- Die Welt: itt a vég, a Fideszt ki kell zárni a Néppártból! FAZ: az EPP lassan Orbán bohóca lesz.
- A magyar kormányfő neme tud meglenni provokációk nélkül, abban bízik, hogy a német uniópártok végén visszariadnak és nem távolítják el a magyar pártot az EPP-ből, pedig nagyon ráfizethet, az országgal egyetemben.
- Migrációellenes kampány ide vagy oda, jelenleg 750 vesztegelnek Venezuelában, hogy Magyarország befogadja őket.
1. Az újság úgy tudja, hogy Orbán Viktor a hét végén telefonon azt ígérte a CDU elnökének, hogy hűséges marad az Európai Néppárthoz és annak bizottsági elnökjelöltjéhez, Weberhez. Azon kívül véget vet a Juncker-ellenes plakátakciónak, amellyel kiprovokálta a kizárási eljárást az EPP-n belül. Ám továbbra is csatázik Brüsszel állítólagos migrációs tervei ellen, csak most Timmermans lesz a célpont a hirdetésekben.
2. A konzervatív újság „Orbán idiótái” címmel arról ír, hogy 2015 késő nyarán a magyar miniszterelnök rendkívül nehéz helyzetbe került volna, ha Németország és Ausztria nem veszi át tőle a menekülteket. Lehet, hogy még bele is bukott volna. A segítséget elsősorban Merkelnek köszönheti, mégis azóta fejt ki elkeseredett, kereszthadjárat-szerű ellenállást a kancellár migrációs politikája ellen. Nem okvetlenül kell Berlin oldalán állni, hogy valaki ezt hűtlenségnek tekintse. Ám az eljárásmód igencsak messze van az Európai Néppártban megszokott polgári érintkezési formáktól, mert azok az érdekegyeztetést célozzák. Az egyetlen ok, amiért Orbánt ilyen sokáig megtűrték a strasbourgi frakcióban, az a nem kevés számú fideszes EP-képviselő. Ám mivel folytatni kívánja Brüsszel-ellenes kampányát, amely nélkül a belpolitikában láthatólag nem tud meglenni, a Néppártnak fel kell tennie a kérdést, hogy lassan tényleg nem lesz-e hasznos idióta – Orbán oldalán?
3. „Orbán és a baloldali szalámi” címmel az újság rámutat, hogy Orbán Viktor védekezik és szép csendben keresi a kapcsolatot a CDU-val. Maga a „szalámitaktika” kifejezés Rákositól ered, de a politikus a Weltnek adott interjúban azért használta, hogy igazolja: a baloldal a konzervatívok megosztásán mesterkedik. Eszerint a Fidesz néppárti tagsági körüli vita nem a hazai hatalmi visszaélések és Juncker elleni támadás miatt robbant ki. Azok számára is talált egy történelmi, lenini fogalmat a kommunista időkből, akik a kizárást kezdeményezték. Nos, ők hasznos idióták.
A Soros elleni kampány hozzájárult Orbán rossz híréhez, hiszen az olyan klasszikus, antiszemita kliséket használ, mint a világ ellen összeesküvő, hazátlan zsidó. De az érzelmeket az kavarta fel igazán, hogy ezúttal Junckernek is nekiment. Kitart amellett, hogy a Bizottság elnöke csak azt kapta, amit megérdemelt, ám egyidejűleg próbálja elsimítani az ellentéteket. Gulyás Gergely és Balog Zoltán berlini útját ugyan nem akarták nagydobra verni, de a tárgyalás természetesen kitudódott. A jelentésekben szereplő „strukturált párbeszédet” olyan feltételezett latorállamok esetében szokták alkalmazni, mint Irán, hogy megállapodásra jussanak vele. Orbán állítólag egyértelműen megígérte a CDU vezetőjének, hogy lojális lesz Weberhez és a Néppárthoz, még akkor is, ha egyesek már fenik a késüket a választás utánra.
Die Welt
1. A magyar kormányfő nem hagyja abba a provokációkat. A Weltnek adott interjú után az uniópártok valamelyest eltávolodtak a magyar irányvonal alapvető bírálatától, de az látnivaló, hogy konfrontációs felfogásával a magyar vezető egyre nagyobb befolyást gyakorol a német politikára. A SPD azt sürgeti, hogy a konzervatív partnerek ne is foglalkozzanak Orbán kijelentéseivel. Frakciószóvivőjük kijelentette, hogy mivel a magyar vezető évek óta az EU milliárdjaiból korszerűsíti országát, ám eközben keresztes hadjáratot folytat az európai partnerek, intézmények és értékek ellen, végre ejteni kellene, nem pedig udvarolni neki. Emellett sürgette, hogy távolítsák el a Fideszt a Néppártból és ne adjanak annyi uniós támogatást neki.
