- Orbán annyira el van foglalva a migrációs mantrával, hogy nem veszi észre: tömegesen vándorolnak ki a magyarok, és hogy vége a nagyarányú fellendülésnek.
- Ha májusban nyerni akarnak a nagy pártcsaládok, akkor meg kell győzniük a választókat a populista demagógiával szemben, továbbá épkézláb megoldással kell előállniuk.
- Líbiának is kedve támadt, hogy a nemzeti érdekre hivatkozva kövesse a közép-európai példát és túladjon a másfél millió szír menekültön.
Az első szakértői vélemények szerint nemigen van esélye a sikerre Manfred Weber javaslatának, hogy ti. unióellenes pártok ne kaphassanak támogatást az EU költségvetéséből. A konzervatívok bizottsági elnökjelöltje meg is nevezte, hogy olyan erőkre gondol, mint a német AfD – utóbbi most tombol a kezdeményezés hallatán. Mindenesetre a politikus azzal indokolta a felvetést, hogy a világon nincs egyetlen intézmény sem, amely olyan naiv, hogy a saját ellenségeit finanszírozza. Márpedig az érintett pártok EU adófizetőinek zsebéből fedeznek olyan választási küzdelmeket, akciókat és plakátokat, amelyek célja a szervezet felszámolása.
A Düsseldorfi Egyetem egyik professzora azt mondja, hogy az elképzelés beleütközik az egyenlőség elvébe. A pártoknak nyújtott összegeket nem lehet ahhoz kötni, hogy azok milyen politikai programot követnek. A versengés jogát nem lehet tartalmi kérdésekhez igazítani. A rivalizálás igenis kívánatos, mert a polgárok az alapján tudják eldönteni, kire is voksoljanak. Így nem érdekes, hogy a meghirdetett célok pozitívak vagy negatívak, egészen addig, amíg az adott tömörülés nincs betiltva. A szakértő szerint politikailag érhető Weber elgondolása, csak éppen azt nehéz összhangba hozni az alkotmányos kikötésekkel.
A francia elnök által meghirdetett „Reneszánsz” célja, hogy teljesen új összetételű Európai Parlament alakuljon a választás után, csak kérdés, milyen kilátásai vannak a sikerre. Macron két éve odahaza már fejre állította a politikai viszonyokat, amikor partvonalra szorította a két nagy pártot, de az már fogósabb feladat, ha ugyanezt el akarja érni az EU-ban is. Az En Marche ad hoc alapon kíván koalíciókat kötni Strasbourgban, nem szeretne csatlakozni egyik nagy pártcsaládhoz sem. Illetve fontolóra venné, hogy saját frakciót alakítson. Többek közt a CDU-tól csábítana el támogatókat, ám szakértők szerint ez nem több vágyálomnál, mert az államfő nem fogja fel, hogy a bejáratott politikai szövetségek igencsak erősek. Mindenesetre Macron pár hete 22 nyelven hozta nyilvánosságra elképzelését az egész kontinensen a mélyebb integráció érdekében.
A francia párt stratégái azon vannak, hogy a liberális frakcióval kell összeállni, elhódítva a Néppárt, illetve a szociáldemokraták mérsékelt tagpártjait, valamint néhány zöldet. Ám szakértők szerint ennek nem sok esélye van, viszont a Fidesz felfüggesztése rávilágított arra, mennyire megosztottak a konzervatívok az ügyben, miként lépjenek fel az illiberális Orbán Viktorral szemben. A kormányfő rendszeres kirohanásai folytán egyesek kiválhatnak a csoportból. Az En Marche azonban mer nagyot álmodni. Európai igazgatója szerint a partnerek nagy része egyetért azzal, hogy Marcon lényeges szerepre tör az Unióban.
A lap úgy látja, hogy az Unió megadta magát a nemzeti önzésnek, amikor szinte teljesen leállította a bajbajutott menekültek megmentésére szolgáló őrjáratokat a Földközi-tengeren. Az EU kapitulált a politikai cinizmus és zsarolás előtt. Hiszen a hajók, amelyek az utóbbi jó három évben legalább 50 ezer embert húztak ki a vízből, már hónapok óta nem futnak ki. Populista politikusok akarták így, mindenekelőtt Salvini. Olaszország már korábban elűzte a civilek mentőhajóit. Továbbá a belügyminiszter nem engedi be azokat, akiket megmentettek. Ily módon tavaly 80 %-kal csökkent a migránsok száma. A demagóg vezető így akarta elérni, hogy több menedékkérőt vegyen át a többi tagállam. Csak éppen ezt keményen elutasítja a jobboldali populista Lengyelország és Magyarország, amivel igazolást adnak a hasonszőrű olasz erőknek. Ennél a pontnál a kör bezárul, az említett Sophia-művelet megbénult.
