• Európa példát akar statuálni a populistáknak a Brexittel, de félő, hogy éppen őket erősíti meg
• Orbán annyira gátlástalan ragaszkodik a hatalomhoz, hogy még saját korábbi szövetségesét és jó barátját is megpróbálja felhasználni saját céljai érdekében
• Fukuyama szerint Kína még sok bajt okozhat, de nagy bajba kerülhet, ha összeomlik a gazdasága és igazából a Selyemút-program is zsákutca
Nemzetközi sajtószemle, 2019. március 26.
Daily Telegraph
Immár Európa ellen készül az olasz Liga elnöke, miután pártja odahaza elhódította a baloldal egyik hagyományos bástyáját egy regionális választáson. Ez gyors egymásutánban már az 5. hasonló győzelem a szélsőjobb számára, amely ezúttal 42 %-ot szerzett, azaz megháromszorozta voksai számát a tavalyi parlamenti választásokhoz képest. A koalíciós partner 5 Csillag csupán 33 %-ig jutott, vagyis 20 %-ot vesztett a múlt évhez képest. Ily módon várhatóan csak még tovább éleződnek az ellentétek a két szövetséges között, az olasz sajtó már arról cikkezik, hogy az év végére alighanem összeomlik a kormány.
Salvini a törvény és rend jelszavával, illetve azzal nyert, hogy lezárja a kikötőket a migránsok előtt. Választási beszédeiben többször is Mussolinire és egy amerikai fasisztára hivatkozott, ami felveti a veszélyét, hogy még jobban csúszik a szélsőjobb felé. Az eredmény láttán azt jósolja, hogy baloldal Európában is visszaszorul. Mint emlékezetes, januárban már új tavaszt hirdetett a földrészen a nacionalista és populista pártok együttműködése alapján. Tehát minden készen áll a májusi erőpróbára, az egyik oldalon olyan figurákkal, mint Orbán és Salvini. Velük szemben Macron és Merkel áll.
FT
A lap szerint mind a hat nagy uniós tagállam belső megosztottsággal küszködik, vagyis a Brexit csupán egy nagyobb európai problémakör része, és a szombati londoni tüntetés után fel van adva az EU-nak a lecke. Hiszen egy millióan demonstráltak a tagság mellett és most Brüsszel törheti a fejét, hogy mitévő legyen. Támogassa-e a bennmaradás híveit, vagy netán visszaütne egy ilyen lépés. A válasz nem könnyű, ráadásul a döntés az egész kontinens jövőjét érinti majd.
Nagy-Britanniát végletesen megosztja a kérdés, bár alighanem most már a kilépés támogatói kerekednek fölül. De nagyok az ellentétek Franciaországon belül is, lásd a sárga mellényeseket, Spanyolországban – Katalónia miatt, de ugyanezt tapasztalni a németeknél, olaszoknál és a lengyeleknél is. És az események könnyen átcsaphatnak más államokra is, alapvetően megváltoztatva az ottani politikai hangulatot. Hiszen a Brexitre is kihatott négy éve a német menekültválság. Most pedig a brit kilépés bizonyosan hatással lesz egész Európára, miközben az nem éppen stabil jelenleg.
Máris nacionalista-populista kormányok vannak hatalmon Olaszországban, Magyarországon és Lengyelországban, az osztrákoknál pedig a kisebbségi erőt adják a kormányban. A szélsőjobb jól szerepelt mostanában a franciáknál, németeknél, hollandoknál, továbbá előretör a spanyoloknál. De a legjobban feltehetőleg a britek szenvedik meg a válást, hiszen felborult a jogrend és súlyos megrázkódtatás éri a gazdaságot, ami megrendíti a stabilitást. A válság láttán az európai összefogás képviselőinek fel kell tenniük a kérdést: megéri-e elengedni Nagy-Britanniát, mégpedig abban a reményben, hogy ily módon másutt is lejáratják a nacionalista és illiberális erőket. Ha ugyanis a szigetország rendezetlenül távozik, az csak tovább fokozza az EU bajait és így mindenütt a populisták kezére játszik.
