Teljes sebességgel forog a Fidesz központi agya a Néppárttal kapcsolatos konfliktus miatt. 
A modern politológia, ha egyszer bemerészkedne Magyarországra, elképesztő gyorsan meg tudná buktatni a Fideszt és Orbán Viktort. (Ha nem azzal lennének elfoglalva, hogy az Instagrammon fotozzák magukat, ahogy az ATV- stúdiójában ülnek, whatever.) Orbánék a sokadik konfliktusba keverednek bele és majdnem mindegyik konfliktusnak ugyanaz a forgatókönyve. Ugyanazon tényezők mentén dől el, hogy mit lépnek, mit fognak tenni és szinte mindegyik konfliktusnak ugyanaz a kifutása is. Közös még ezekben a konfliktusokban, hogy Orbán mindenáro fent akarja tartani a látszatot, hogy ő a főnök, ő dönt; illetve ő a jó fiú, őt támadták meg. Amiről beszél, annak sosincs túl sok köze ahhoz, ami valójában történik.
Az aktuális konfliktus esetében is ugyanaz a mintázat figyelhető meg: a Néppártból való kilépést (vagy bennmaradást) is apróságok dönthetik el.
Korábban megírtuk: a Magyar Nemzet, mint a központi kormányzati propaganda zászlóshajója tegnap már megüzente, hogy nem kell a Fidesznek feltétlenül bent maradnia a Néppártban. Ma Orbán ezt az üzenetet szajkózta vissza a Kossuth Rádióban. A pártja többször is kellemetlenül lebukott, amikor kiderült, hogy egyrészről próbálják a konfliktus élét csökkenteni Németországban a konzervatívoknál, másrészről aktívan egyezkednek a populista-szélsőjobbos frakcióval arról, mi lenne, ha átülnének.
Ehhez jött hozzá még tényezőként, hogy Manfred Weber – valószínűleg a következő Európai Bizottság elnöke – ultimátumot adott Orbánnak, amit ha elfogad, akkor vereséget szenved. Ha nem fogad el, akkor is: hiszen kizárják a Néppártból.
Ez lehetett az a döntő momentum, amikor Orbán úgy érezte, hogy kicsúszik a kezéből az irányítás.
A miniszterelnök pedig szereti a látszat-csatákat, amiket nagy dicsőséggel megnyerhet a hívei előtt, hogy erősnek mutatkozzon. Ebben a konfliktusban ez az ultimátum olyan lépés volt, ami egyértelművé tette számára, hogy a játéknak vége: a mozgástér az Európai Néppártban beszűkült. Az ottani politikusokat hülyére vette, átverte többször – látszólag mindent megígért, még egy, a liberális demokráciát támogató nyilatkozatot is aláírt, aztán itthon folytatta tovább a demokrácia és az Unió rombolását. Ebből a Néppártnak is elege lett egy idő után, ekkor jött a végső ultimátum.
Ma pedig Orbán Viktor a szokásos péntek reggeli üzenetében, két migráncsozás és gyerekszülés között (a szokásos neofasiszta propaganda előtt/után) egyszerűen közölte: nem alkuszik. (Ez persze bődületes hazugság, hiszen az utóbbi két hétben folyamatosan alkudozott, mint kiderült. De ez a miniszterelnököt nem zavarta, a hívei meg nem gondolnak bele.) Híveinek, választóinak és annak a pár szerencsétlen politológusnak, újságírónak, aki kénytelen a miniszterelnök halandzsáját hallgatni, úgy festette le a dolgot, mintha az egész konfliktus közte és a Néppárt között a bevándorlásról szólna. Ahogy a HVG beszámolója megírta, szerinte Európa változáson megy keresztül, a régi felosztásokat (bal, jobb, konzervatív, liberális) átmetszette az, hogy ki támogatja a bevándorlást, illetve ki nem – ez lett a választóvonal szerinte.
Mi semmilyen migrációt nem akarunk, ezt képviselem én is.
Hazudta ezt azok után, hogy az utóbbi fél évben sorra derülnek ki, hogy a kormány titokban hány bevándorlót, menekültet segített Magyarországra jutni, vagy éppen ott van a legutóbb a venezuelai eset, akiknek úgy szóltak, hogy tartsák titokban, hogy Magyarországon vannak. De ne is beszéljünk a letelepedési kötvényről, aminek segítségével több kétes alak jutott be az Európai Unióba sok pénzért ellenőrizetlenül, mint ahány átmasírozott Magyarországon pár éve Németországba.
