- Besokallt a Néppárt, hogy már megint hülyére akarja venni a Fidesz.
- Hosszú távra eldönti a Fidesz (és Magyarország) helyét Európában, miként dönt most a miniszterelnök.
- Piros sarokban: Macron, kék sarokban: Orbán az európai választások előtt.
Ultimátumot adott a Néppárt frakcióvezetője Orbán Viktornak, már ha a kormányfő egyáltalán az EPP tagja akar maradni. Weber azt követeli, hogy azonnal és véglegesen állítsák le a Brüsszel-ellenes kampányt, a miniszterelnök kérjen bocsánatot a tagpártoktól, végül pedig hogy tartósan Budapesten működhessen a CEU, és újra adhasson ki amerikai diplomát. Hozzátette, hogy a magyar vezetőnek van lehetősége hogy bizonyítsa: osztja a néppárti normákat. De a demokratikus elvek és a politikai stílus bizonyos kérdéseit nem lehet megkerülni.
A bajor politikus, aki idáig igyekezett nem kiélezni a vitát, most azt nyilatkozta, hogy Orbán el akarja hagyni a pártcsaládot, ám ő még tesz egy utolsó kísérletet. Megerősítette, hogy a kizárásról a döntést a Politikai Gyűlés március 20-án hozza meg, de a dolgok a magyar félen múlnak. A kereszténydemokrata értékekről azonban nem lehet alkudozni, ennek megfelelően még ebben a hónapban tisztázni kell tenni az ügyet. Megjegyezte, hogy a magyar miniszterelnök nem Kohl örökségét képviseli, az egykori kancellártól messze állt a félelemkeltés. Ő megpróbálta volna egyben tartani az EU-t, és semmiképpen nem adott volna fel egyetlen központi értéket sem.
Weber úgy látja az Orbán által felvetett európai migrációs ügynökség kapcsán, hogy itt nem kelet-nyugati vitáról van szó. Valójában a nyitott kapukat hirdető baloldal áll szemben a jobboldali radikálisokkal, akik kétségbe vonják a menekültek méltóságát és be akarnak zárkózni, míg a kereszténydemokraták összhangba próbálják hozni az ellenőrzést és az emberséget. A konzervatívok bizottsági elnökjelöltje reméli, hogy az Orbán-ügy nem árnyékolja be a választási kampányt, mert vannak sokkal fontosabb témák is, semmit egyes politikusokról vitázni.
Manfred Weber a Néppárt elnökének küldött levélben is megerősítette, hogy Orbán Viktor csakis a három feltétel teljesítése esetén maradhat a Néppárt tagja, ellenkező esetben két hét múlva a kizárás vár rá. A Daulnak címzett üzenet hangsúlyozza, hogy vannak más kérdések is, amelyeket helyre kell tenni, de az említett három nem tűr halasztást. Ha a Fidesz március 20-ig hajlandó engedni, akkor azzal jelezné, hogy továbbra is a konzervatív pártcsaládhoz akar tartozni – hangsúlyozta a bajor politikus. Ellenben ha erre nem hajlandó, akkor nincs más választás, mint, hogy meg kell tőle válni.
A Bizottság első embere félreérthetetlenül megerősítette, hogy Orbán Viktor immár nem tartozik a Néppárthoz, és nem maradhat következmények nélkül a Brüsszel-ellenes hadjárat. Juncker visszautasította azt a magyar állítást, hogy az EU támogatná az illegális bevándorlást. De leginkább a stíluson akadt ki, mondván, hogy ami sok, az sok! Azaz aki belpolitikai okokból európai kérdésekben hazudik, annak fel kell tennie magának a kérdést, hogy továbbra is a kereszténydemokrata frakcióhoz kíván-e tartozni. A politikusnak személy szerint az a véleménye, hogy Orbán már végletesen eltávolodott a pártcsaládtól. Ezt megtoldotta azzal, hogy már hónapokkal ezelőtt egyértelművé tette: az EPP legnagyobb gondja az európai választások előtt egyvalakivel függ össze és az a magyar miniszterelnök. Szerinte immár nincs értelme tárgyalni Orbánnal, mert semmiféle kompromisszum nem növeli a konzervatívok esélyeit.