https://www.ft.com/content/c074e980-4ee0-11e9-b401-8d9ef1626294
Der Standard
Paul Lendvai különösnek találja, hogy a kormánypárti magyar sajtó napok óta nem csupán taktikai győzelemként ünnepli a Fidesz néppárti tagságának felfüggesztését, hanem úgy állítja be, hogy ily módon sikerült megmenteni az EPP konzervatív jellegét a választások előtt. Az egész helyzet arra emlékezteti, amit egykor egy lengyel komikus mondott, hogy ti. létezik a hazugság ideális világa, amiben minden igaz. Az alaphangot Orbán adta meg az egy héttel ezelőtti brüsszeli sajtóértekezleten, és azóta beszédek és interjúk sora erősített rá. A mondandó az, hogy a pártcsaládnak kell átalakulnia, nem pedig a Fidesznek kell igazodnia a kereszténydemokraták értékeihez. Párhuzamot találnak az egykori Schüssel-kabinettel, amely az ezredfordulón hasonló viszályba keveredett az EU-val, miután összeállt a Haider-féle szélsőjobbal. Akkor is kineveztek egy háromtagú bölcsek tanácsát, amely azután a szankciók feloldását javasolta.
Orbán most kitalálta az „osztrák forgatókönyvet”, csakhogy a leglényegesebb különbség az az egykori helyzethez képest, hogy annak idején a leendő osztrák kormány kapott figyelmeztetést. Viszont a jelenlegi magyar rezsim az utóbbi 8 évben teljes mértékben kiforgatta sarkaiból a liberális demokrácia alkotmányos alapjait, a jogállamot és a pluralizmust. Továbbá létrehozta a konszolidált kleptokráciát. A magyar hatalmi gépezet a hajánál fogva ráncigál elő bármiféle hasonlóságot a 2000-es Ausztria, illetve a mai Magyarország között. Itt többről van szó, mint cinikus és erkölcsileg megengedhetetlen manipulációról. Felháborító és szégyenletes módon meghamisítja annak a Schüsselnek az egész munkásságát, aki tagja a jelenlegi hármas vizsgáló testületnek.
https://derstandard.at/2000100190886/Ungarn-ist-nicht-Oesterreich
Die Presse
Fukuyama egyáltalán nincs meglepve azon, hogy Magyarországon erős a populizmus, miközben az országban gyakorlatilag nincsenek migránsok. Ugyanis egy kis országról van szó, ahol esik vissza a népesség száma és nem szeretne a hollandok, franciák vagy britek sorsára jutni, hiszen ott igen sok a bevándorló.
Hogy a demokrácia sok helyütt visszaesőben van a világban, azt az elemző több tényezőnek tulajdonítja. Először is megszilárdult egy sor tekintélyelvű állam, Kína és Oroszország tele duzzad az önbizalomtól. Továbbá a globalizáció nyomán gazdasági okokból felbukkant a populizmus a demokráciákban. Ennek a következménye a fokozódó félelem, illetve hogy a migránsokat megtették bűnbaknak. És nagyon fontosan a kulturális tényezők is, tehát hogy az emberek aggódnak az identitásukért. Egyébként a migrációellenesség egyesíti a populista pártokat. De ha a másik oldal nem akarja, hogy elmérgesedjen a helyzet, akkor foglalkoznia kell azzal, hogy a bevándorlás egy része illegális, illetve hogy mivel ilyen sokan jönnek, nem lehet őket rendesen integrálni. Utóbbi szempontnál fontos ügyelni arra, hogy lehetőleg magasabb képzettségűeket engedjenek be az adott országba. És sosem szabad elveszíteni az ellenőrzést a migráció fölött.
