Orbán a hazai reformellenes lobbicsoportok letörése helyett azonban intenzív ellenségkeresésbe kezdett Brüsszelben és a nagyvilágban és közben saját oligarchacsapatot épített – mondja az, akit a vezénylőtábornok személyesen nevezett ki a versenyhivatal élére.

Eddig sem volt különösebben nagy kérdés: a NER fundamentumát jelentik a kézből, pontosabban adómilliárdokból és uniós pénzből etetett házi oligarchák és az intézményesített korrupció. E világ működéséről most azonban olyasvalaki számolt be részletesen, aki Orbán kegyeltje, a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) fideszes elnöke volt. Az 1998-ban kinevezett Nagy Zoltán annyira hatékonyan végezte munkáját, hogy Gyurcsány is felhasználta a szocialista érdekkörök és lobbicsoportok megfékezésére - 2004-ben újabb hat évre kapott kinevezést. A 2010-es Orbán azonban már elküldte.

A Heti Válasz romjain megmaradt felületen most értékes interjút adott a hazai viszonyokról Nagy. Egyebek mellett kijelenti:

– A szociális piacgazdaság gyökeresen szemben áll a vezérelvű hatalomgyakorlás modelljével. Az erős, szabályozó állam mellett a tulajdon szabadságára, a szerződéses szabadságra, továbbá a verseny szabadságára, a decentralizációra épül; a kartellek és a monopóliumok magánhatalmának felszámolására.

– … a magyar társadalmat és gazdaságot durva monopolista struktúrákba, kartellező magatartásra kényszeríti a mostani Fidesz-kormányzat. Nem demokráciaszakértőként vagy jogvédőként, hanem közgazdászként mondom, amit mondok.

– … nem szeretjük a káoszt, de ebből nem következhet, hogy a gazdasági, politikai monopóliumok érdemessé válnak a rajongásunkra.

A korlátlan hatalom mindig, mindenütt és menthetetlenül túlkapásokhoz, rossz utak követéséhez vezet.

– A hazai reformellenes lobbicsoportok letörése helyett azonban intenzív ellenségkeresésbe kezdett Brüsszelben és a nagyvilágban – és közben saját oligarchacsapatot épített. Az egészségügy és az oktatás központosításának például egyetlen érdemi hozadéka sincs. És elmondhatatlanul kitekert világkép az, amelyben az egészségügy reformja annyit jelent, hogy minden évben beígérünk egy újabb szuperkórházat. A közpénzek betonba öntése nem politika, csakis biznisz.

– … Beütött a Simicska-ménkű, mai nevén: a Mészáros-ménkű. Nyilvánvalóvá vált, hogy a nagypolitika nem védi meg azokat az állami vállalatvezetőket, akik ütközni mernek bizonyos lobbicsoportokkal. Sőt: egyenesen az előbbieket zavarja el. Ezt hívjuk rendszerszintű korrupciónak; amikor az állami csúcsirányítók és a közbeszerzések legfőbb nyertesei lényegében egy tulajdonosi körként működnek, és mindenkit eltakarítanak, akik blokkolják az ügymenetet.

– Mészáros Lőrinc ugyan kimerészkedett a magyar tőzsdére, de ettől még ugyanúgy elbukna a globális piacokon, mint az elődje. Agyaglábakon álló óriásokról beszélünk.

– 

az építőipari piacon csak azért folyik érdemi küzdelem, hogy ki legyen a Mészáros Lőrinc-féle kör alvállalkozója, konzorciumi társa. Maga a felcsúti lobbi nem versenyez senkivel, viszont versenyre kényszeríti a potenciális beszállítóit, hogy lejjebb szorítsa a vállalási áraikat – s így a végelszámolásnál még nagyobb monopoljáradékot szakítson. A politikában is ez a modell működik: Orbán Viktor egyetlen célja, hogy ne vele, hanem egymással versenyezzen a többi játékos.

Pontos meghatározások, egy kereszténydemokarata konzervatívtól.

És egy utolsó megjegyzés, Nagytól, mielőtt elkezdődik a sorosozás: “Furcsa világban élünk. Azok a politikusok bélyegezgetnek másokat, akik egykor Soros pénzén képeztették magukat. Nincs miért foglalkoznom ezzel.”