• Orbán is érzi, hogy túllőtt a célon, ezért hamarosan személyesen igyekszik leszerelni a CDU elnökének aggályait
• Weber azt üzente a magyar kormányfőnek, hogy most már aztán tényleg elég!
• Le Monde: amikor Közép-Európa belesüpped a korrupcióba, fontos volna, hogy az Európai Ügyészség első elnöke a román Codruta Kövesi legyen, mert a kinevezés állásfoglalás volna a jogállam mellett
A magyar kormányfő nem szeretné, ha a Fideszt eltávolítanák a Néppártból, viszont jelezte, hogy Juncker lekerül a kifogásolt plakátokról és helyette Soros György társaságában Timmermans lesz az új célpont. Orbán Viktor az szociáldemokraták bizottsági elnökjelöltjét Soros szövetségesének nevezte. A lapnak adott interjúban Lenint idézve azt mondta, hogy jobboldali bírálói a baloldal hasznos, naiv idiótái. Hiszen azt hiszik, hogy szellemi harcot folytatnak, ám valójában mások, az ellenfél hatalmi érdekeit szolgálják. Utóbbi szeretné megosztani a kereszténydemokratákat. Szerinte az ellene irányuló támadások is balról jönnek, és nem is Magyarországot, hanem az EPP-t igyekeznek meggyengíteni. Úgy vélte, hogy itt egyfajta szalámi taktikáról van szó, ennek megfelelően ha a magyar pártot eltakarították az útból, akkor az olaszoknak, majd az osztrákoknak mennek neki.
A lap itt megjegyzi, hogy a pártcsaládot azért fenyegeti törés, mert az Orbán-kabinet plakáthadjáratot indított Juncker ellen, mégpedig a bírálók szerint antiszemita utalásokkal. Úgy hogy immár Manfred Weber sem tartja elképzelhetetlennek a Fidesz kizárását. A miniszterelnök ezzel szemben úgy véli, hogy jó párbeszéd folyik a CDU-val. Két megbízottja a múlt héten arról állapodott meg Berlinben, hogy Orbán ebben a hónapban találkozik Kramp-Karrenbauer pártelnökkel. Arra ugyanakkor nem reagált, hogy a pártcsalád frakcióvezetője szerint bocsánatot kellene kérnie Junckertől, viszont azt már Kovács Zoltántól tudni, hogy a politikus elleni kampány véget ér a hónap közepén.
A politikus elismerte, hogy vannak feszültségek Budapest és Berlin között, és hogy ezért részben őt terheli a felelősség. Ám szerinte csupán a migráció állt a két ország közé, 2015-ig semmiféle gond nem volt az együttműködésben, de Magyarország ragaszkodik a nemzeti önvédelem jogához. Szerinte az emberáradat ki fog újulni. Viszont elismerte: a bevándorlás ügyében áthidalhatatlanok az ellentétek, de ettől még együtt lehet élni velük. Azonban felvetette, hogy a kérdéssel nem a Bizottságnak, hanem egy új testületnek kellene foglalkoznia a schengeni tagállamok belügyminisztereinek bevonásával.
A lap azt írja az Orbán-interjú kapcsán, hogy a politikus fennhatósága alatt Magyarország csakis a szüntelen kampányolást ismeri. Ebben visszatérően Soros György az amerikai milliárdosnak és a emberbarátnak jut a fő gonosz szerepe, de most a másodhegedűs posztján Timmermans váltja Junckert. Ő is rajta van a kormányfő brüsszeli gyűlöletlistáján. A mostani plakátok másfél hete lógnak országszerte, de idáig nem lehetett tudni hivatalosan, hogy az akció csupán március 15-ig tart. A dátum azután bukkant fel, hogy a német kereszténydemokraták új vezére Berlinben nem hivatalosan fogadta Gulyás Gergelyt és Balog Zoltánt. Mint emlékezetes, a kampány felháborodást váltott ki az Európai Néppártban. Most már mintegy 10 tagpárt követeli, hogy a Fideszt távolítják el a pártcsaládból.
Európai választási kampányt én határozom meg és nem Orbán Viktor. Ezt Manfred Weber mondta a lapnak. A politikus, aki a kereszténydemokraták képviseletében szeretne Juncker örökébe lépni, nem szeretné, ha a jobboldali populisták kisajátítanák a haza fogalmát, és így ők mondják meg, ki tartozik egy nemzethez. Weber mégis ugyanannak a frakciónak a tagja, mint a Fidesz. Mint kifejtette, az olyan jobbos bajkeverők, mint Le Pen és Salvini szemében ellentétben áll az európaiság és a nemzeti hovatartozás. A magyar kormányfőnek pedig azt üzente, hogy ami sok, az sok. Orbán a stílus vagy akár a demokratikus rend alapkérdéseit illetően átfedést mutat a Ligával vagy a PiS-szel. És nem lehet csak olyan egyszerűen napirendre térni a plakátakció fölött. Ily módon nagyon gyorsan konkrét akciók következnek. A frakcióvezető ugyanakkor nem válaszolt egyértelműen arra a kérdésre, hogy támogatja-e a Fidesz kizárását. Csupán annyit árult el, hogy javaslatokat terjeszt elő az ügyben, miként járjanak el Orbánnal a Néppárt részéről.