Elmar Brok, a CDU-tól, aki a legrégebben szolgál Brüsszelben, úgy véli, hogy a legnagyobb ostobaság Juncker bármiféle összeesküvés elmélettel kapcsolatba hozni, tehát, hogy migránsokkal igyekszik tönkretenni az európai kultúrát. Most az vizsgálják, hogy a Fidesz egyáltalán még tagja lehet-e e Néppártnak. De mint mondta, alighanem nincs visszaút, és ha Orbán nem kér bocsánatot, továbbá nem vált politikát, akkor elválnak az utak. Idevág, amit Weber nyilvánosan mondott, hogy ti. most főként az az opció került előtérbe, hogy az EPP a magyar párt nélkül megy tovább.
Weber azután hozta nyilvánosságra ultimátumát, hogy előtte telefonon egyeztetett Kurz osztrák kancellárral, a CDU elnök asszonyával, a CSU vezérével, valamint a Néppárt elnökével. Az Osztrák Néppárt elnöke nyomatékos támogatásáról biztosította a követelést. A feszültség azután éleződött ki, hogy Orbán a kampány folytatását jelentette be és konzervatív bírálóit hasznos idiótáknak nevezte. Ha most eleget tesz a felszólításnak, az alapvető fordulatot jelentene a részéről. Mindenesetre a néppárti frakcióvezető kezdeményezése a pártcsalád megosztását igyekszik elkerülni. Hiszen egyre több tagpárt van a kizárás mellett. Hírek szerint jó páran közülük nyíltan azzal fenyegetnek, hogy ők mennek, ha a konzervatívok nem adnak túl Orbánon.
A vita kiéleződése növelte a nyomást azokra, akik idáig a Fidesz bennmaradása mellett kardoskodtak. Lehetséges, hogy a döntés a felfüggesztés lesz. A hogyan tovább elsősorban Orbántól függ. Ha nem enged, vagy megint nekiront a néppárti szövetségeseknek, akkor két hét múlva bekövetkezhet, hogy mennie kell. A további lépésekről már puhatolózó megbeszéléseket folytatott a Ligával és az FPÖ-vel. Az Osztrák Szabadságpárt EP-frakcióvezetője kijelentette, hogy tárt karokkal várná a magyar miniszterelnököt.
Kurier
1. Miután Weber felhívta, az osztrák kancellár azonnal módosított a Néppárt irányvonalán. Idáig ellenezte, hogy az európai kereszténydemokraták megváljanak a Fidesztől. Az ÖVP két másik vezetője, Karas, aki frakcióvezető, illetve Hahn, az osztrák EU-biztos közös nyilatkozatban határolta el magát Orbán Viktortól. De még nem biztos, hogy az ügy vége a kizárás lesz, mert egyes EPP-politikusok továbbra is visszariadnak attól. Azzal érvelnek, hogy ily módon megnyílnának a zsilipek és a többi pártcsaládnak is búcsút kellene mondania magatartási zavarokkal küszködő tagpártoknak. Az eredmény pedig az volna, hogy jó pár miniszterelnök a szégyenpadba kerülne, csak éppen nekik vétójoguk van az Európai Tanácsban. Ezáltal az EU még inkább működésképtelenné válna.
