A magyarok negyede se támogatja Orbán programját.
A kormánypropaganda - természetesen, hiszen ezért fizetik - azt harsogja, hogy a Fidesz óriási, történelmi győzelmet aratott vasárnap. Miközben a lényeget, a dolgok érdemi részét tekintve a jelenlegi magyarországi kormánypártok eredménye valójában komoly kudarc. Győzött ugyan a Fidesz, de ez semmire sem jó neki.
Miért állítom ezt?
Először is azért, mert a Fidesz-KDNP listája alulmúlta a várakozásokat. A kormányközeli Századvég és Nézőpont arra készítette fel a választókat, hogy a Fidesz 15 mandátumot is szerezhet, de a 14 - és ezzel a magyar képviselői helyek kétharmada - minden bizonnyal meglesz neki.
Ehhez képest csak 13-at szereztek, ami semmivel nem jobb, mint 5 évvel ezelőtti eredmény. (Már csak ezért is nettó parasztvakítás, hogy Orbán "korszakos" győzelemről beszélt.)
Viszont azóta történt egy s más.
Például, hogy az Orbán-rezsim rátalált a populista csodafegyverre, a xenofóbiára. Ezzel viszont szembekerült a nyugat-európai mainstream jobboldallal, és az autokratikus rendszer elveszítette a baráti védőhálót, de legalábbis lényegesen meggyengült a szövetségesi rendszere.
Az EP-választás a rezsim létét semmilyen értelemben nem fenyegette, ellenben jó alkalom volt Orbánnak, hogy bebizonyítsa: a jobbközép fősodorral szemben ő jár a helyes úton, mert a szélsőjobb politikával maga mögött tudhatja a választók többségének támogatását.
Ám ez nem sikerült neki. Nagyon nem.
- A 2014-es EP választáshoz képest a mostani 1,7 millió szavazója bő félmilliós nyereséget jelent.
- Azonban a tavalyi országgyűlési választáshoz viszonyítva (csak a hazai listás szavazatokat tekintve) már 800 ezres veszteséget mutat a mérleg.
Pedig a módszerek 2018-ban és 2019-ben is ugyanazok voltak: a Fidesz teljesen leuralta a vidéki nyilvánosságot, tömegesen utaztatta a szavazókat, és nem volna meglepő, hogy ugyanúgy fizetett volna nekik, mint tavaly is tette.
Ráadásul még a fő kampánytéma is ugyanaz volt: mindent feltettek egy lapra, a képzelt migránsapokalipszisre, bízva abban, hogy a médiamonopólium biztosítja majd neki a jelentős fölényt.
- Orbán belső körökben 60 százalékot tűzött ki célként.
- Ehhez képest az 52,1 ugyancsak jelentős kudarc.
A rezsim első embere szeret a magyar nemzet, az összmagyarság, minden magyar választó nevében nyilatkozni, ehhez képest a 8 millió választónak csak kevesebb mint 18 százaléka állt mögé, és támogatta a programját.
Érdemes felidézni, a kormánypárti, a fiktív migránsveszélytől rettegő, a már csak képzelt keresztény kultúráért aggódó választót nem a Fidesz-KDNP-re való szavazásra hívták fel, a pártlogók csak a plakát alsó sarkába fértek oda. (Lásd a képet.)
A kudarcos eredményt könnyebb lett volna akkor magyarázni, ha a Fidesz-KDNP vagy Trócsányi van a plakáton, mert akkor lehetett volna utólag mondani, hogy rosszak voltak a jelöltek, unalmas a listavezető, etc. Orbán Viktor azonban alighanem elhitte a saját propagandáját, vagy ténynek tekintette a vágyait, miszerint mögötte áll a nemzet többsége, és saját programjának támogatására buzdított.
Túlvállalta magát: kiderült, hogy még
a magyarok negyede se támogatja Orbán Viktor programját.
(És még ezeknek is egy komoly, hatszámjegyű hányada nem a programot támogatta, hanem a pénzt, amit kapott.)
Meg lehet próbálni az eredményt azzal magyarázni, persze, hogy az EP-választásoknak hagyományosan nincs igazi tétje és a részvétel mindig alacsony.
De éppen Orbán adott neki tétet azzal, hogy a nemzet, sőt a keresztény kultúra pusztulását vizionálta. Azonban tavalyhoz képest már 800 ezerrel kevesebben hittek neki. Pedig a pártállam - az ellenség megtévesztésére és történelmi okokból még mindig önkormányzatnak nevezett - leágazásai ezúttal is mindent megtettek, hogy biztosítsák az engedelmes választói tömeget.
És ha az EP-választásnak nincs tétje, akkor mit kell gondolni a 2016-os, tökéletesen jogkövetkezmény nélküli kamureferendumról?
Annak egyáltalán semmi tétje nem volt, semmi a világon. Nem osztott, nem szorzott. És bár már az sem lett érvényes, mégis elment rá 3,4 millió választó, akik közül 3,3 millióan szavaztak Orbán programjára.
Ezt akkor "nagy izomnak" nevezte a Fidesz elnöke, aki azóta
elveszített másfél millió embert.
Ugyanarra a kérdésre (ti. hogy kell-e félnünk a migránsoktól, és kell-e nekünk Orbán) Magyarországon három éve még 3,3 millióan, egy éve 2,6 millióan, idén már kevesebb mint 1,8 millióan szavaztak igennel.
A trend világos: kezd kifogyni a levegő a migránssztoriból, és ezzel párhuzamosan
gyengül Orbán Viktor is.
Azt ne higgye senki, hogy Orbán támogatottságának csökkenése nem fog feltűnni Berlinben, Párizsban és Brüsszelben. Két szék között a pad alá esett: se erős szövetségesek, se erős felhatalmazás. Ez így nem egy sikertörténet.
A Fidesz 13 strasbourgi képviselője még az 1 RMDSZ-essel és az 1 szlovén szélsőjobboldalival is csak a 751 fős EP alig 2 százaléka. Ennyivel még akkor se lehetne megállítani a migrációt, ha valaki tényleg komolyan gondolná azt.
Orbán erős felhatalmazást, komoly legitimációt remélt az EP-választástól. Arra kérte a támogatást, hogy "vastag hangon beszélhessen" Brüsszelben. Ehhez képest szövetségesek és védőháló nélküli, 2%-os egérként fog cincogni.
A választásokat Magyarországon egyelőre még megnyeri, de ez főleg az ellenzék széttagoltságának, dilettantizmusának és - nem mellesleg - elnyomásának köszönhető.
A Fidesz mögött ott áll a pártállam teljes apparátusa. Csak a magyar választók jelentős többsége nem áll ott.