De a magyar miniszterelnök a Timmermans elleni plakátkampány bejelentésével kereszténydemokrata politikusokat is maga ellen hangol. Elmar Brok a CDU-tól azt követeli, hogy március 20-án az EPP Politikai Gyűlése érdemben vitassa meg magyar tagpárt kizárását, ahogyan az immár hivatalos formában is felvetődött. Mert nincs ok arra, hogy levegyék a napirendről a kérdést, nem szabad megengedni, hogy Orbán a maga képére fesse át a Néppártot. Hogy megszabaduljanak a Fidesztől, azt már az uniópártok vezetői sem tartják elképzelhetetlennek. Figyelmeztette Orbánt Weber is, pedig neki udvarol a magyar politikus.
A kormányfő azt sürgeti, hogy a schengeni államok állítsák fel a belügyminiszterek tanácsát, a német koalíciós pártok azonban eltérően ítélik meg az ötletet. A CDU egyik szakértője odavan az elképzeléstől. Ezzel szemben a szociáldemokraták úgy ítélik meg, hogy amit Orbán felvetett, az eleve meg akarja gátolni a közös menedékrendszert, illetve az európai intézmények gyengítésére játszik. Úgy tűnik, Orbánnal nem lehetséges semmiféle kompromisszumra jutni a menekültpolitika ügyében, tette hozzá a párt szóvivője.
2. Erősödik az európai konzervatívok nyomása Orbán Viktorra, így az enged valamelyest, de már tervezi a következő akciót. Ennélfogva elképzelhető, hogy két hónappal a választás előtt kettészakad a Néppárt frakciója. A magyar miniszterelnök egyre nagyobb gondot okoz az EU-nak. Az EPP számára pedig mind veszedelmesebb a vita, olyannyira, hogy szakítópróba fenyeget. Akik a kizárása mellett kardoskodnak, azok nem csupán a plakátkampányt vetik a szemére, hanem a sajtó és az igazságszolgáltatás, valamint a kisebbségvédelem megsértését, továbbá a korrupciót is. Orbán ezzel szemben „hasznos idiótáknak” minősítette kereszténydemokrata bírálóit. A Néppárt CDU-s alelnöke, David McAllister fel van háborodva: azt mondja, a Fidesz fokozatosan eltávolodik a közös európai értékekkel, a poszterek pedig a mélypontot jelentik. Ezért beszélni kell a magyar politikus fejével.
Az újság úgy értesült, hogy Daul pártelnök, valamint a CDU vezére is fokozta a nyomást Orbánra, ennek eredménye, hogy leszedik a Junckert ábrázoló posztereket. A miniszterelnök tudja, hogy mennyire fontos számára az EPP. Az esetleges új populista és nacionalista frakció tagjaként jelentősen veszítene európai befolyásából és végképp kívülálló szerepkörbe kényszerülne. Igazából idáig mindig beadta a derekát, amikor a kritika hatalmi bázisát, a néppárti tagságát veszélyeztette. Inkább arra törekszik, hogy saját ízlésének megfelelően alakítsa át a pártcsaládot, pl. úgy, hogy felveszik a PiS és a Ligát. Ezen van, mert úgy tudná a legkönnyebben érvényesíteni az illiberális demokrácián alapuló stratégiáját. Daul azonban mindent megtesz ennek megakadályozására.
Ugyanakkor félő, hogy a Néppárt helyeket veszít, így előnye tovább zsugorodik a többi pártszövetséggel szemben. Ezzel együtt valószínű, hogy Orbán ezúttal nem tudja olyan könnyen kihúzni a fejét a hurokból. Daul, Kramp-Karrenbauer és Weber ugyan folyamatosan azért imádkoznak, hogy elüljön a vita, legalábbis az EP-választásig. Ám a jelek szerint utána következik a leszámolás. Hogy hasznos idiótaként bélyegezte meg EPP-n belüli bírálóit, azzal Orbán csak tovább szította a tüzet. Március 20-án előbbre juthat a Fidesz kizárási folyamata.
