• "Állon csapták", "megalázták", "rövid pórázra fogták" Orbánt, de lehet, hogy végén mégis ő nevet, mert a néppárti ellenlépés túl kevés és a pártcsalád túl későn szánta rá magát , viszont a Fidesz elbízta magát
• Az európai konzervatívok időt nyertek miután éveken át tartó engedékenységükkel magukat hozták nehéz helyzetbe
• Orbán Viktor gyakorlatilag ugyanazt mondja migrációról, mint a christchurchi tömeggyilkos
Túl kevés, túl későn. Így kommentálja a lap legtekintélyesebb szemleírója, hogy a Néppárt felfüggesztette a Fidesz tagságát. Mint írja, a konzervatívok kirendelnek egy bizottságot, miközben pontosan tudni lehet, mit is művelt Orbán Viktor az eltelt csaknem 9 évben. Az EPP nem azon sokallt be, hogy a magyar kormány közpénzből újabb, nyíltan antiszemita kampányt kezdett Soros György ellen, hanem, hogy a fotón ezúttal feltűnt Juncker is. A pártcsaládon belül a kompromisszumot a CDU felfüggesztési javaslata jelentette a kirobbant vitában. Csak éppen itt már a sokadik rossz húzásról van szó az európai kereszténydemokraták, és főként az uniópártok részéről. Weber azt hiszi, hogy ha kirakják Orbánt, akkor ezzel a szélsőjobb karjába kergetik, viszont ha benntartják, akkor mérsékelni lehet a politikust. Csak éppen semmi bizonyság sincs egyikre sem. Orbán a jelek szerint igen magabiztos lett és büszkén áthág minden vörös vonalat.
De legalább valami konkrétan történt, csak éppen szánalmasan kevés. A fideszes képviselők továbbra is a konzervatív soraiban ülhetnek Strasbourgban. Nem valószínű, hogy bármiféle olyan részletet felszínre hozna a Van Rompuy által irányítandó testület, ami ellentmondana az eddigi nemzetközi vizsgálatok megállapításainak. Vagyis hogy a magyar kormány rutinszerűen megszegi az EPP által vallott liberális demokráciát, pluralizmust és jogállamot. Azaz a középjobb már megint kitért a probléma elől. Ez nagyon is megfelel Webernek, mert az ügy őt már roppant mód zavarta a Bizottság elnöki tisztéért folyó versenyben. Így az őszre halasztják a dolgot, amikor már túlvannak a választáson és éppen a fő posztokat osztják el az unióban.
De lehet, hogy a végén Orbán nevet. A tegnapi sajtóértekezleten kárörvendően azt mondta, hogy pártja maga döntött a tagság szüneteltetéséről és az egész históriát politikai színjátéknak minősítette. Úgy tűnik, abban igaza is van, hogy az eljárás a liberálisabb tagpártok érzékenységének csillapítására szolgál. De még mindig megteheti, hogy összeáll olyan populista erőkkel, mint a PiS. Hiszen megúszta, hogy kizárják, ami pedig bizonyosan az egyetlen lehetséges mód, hogy megbüntessék évek óta tartó túlkapásait. A magyar erős ember egyedül az erőből ért, és a Néppárt továbbra is az erőből mutat keveset.
A Néppárt megalázta Orbán Viktort, jóllehet igazából ki kellett volna zárnia, hiszen annak politikája embereket rekeszt ki, kisebbségeket diszkriminál, önkényesen beleavatkozik az igazságszolgáltatás dolgába, és korlátozza a szólásszabadságot. Ez pedig már rég nem összeegyeztethető a konzervatívok alapértékeivel. Mindez azonban nem elegendő Kramp-Karrenbauer és Weber számára. De aki alaposabban megvizsgálja az ügyet, az láthatja, hogy a szakértők kinevezése ügyes trükk a frakcióvezető részéről. Természetesen Orbán nem tartja be az alapvető normákat. De a háromtagú testületnek nem is ezt kell elbírálnia, hiszen az ítélet úgyis az lesz, amit a pártfőnökség akar. A lényeg, hogy Weber időt nyerjen és közben azt sugallja: kritikusan viszonyul a magyar irányvonalhoz.
