- A nacionalisták ellenségek, mert szét akarják verni az EU - hangsúlyozta a Bizottság elnöki tisztének néppárti várományosa;
- A populisták ácsingózhatnak vezérszerepre Strasbourgban, csak éppen a közhangulat nem támasztja alá nagyra törő terveiket és éles belső ellentéteik is zavarják a saját köreiket;
- A populizmus ott különbözik a fasizmustól, hogy előbbinél a vad retorikához nem társul erőszak, de mindkettőre jellemző, hogy megszállja az emlékezetpolitikát.
Bár a CSU volt elnöke pár napja még demokratának nevezte Orbán Viktort, párttársa, a Néppárt bizottsági elnökjelöltje most azt üzente, hogy nincs helyük az európai konzervatívok soraiban mindazoknak, akik elutasítják az integrált és az eddiginél célratörőbb EU-t. Weber Görögországban beszélt, ahol megindította kampányát. Úgy fogalmazott, hogy a pártcsalád továbbra is kész megválni az olyan tagpártoktól, amelyek nem osztják a mélyebb európai együttműködés gondolatát, a közös eszményeket. Hogy ne legyen kétség afelől, kire is vonatkozik a figyelmeztetés, a hírügynökség emlékeztet arra, hogy az EPP jó egy hónapja felfüggesztette a Fidesz tagságát, mert a párt elveti az unió politikáját, de a magyar képviselők maradhattak a frakcióban.
Weber egyébként arra is kitért, hogy a kereszténydemokraták a közösség igaz alapítói közé tartoztak és harcolni kívánnak azok ellen, akik aláássák a szervezetet. Mert a nacionalisták ellenségek, hiszen meg akarják semmisíteni a Néppárt Európáját. Ugyanakkor elismerte, hogy tapasztalatai alapján az illegális migráció továbbra is nagy mértékben foglalkoztatja az embereket.
Manfred Weber hivatalosan is felvetette, hogy szakemberekből álló független bizottságnak kellene ellenőriznie a jogállam betartását az egyes tagállamokban. Athénban tette közzé, milyen programot tart kívánatosnak, ha ő követi Junckert a Bizottság elnöki székében. A politikus, aki a Fidesz miatt nyomás alatt áll a Néppártban, az önálló testület létrehozatalával akarja kivonni a kérdést a napi politikai csatározásokból. Úgy gondolja, hogy az EU ott indítana eljárást, ahol a szakértők jelzik, hogy baj van.
A jelenlegi frakcióvezető tervei közé tartozik, hogy az FBI mintájára alakítanák át az Europolt, mert akkor a nemzeti nyomozó hatóságok hatékonyabban tudnak küzdeni a terrorizmus és a szervezett bűnözés ellen. Gazdasági kérdéseket érintve ugyanakkor Weber állást foglalt a német kormány által szolgalmazott Északi Áramlat-2 gázvezeték megépítése ellen. Jelezte, hogy ő a Néppárt és nem a CDU-CSU jelöltje, ennélfogva úgy látja, hogy a beruházás nem szolgálja az unió érdekeit. Ezért ha megválasztják, minden lehetséges jogi eszközt be akar vetni a projekt meghiúsítására.
A két nagy pártcsalád bizottsági elnökjelöltje kölcsönösen azzal vádolta a másikat, hogy az demokráciaellenes pártokat tűr meg a saját soraiban, ugyanakkor mind Weber, mind Timmermans azt bizonygatta, hogy a maga részéről elhatárolódott a vitatott szövetségesektől, így a Fidesztől, illetve a román szociáldemokratáktól, méghozzá hatásosabban, mint a másik. Az egyik jogait felfüggesztették a másik esetében – szintén a demokratikus jogok leépítése miatt - befagyasztották a kapcsolatokat. Ettől még azonban mindkét politikus ujjal mutogat a másikra, mondván, hogy az nem tesz meg mindent saját csoportján belül a jogállami gondok orvoslására.