A lap is idézi Elmar Brokot, aki botrányosnak tartja, hogy Orbán Junckert teszi felelősség az erősödő migrációért. Ez hazugság, és azt sürgette, hogy a kormányfő kérjen bocsánatot.
3. A befolyásos jobboldali lap vezércikke követeli, hogy rakják ki a Fideszt a Néppártból, mert betelt a mérce, még akkor is, ha a kizárás folytán veszélybe kerül, hogy Weber kövesse Junckert a Bizottság élén. Nem arról van szó, hogy ördögnek minősítsék a kormányfőt, hiszen az a szigorú migrációs politikával két éven át védte a külső határokat és ezáltal megelőzte a még nagyobb zűrzavart. Emelett jól áll a gazdaság, a legtöbb magyar életszínvonala emelkedett az utóbbi 9 évben. Éppen ez a sikeres politika nehezíti meg annyira a feladatot. A másik oldalon ott az illiberális demokrácia hirdetője, aki a kirekesztésre, a tekintélyelvűségre, a jogállam korlátozására és a másként gondolkodók szégyentelen rágalmazására épít. Ezt legutóbb Juncker tapasztalhatta meg a hazugságon alapuló kampány során.
De most már elég. A Néppárt Európa-barát szerveződés, világos értékrenddel. Abba már régen nem illik bele mindaz, amit Orbán képvisel és csinál. Végre ki kellene zárni, mert abból két előny is adódna: fokozódna a kereszténydemokraták hitele, ugyanakkor a miniszterelnök fontos hatalmi támaszát vesztené el. A büszke politikusnak semmi sem fájna jobban, minthogy többé nem ülhetne oda a befolyásos kereszténydemokrata kormányfők asztalához. Nem szeretne Le Pennel és a többiekkel a szégyenpadban ülni. Természetesen van abban kockázat, ha már a közeljövőben túladnak rajta. Webernek okvetlenül szüksége van megválasztásához a magyar támogatásra. Az SPD és az FDP pedig akkor járassa a száját, ha már tesz valamit a bukaresti kormány ellen, hiszen a szociáldemokrata-liberális román kormány még rosszabb, mint a magyar.
Orbán Viktornak esze ágában sincs, hogy meghátráljon az uniós partnerek és saját pártcsaládjának nyomása láttán. Sőt, csak olajat öntött a tűzre, amikor hasznos idiótáknak titulálta azokat, akik bírálják a Néppártban. És nem tágít attól, hogy a Bizottság – Soros támogatásával – tömeges migrációt készít elő. Csak most Timmermans lesz a célpont. A kampánnyal csupán az a baj, hogy annak állításait a világon semmi sem támasztja alá. A Bizottság egyébként is csupán javasolhat, a döntés joga mindenkor a tagállamoknál van. Viszont ha megszületik a határozat, mint pl. a kvóták kapcsán, ám azt egyes tagállamok nem tartják be, akkor Brüsszelnek kutyakötelessége eljárni a renitens kormánnyal szemben.
Az EU-ban azt feltételezik, hogy Orbán a poszterekkel a jogállami eljárásról igyekszik elterelni a figyelmet. A viszály kihathat az EP-választásra is. Ha a Fidesz elhagyja a Néppártot, akkor csatlakozhat más frakcióhoz. Így a Konzervatívokhoz és Reformerekhez, ahová a PiS is tartozik, de szóba jöhet a Nemzetek és Szabadság Csoportja is, amelyet az FPÖ fémjelez.
Elgondolkodásra kényszerült a Néppárt, miután Orbán Viktor legújabb provokációi még mélyebb árkokat eredményeztek a magyar vezető és a német szövetségesei között. Az elidegenedés messzire ható következményekkel jár Európában, hiszen szavazás készülődik arról, hogy felfüggesszék-e a Fidesz tagságát az EPP-ben, vagy netán tegyék ki a szűrét. Az pedig módosítaná az erőviszonyokat az EU-ban, ugyanakkor elszigetelné Magyarországot. Akár már a választás előtt is. A kisebb konzervatív pártok a kizárás mellett vannak, de a németek nélkül aligha lesz belőle bármi is. Ha Fidesz kénytelen távozni, a pártcsalád valószínűleg több mint egy tucat mandátumot veszít. És az veszélyezteti Weber bizottsági elnöki szándékait.