2. Az osztrák uniós biztos ajtót mutat Orbán Viktornak, mert azon a véleményen van, hogy aki menni akar, azt nem szabad tartóztatni. Johannes Hahn szerint az európai választásokon a populizmus és a nacionalizmus csap össze az értelmes nemzetközi együttműködéssel. Ellenben teljesen értelmetlen a vita a szuverenitás állítólagos feladásáról. A politikus, aki egyben a Néppárt alelnöke, úgy ítéli meg, hogy a magyar miniszterelnök esetében már kár a párbeszéddel próbálkozni, hiszen Orbán következetesen megszegi a konzervatív értékeket, és így az uniós jogot. A bajok okát abban látja, hogy túl gyorsan jött a keleti nyitás és a régi tagok becsukták a szemüket bizonyos dolgok láttán. De a tagság gátolja, hogy ezek az országok elhagyják az alkotmányosság talaját. És a tanulságokat már figyelembe veszik, amikor a balkáni államok felvételének előkészítéséről van szó.
Süddeutsche Zeitung
1. A német uniópártok a megegyezésben bíznak, azaz hogy Orbán Viktor a végén mégiscsak beadja a derekát, és így az EPP-nek nem kell megválnia a Fidesztől. A CDU elnöksége a jövő hétfőn tárgyal a magyar ügyről, jelenleg egyeztetések zajlanak a CSU vezetésével. A kiúthoz azonban az kellene, hogy Orbán megbízható jelzéseket küldjön – jelentette ki a Bundestag Európa-bizottságáanak kereszténydemokrata elnöke. Ezalatt a Néppárt elnöksége láthatólag azt méri fel, hogy a tagpártok miként akarnak szavazni március 20-án. Mert ugyan a pártcsalád szempontjából nem volna szerencsés elveszteni a magyar képviselőket közvetlenül az európai választás előtt, de ugyanilyen rossz volna, ha egyes szervezetek kilépnének, amennyiben nem zárják ki Orbánt. A frakcióban nem tartják valószínűnek, hogy következmények nélkül marad a magyar magatartás. Kovács Zoltán úgy nyilatkozott a lapnak, hogy manipulálják a közhangulatot, az eltávolítás pedig ésszerűtlen lenne, mivel a Fidesz a józan emberi észt képviseli.
2. A kommentár arra figyelmezteti a CDU-t és a CSU-t, hogy immár vége a lavírozásnak, a két pártnak immár el kell döntenie, hol áll Orbán Viktor kapcsán. Mert ha a miniszterelnök nem módosít irányvonalán, akkor legalábbis egy időre búcsút kell intenie a Néppártnak. A magyar kampányok – a migránsok, az EU és Soros ellen – évek óta felháborodást váltanak ki az EPP-n belül is, mégsem történt semmi. De most már az engedélyek konzervatívok részéről is belelt a pohár. Idáig a német kereszténydemokraták óvatoskodtak, ahelyett, hogy csináltak volna valamit, azzal a jelszóval, hogy nem akarják a jobboldali populisták karjaiba kergetni Magyarországot. A CSU pedig egyenesen partnernek tekintette Orbánt Merkel migrációs politikájával szemben. Emellett egyik párt sem akarta elveszteni a 11 fideszes EP-képviselőt, hiszen azon vannak, hogy Weber legyen a Bizottság következő elnöke. Ám ez nem megy tovább, és ha a magyar vezető nem enged, akkor az uniópártoknak amellett kell voksolniuk, hogy hajítsák ki a Fideszt.
Lehet, hogy a nacionalista Orbán Viktor ezúttal túltolta a pávatáncot, miután az unió vezetése azzal fenyegette meg, hogy kirakja a Néppártból, ezzel együtt vannak olyan vélemények, hogy a miniszterelnök két vállra fektette az EU-t. Azaz megint egy lépéssel az ellenfelei előtt jár. Hegedűs Dániel a berlini German Marshall Alapítványtól úgy látja, hogy az EPP és Orbán közti játszmában egyik fél sem akarja rászánni magát a végső lépésre. A magyar politikus azonban nem hajlandó bűnbánatra. De elszámította magát, ha azt gondolta, hogy nem veszik észre Brüsszelben, mit művel odahaza belpolitikai megfontolásokból. Ám hatalompolitikai okokból kockázatos volna kitenni a szűrét., annál is inkább, mert Orbán úgy állítaná be, hogy baloldali összeesküvés áldozata.
