Látszólag érthetetlen, miért hunyászkodik meg Orbán Viktor az Európai Néppárt akaratára, és töri meg látványosan állítólag törhetetlen gerincét – miközben mások tárt karokkal és feltételek nélkül fogadnák. Csak a szélsőjobbon nem elég hatékony Putyin számára a Fidesz, mint trójai faló.
Mennyivel kényelmesebb lenne Orbán élete, ha csatlakozna Salvini populistáihoz – az szélsőjobboldal esernyőszervezetének minden tagja tárt karokkal várja a vezénylő tábornokot. Bár kétségtelen, hogy az olasz vezér nem szívesen adná át a marsallbotot magyar kollégájának, de elég van annyira széles sávú az uszítás, hogy ketten is elférnének az élén.
Ehelyett Orbán olyasmikre vetemedik, amiket legnagyobb ellenlábasai se néztek ki belőle. Sőt, a jelek szerint, még a sajátjai sem. Nem csak a kormányzati propaganda zászlóshajója, de maga a keresztes publicista is megírta: a néppárti csúcsjelölt, Manfred Weber egy .... (a kipontozott helyre a legkülönbb, dehonesztáló jelzőket kéretik gondolni), három pontos ultimátuma szereptévesztés, elvégre egy alapból bukott politikus ne parancsolgasson Orbánnak. Zanza: otthagyni ezt a néppárti vircsaftot, és olyanokhoz bújni, akik örömmel fogadják a Fideszt.
Ehhez képest Orbán levetette a plakátokat, ha a maga módján is, de tényleg bocsánatot kért a pártcsaládon belül megbántottaktól, de még a CEU ügye is rendeződni látszik. A jelek szerint még Soros is maradhat – már persze a kormányzati terminológiát használva – ha azt a németek, pontosabban bajorok kérik. Eljátsza az önfelfüggesztéses jogfosztást, vállalja a „három bölcs” átvilágítását – egyszóval bármit, hogy a néppárton belül maradhasson.
Logikátlannak tűnik vállalni a vegzálást olyanoktól, akik lépten kifejezik mély undorukat vele szemben, miközben a szélen tárt karokkal várják. Sőt, kényelmesebb is lenne számára a populista szövetségben új tábort verni, elvégre Orbán kizárólag ellenzékiként képes politizálni. Így ténylegesen ellenzékbe kerülne az EU-ban és szalasztottjai az Európai Parlamentben.
A magyarázat egyszerű: a Gazdának semmi szüksége nincs egy olyan Orbánra, aki ellenzékből, lényegi érdekérvényesítő képesség nélkül ül az Unió különböző szerveiben. Hamarosan a magyar vétó lehetősége is megszűnik, hisz épp a Néppárt kezdeményezi, hogy külügyi kérdésekben elegendő legyen a minősített többség az EU-ban. Orbán, aki ugye a demokrácia lelkes híve, kézzel-lábbal tiltakozik a többségi akarat érvényesítése ellen, makacsul ragaszkodva kisebbségben is mindent vivő vétójához. De nem csak ezt veszíti el, pontosabban veszítené el, ha ténylegesen ellenzékbe vonulna. Nem vehetne részt – ahogy most sem – a néppárti kormányfők egyeztetésén, ahol általában a későbbi döntés is megszületik. Komoly funkciót sem kapna se a magyar uniós biztos, ahogy az EP képviselők is szélre szorulnának.
Ilyen Orbánt már nem érné megtartani Putyinnak. Embere jelentéktelenségbe szürkülne, képtelenül a Gazda akaratának érvényesítésére. Márpedig akkor könnyen oda lehet az oligarchák Balkán felé való terjeszkedése is – idehaza ugyanis elfogyott a konc, a szétosztható iparág, termőföld. A NER fenntartásához pedig elengedhetetlen a fogaskerekek folyamatos kenése – ha nem forinttal, hát bármilyen más valuta is megteszi.
Orbán tehát vagy lenyel mindent, mindenhez jó arcot vág és tűr – vagy nem csupán a Néppártból, de Putyin kegyeiből is kihullana.