Orbán összeállhat Salvinival és más populistákkal, így létrejöhet Strasbourgban a blokkoló kisebbség. Épp ezért a német uniópártok vonakodtak töréspontig vinni a kapcsolatot, legalábbis egészen mostanáig. Azonban Weber jelezte, hogy fogytán a türelme és hasonlóképpen nyilatkoztak az uniópártok vezérei is. Az állásfoglalásokat nyilvánvalóan összehangolták, a cél az volt, hogy egyértelmű jelzés menjen Budapestre: Orbán tehertétel. Egy öreg CDU-s vezető azt mondja, hogy a magyar politikus fekete bárány lett az EU-ban, márpedig ez alapvető fordulatot jelez a német középjobb részéről. Már nem védi meg a CSU, a magyar párt nem mérte fel, hogy mit jelent számára a vezetőváltás a keresztény szociálisoknál.
Márpedig ez veszélyes lehet számára több szempontból is. A politikai feszültség kihathat a német beruházási szándékokra. A Soros elleni dühödt fellépés és az éles migrációs retorika PR-meggondolásokból aggasztó az üzleti világ számára. Megfigyelők szerint a plakáthadjárat kísérlet Orbántól, hogy aláássa az EU iránti bizalmat, miután várhatóan drámai módon csökken a Magyarországnak juttatandó uniós támogatás. Csak éppen a magyarok jobban hisznek az európai intézményeknek, mint a saját hatóságaiknak. A másik három visegrádi ország egyre kevésbé örül annak, ha Orbánnal egy lapon emlegetik a nevét. Úgy tudni, a nemrégiben tartott pozsonyi csúcson, amelyen Merkel is volt, sokatmondó csend fogadta, amikor arról beszélt, hogy Soros a felelős a Szerbiát elárasztó tiltakozáshullámért.
Előtte Budapest megpróbálta rávenni a kancellárt, hogy ugorjon el Orbánnal együtt a magyar-osztrák határra a Vasfüggöny leomlásának 30. évfordulója alkalmából, Csakhogy Berlin elhárította a kérést, bennfentesek szerint azért, nehogy a látogatást bárki Orbán melletti kiállásként értelmezze. Merkel majd valamikor a választások után eljön Magyarországra, hogy megemlékezzen a határnyitásról. Bírálók ezzel együtt azt mondják, bármi is történik a jövőben, a német konzervatívok túl későn léptek. Weber pedig csak azért mozdult meg, mert már tud kitérni a nyomás elől. Orbán viszont kevés jelét adja, hogy hajlandó volna beadni a derekát. Pedig ha kipenderítik az EPP-ből, akkor magára maradhat, és még kevésbé tud előnyöket kicsikarni a következő uniós költségvetésből. Egyes megfigyelők szerint szándékosan teszteli német barátokat, de meg van győződve arról, hogy azok a végén úgysem merik kitenni.
Észtországban a választásokon a Reform Párt győzött, vagyis elhárult a populista kihívás, ami azzal fenyegetett, hogy újabb uniós államban áll fejére a politikai berendezkedés. Az euroszkeptikus erők előretörtek, Magyarországtól Olaszországig és emiatt sokan attól tartanak, hogy nacionalista irányba billen el az EU. Az észtek azonban hazai szempontokat mérlegeltek és politikai középnek adtak egyértelmű felhatalmazást a kormányalakításra. A migrációellenes EKRE Párt ugyan csaknem 18%-ig jutott, ám a reformisták kizárják vele az együttműködés lehetőségét. Annál is inkább, mert nélküle is simán lehet működőképes koalíciót alkotni. A lehetséges tagok alighanem félreteszik ellentéteiket az EKRE jelentette veszély miatt.
A kommentár azt hangsúlyozza, hogy nem kell aggódni Kelet-Európa miatt, mert aki feltűnősködő bajkeverőket keres, az Nyugaton és Délen találja meg őket. A szerző ezt abból a tapasztalatból vonja le, amit a minap Kassán, az egykori szocialista térség 9 államfőjének találkozóján tartott vita vezetőjeként szerzett. A téma az volt, miként lehet megvédeni a nyílt társadalmakat az orosz hibridháborútól. Mint írja, először is a régió egyáltalán nem annyira egységes, és nem lehet besuvasztani az elmaradott, engedetlen kategóriába. Pl. Áder János arról beszélt, hogy a veszélyt nem az orosz beavatkozás jelenti, hanem befolyásos kisebbségek, amelyek mögött gazdag támogatók állnak. Ez gyakorlatilag Soros Györgyöt jelenti. De hát az idők és az emberek változnak. Orbán Viktor egykor élénk liberális ellenzéki volt, ma keménykezű Putyin-barát kormány élén áll, aki meghökkent más európai konzervatív pártokat.