Mráz Ágoston Sámuel a Fidesz-barát Nézőpont Intézet képviseletében azt mondja, hogy a miniszterelnök az erőpróba révén meg fogja mutatni, hogy ő valójában titkos erők ellen küzd. Ugyanakkor Krekó Péter szerint az elválás idehaza sokba kerülne Orbánnak, mert kiderülne, hogy messzire került az európai politikai fő áramlattól. A Fidesz középosztálybeli, illetve értelmiségi hívei közül sokan szomorúak lennének, mert a fejlemény azt jelentené, hogy hivatalosan is eltűnik a középjobb Magyarországon. Mráz ehhez hozzáteszi, hogy a miniszterelnök várhatóan nem viszi töréspontig a viszonyt Németországgal, már csak az itteni autógyárakban dolgozó magyarok miatt sem, hiszen ők majd elmennek szavazni. De ettől még magyar illetékesek továbbra is azzal támadnak uniós vezetőket, hogy azok összejátszanak Sorossal a bevándorlás megkönnyítésére.
„Orbán opciói” címmel a portál azt elemzi, hogy a miniszterelnök válaszúthoz érkezett és nagy döntések előtt áll pártja jövőjét illetően. A Néppárt két hét múlva megtárgyalja, hogy maradhat-e a Fidesz a pártcsaládban, és hogy szavazzanak-e a kérdésről. Magyar részről hivatalosan azt hangoztatják, hogy nem kívánnak távozni. Hidvéghi Balázs azt közölte, hogy nem tapogatóznak egyetlen más frakciónál sem. Az EPP-ben egyre többen sürgetik a kizárás, ennélfogva ha a miniszterelenök el akarja kerülni az eltávolítást, akkor alighanem nyilvánosan bocsánatot kell kérnie, amihez érdekes tornamutatványra kényszerülne hazai választói előtt. Weber követeléseit nehéz volna eladnia az utca emberének. És egyáltalán nem volna biztos, hogy egy ilyesfajta visszakozást minden érdekelt elfogadna Néppártban.
Surján László már a leválást pedzegette, amikor arról írt a Magyar Nemzetben, hogy nem érzi jól magát a pártcsaládban. Mellesleg a hivatalos cáfolatnak ellentmondva az egyik euroszkeptikus frakicó tagja az mondta, hogy igenis párbeszédet folytatnak a Fidesszel. Ha Orbán átlép hozzájuk, akkor Salvini, Le Pen és Strache pártjával áll össze. De megosztja őket a migráció és a Kelet-Európának adott nagyvonalú uniós támogatás is. Ugyancsak több mindenben eltér a magyar és a lengyel kormánypárt álláspontja. De ettől még a PiS-t is magában foglaló másik EU-ellenes pártcsalád nagyon is szívesen fogadná Orbánt.
Egyes megfigyelők azt sem zárják ki, hogy Orbán vezető szerepre tör a földrészen, ezért új csoportosulást hoz létre a konzervatív lengyelekből, németekből, olaszokból, valamint észak-európaiakból. Ám erre már aligha van ideje a májusi választás előtt, úgy hogy ez nemigen életképes forgatókönyv. Ha viszont az EPP az eltávolítás mellett teszi le a garast, akkor a fideszes képviselők függetlenként folytatnák Strasbourgban, az eddiginél jóval kisebb büdzsével és befolyással. Ezért a pártnak az az érdeke, hogy sokáig tag lehessen a Néppártban.
