- Zelenszkij retorikában tönkreverte Porosenkót, akiből elegük volt az ukránoknak, de most már a tetteknek kell következniük
- Kínának van hosszútávú elképzelése, miként vegye meg kilóra a kelet-európai uniós tagállamokat, Brüsszel ezzel szemben maximum az öklét rázza
- A jobb élet reményében Romániából is tömegével vándorolnak ki az orvosok és ápolónők, emiatt arrafelé is katasztrofális állapotok uralkodnak az egészségügyi ellátásban
Zelenszkij ugyan földrengésszerű győzelmet aratott az ukrán elnökválasztás 2. fordulójában, ám most meg kell mutatnia, mennyit érnek bizonytalan ígéretei. Mindenesetre az ukránok ismét csak meglepték a világot, hiszen egy abszolút politikai újonc lett a befutó, méghozzá példátlan fölénnyel. És nem sokat számítottak az eddigi államfő által hozott eredmények: a hadsereg korszerűsítése, a vízummentes beutazás lehetősége az unióba, a Moszkvától független ukrán ortodox egyház elismerése, de még az ellentmondásos nyelvpolitika sem. Porosenko a megosztó kampány során a nacionalizmusra épített. Leginkább a félelmet igyekezett felkorbácsolni, amikor azt hirdette: vagy ő, vagy Putyin. Meg hogy az állam ukrán nyelvű és keresztény.
A kihívó ezzel szemben a nagy megbékítőként lépett fel, aki tekintettel van az ország sokszínű kultúrájára és a kisebbségi nyelvekre. Sokszor az anyanyelvén, oroszul szólalt meg, az ukránt törte, amiért bírálói kinevették. A többségnek azonban elege lett Porosenkóból, ezért tanácsos volna, ha az új elnök nem kizárólag magának tulajdonítaná a sikert. Ő csak eszközül szolgált, hogy a szavazópolgárok kiállítsák az elődnek a számlát. A választóvonalat azonban mindenképpen az Oroszországhoz fűződő viszony jelenti. Az ország most ér az 5 éve kezdődött nemzetalkotó folyamat végére. Olyasvalaki veszi a hatalmat, aki meg tudta nyerni az orosznyelvű ukránokat, de nem Moszkva-barát. Engedményeket azonban nem tehet a Kremlnek.
Ukrajnában új kiegyezés alakult ki. A jelek szerint eltűnőben van a választóvonal az Európához húzó Nyugat és az oroszbarát Kelet között. Zelenszkij egyesíteni tudta a két országrészt. Ám most nehéz hónapok várnak rá, hiszen máris indul a parlamenti választás kampánya és az államfő pártjának megfelelő szövetségest kell találnia. A politikusnak pedig addig meg kellene őriznie az ukránok rokonszenvét.
A vezércikk szerint alig egy hónap múlva az Európa-terv lelkéről döntenek az unió polgárai az EP-választáson. Ám az eddigi tapasztalatok arra utalnak, hogy mintha az emberek nem tartanák fontosnak, noha a legközvetlenebbül élhetnek demokratikus alapjogukkal az EU-ban. A részvétel többnyire alacsony, a pártok a legjobb jelöltjeiket a hazai versenyekre tartogatják, és sokszor a tiltakozás nyilvánul meg ilyenkor az emberek részéről. De ezúttal sokkal nagyobb a tét. Nagy-Britannián kívül egy sor ország feszültséggel birkózik, miután az identitáspolitika összetűzésbe került a nemzetközi gazdasági és politikai együttműködés logikájával. Macron úgy lépett fel, mint az európai, liberális és a korszerűsítést hirdető front vezére, aki fel akarja tartóztatni a populista hullámot. Vagyis Salvini ellenpontjaként.
Egy másik hadszíntéren a Néppárt nemrégiben felfüggesztette az idegengyűlölő, bevándorlás-ellenes Fideszt. Orbán tekintélyelvűsége régóta kellemetlenül érinti a konzervatívokat, ám soraikban sokan attól félnek, hogy ha kiteszik a magyar pártot, akkor az felbátorítja a nacionalistákat, és meggyengíti a politikai közepet. Nem biztos, hogy minden választónak ez jár a fejében, de az unió jövőjére vonatkozó kérdések az eddiginél jobban uralják majd a kampányt. Hiszen az Európa-ház sorsa forog kockán. Egyes képviselők a nacionalista szabotázst és az idegengyűlöletet testesítik meg, a másik oldalon a liberalizmus és a pluralizmus védelmezői vannak. Így most a választás – a korábbiaktól eltérően – segíthet megerősíteni a demokratikus részvétel érzését.