De ők a csordától elkülönült vadak. A lényeg a nyilvános ellenállás a nyugatellenes, Kreml-barát mocsokkal és az azzal együtt járó intoleranciával és idegengyűlölettel szemben. A közép- és kelet-európaiak szeretik a rendszerváltás után megszerzett méltóságot, szabadságot, törvényességet és nyitottságot. Példa erre mindössze 49 éves, igen korszerű felfogású észt elnök, vagy Codruta Kövesi, a volt román korrupció-ellenes ügyész. Vagy a 3. szlovák államfői poszt várományosa, Zuzana Caputová. Valamennyien rácáfolnak a nyugati előítéletekre. De ha a pártpolitikát nézzük, már korántsem ennyire egyértelmű a kép. Ott már sűrűn joggal merül fel az önteltség és a korrupció vádja. Nem véletlen, hogy az emberek valami újra vágynak, és a tekintélyelvűek, csirkefogók és populisták azért szerepelnek jól, mert a hagyományos pártok gyengék.
De a fő tanulság az, hogy érdektelenné válnak a régi, kelet-nyugati megosztottságról vallott nézetek. A demokrácia igazából Olaszországban van bajban, a Liga közvetlenül Putyintól kapott pénzt. A sárga mellényes gengsztereknek Keleten nincs megfelelőjük. Errefelé nem értik a brit ellenérzéseket sem Európával szemben.
Caracasban jelenleg 750-en vannak az utazólistán és még sokan követhetik őket Magyarországra, mert lehet, hogy meglepetésként hangzik, de a migrációt és a menedéket elutasító magyar kormány titokban venezuelai menekülteket fogadott be. Eddig kb. 350-en érkeztek. A titok nyitja az, hogy bizonyítaniuk kellett a magyar származást. A szóvivő persze megizzadt, amikor igazolni próbálta, hogy a kiválasztottak valamennyien magyarok, hiszen javarészük másutt született, nem beszélve a hibádzó magyar tudásról. A felmenők első hulláma a 2. világháború után emigrált, sokan a Horthy-rezsim kiszolgálói voltak, illetve egy páran közreműködtek a deportálásokban. Egészen más csoport ment el 56-ban, egyesek harcoltak a szovjet hadsereg ellen. A közösség azóta több ezresre duzzadt odakint. Vezetőik két éve fordultak az Orbán-kabinethez, miután az éhséghez önkényes erőszak társult Venezuelában.
A fura az, hogy a nacionalista Orbán Viktor az EP-választások előtti kampányt teljes egészében a bevándorlás elvetésére építi. Már törölték a befogadott menedékkérők beilleszkedését célzó programok javát. Tavaly az év első 9 hónapjában mindössze 94 kaptak menedéket, 290-en alacsonyabb fokú védettséget élveznek. Ugyanakkor a venezuelaiakat megkérték a hatóságok, hogy ne beszéljenek a sajtónak, mert az ő ügyüket nehéz volna megmagyarázni a hisztérikus migránsellenes hadjárat közepette. Az egészet Semjén Zsolt vitte keresztül. Az akciót az ecuadori magyar nagykövetség és a Máltai Szeretetszolgálat szervezte. Az első fecskék 2018 áprilisában szálltak le Ferihegyen. De utána tragikomikus jelenetek adódtak, mert őket először Balatonőszödön, a volt kormányüdülőben helyezték el, ám a közhangulatra jellemzők, hogy a helyiek eltorlaszolták ablakaikat és hívták a rendőrséget a „négerek” láttán.
Azóta a gyerek már folyékonyan beszélnek magyarul, teljes értékű diákok az iskolában. A felnőttek viszont aggódnak, hogy mit fognak csinálni a kedvezményekkel felturbózott első év után. Ez csak az egyik gond, amit az EMMI igyekszik megoldani. Mostanában kevesebben jönnek Venezuelából, mert a magyar kormány nem tudja, nem bukik-e meg Maduro rendszere. Ha így volna, akkor vannak olyanok, akik visszatérnének a latin-amerikai országba.