Weber megismételte, hogy a most zajló vizsgálat végén kész kitenni Orbán Viktort az EPP-ből, merthogy a magyar vezető már nem hajlandó semmiféle kompromisszumra. Ezért mennie kell, ha nem enged. Gyorsan hozzátette azonban, hogy hasonló gondok vannak a másutt is, így Romániában, Szlovákiában és Lengyelországban. Ezért jó volna, ha mások is követnék a konzervatívok példáját a Fidesz kapcsán. Timmermans erre úgy reagált, hogy ők nem vártak több mint öt évet, amikor fel kellett lépniük egyik tagpártjuk ellen.
Bizonyossá vált, hogy az új észt kormányban helye lesz a keményvonalas, nacionalista pártnak, azaz újabb országban kapnak lökést az euroszkeptikus erők. A választások közeledtével keményednek a frontvonalak az integráció elmélyítésének hívei, illetve a kevesebb brüsszeli beleszólást sürgető populisták közt, Finnországtól Olaszországig. Az észt EKRE ugyanolyan bevándorlás-ellenes, mint a magyar vagy a lengyel kormány, amely összecsapott az EU-val a jogállam miatt. A párt elnöke az EU-t a Szovjetunióhoz hasonlította, és azt ígéri, hogy visszaszerez Brüsszeltől a szuverenitásból. Politikusai különben rendszeresen használnak rasszista jelzőket, ellenzik az idegen munkaerő foglalkoztatását és népszavazást akarnak arról, hogy a házasság csakis különneműek szövetsége lehet.
Amikor az államfő jóváhagyta a hárompárti koalíciót, arról beszélt, hogy megérti azokat, akik aggódnak a szabadságjogok és az értékek jövője miatt, de azokat is akik úgy érzik, hogy az ország zsákutcába jutott, veszélybe került az ország, a nemzet és a nyelv, kiáltóak a társadalmi egyenlőtlenségek.
Fennmaradhat a politikai közép többsége Strasbourgban, noha feljövőben van a jobboldali populizmus. Ezt jósolja a lap a legújabb közvélemény kutatások alapján, feltételezve, hogy a britek is az urnákhoz járulnak. Eszerint az euroszkeptikus pártok elhódíthatják a helyek 26 %-át, ám az érdemi beleszólástól továbbra is messze vannak. Ily módon a nacionalisták, populisták és szélsőségesek semmilyen szerepet nem játszanak majd a posztok elosztásánál, hiába követeli ezt a jogot számukra Salvini. Törekvése még akkor sem keresztülvihető, ha a mostani három helyett ezután két frakcióba tömörülnek. Viszont várhatóan csak még élesebbek lesznek a viták az integrációról, illetve a nemzeti szuverenitásról.
Webernek jó esélyei vannak, hogy a Bizottság következő elnöke legyen, mert számíthat a szociáldemokraták, valamint a liberálisok támogatására. A három pártcsalád az esetek 90 %-ában már most is együtt szokott szavazni. Az is biztosnak látszik, hogy Macron nem lesz királycsináló, hiába is fogna össze a liberálisokkal, a szociáldemokratákkal, továbbá a zöldekkel. Ugyanakkor egyes fontos tagállamokban nagy változások lehetnek az erőviszonyokban – az arányos választásnak köszönhetően. A németeknél a zöldek először előzhetik meg az SPD-t. Az AfD viszont előreláthatólag gyengébben szerepel, mint amikor a Bundestag összetétele volt a tét. A franciáknál fej fej mellett halad az államfő, illetve Le Pen pártja. Az olaszoknál a Liga akár 27 mandátumot is szerezhet, szemben a mostani öttel. Jól áll a lengyel kormánypárt is.
Az európai populistákat több minden választja el, mint amennyi összeköti őket. Erre a következtetésre jutottak bécsi elemzők, miután szemügyre vették 16 érintett párt programját és szöges ellentéteket találtak azokban főleg az egységes piac és a külpolitika kapcsán. Vagyis fölöttébb instabil volna a Salvini által tervezett közös frakció. De ettől a szakértők még valószínűnek tartják, hogy az EP-választás után együttműködnek ezek az erők, csak éppen az éles tartalmi különbségek miatt kérdéses, hogy meddig. Viszont a szerzők éppen ilyen alapon lehetségesnek tartják, hogy a többi pártcsalád megossza a jobboldali populistákat, egyes pártokat kiszakítson a soraikból.