Ám ez nem tiszta játék, habár hatalompolitikai szempontból fölöttébb bölcs. Először is, mert egyre fokozódott a Weberre nehezedő nyomás. Ám nem lehetett tudni, hogy a többség támogatja-e a Fidesz kizárását. Viszont így az a benyomás keletkezik, hogy a pártcsalád végre fellép Orbán ellen. Másodszor, ha a bajor politikus tényleg Juncker helyére akar lépni, akkor legalább valamennyire el kell hitetnie a szociáldemokratákkal, a zöldekkel és a liberálisokkal, hogy többé nem tűri el a magyar politikát. Harmadszor, jócskán romlottak volna kilátásai a Bizottság elnöki tisztére, ha a Fidesz repül. Negyedszer, maximálisan növelte a nyomást a magyar kormányfőre. És nem alaptalanul remélheti, hogy Orbán egészen új utat választ.
Orbán nagy pofont kapott, amibe nem lett volna szabad belenyugodnia, hiszen mindig a büszkeségét hangoztatja. Törésre kellett volna vinnie a dolgot, de mivel ezt nem tette meg, ebből kiderül, milyen nagy szüksége van a Néppártra. És hogy azt hatalmi bázisként kívánja használni a továbbiakban is. Nem szeretne kukoricára térdelni, Le Pennel és a többiekkel együtt. Viszont most Webernek jók a kilátásai, hogy május után végleg megfékezze a nehéz természetű magyart.
Orbán Viktor egyértelműen megsértette az Európai Néppárt szabályait, ami egyértelmű alap lett volna a kizáráshoz, annál is inkább, mivel évek óta a tilosban jár, sőt egyre durvább dolgokat művel. A csúcspont a Juncker és Soros elleni kampány volt. Ezt elégelték meg a kereszténydemokraták, de azért nem akarták töréspontig vinni a dolgot. Nem úgy, mint ’magyar barátaik’, akik jogot formálnak az uszításra. Ugyanis csakis így lehet értelmezni, hogy miként reagáltak a felfüggesztésre. Ennélfogva sajnos azt kell megállapítani, hogy Orbán teljes mértékben osztja a völkisch világképet, amit a hozzáhasonlók oly lelkesen terjesztenek.
Választási megfontolásokat nézve, az EPP rossz szolgálatot tett magának, hiszen gyengíti a saját esélyeit. Ám ha a saját hitelességét tartja szem előtt, akkor nem volt más választása, A Fidesz túl sokáig provokálhatott, láthatólag azt hitte, hogy mindent megengedhet magának, mert kellenek a voksai. Az EPP megszabadult problémás gyermekétől. Hogy ez milyen következményekkel jár és Orbán most mely erőkkel áll össze, az sajnálatos módon a következő hónapok egyik izgalmas kérdése.
A lap szerint a Néppártnak rengeteg rossz lehetőség közül kellett választania, ezek közül még mindig a felfüggesztés a legjobb. Főként Weber nyer általa, de aki a Bizottság elnöke igyekszik lenni, az nem térhet ki a kényelmetlen döntések elől. Mindenesetre az EPP túl későn tisztázza viszonyát a Fidesszel. De azért jelzi a magyar félnek, valamint a választóknak is, hogy mindent azért nem enged meg. Ugyanakkor, ha minden maradt volna a régiben, az katasztrófa lett volna Weber számára, hiszen az azt jelentette volna, hogy minden további nélkül folytatni lehet a kereszténydemokraták számára ártalmas magatartást. Sokan érzik úgy, hogy az uniós hatalmi játszmában az aritmetika és a szavazatok begyűjtése többet számít, mint a meggyőződés. Orbán ügye azt igazolja, hogy a halogatás nem segít semmit sem. Így a szociáldemokraták még inkább kénytelenek szembenézni a román tagpárt problémájával.
A kemény szakítást sikerült kivédeni, Orbánnak és Webernek nagy érdeke, hogy az időre játsszon, ám ebből még gond lehet a Néppárt számára, hiszen igazából nem oldódott meg semmi sem. Mindenesetre a Fidesz meghatározatlan időre az ajtó előtt találta magát, amire a közelgő választás ösztökélte az EPP-t. A kereszténydemokraták nem szerettek volna további terhet cipelni, főként Weber nem. De lépnie kellett, mert a magyar miniszterelnök évek óta aláássa a jogállamot, gúzsba köti a sajtót és alattomosan bánik az ellenzékkel. A frakcióvezető a múlt szeptemberben nyilvánosan ellene fordult, de ez Orbánt nem különösebben érdekelte, ám a plakátakció felháborította a kereszténydemokratákat. Az ultimátumra válaszolva a magyar politikus tett engedményeket, mégsem teljesítette a kikötéseket. Máskülönben nem függesztették volna fel.