Ernyőszervezetet hozott létre az európai szélsőjobb. Az „Európa-erőd” elnevezésű szövetség a bolgár fővárosban, előre be nem jelentett helyszínen alakult meg, miután zsidó és antifasiszta mozgalmak, köztük a Zsidó Világkongresszus már előre tiltakoztak ellene. Az eseményre magyar részről a Légió Hungáriát hívták meg, de hivatalosak voltak német, francia, lengyel és cseh eszmetársak is. A házigazda parlamenten kívüli párt, a bolgár Nemzeti Unió vezére szerint a fő cél az, hogy megmentsék Európát a teljes vereségtől.
Az EU a saját hátsó udvarában elkövetett provokációnak tekinti a kínai „Új selyemút”-programot, amire Peking úgy válaszol, hogy nem kívánja megosztani az uniót, de az immár nem is szükséges, hiszen rég megtörtént. A 7 éve életre hívott 16-+1-es fórumhoz 12 tagállam csatlakozott és különösen a szegényebb országok igen lelkesek az együttműködés lehetősége láttán. Főleg azok, amelyek amúgy is másodosztályú tagoknak érzik magukat. Kína 12 év alatt 29 milliárd dollárt fektetett be a térségben, az első számú célpont – több mint 10 milliárddal – Szerbia, a 2. Magyarország, nem egészen 4 milliárddal.
A pénzek kihelyezésénél az ázsiai nagyhatalmat csak akkor érdekli az európai jog, ha az akadályt jelent. Ám ez nem sokszor fordul elő. Brüsszel ugyanakkor nehezményezi, hogy a beruházások kiírása általában nem átlátható, és elősegíti a korrupciót. Kína a saját cégeit favorizálja és a jelentős hitelek eladósítják, illetve függő helyzetbe hozzák a kevésbé fejlett EU-országokat. De ettől még megmaradtak a nézetkülönbségek az európai partnerek között és Kína változatlanul igyekszik kétoldalú alapon egymás ellen kijátszani a másik oldalt. Pl. Magyarország ki akar tartani amellett, hogy együttműködik a Huaweijel.
Fontos, hogy Kína mélyebben a zsebébe nyúl és a pénzek odaítélésénél nem sokat akadékoskodik. A saját fegyverével győzi le az uniót, hiszen utóbbi folyton a versenyt hirdeti. Ha most Brüsszel megtiltaná, hogy szegényebb tagjai Pekinggel közösködjenek, azt sok kormány úgy tekintené, hogy a jövőt tagadják meg tőle. Ráadásul a kínaiak tudnak mit felajánlani, mert van stratégiájuk. Az EU ezzel szemben pepecsel.
A román egészségügy is óriási munkaerő hiánnyal küszködik, mert az elmúlt 10 évben orvosok és ápolónők tízezrei települtek át Nyugatra. Ezért most odahaza sokan a nyugdíjkorhatár elérése után is tovább dolgoznak a szakmában, sőt sokkal többet, mint korábban. Nem ritkán 24 órán át, egy héten háromszor, négyszer. De a kivándorlás az egész térségben jelentős, a kormányok törik a fejüket, mitévők legyenek, miután távoznak a legtehetségesebb fiatalok, miközben egy sor politikus igyekezett meglovagolni a félelmet a migrációval szemben. Ez annyira sikeresnek bizonyult, hogy egy nemrégiben végzett felmérés szerint Romániában a lakosság jó 50%-a még mindig aggódik a bevándorlás miatt.
Az ország népessége nagyjából 3-4 millió emberrel csappant meg az uniós belépés óta, ezen belül a szakminisztérium szerint 43 ezer orvos vette a kalapját. Az összlétszám pedig az évszázad közepéig előreláthatólag 22%-kal esik vissza, köszönhetően a kivándorlásnak, a magas halálozási arányszámnak, illetve annak, hogy kevés gyerek születik. Bulgáriában hasonlóan riasztóak az idevágó adatok. A román egészségügyi ellátásban főként a baleseti sebészek és az altató orvosok hiánya katasztrofális. A kormány, hogy megállítsa az exodust, az elmúlt években megkétszerezte a szakmában a fizetéseket, de főként az elmaradott területeken nem sok sikert ért el még így sem. Csak az utóbbi két évben 10 ezer orvos és ápoló adta be felmondását. Az idők során távozott 3 millió alacsonyan képzett ember is.
A Szenátus elnöke szerint a legtöbb esetben a magasabb kereset jelenti a mozgatórugót. Ám a román kormány hiába növeli drasztikusan a béreket, nem sok foganatja van. Popescu-Tariceanu abban bízik, hogy a Brexit hatására legalább Nagy-Britanniából sok egészségügyi alkalmazott tér haza. Csakhogy a visszaköltözést megnehezíti a bürokratikus ügyintézés, ami sokszor hónapokig elhúzódik.