Elárasztották Magyarországot a Juncker-ellenes plakátok, miután a Bizottság elnöke rágalomhadjárat célpontja lett. Janzsó Miklós a Momentumtól azt mondja, hogy ez az egész egy nagy hazugság, és már tele van a hócipőjük az agymosással. Orbán Viktor 3-4 éve közpénzből finanszírozza a pártpropagandát. Azért folyamodik koholmányokhoz, hogy elkerülje a vizsgálatokat a belpolitika valóban kényes kérdéseiről. Az Átlátszó nemrégiben megírta, hogy a hatalom két éve 12 milliárd forintot költött saját jó híre terjesztésére. Nem ez volt az alkalom, hogy a Bizottság fizette meg az ilyesfajta tombolás árát.
Az Európai Tanács elnöke arra szólította fel az unió választópolgárait, hogy utasítsák el az EU-ellenes pártokat, amelyeket külföldről finanszíroznak, és amelyek megpróbálhatják, hogy a választások révén növeljék befolyásukat az unióban. Tusk példaként a Brexitet említette, de megjegyezte, hogy a nyílt vagy burkolt külső beavatkozás megismétlődhet májusban. Mint rámutatott, nem szabad megengedni, hogy ezeknek az erőknek megbízottai mondják meg, melyek legyenek a közösség fő célkitűzései, és hogy kik tölthessék be a vezető posztokat. A jelentés az euroszkeptikus pártok között említi a nacionalista Fideszt, illetve PiS-t, az FPÖ-t, továbbá a Ligát. Tusk ugyanakkor dicsérte, hogy a francia államfő Európa reneszánszát kezdeményezte.
A vezércikk arra figyelmeztet, hogy Macron megfújta a harsonákat, és a választóknak meg kell menteniük az EU-t az illiberális ellenfelektől. Hiszen rosszindulatú belső és külső erők az utóbbi 70 évben példátlan módon ostromolják a béke, a jólét és az egység európai gondolatát. Jobboldali nacionalisták és elitellenes populisták a sáncokon belülről próbálják aláásni az uniót. A szervezet határain túl Oroszország, Kína és az amerikai önfejűség jelent veszélyt. Jelenleg – Macront leszámítva – nem sok olyan vezető van a földrészen, aki nem fél megvédeni a közös értékeket, sőt vonzó javaslatokat tesz le az asztalra a jövő érdekében. Egyáltalán nem szabad félresöpörni, amit most közzzétett. Hiszen az felhívás, hogy le kell gyűrni a fatalistákat, az örök ellentmondókat és az EU ellenségeit.
A csatában az egyik oldalon a francia államfő áll – liberális, unióbarát nemzetközi együttműködés bajnokaként, szemben vele pedig az euroszkeptikus, nacionalista reakció. Macron kezdeményezésének fő erénye, hogy kihívja a nativista előítéleteket és populista hazugságokat. Azon kívül megerősíti a többsebességes Európa gondolatát, aminek központi eleme, hogy amelyik tagállam nem fogadja el a megújított menedékjogi szabályokat, az ne számítson tagságra a schengeni övezetben, amivel egyértelműen Magyarországnak és Lengyelországnak üzent. Csak itt az a gond, hogy azok a kormányok, amelyek nincsenek bent a belső körben, rögtön arra gyanakodnak: másodrendű tagokká fokozták le őket. De a lényeg az, hogy az elnöknek abszolút igaza van, amikor sürgeti az európaiakat, hogy álljanak ki az illiberális táborral szemben. Érdemes megfogadni a tanácsát.
Nem biztos, hogy Macronnak vannak válaszai, de a helyes kérdéseket teszi fel az európai reneszánsz kapcsán, már ha az unió nem szeretne hanyatlani és jelentéktelenségbe süppedni – mutat rá a konzervatív lap vezércikke. Úgy véli, hogy a nyitány szemtanúi vagyunk a sorsdöntőnek ígérkező EP-választás előtt és az elnök az EU-ban is túl akar lépni a jobb-, illetve baloldali felosztáson. Úgy látja, hogy a harc a nacionalisták és az Európa-barát körök között zajlik. Szerinte a Brexit intő példa, hogy mi történik, ha a közösség nem figyel oda a polgárok aggodalmaira, a politikusok pedig nem mondják meg az igazat az alternatívákról.