Igen fontos, amit Orbán a tegnapi sajtótájékoztatón pedzegetett, hogy ti. merre tart a Néppárt. Ez Webernek is igen lényeges, hiszen megválasztáshoz el kell nyernie más pártcsaládok támogatását is. Hogy jobbról vagy balról, az nagyban függ a konzervatív tagpártok választási teljesítményétől. Orbán bizonyosan arra számít, hogy feljön a jobbszárny. De előreláthatólag megerősödik a Liga is. Ha ez így lesz, az megkönnyíti a magyar miniszterelnök tervének végrehajtását, vagyis, hogy belülről alakítsa át az EPP-t, tehát hogy jobbra tolja. De hogy a felfüggesztés csupán közbeeső állomás-e a cél felé menet, azt még nem lehet pontosan felmérni.
A Néppárt csupán elhalasztotta a megoldást a vitatott magyar miniszterelnök ügyében, amikor egy kicsit felfüggesztette a Fideszt. Orbán természetesen egészen másként látja a kérdést. Sajtótájékoztatóján tele volt a terem, ami szinte soha nem fordul elő. A politikus igyekezett megmásítani a történteket, mondván, nem szeretné, ha bárki vesztesnek gondolná országát. De kitört a nevetés, amikor azt ecsetelte, hogy sosem folyt kampány Juncker ellen. Ez sem túl sűrűn esik meg Brüsszelben. Ám Weber az általános várakozásokkal szemben keresztül tudta vinni akaratát Orbánnal szemben, a kicsikart szövetmódosítások lényegtelenek. Nincs szó a kizárásról, de legalább valami már történt. Az viszont meglepetés, hogy a magyar politikus a végén elfogadta a döntést, csupán ahhoz a kitételhez ragaszkodott, hogy a felfüggesztést kimondó határozat kölcsönös egyetértéssel született meg.
Egyelőre nem áll át az egészen jobboldali erőkhöz, nem mélyült Európa megosztottsága. Orbán azonban ismét nagyban játszott, de a végén csak engedett. Ez utóbbit természetesen soha nem ismerné be. Ám alakulhatott volna az ő szemszögéből sokkal rosszabbul is. Sokat számított, hogy Daul a lemondással fenyegetőzött arra az esetre, ha nem jön létre kompromisszum. Azonban fontos volt az is, hogy a magyar miniszterelnök igyekezett menteni a kárt, miután előzőleg annyi bajt okozott, hogy az már a CSU-nak is sok volt.
Ám ha valaki akarja, Orbán miatt továbbra is támadhatja Webert, hiszen a Fidesz formálisan továbbra is a Néppárt tagja. Az meg a jövő zenéje, hogy a felfüggesztés miként befolyásolja a szövetség megkötését május után.
A legnagyobb európai pártcsalád felfüggesztette az autoriter Orbán Viktor vezette Fidesz tagsági jogait, miután a magyar párt már az EPP veszélyeztette, noha az évek óta menedéket nyújt a politikusnak, miközben az lebontja szinte az összes korlátot hatalma útjából. Az eltelt 9 évben egyfajta puha diktatúrát hozott létre az EU-ban, a brüsszeli törvényhozók pedig javarészt csak álltak és nézték. Időről időre elhangzottak ugyan nyilatkozatok, amelyek elítélték az alapvető emberi jogok megsértését, sőt szankciókat is kilátásba helyeztek, ám Orbán mint egy maffiózó büszkén ment mindig eggyel tovább, mert biztos volt abban, hogy megvédik, bármennyire is vakmerőek az újabb és újabb provokációk.
