet, hogy megakadályozza a népakarat érvényesülését.
Az elmúlt hetekben két alkalommal is egyértelművé tette az Orbán vezette NER-elit és az őket elvtelenül kiszolgáló, adómilliárdokon tartott propaganda, hogy a legkevésbé sem elkötelezett a demokrácia, a népképviseleti rendszer irányába. Az első támadást a
csúcsjelölti rendszer ellen intézte
az a társaság, amely amúgy lépten nyomon a választók felhatalmazására hivatkozva rabolja le az országot.
A folyamatosan demokrácia-deficittel vádolt Európai Unióban a pártok azt merészelték kitalálni, hogy olyan ember vezesse az Európai Bizottságot,
– akire a szavazók voksoltak,
– aki a kampány során egyértelművé tette az elképzeléseit,
– akit meg lehetett ismerni,
– aki a végül győztes párt uniós listáját vezeti.
Ezek lennének a csúcsjelöltek. Ha tetszik: az Európai Unió kormányának potenciális első emberei.
A magyarországi – és minden más uniós államban tartott – választásokon magától értetődő, hogy győztes párt listavezetője kapja meg a kormányalakítási megbízást. Még akkor is, ha ez hosszadalmas komrányalakítási tárgyalásokat, akár kisebbségi, külső támogatásra szoruló kabinet felállítását jelenti is - mint amilyen épp Csehországban működik.
Ezzel szemben Orbán hónapokon keresztül kardoskodott azért, hogy ne a közvetlen demokrácia, vagyis a direkt népakarat érvényesüljön az EU-ban, hanem a neki sokkal testhez állóbb, zárt ajtók mögötti alkuk és mutyik eredménye. Vagyis Orbán nem bízna az emberekre fontos döntést - a választók játszák csak el a szerepüket, de a komoly dolgokba nehogy beleszóljanak. Inkább majd megismerhetetlen háttéralkuk eredményeként emeljenek trónra valakit, akit senki nem ismer, senki nem szavazott rá, így az emberek támogatását sem bírja.
Ugyan ez a mentalitás nyilvánult meg a kormányoldalon
az ellenzéki előválasztással kapcsolatban.
A kormány altájékán lakozó propagandisták “roncsderbinek” meg ki emlékszik még, minek nevezték az előválasztást. Pökhendi, kioktató és lesajnáló stílusban igyekeztek ítéletet mondani egy ugyancsak demokrtikus folyamatról.
Értjük persze, hiszen:
– arról a Fideszről beszélünk, ahol Észak-Koreát megszégyenítő arányban szoksá Orbánt újra és újra és újra elnökké választani,
– ellenben sem párton belül, sem azon kívül nem szokás vitába bocsátkozni az ellenfelekkel,
– fontos, pontosabban bármilyen döntést pedig kizárólag a vezénylő tábornok hozhat, senki más.
Mindez persze érthető: Orbán és sleppje joggal tart az emberektől, a szavazóktól. Ahogy kebelbéli illiberális jóbarátja, Erdogan is. Könnyen elképzelhető, hogy összellenzéki összefogással Budapest Isztambul sorsára jut - pontosabban Orbán jut a török diktátor sorsára.