Nemigen lehet azzal a tételével vitatkozni, hogy az unió bajban van, és hogy ez így nem mehet tovább. Abban is igaza van, hogy a legfőbb kérdésekben együttesen kell cselekedni. A schengeni rendszer reformjára tett javaslat illusztrálja leginkább, mekkora is a tét. Amikor európai szolidaritást sürget, ami a menedékkérők kötelező áttelepítésének rokon értelmű szava, akkor jelentős ellenállásra számíthat több ország részéről is. Hiszen itt a nemzeti szuverenitásról van szó, és a magyar, illetve lengyel kormány ragaszkodik ahhoz, hogy ő dönthesse el, kit enged be. Macron felveti, hogy aki nem áll be a sorba, annak nincs helye a schengeni térségben. Ezt azonban elvetik azok az államok, amelyek attól félnek, hogy másodrendű tagok lesznek. De még egyszer: az ilyen kérdéseket nem lehet megkerülni.
A francia államfő hadat üzent az unió Orbánjainak, mert a kérdés az: határkerítések legyenek, vagy szabadság a schengeni övezeten belül. Vagyis az unió lényege forog kockán. Az elemzés érdekes egybeesésnek tartja, hogy Macron pont akkor indította meg a választási kampányát, amikor a magyar vezető saját néppárti tagságát kockáztatja. A választási kampányban e két politikus nézetei ütköznek meg. A francia elnök az EU mélyreható megújulása mellett van, ezért fordult most minden európai polgárhoz. Egyben kesztyűt dobott az Orbán-féléknek, mert azt tervezi, hogy az év végén nagy, összeurópai tanácskozáson vitassák meg a közös jövőt.
A választási lehetőség az, hogy a migráció és a Brexit miatt a nemzetállamok kerülnek előtérbe, ez esetben azonban ismét orbáni kerítések épülnek és az EU elemeire esik szét. Ennek ellenpontja Schengen, mint az uniós polgárok szabadságának jelképe. Vagy-vagy. A döntést évek óta halogatják. Közben látszik, hogy a Fideszt mégiscsak még a választás előtt kidobhatják az EPP-ből. Az előjelek nem jók Orbán szemszögéből. A CDU-CSU sokáig védte a magyar vezetőt, noha annak kormánya uniós pénzeket sikkasztott és egyetemek életét nehezítette meg. De most már túllőtt a célon az antiszemita, EU-ellenes kampánnyal. A nacionalista Orbán alighanem hamarosan kénytelen lesz új pártcsaládot keresni magának.
Kijelölte az európai frontvonalakat a választások előtt a francia elnök felhívása, miszerint erősebb unióra van szükség, továbbá vissza kell verni a populistákat, nehogy azok előretörhessenek májusban. A magyar kormány úgy reagált, hogy Macron bevándorláspárti, ám Magyarország ezt másként látja és elutasítja a migrációt. (Mint ismeretes, az államfő szigorúbb határellenőrzést, közös határvédelmi erőket, illetve menedékszabályokat szorgalmaz.) A cseh miniszterelnök szintén azt fejtegette, hogy a francia javaslat nem a jó irányba mutat. Ezzel szemben a Bizottság üdvözölte az elképzelést. A szociáldemokrata német alkancellár úgy véli, hogy Macron határozott jelzést küldött az európai összefogás érdekében. Hasonlóképpen vélekedik a finn és a belga kormányfő is.
A hírügynökség idézi a francia elnöktől, hogy nem lovagolhatják meg az emberek dühét a nacionalisták, akik nem kínálnak megoldást és nem lehet alvajáróként beletántorogni összeszűkült Európába.