Ami a külpolitikát illeti, a Fidesz, az FPÖ, a Liga és Le Pen pártja inkább oroszbarát, a lengyel, holland és balti eszmetársak viszont a NATO erősítése mellett vannak. Ugyanakkor az álláspontok meglehetősen közel állnak egymáshoz a menedékpolitika ügyében, ezek a körök azt követelik, hogy a kérdést utalják vissza nemzeti hatáskörbe. De szükségesnek tartják a külső határok hatékony védelmét. Közös nevező számukra, hogy nem kérnek a nők egyenlőségéből, valamint a meleg jogok kiterjesztéséből. Az elemzésből egyébként kimaradt a Fidesz, mert a Néppárton belül nem volt másik jobboldali-populista párt, amellyel össze lehetett volna hasonlítani.
A szélsőjobbos populisták azért hadakoznak a történelemmel, mert ha el akarják fogadtatni a saját, veszélyes politikájukat, akkor először a múlt veszélyes politikáját kell semlegesíteniük. Erre figyelmeztet a New School egyik történész professzora, aki könyvet írt „A fasizmustól a populizmusig a történelemben” címmel. Federico Finchelstein megállapítja, hogy a demagóg vezetők politikai okokból buzgón játszanak az emlékezettel, az pedig különösen jellemző rájuk, hogy megszépítik mindazt, amit a nácik műveltek. A történelem átírása központi elem számukra. Példaként megemlíti, hogy jó egy éve Orbán Viktor, a mind inkább tekintélyelvű és rasszista vezető azt mondta a brazil elnöknek, hogy annak országa nem tudja, igazából milyen is egy diktatúra. Hozzáértők azonban egészen másként ítélik meg a kérdést. De az ilyen, gyilkos rendszereket nemcsak Brazíliában, hanem másutt is ünneplik, ez az Arendt által emlegetett szervezett hazugság része.
A fasizmust fémjelzi az, amit Bolsonaro csinál: a stílusa, a tettei, amit erőszakba, sovinizmusba és a jelen dicsőítésébe csomagol. De ahogy a történelmet manipulálja, az leleplezi, hogy rendszere miként fordulhat át populistából fasisztába. Nagyban emlékeztet arra, ahogyan Hitler és Mussolini számolta fel belülről a demokráciát. Persze azért a radikális retorika nem vált át automatikusan fasiszta vagy diktatórikus gyakorlatba. Az olyanok, mint a brazil államfő, Orbán, Trump vagy Salvini, alkalmazzák a hátrányos megkülönböztetést, az erőszakot és a fokozódó egyenlőtlenséget, de idáig legalábbis még nem szakítottak a demokráciával.
A legtöbb antidemokratikus húzásuk jelképes. Támadják ugyan politikai ellenfeleiket, de általában nem mennek túl a szavakon. Itt van a különbség a fasizmus és a populizmus között. Utóbbinál a kirohanásokat nem követik erőszakos tettek. Bolsonaro azonban határeset, hiszen egy diktatúrát kíván ünnepelni, illetve igyekszik tisztára mosni a náci múltat. Ezért nagyban hasonlít Hitlerre, illetve Mussolinire. Példája azt tanúsítja, hogy a demokrácia híveinek szembe kell szállniuk az erősödő illiberalizmussal – a történelem megvédelmezésével is.
FAZ
A tudósítás nem tudja eldönteni, hogy akkor most a magyar családtámogatási program régimódi és völkisch, vagy netán tényleg szociális, ahogyan a hatalom hirdeti? Orbán Viktor mindenesetre a kérdést a legfontosabbak közé sorolta, hogy demográfiai fordulatot érjen el. Ám ahogy tevékenységének sok más részét, ezt a tervet hamarosan éles kritikák érték külföldön is. Jó pár más tagállamban a baloldaliak, valamint a liberálisok az ómódi családképet kifogásolták. Az orbáni szóhasználat persze csábít arra, hogy egyesek a 30-as éveket emlegessék, különösen annak kapcsán, hogy a magyar vezető számára szóba sem jöhet, hogy más kulturkörből származó migránsokkal pótolja a kieső népességet. Novák Katalin ugyanakkor elismeri, hogy a CSokkal egyúttal lökést akartak adni a lakásépítésnek és próbálják megerősíteni a politikai középréteget. A lényeg szerinte a munkaalapú társadalom.