Ennek egyik oka, hogy kulcsszerepet tölt be a Néppártban, és mivel nem rakták ki, a pártcsalád számíthat a magyar képviselőkre a májusi választás után. Ily módon csökkentheti a populista, szélsőjobbos jelöltek várható előretörésének hatását. Zgut Edit a varsói egyetem politológusa azt mondja, az újraválasztás óta olyan volt, mintha a magyar kormány szó szerint könyörgött volna a kizárásért. Olyan intézkedéseket hozott a tanszabadság, a menekülteket segítő civilek ellen, azon kívül folytatta a független igazságszolgáltatás bedarálását. A szakember szerint a mostani szavazás késlelteti a kemény döntést és beleillik a kiegyezés irányvonalába. A tét nagyságát látva a német kereszténydemokraták megpróbáltak egy fenékkel két lovat megülni és a felfüggesztés mellett voksoltak. Ezzel szemben a szélsőséges AfD szóvivője azt mondta, hogy Orbán igazi helye a szélsőjobbon van.
Ritka dorgálást kapott Orbán Viktor a legfőbb uniós politikai pártcsaládtól, amely sokáig védte, ám most attól tart, hogy a miniszterelnök antidemokratikus úton vezeti országát. Nincs szó tényleges kizárásról, de idáig ez a legerősebb jelzés, az EPP-től, amely eddig nem sokat tett, hogy elítélje az antiszemita klisék használatát, a demokratikus intézmények folyamatos lebontását, megvetését az alapvető európai értékek iránt. Ily módon Orbán nem csatlakozik más, keresztes hadjáratot folytató szélsőjobbos politikusokhoz, habár inkább illene a demagógok közé. Hogy nem szabadultak meg tőle, az mutatja befolyását, függetlenül a kormányzásával kapcsolatos aggályoktól. A tizenegynéhány fideszes képviselő nélkül nem a Néppárt adná a legnagyobb frakciót az EP-ben.
A felfüggesztés fokozta a megosztottságot a nagy pártok és az euroszkeptikus erők között, mindössze két hónappal az európai választás előtt. A tagság befagyasztása válasz arra, hogy Orbán lerombolja a demokratikus normákat, ellenzi a bevándorlást és uniós intézményeket, illetve politikusokat bírál. Egyben viszont jelzi, hogy az EU vezetése az eddiginél jobban el van szánva, hogy szembeszálljon az unióellenes ideológiával. A határozat véget vet annak, hogy az EPP elkendőzi az ellentéteket az illiberális demokráciát megcélzó kormányfővel. A vita azután éleződött ki, hogy a populisták megerősödtek másutt is, és félő volt, hogy visszatérnek a tekintélyuralmi rendszerhez.
A magyar kormánypárt ellen fordultak a konzervatív szövetségesek, mert megelégelték Orbán illiberalizmusát és Brüsszel-elleni kirohanásait. A miniszterelnök egyre nagyobb belső kihívást jelent a Néppárt, illetve az unió számára, mert politikája ütközik az EU szabályaival és értékeivel. Az EPP türelme azután fogyott el Orbánal szemben, hogy az fokozta támadásait a konzervatívok ellen.
Weberhez közelálló források azt közölték, hogy Orbán legalább részben eleget tett a feltételeknek, amelyeket az EPP frakcióvezető szabott, hogy a Fidesz a pártcsalád tagja maradhasson. Ideértve, hogy bocsánatot kért, amiért hasznos idiótáknak nevezte az őt bíráló konzervatív szövetségeseket. Más frakciók szerint a megállapodás szégyen Európára nézve. A liberális Verhofstadt azt közölte, hogy a Néppárt elvesztette erkölcsi tekintélyét, hogy az EU-t vezesse. A kialkudott feltételek arra szolgálnak, hogy megakadályozzák a magyar párt kizárását és igazából semmi közük sincs a mai magyar valósághoz.
Az Orbánról hozott döntés vizsgának számít, mármint hogy az unió mennyire hajlandó kiállni a jogállam elleni támadásokkal szemben. Az agresszív EU-ellenes kampány, valamint a CEU kiűzetése belejátszott az elhatározásba. Szemtanúk szerint a tegnapi vita fájdalmas volt. Juncker úgy értékelte, hogy amit a pártcsalád kimondott, azt nem lehet félvállról venni. Egy belső dokumentum szerint a Fidesznek meg kell értenie, hogy nagy politikai károkat okozott a Brüsszel elleni hadjárattal. Az EPP egyúttal arra szólított fel, hogy tisztázzák a jogi kérdéseket a CEU budapesti működése érdekében. Orbán súlyos csapást szenvedett el. Weber azon aggódott, hogy a fellépést úgy tekintik majd, mintha Nyugat-Európa Kelet ellen fordulna, de egyre nagyobb nyomán nehezedett rá, hogy végre cselekedjen.