Azt is hazudta, akik migrációt akarnak, azok rátámadtak. Ebből is látható: a miniszterelnök szereti az összeesküvés-elméleteket, természetesen ez is hazugság: ő provokálta ki az idióta gyűlölködő plakátjaival, hogy a Néppártnak elege legyen belőle.
Szerinte ezek az erők a Néppártot is át akarják alakítani, méghozzá egy migrációt támogató szervezetté. Meglátása szerint neki és a Fidesznek több lehetősége is van annál, minthogy a Néppárton belül vagy kívül foglalnak helyet.
“Ezt majd a Fidesz eldönti.”
Természetesen ez is hazugság: nem a Fidesz dönti el, hanem a Néppárt szavaz róla. a Fidesz maximum a szavazás előtt leléphet, meg se várva az orrba verést. Vagyis: kihátrálhatnak a vereség elől, mint az intenretadó, vagy a vasárnapi boltzár, esetleg az olimpia ügyében.
Minderre a halandzsára a migrációról azért van szükség, hogy Orbán a választóinak átkeretezhesse a konfliktust, amiben ő a jó fiú, akire rátámadtak. Nem akar arról beszélni, hogyan bomlasztja belülről az Uniót, hogy a plakátjai mennyire romboló hatásúak a demokráciára nézve. Nem akar arról beszélni, hogy külföldön elegük van abból, ahogy Orbán pl. a CEU-val bánik. Ennek semmi köze se Soroshoz, se a migrációhoz, semmilyen összeesküvés-elmélethez. Orbán csupán a szokásos alternatív valóságát építi fel, a szokásos kampány-narratívát. Ez kell ugyanis ahhoz, hogy Orbán erősnek mutatkozzon és megmaradjon a látszat, hogy ő uralja a helyzetet.
Csakhogy a helyzetet egyre kevésbé uralja.
Mindezt a miniszterelnök azzal támogatja meg állandóan, hogy
„Magyarország álláspontját a magyarok eldöntötték: meg akarják őrizni a keresztény értékeket, nem akarnak kevert népességet, nem akarnak bevándorlást, családpolitikát akarnak.”
Orbán imád erre hivatkozni, hogy neki erre van mandátuma, holott ez is hazugság: a „nemzeti konzultációk” irányított kérdései és hazug állításai, átláthatatlan feldolgozása és visszaküldési rátája csupán arra volt jó, hogy felmérjék az akítv Fidesz-szavazók számát, másra aligha. Felhatalmazást Orbán maximum a választáson kapott, ott pedig nem indult semmilyen programmal néhány ostoba szlogenen és a migráncsozáson kívül.
Hogy az irányítás látszatát megőrizze, és a híveinek be tudja mutatni a helyzetet, szükség van a Gonosz Háttérhatalomra, amelyik romba akarja dönteni Magyarországot a migráncsok/libsik/Gyurcsány/Soros zsoldosaival. Ezért mond olyanokat a migráncsozásról, hogy „Ebben semmilyen kompromisszum nem képzelhető el.”
Orbán saját - bár korábban letagadta, hogy egyezkedne - de saját magát is meghazudtolta az interjúban: saját bevallása szerint folyamatosan tárgyal a Fidesz és a Néppárt helyzetéről, Junckerrel, Weberrel, volt és jelenlegi miniszterelnökökkel. Megemlítette, vasárnap Lengyelországba megy, a lengyel kormánypárt pedig nem a Néppárt tagja. Utalt arra, ha menniük kell, és valami újba belefogniuk, velük számolhat.
Utána jött a kulcsmondat, amivel tulajdonképpen felkészíti a híveit a kilépésre:
Lehet, hogy a helyünk nem is a Néppártban van
– mondta. De ő maradna, inkább átalakítaná az EPP-t.
Orbán abban zseniális, ahogy a bonyolult külpolitikai kérdéseket lebontja a mi-vagyunk-a-jók-és-ők-a-gonoszok kérdéskörére és belehelyezi abba a paranoid összeesküvés-elméletbe, amiben a háttérhatalom migráncsokkal akarja tönkretenni Magyarországot. Viszont abban már kevésbé zseniális, hogy a reálpolitikai folyamatokat kezelni tudja. Ez a konfliktus most kezd kicsúszni a kezei közül, ezért valószínűleg előbb fog lépni, minthogy be kelljen ismernie, kirakták a Néppártból.