A következmények bizonyosan végzetesek, mert a tenger középső része évek óta a legrosszabb halálútnak számít. Hiszen a gyatra líbiai partvédelmet leszámítva nincs senki, aki segítsen a bajbajutottaknak. Tavaly csaknem 360-an vesztették életüket azon a részen – a jó 10 ezer próbálkozóból. Ez évben 160 áldozatnál járunk – 1400-ból. Itt nem csupán arról van szó, hogy Brüsszel gyenge és képtelen megoldani az ellentéteket a menedékpolitika kapcsán. A Sophia beszüntetését nyugodtan lehet humanitárius csődnek tekinteni.
Orbán Viktor azt a hamis jobboldali narratívát hangoztatja, hogy Európát elárasztják a migránsok. Ez a képaláírás szerepel a magyar vezető fotója mellett abban a cikkben, amely azt ajánlja, hogy a nagy uniós pártok álljanak elő épkézláb történettel és igazi megoldásokkal, már ha meg akarják nyerni a „menekültválságot” a szélsőjobbal szemben. A szerző, John Dalhuisen, az Európai Stabilitási Kezdeményezés nevű elemző intézet szakértője a közelgő EP-választások nagy kérdésének nevezi, miként szerepelnek ott a szélsőjobbos populisták. Stratégiájukat éppen a magyar miniszterelnök vázolta a múlt nyáron Tusványoson, amikor a szélsőségesek zászlósfigurájaként amikor arról beszélt, hogy a választások nagy, közös témája a bevándorlás, és hogy az általa képviselt erők jelentik a jövőt.
Európában ma az a közvélekedés, hogy a migrációs válságnak vége, ennél fogva a szélsőjobb túljutott a zenitjén. Ez az okfejtés arra a vigasztaló, de veszedelmes következtetésre épül, hogy a nyugtalanság alább fog hagyni, amint az emberek rájönnek a valóságra. Az érvelés annyira közkeletű, hogy magyarázhatja a nagy pártok tétlenségét. Azok a jelek szerint feladtak minden érdemi próbálkozást, hogy megreformálják a menedékpolitikát. Ám tévednek, ha azt hiszik, hogy az érkezők csökkenő száma egymagán megállítja a szélsőjobbos populizmus erősödését. Erre májusban jönnek majd rá. Mert amit az illiberális vezetők hirdetnek, az egyszerű, de erősen hat az érzelmekre: barbár invázió fenyegeti a földészt, és csakis a jobboldal kész azt feltartóztatni. Ha sokan jönnek, az csak igazolja a tételüket, ha meg kevesen, az meg arról tanúskodik, hogy beválik az általuk szorgalmazott gyógymód. Az nem érdekes, hogy szívtelen politikájuk igencsak hatástalan. A magyar kerítést jól lehet látni, de az igazi munka Líbiában és Törökországban folyik, no, meg a görög szigeteken.
A lényeg, hogy a populisták által előadott történet összhangban áll a politikájukkal. Ezt kell átvenniük a hagyományos pártoknak is. Azaz legelőször is teljesen új sztorival kell kirukkolniuk. Főként azt kell megértetniük, hogy szó sincs invázióról, a folyamatot lehet és kell is ellenőrizni. Fontos továbbá, hogy miként kezelik és csökkentik a migrációt. A józan politikusoknak azt kell mondaniuk, hogy emberséges módon ellenőrizzük a határokat. Azokat állítjuk meg, akik nem jogosultak a menedékre. Tiszteletben tartjuk az emberi jogokat, befogadjuk az üldözötteket. És lehetőséget kínálunk azoknak, akik dolgozni jönnek, attól függően, hogy hány emberre van szükség. A lényeg, hogy az európai értékekre kell összpontosítani, mert a demokratákat éppen azok különböztetik meg a demagógoktól. És az alapelvek mostanság sincsenek jelen a bevándorlással összefüggő európai gyakorlatban.
Az arra hajlandó kormányoknak össze kell fogniuk a kérelmek gyors és tisztességes feldolgozására, a határállamokban, fogadó központokban. És vissza kell fordítani mindenkit, aki nem tartozik a kedvezményezettek kategóriájába. Akik maradhatnak, azokat el kell osztani az érintett államok között.
„Te, ostoba! A baj Közép-Európában nem a be-, hanem a kivándorlással van! És Orbán Viktor nagyot téved ez ügyben”. Erre hívja fel a figyelmet vendégkommentárjában a Bécsi Közgazdasági Egyetem egyik professzora. Karl Aiginger szerint ugyan a magyar miniszterelnök a végső harcra szólít fel a magyar lélek és a kereszténység megmentésére, mert úgy ítéli meg, hogy az országot fenyegeti a tömeges bevándorlás, amit Soros gerjeszt és az uniós vezetés hasznos idiótái támogatnak. Ugyanakkor a rendszer sajátságos barátai az oroszok, akik annyira szerették Magyarországot, hogy 56-ban a segítségére siettek.