Az uniós jog egyik professzora úgy ítéli meg, hogy Orbán boldog lesz, hiszen továbbra is belülről áshatja alá a Néppártot, továbbá élvezi annak mindegy előnyét, hogy formálisan a legnagyobb pártcsalád tagja, ám fenntartja a lehetőséget, hogy a választás után másik frakcióba üljön át. Egy finn konzervatív EP-képviselő, aki a Fidesz eltávolítását sürgette, ugyanakkor azt fejtegette, hogy teljesen új helyzet állt elő, a bölcsek tanácsának igencsak egyértelmű a feladata.
Orbán Viktort állon találta a szinte egyhangú néppárti döntés, habár nincs szó teljes kizárásról. Ám a következmények világosak, a politikus már ma sem vehet részt az EPP vezetők egyeztetésén, pedig ott lesz Merkel is. Azt ugyanakkor nem tudni, mennyi ideig vizsgálódik a bölcsek tanácsa, de a munka mindenképpen eltart az európai választások utánig. Mindenesetre a Fidesz radikálisainak és egy-két üvöltöző, hatalom közeli újságíró legnagyobb csalódására a kormányfő azért harcolt, hogy pártja a konzervatív tábor tagja maradhasson – egyelőre. Emögött rideg politikai számítás rejlik. A tagság előnyei ugyanis jócskán felülmúlják a mostani határozatból következő hátrányokat. Azon kívül a magyar kormánypárt híveinek túlnyomó többsége uniópárti. Közülük sokan félnek attól, hogy ha menni kell a Néppártból, akkor ez csak az első állomás lesz a lejtőn lefelé, a vége pedig az, hogy Magyarország kizúg az EU-ból.
A Fidesz folyamatosan méri a közvéleményt. Orbán továbbra is migránsellenes retorikára használhatja pártját, miután nem tették ki a szűrét a kereszténydemokraták soraiból. Ha a hozzá hasonlatos erők jól szerepelnek májusban, akkor elhagyhatja az EPP-t. A Pesti Srácoknak úgy nyilatkozott, hogy az ő döntésük lesz, mennek-e vagy maradnak.
Az Európai Néppártnak az utolsó pillanatban sikerült elhárítania a szakadást, de a követendő irányról a választások utánra halasztották a vitát. Az ellentétek drámai módon kiéleződtek tegnap, de a vége kompromisszum lett, miközben hatalmas sajtóérdeklődés kísérte az ülést. Úgy tudni, hogy a Forza Italia vagy a szlovák kereszténydemokraták a felfüggesztés ellen foglaltak állást, ellenben a skandináv és Benelux-ellentábor azt mondta, hogy ez az abszolút minimum. Ily módon az eredmény siker Weber számára, a politikus láthatólag megkönnyebbülten lépett az újságírók elé. A határozat megfogalmazása azonban kemény és megerősíti a hármas követelményt a Fidesszel szemben.
Hogy Orbán a végén eltekintett a frontális ütközéstől, az azt tanúsítja, hogy fontos neki a tagság. Ám azt is értésre adta, hogy nem tágít az illiberális vonaltól. Weber ugyanakkor ügyesen manőverezett a kényes helyzetben, megakadályozta az elválást. Az emberbarát-liberális beállítottságú tagpártok mostantól jelezhetik, hogy távolságot tartanak a magyar vezetőtől. De a frakcióvezető is bízhat abban, hogy a viszály immár nem árnyékolja be kampányát. De mivel valószínűleg a szociáldemokraták és a liberálisok voksaira is szüksége lesz, már ha a Bizottság első embere akar lenni, a választás után hamar kirobbanhat a vita a hogyan továbbról.