Úgy értékelte, hogy a magyar vezető kiinduló pozíciója gyenge, mert a félelemkeltésre épít, és nem a saját kezdeményezései mellett folytat pozitív hadjáratot. Weber szerint a múlt szeptemberi EP-szavazáskor a konzervatív pártcsalád nagyon is egyértelműen kinyilvánította, mit gondol a magyar rendszerről, pl. a korrupciós vádak kapcsán. Az EPP egyszerűen besokallt, mert most már elég. Meg kell védeni a közös értékeket, Magyarországon kívül a lengyeleknél, románoknál, valamint Máltán is. Ehhez azonban hiányoznak a megfelelő eszközök, épp ezért Weber még az európai választás előtt tervezet tesz közzé. Egy testület szakmai és a politikai szempontból független módon értékelné, hol vannak gondok a jogállammal. És az ilyen kormányokat azután az Európai Bíróság elé idéznék. De a szankciók közé tartozna a brüsszeli támogatások megvonása is.
A Soros-Juncker-poszterről szólva a politikus egyetért azzal, hogy annak antiszemita felhangjai vannak, de a jelenség tetten érhető Európa sok más részén is. A zsidóellenesség erősen fokozódik a jobboldalon, de van baloldali antiszemitizmus is. Ugyanakkor kétségtelenül táplálja a muzulmán bevándorlás is.
Webert erősen aggasztja, hogy feljönnek Strasbourgban a jobb- és baloldali populisták. Ám a Brexit tanúsítja, hogy mi történik, ha követik a demagógok egyszerű válaszait. Nem szabad megengedni, hogy a brit tragédia az EU többi részét is megfertőzze és lovat adjon a populisták alá. Hozzátette, hogy a májusi választáson az is eldől, néppárt marad-e a CDU és a CSU, amit az eredmény mutat majd meg.
Az Európai Parlamentben is felbukkantak a Juncker-ellenes plakátok. A Momentum rajta őket a hivatalos programok ismertetésére szolgáló hirdetőtáblákon, hogy mindenki lássa: miben mesterkedik a magyar kormány. Berg Dániel a párt nevében fontosnak nevezte, hogy az emberek tudják, az átszámítva több mint 31 millió euróba kerülő akciót az adófizetők pénzéből fedezik.
A vezércikk szerint igencsak határozott kiállás volna a jogállam mellett, ha a román jelöltet választanák a jövő év végén megalakuló Európai Ügyészség élére, még a francia jelölttel szemben is. A testület arra hivatott, hogy a jövőben vezesse a vizsgálatokat az uniós alapok felhasználása, illetve az áfacsalások ügyében, éspedig abban a 22 tagállamban, amely idáig csatlakozott hozzá. Ez a kisebb fajta forradalom politikailag érzékenynek ígérkezik, mert legalább három ország vezetője: Orbán, Babis és Dragnea, illetve családtagjaik szerepelnek a brüsszeli támogatások elsikkasztásával kapcsolatos dossziékban. Az ő hazájukban az a jellemző, hogy megvan kötve az igazságszolgáltatás keze, egyébként pedig Magyarország nem is lépett be a szervezetbe.
Laura Codruta Kövesi mellett az szól, hogy szakmai pályafutása lenyűgöző. Egy sor politikust, köztük egy volt miniszterelnököt juttatott rács mögé egy olyan államban, amelyet áthat a korrupció. Ezzel persze magára vonta a Szociáldemokrata Párt konok gyűlöletét. A francia vetélytárs adottságai kétség kívül jobbak, miközben a román szakembert saját kormánya igyekszik lejáratni. Ám amikor aggasztó fejleményeket tapasztalni több közép-európai országban, a leendő ügyészség vezetőjének az lesz az alapvető feladata, hogy felügyelje, mire fordítják azokat a támogatásokat, amelyek fő kedvezményezettjei éppen ezek az államok. Vagyis hogy ne lehessen azokat rendeltetésellenesen felhasználni, illetve végre ne olyan politikusok gazdagodását szolgálják, akiknek pártja az unió aláásásán fáradozik.
Ha a posztra olyasvalaki kerül, aki egy volt szocialista országból jön és a 22 tagállamból hozzáértő, feddhetetlen jogászcsapatot állítanak mögé, az erős jelkép volna, mármint hogy az unió ragaszkodik a jogállamhoz.
A magyar kormány hadat üzent a tudomány szabadságának, Németországban ez másként van, de azért ott is erősödik a burkolt politikai beavatkozás. Magyarországon pl. a Tudományos Akadémia autonómiájának korlátozását úgy akarják elérni, hogy az intézménynek versenyeznie kell(ene) az állami támogatásokért. Ez a módszer egyre gyakrabban fordul elő a német főiskolák esetében is. Természetesen a kettőt nem lehet egy lapon említeni, a két országban igen nagymértékben különböznek a viszonyok, ám a finanszírozás átalakítása, az alapkutatásoktól kezdve a projektekre odaítélt szubvenciókig, a németeknél is lehetővé teszi, hogy a politika beleszóljon a dolgokba.
A szakembereknek hatalmas bürokratikus akadályokat kell legyűrniük, ahelyett, hogy szakmai munkát végeznének. Az így keletkezett aktahalmazt immár nem minőségi szempontok alapján, hanem minden differenciálás nélkül bírálják el. Az államigazgatásnak és a politikának nincs hozzá szakismerete, a tudománynak viszont nincs ideje, ennél fogva utóbbi veszít eredetiségéből, minőségéből és önállóságából. Lehetne perszer másként is, ha az alapjuttatások javára csökkentenék a projekt alapú finanszírozást. Jelenleg azonban úgy áll, hogy a tudománytól idegen feltételek teljesítésétől teszik függő a pénzek megszerzését. Ily módon erősödik a jobbágyság légköre, a tudósok befogják a szájukat. Az állandó versengés megfojtja a szolidaritást. Pedig ha a pályázatok helyett az alapfinanszírozást helyeznék előtérbe, az több szabadságot eredményezne.