Valójában az országot nem fenyegeti a bevándorlás, a problémát a hiányzó beruházások mellett az okozza, hogy a fiatal magyarok szeretnének magasabb béreket, csak éppen nem jutnak munkához. Az 56-os menekültek könnyen felboríthatták volna Ausztria etnikai szerkezetét, ám a segítőkészség előbbre valónak bizonyult. A magyarok tehetségét elismerték, az osztrák nemzeti egység nem szenvedett sérelmet. Ma is özönlenek a magyarok Ausztriába – ezúttal gazdasági okokból, mert jobb életet akarnak maguknak. Vagyis az igazi gond a kivándorlás, nem pedig a Soros ösztökélte migráció.
Ráadásul 2050-re a mostani 1,6 millióról egy millióra esik vissza a 20-30 év közötti magyar fiatalok száma. Vagyis nem nyílnak új üzemek, iskolákat kell bezárni, az egyetemeken romlik a minőség, már ha nem űzik el őket, mint a CEU-t. Külföldről nem jön utánpótlás, az emigránsok nem térnek haza. Az uniós szerkezeti alapokat vagy nem veszik igénybe, vagy elviszi a pénzeket a korrupció. A kilátások miatt meg kellene határozni a kiutat, csak éppen a populisták általában csupán azt mondják meg, hogy mit nem akarnak. Inkább külső ellenséget találnak és a régi, szép, homogén, keresztény és nagy Magyarországról ábrándoznak. A sokszínűség előny, erre az 56-os menekültek megtanították Ausztriát. De ki mondja ezt meg Orbánnak?
Két év után végéhez közeledik a gazdasági fellendülés Közép- és Kelet-Európában. A növekedés üteme egyelőre ugyan továbbra is tekintélyes, ám hosszabb távon már kirajzolódnak a nagy gondok, bár a régió e pillanatban még boldog szigetnek számít a világ nagy részét érintő kedvezőtlen előrejelzések közepette. Európa jelentős területén már válság van, de Magyarország és Lengyelország továbbra is csaknem évi 5%-os fejlődési tempót tud felmutatni. Ám a Nemzetközi Gazdasági Összehasonlítások Bécsi Intézete szerint ennek immár vége. 2021-ig 3 %-ra esik vissza a gazdaság bővülése, aminek hajtómotorja a szakemberhiányból következő béremelkedés. Továbbá az alacsony kamat és az, hogy alapvetően jók a befektetési kilátások. Vagyis erőteljes marad a belső kereslet.
Ám a térség immár nem tud kimaradni a világgazdasági klíma általános lehűléséből. Magyarország, Csehország vagy Szlovákia erősen függ a kiviteltől. És jelentősen kihat rájuk, ha pl. az USA importvámokat vet ki az Európában gyártott kocsikra. Azon kívül a következő években fel kell készülniük az uniós támogatások csökkenésére. Arról nem beszélve, hogy az emelkedő bérek ronthatják a versenyképességet. A befektetők inkább másutt keresnek lehetőségeket. A hosszabb távú gondok közé tartozik a népesség nagyarányú fogyása. Aggodalmat keltenek a tekintélyelvű irányzatok, az állami intézmények függetlensége elleni támadások. És ebből a helyzetből nem lesz egyszerű kikeveredni – mutat rá a bécsi elemzés.
Libanon a keményvonalas kelet-európai modellt kívánja követni a menekültek ügyében, hogy túljusson a saját válságán. Ezt az arab ország külügyminisztere jelentette be Prágában. A jelentés felidézi, hogy a populista Orbán, Kaczynski, Zeman és mások négy éve szembeszálltak Merkel nyitott kapuk politikájával, miközben a menedékkérők javarészt a háború sújtotta Szíriából érkeztek. A libanoni diplomácia vezetője szerint az érintett államokat a nemzeti érdekek vezérelték, és jól tették, hogy nem törődtek az uniós szankciókkal sem, amikor visszautasították a kvótákat. Mint kifejtette, országa most ebből szeretne ihletet meríteni, miután az az érdeke, hogy hazatérjen a másfél millió szír menekült, miközben a hazai lakosság összlétszáma 6 millió.
A sok idegen jelenléte megdobta a munkanélküliséget és a szegénységet, mert az állásokért nagy verseny folyik. A migránsok nagy részéről gondoskodó ENSZ szerint azonban Szíriában még nincsenek meg a feltételek az elmenekült emberek tömeges visszatérésére.