Orbán ragaszkodik a legnagyobb európai erőközponthoz, amely időhöz jutott nehéz gyermeke kapcsán, de nem szabadult meg tőle. A lépés azt hivatott igazolni, hogy a Néppárt komolyan veszi a bírálatot a magyar jogállam ügyében. De nyitva az ajtó, hogy a Fidesz visszaszerezze a teljes jogú tagságot. Az ellenfelek szerint azonban csupán politikai trükkről van szó, hogy a nyájban tartsák a magyar pártot, miközben a konzervatívok kifelé azt benyomást igyekeznek sugározni, hogy mennyire kemények. Ugyanakkor Daul elnök azt fejtegette, hogy a demokrácia, a jogállam, a sajtószabadság, a tanszabadság, valamint a kisebbségek jogai ügyében nincs apelláta, és ezúttal győzött a pártcsalád belső demokráciája. Mint mondta véget kell vetni az EPP és a magyar fél közti nézetkülönbségeknek. Orbán ugyanakkor óvakodott attól, hogy elveszítse helyét az befolyásos Néppártban.
A svéd EP-képviselő, Hökmark, aki előzőleg a kizárás mellett kardoskodott, tisztességes kompromisszumnak nevezte a döntést. Egyben döntő momentumnak tartja, mármint hogy a kereszténydemokraták nagy többséggel kinyilvánították: a Fidesz nem fér össze a Néppárttal. Mások szerint ez volt az első lépés afelé, hogy megszabaduljanak Orbántól, mivel az aligha tesz eleget a jogállami kívánalmaknak. Engel, a luxemburgi Keresztény Szociális Párt elnöke kijelentette: ő ugyan ennél tovább ment volna, de a kormányfőt rövid pórázra fogták. És könnyen kívül találhatja magát, ha nem tesz eleget a feltételeknek. Ehhez képest a zöldek listavezetője azt mondta, hogy a konzervatívok visszariadtak az egyértelmű állásfoglalástól, ám hiába, mert a demokratikus értékek ügyében nem lehetséges semmiféle kompromisszum.
A CSU elnök asszonya üdvözölte, hogy egyelőre jegelik a Fidesz tagságát. Kramp-Karrenbauer úgy értékelte, hogy a magyar párt most esélyt kap a kétségek teljes eloszlatására, miután változatlanul nem tudni biztosan, mennyire osztja az EPP közös értékeit, továbbá, hogy ilyen alapon lehetséges-e az együttműködés a jövőben. Hozzátette, hogy a kérdés tisztázásáig a Fidesz semmiféle befolyással nem lehet a Néppárt politikájára. Úgy tudni, hogy a tanácskozáson a német vezető sürgette Orbánt, fogadja el a pártelnökség javaslatát, mert az alkalmas a bizalom helyreállítására. És nem arról van szó, hogy a pártot kizárják. Ezek után azonban a magyar kormányfő azt közölte, hogy ebben a formában nem tud belemenni az indítványba. Ám a szöveget átdolgozták, így már átment.
A CSU vezére kedvezőnek tartja, hogy a Fidesz egyelőre nem gyakorolhatja tagsági jogait az EPP-ben. Söder szerint jó, hogy tiszta helyzet állt elő, mert a Néppárt értékközösség, és ennek megfelelően lépett fel. Szerinte mostantól a választásra kell összpontosítani és teljes erővel kell foglalkozni a más témákkal is. A párt főtitkára, aki jelen volt a brüsszeli tanácskozáson, elárulta, hogy kemény munka volt, és a kompromisszum Weber érdeme.
Judith Sargentini úgy látja, hogy a felfüggesztés három hónapra szól, és az a célja, hogy kivárják vele a májusi európai választásokat, noha Orbán 9 éve rombolja a demokráciát és a jogállamot. Mint emlékezetes, a holland zöldpárti képviselő készítette azt a jelentést, amelynek alapján az EP múlt szeptemberben jogállami eljárást kezdeményezett a magyar kormány ellen.