A politológus veszélyesnek tartja, amit az osztrák kancellár csinál ez ügyben, mert Kurz túlságosan is kiszolgálja a jobboldalt, így voltaképpen annak a programját váltja valóra. Viszont abból csak gond lesz, ha Schengen ellenére minden tagállam elkezdi felügyelni a saját határait. Sokkal inkább a külső határok felügyeletére kellene hatékony megoldást találni. Fukuyama fontosnak tartaná az Európai Egyesült Államokat, de nem gondolja, hogy abból lesz bármi is. Ezért továbbra is a nemzeti identitásra kell összpontosítani. A baloldalnak érdemes komolyan vennie a nemzetet és a hazafiságot, ha vissza akarja nyerni az erejét.
A beszélgetés kitért arra, hogy a társadalom osztályszerkezete módosult, ma már a választóvonal a képzettebb, városi, kozmopolita lakosság, illetve a vidéken élő, kevésbé iskolázott emberek között húzódik, utóbbiak hajlanak a jobboldali populizmus felé. És itt nem lehet azt mondani, hogy primitív rasszistákról volna szó. Hiszen ez a réteg éppen azért lázad az elit ellen, mert úgy érzi, hogy nem törődnek vele. Trump pontosan ezért tudta megnyerni az emberek bizalmát, miközben semmiféle megoldása nincs az alapvető bajokra.
A jövő világrendjéről az elemző azt mondja, hogy éleződni fog a viszály Kínával, mert Peking becsvágya a hatalommal párhuzamosan nő. Ráadásul a rendszer tekintélyelvű irányban halad, emiatt ütköznek az alapvető értékek. Kirajzolódik a küzdelem a Nyugattal az uralomért. A kínaiak a régi vágású geopolitikát folytatják, mivel országuk nagy és erős. Csakhogy a rendszer homokra épül, mert mi van, ha beüt a gazdasági visszaesés. Ráadásul nem jó a gazdaságfejlesztés iránya, túl sok pénz megy el az infrastruktúrára. De a pénzügyi rendszer zártsága folytán könnyebben át tudja vészelni az összeomlást. Ettől persze még megmaradnak az adósságok. Nem jelent kiutat a „Selyemút-koncepció” sem, mert az csak viszi a forrásokat, lényege az, hogy a csökkenő hazai kereslet és foglalkoztatás miatt külföldön találjon munkát a gazdaság szereplőinek. Ám ez nem fog menni, mert túl drága.
FAZ
Minden kelet-európai tagállam viaskodik azzal a dilemmával, hogy mitévő legyen az egykori kommunista titkosszolgálatok által hátrahagyott – mérgező – hagyatékkal. Különösen aggasztó a helyzet Romániában, ahol már rég nincs napirenden az egykori (és ma is pozícióban) lévő tisztségviselők átvilágítása, illetve Magyarországon, ahol a hatalom gazdái saját céljaikra használják az aktákat és olyan törvényt alkottak, amely megakadályozza a besúgók nevének nyilvánosságra hozatalát.
Most jelent meg egy könyv, amely azt összegzi, mire jutottak a szocializmus 40 évének feldolgozásával Németországban, Romániában, Csehországban, Szlovákiában és Magyarországon, beleértve a titkosrendőrség szerepének feltárását. Így derült fény arra, hogy a 60-as években, az utazási tilalom feloldása után a magyar elhárítás kezdte ismét potenciális kémeknek tekinteni a német kisebbség, a „svábok” országban maradt, illetve a kitelepítés után visszatért tagjait.
A román Securitate kollaboránsok segítségével tartotta ellenőrzés alatt a kisebbségeket. A kötetben Stefano Bottoni mutatja be Mikós Imrének, az erdélyi unitárius egyház egyik vezetőjének életútját. A jogász először 1940-44 között összeállt a Horthy-rendszerrel és a parlamenti képviselőségig vitte. Az előrenyomuló szovjetek táborba hurcolták, de utána ismét a magyar közösség egyik vezetője lett, aki azonban rendre együttműködött a Secuval. Egyúttal zászlósfiguraként működött a Ceausescu-féle nemzetiségi politika számára. Azt hirdette nyugati útjai során, személyében cáfolva, hogy Romániában elnyomnák a magyarokat.