Hol van már a tavalyi hó, mármint a Juncker-ellenes plakátkampány, meg az is, hogy Gulyás Gergely a felfüggesztés esetére kilépéssel fenyegetőzött. A Néppárt olyan megoldást talált, amely lélegzetvételnyi szünethez juttatja a választás előtt. Egyébiránt nem látszik, hogy a kereszténydemokraták népszerűsége túlságosan visszaesett volna, miután Orbán antiszemita felhangokkal hadjáratot folytatott Soros ellen, továbbá szinte teljesen megszállta a magyar közintézményeket. Az EPP továbbra is vezet, bár valószínűleg kénytelen lesz voksokat átengedni a szélsőségesek számára. Ugyanakkor Weber rontott a saját esélyein, mert a szociáldemokraták és a liberálisok habzanak a felháborodástól a tegnapi kompromisszum miatt. Orbán ezzel szemben arról beszélt, hogy megnézi majd, milyen állapotban lesz a Néppárt és aszerint dönti el, hogy menjen vagy maradjon.
Az Osztrák Néppárt EP listavezetője úgy véli, hogy a felfüggesztés az utolsó esély a Fidesz számára, de tényleg az utolsó. Karas volt az, aki először felvetette, hogy átmenetileg meg kellene vonni a magyar párt tagsági jogait. Ugyanakkor a szélsőséges Szabadságpárt képviselője arról beszélt, hogy megalázónak tartaná, ha Orbánt egyetlen jól irányzott rúgással eltávolítanák az EPP-ből, ám nagyon örülne, ha a miniszterelnökkel együtt dolgozhatna az unió megreformálásán.
Orbán Viktor és szövetségesei nem nyerik meg az európai választást, mert tévednek, amikor azt gondolják, hogy a szavazópolgárokat megszállottan foglalkoztatja a bevándorlás. Így ítéli meg a kilátásokat a kitűnő bolgár politológus, Ivan Krasztev. Rámutat, hogy ez az erőpróba sokkal izgalmasabb lesz minden eddiginél, annál is inkább, mivel a politikusok meg tudták győzni az emberek többségét, hogy Európa a katasztrófa szélén áll. Most már csak azt kell elhitetniük az emberekkel, hogy képesek megelőzni a tragédiát. Ugyanakkor látnivaló, hogy itt nem az EU-pártiak, illetve a nacionalisták állnak egymással szemben. Valójában négy csoportot lehet megkülönböztetni.
Sokan attól tartanak, hogy a kontinentális politika polarizálódása a populista jobboldal kezére játszik, és hogy Orbán Viktor népszavazássá változtatja a választást, miután Brüsszel nem tudta kezelni a migrációt. Ám a félelem eltúlzott. A magyar vezető terve három okból sem fog beválni. Először is, a legtöbb országban nem tapasztalni óriási tartózkodást bevándorlással szemben. Már nem látni a tévében nagy számban érkező tömegeket. A kérdés immár Közép-Európában sem számít centrálisnak. A magyarokat, lengyeleket, románokat sokkal jobban izgatja a kormányzat korrupció, mint az idegenek feltételezett beözönlése. A felmérések azt mutatják, hogy Orbán csak kevésbé érti, mi izgatja a térség lakóit.
A 2. tényező, hogy jelenleg egyetlen nagy párt sem akar nyitott határokat. A 3. pedig az, hogy kudarcot vall a migrációra építő orbáni hadjárat, mert nyílt titok, hogy Közép-Európának nem a be-, hanem a kivándorlással vannak súlyos gondjai. Már megint időszerű a vicc, hogy az utolsó majd kapcsolja le a villanyt. Magyarországról már többen mentek el Orbán hatalomra jutása óta, mint amennyien 56-ban távoztak. Az emigrációs kedvet csak fokozta a jobboldali populisták uralma. Az elnéptelenedés és a népességszám csökkenése az igazi tragédia a régióban. Így a nagy kérdés az az EU-ban, miként lehet megakadályozni, hogy a szabad mozgásból egyirányú, kelet-nyugati népvándorlás legyen. És milyen ellenszolgáltatást adjanak a kelet-európai társadalmaknak, amiért képzett munkavállalóik átköltöznek Németországba vagy Franciaországba. Ám erről a jobbos populisták nem szoktak beszélni.
A kommentár egymás mellé állítja azt amit Orbán mondott az állítólagos Soros-tervről, amikor a magyar vezető az európai népességcseréről fantáziált, illetve azt, amit a christchurchi tömeggyilkos írt a „kiáltványában”. A következtés: találjon bármiféle eltérést a két vélemény között, aki arra képes.
Az utolsó 100 komment: