- Juncker: Orbánnak semmi keresnivalója a Néppártban, és ezúttal nagy védelmezője, Daul is roppant dühös a magyar politikusra.
- A jogállami eljárással rá lehet venni a Fideszt és a PiS, hogy ne sokat ugráljon, de a magyar miniszterelnök nem veszi észre, hogy sorozatban lövi az öngólokat az állandó provokációkkal, és most főként nem lehet nem túllépni azon, hogy odavágta a kesztyűt.
- Magyarország különösen megszívhatja, ha Trump védővámokat vet ki az Európában gyártott kocsikra.
Hatalmas botrány lett a bevándorlás-ellenes magyar kampányból, még az Európai Néppárt elnöke is elítélte a Sorost és Junckert ábrázoló plakátot, pedig ő általában védeni szokta Orbán Viktort. Daul több twitter üzenetben is úgy foglalt állást, hogy az akció megtévesztő, félrevezető és nem a tényeken alapszik. A Bizottság elnökéről pedig azt írta, hogy igazi kereszténydemokrata és európai vezető. Egyben emlékeztette az Orbán-kormányt arra,hogy a brüsszeli döntéseket a kormányok közösen hozzák, és ez vonatkozik migrációra is. Juncker maga úgy fogalmazott, hogy a Fidesz semmilyen formában nem képviseli a kereszténydemokrata értékeket, nincs semmilyen közös vonás közte és a magyar vezető között, ezért a magyar kormánypártnak nem az EPP-ben van a helye. Ezt megtoldotta azzal, hogy annak idején sem fideszes EP-képviselők, sem a Le Pen vezette francia törvényhozók nem rá voksoltak, de vannak olyan szavazatok, akire az embernek nincs is szüksége.
Kovács Zoltán úgy reagált a fejleményekre, hogy az EU továbbra is támogatni kívánja az illegális bevándorlást, erről a magyaroknak tudniuk kell, ezért indult a tájékoztató hadjárat. Egyben cáfolta, hogy a poszterek az európai választási küzdelem részét képeznék. Szerinte a brüsszeli fiókokban továbbra is olyan tervek vannak, amelyek jelentősen növelnék a civil szervezeteknek nyújtott támogatást és különleges migrációs alapot hoznának létre. A Bizottság szóvivője fake newsnak minősítette a magyar állításokat. Hozzáfűzte, sokkoló, hogy egy ilyen nevetséges összeesküvés elmélet bekerülhetett a politika fő áramlatába, méghozzá ilyen mértékben. A magyarok tényeket érdemelnek, nem meséket.
Szokatlanul éles megjegyzésében Juncker nem csak arról beszélt, hogy a Fidesznek el kellene hagynia az EPP, hanem a szélsőjobbos Le Penhez hasonlította Orbánt. Azt is kiemelte, hogy ezek után Manfred Weber a konzervatívok bizottsági elnökjelöltjeként bizonyosan felteszi magának a kérdést, vajon szüksége van-e ilyen hangra a Néppárton belül. Közben egyre erősödnek a felhívások, hogy a pártcsalád adjon túl a nacionalista magyar párton annak makacsul bevándorlás-ellenes hadjáratai miatt. Csakhogy a Fidesz erős Magyarországon, ennélfogva sok képviselőt küldhet Strasbourgba, ám nélkülük veszélybe kerülhet a kereszténydemokraták vezető szerepe az Európai Parlamentben.
A Bizottság alelnöke személyesen Orbán Viktort támadta a bevándorlás-ellenes poszterekért, amelyek azt állítják, hogy az unió szándékosan meggyengítette a külső határokat, mert több migránst akar beengedni. Timmermans azt közölte, hogy amikor kiforgatják az igazságot, az olyan mintha azok egy egészen más világegyetemről érkeznének. Merthogy az EU és Juncker éppen azon vannak, hogy megerősítsék a külső határok védelmét. A Bizottság vezetője ezt megtoldotta azzal, hogy a hazugságokkal szemben nincs mit tenni, és megismételte, hogy a Néppártnak ki kell raknia soraiból a Fideszt.
Az európai választások közeledtével a nacionalista kormánypárt a régóta bűnbaknak számító Soros mellett új politikai célpontként megtalálta Junckert is. A migráció elutasítása Orbán Viktor programjának központi eleme, noha a kivándorlás és az igen alacsony születési ráta miatt nincs elég munkáskéz az országban. Krekó Péter úgy foglalja össze a lényeget, hogy Soros eredetileg meglehetősen ismeretlen figura volt a magyar politikai közvélekedésben, ám bármit rá lehetett kenni és ugyanez a helyzet a Bizottság vezetőjével is. A brüsszeli bürokraták tökéletes jelképét lehet csinálni belőle, vagyis úgy lehet beállítani, hogy kettős mércét alkalmaz és Magyarországot támadja. Verhofstadt, az európai liberálisok vezére már volt egy hasonló kampány szenvedő alanya.
A mostani hadjárat azt jelezheti, hogy Orbán felbátorodott az európai közvélemény kutatások eredménye láttán. Hiszen azokból az derül ki, hogy a Fidesz alkothatja a 3. legnagyobb csoportot a Néppárton belül. Vagyis a pártcsalád nagyon is rá van utalva a magyar kontingensre. Közben Timmermans elárulta, hogy egy tegnapi brüsszeli tanácskozáson megkérte Szíjjártó Pétert, ugyan már magyarázza el a kampány értelmét, de nem kapott választ. Az alelnök szerint azonban az akció nem méltó egy tagállamhoz. Ráadásul Magyarország úgy tesz, mintha az EU valami külön képződmény volna, és a magyarok nem lennének a részesei.
A nacionalista magyar kormány többször is kirohant Soros György ellen, azzal vádolva meg a befektetőt, hogy illetéktelen, mégis nagymértékben befolyásolja az uniós politikát. Amúgy a kampányokat az a vád éri, hogy antiszemita felhangjuk van. Ám hogy most Juncker is a célkeresztbe került a bevándorlás kapcsán, az rávilágít, milyen mértékben lett ellenséges Magyarország Brüsszellel szemben az európai választások előtt, amelyek várhatóan a populista pártok megerősödését hozzák. Bár ugyanahhoz a pártcsaládhoz tartoznak, a Bizottság elnökének feszült a viszonya Orbánnal.
Hogy Junckerrel a magyar kormány új frontot nyitott Brüsszellel szemben, az új szintet jelent magyar részről az legfelső uniós vezetők elleni PR-háborúskodásban. Egyúttal jelzi a törést a Néppárton belül. A Bizottság szóvivője szokatlanul éles hangon vágott vissza, kiemelve, hogy az EU harcolni kíván a dezinformáció és az álhírek ellen és ez alól a mostani eset sem kivétel. Továbbá, hogy nincs olyan, hogy „ők”, csak az unió létezik és annak az asztalánál ott ül Magyarország is. Az ugyanakkor nem világos, hogy a magyar kormány mit ért az új politikai hirdetésben szereplő „migránsvízumokon”. Van ugyan egy ilyen rendszer, de az a képzett munkaerő betelepítésére szolgál és a tagországok maguk döntik el, hogy hány unión kívüli kérelmezőnek adják meg.
Orbán Viktor támadást indított Juncker ellen, noha az ugyanabba a pártcsaládba tartozik, mint ő, ám a fejlemény zavarba hozta a jobboldalt. A kérdés ezek után az, hogy a Néppárt meddig tűri meg soraiban a Fideszt, hiszen az legújabban újabb brutális kampányba kezdett, részben Soros ellen, bár ebben nincs semmi új. Viszont frontálisan nekiment a Bizottság első emberének is. Messze nem ez az első eset, hogy a magyar kormány az EU-t támadja, lásd két éve az „Állítsátok meg Brüsszelt!”- hadjáratot, a hozzátartozó nemzeti konzultációval együtt. Az igaz, hogy Juncker 4 éve szellemesen diktátornak nevezte Orbánt és szembehelyezkedett annak populista-illiberális vonalával. Ám Daul, az EPP rendkívül befolyásos elnöke többször is úgy foglalt állást, hogy nem kell bántani a „család neveletlen gyermekét”.
Csakhogy ezúttal olyan provokációról van szó, amit nehéz figyelmen kívül hagyni. Annál is inkább, mivel Brüsszel harcol a hamis hírek ellen, hogy a májusi szavazás a lehető legelfogulatlanabb lehessen. A magyar kilengések még kínosabb helyzetbe hozzák Webert, aki megszavazta Strasbourgban a jogállami eljárást, ám azt hangoztatja, hogy hidat igyekszik verni a magyar és a többi kormány közé. De ha a Bizottság elnöke akar lenni, akkor meg kell győznie a politikai közepet, sőt egy kicsit balra is kell tekintenie. Ezúttal megelégedett azzal, hogy átvette Daul dühös Twitter-bejegyzését.
Jogilag ugyan megrekedt a jogállami eljárás Magyarország és Lengyelország ellen, politikai értelemben viszont annál hatékonyabb mindkettő. A vizsgálat állását tegnap ismételten napirendre tűzte a Külügyminiszterek Tanácsa, de csak meghallgatták a két kormány képviselőit, szó sincs arról, hogy egyhamar szavazni mernének és netán magasabb szintre vinnék az ügyet. Mindenki számára világos, hogy Budapest és Varsói kölcsönösen fedezné egymás hátát, vagyis megvétóznák a szavazati jogok felfüggesztését.
Szigorúan jogi értelemben véve, a 7-es paragrafus alkalmazása mindkét esetben halva született ötlet. Ám politikailag egyre nagyobb jelentősébe van, mivel a nettó befizetők az eddiginél jobban meg akarják nézni, Brüsszel mire fordítja a pénzüket. Vagyis a nyomásgyakorlás eszközeként tudják bevetni a jogállami eljárást, miután már tele van a hócipőjük a magyarok és a lengyelek pattogásával, hogy mennyire nem szolidárisak főleg a migráció kapcsán. Több forrás megerősítette, hogy éppen ilyen megfontolásokból, ameddig csak lehet, addig takaréklángon tartják az ügyet.
Úgy tűnik, a magyar kormány nem fogja fel, hogy öngólt lő a provokációkkal. Erre utal az új kampány, miközben mindkét állam egyre inkább elszigetelődik.
A csökkenő népességszám láttán a hevesen bevándorlás-ellenes Orbán Viktor a baby boomra teszi a tétjét, ám a minap bejelentett hétpontos családösztönző program újabb vitát kavart. A nézetek erősen megoszlanak az ügyben, hogy a terv eléri-e a kívánt eredményt. Egyes bírálók zavaró történelmi párhuzamokat látnak. Akad, aki azt mondja, hogy a tízmilliós kölcsönnel már bele lehet vágni lakásvásárlásba. Az eddigi ösztönző intézkedések hatására a születések száma 8 év alatt felemelkedett az unió átlagára. Ugyanakkor statisztikusok – név nélkül nyilatkozva – borúlátóan ítélik meg a mostani csomag kilátásait. Nagyobb gondnak látják az elvándorlást és azt, hogy egyre kevesebb nő van szülőképes korban. Egyes nők attól tartanak, hogy az erősen konzervatív társadalomban erősödik a nyomás rájuk, mármint hogy vállaljanak több gyereket.
Egy újságírónő kijelentette, hogy nem akar szülni Orbán Viktornak, ráadásul, mint mondja, a gyerek nem egyszerűen pénz kérdése. Kell hozzá még jó oktatás és egészségügy, továbbá megfelelő kereset. Társadalomtudósok attól félnek, hogy a szegényebb emberek, közülük is elsősorban a romák, kimaradnak a kedvezményekből. Ám a felmérések arra utalnak, hogy bár a demográfiai hatások csak később jelentkeznek, a kormányfő máris profitál az akcióból. Ez jó hír a Fidesznek, amelynek támogatását megtépázta a rabszolga törvény.
Ha Trump tényleg vámot vet ki az európai autókra, azt igencsak megéreznék a kontinens keleti felének államai is. A legfőbb áldozat persze valószínűleg Németország lesz, de lehet, hogy a negatív hatás még inkább érinti a külföldi gyártókat, akik közül a populisták vezette Magyarország és Olaszország jó véleménnyel van az elnökről. A közép- és kelet-európai államok nagyon is beépültek a nemzetközi, így a német termelési láncokba. Karosszériát és motorokat gyártanak, ezek kivitele többet hoz nekik a konyhára, mint a kész autók exportja.
Nehéz kiszámolni, hogy milyen károkkal jár, ha valaki csupán gépkocsi alkatrészeket szállít Németországba vagy máshová. Ha a tengerentúlon bevezetik a 25 %-os büntető vámot, és emiatt Európában le kell nyomni a költségeket, az idővel még jól is jöhet Keleten. Rövid távon azonban valamennyi ország veszít, mivel csökkennek az eladások. Leginkább Magyarországra és Szlovákiára érvényes ez. Csaknem elkerülhetetlenné válnának az elbocsátások. Viszont egy ilyen fejlemény nem hatna jól az USA népszerűségére a térségben és ez vonatkozik arra is, miként viszonyulnak a populista vezetők Trumphoz. Mert ez esetben az „Amerika mindenekelőtt” azt jelentené, hogy az közvetlen veszteségeket okoz az „Először Magyarország”, „Először Szlovákia”, vagy az „Először Olaszország” hirdetőinek. Vagyis a Fehér Ház az Amerika-ellenességet hintené el ott, ahol az nemigen volt jelen. Vagyis a keleti növekedés megrendítése nem bölcs dolog az USA részéről, bárhogy is érez elnök a német kocsik iránt.
A kommentár úgy veszi, hogy kudarcot vallott a Netanjahu által tervezett összefogás a Visegrádi Csoporttal. Pedig ha úgy hozzák az érdekei, az izraeli vezető hajlandó túllépni az antiszemita felhangokon és a történelemhamisító politikán is. És teljesen mindegy, hogy Orbán Viktor Hitler szövetségesét, Horthyt ajnározza, vagy hogy a varsói kormány törvényben irányoz elő büntetést mindazok számára, akik bűnrészességgel vádolják meg az országot a holokauszt ügyében. Számára a reálpolitika és szövetségek összekovácsolása a cél, annak rendel alá mindent. A Jeruzsálembe meghirdetett csúcstalálkozót jelzésértékűnek szánta az izraeli választások előtt, de az EU számára is. Merthogy a négy állam rendre az uniós határozatok ellen voksolt, ha azok bírálták a palesztinokkal szembeni izraeli bánásmódot. Ilyen partnerekkel a miniszterelnök bizonyosan éket ver az unióba.
Csakhogy most az újonnan kinevezett izraeli külügyminiszter azt állította, hogy a lengyelek az anyatejjel szívják magukba a zsidóellenességet és ez lehetetlenné tette a tanácskozást. Egyébiránt Katz nagy tetszést aratott a kijelentéssel saját pártján belül és ez figyelmeztetés Netanjahu számára, mármint hogy a lakosság nem hajlandó elfogadni, ha bárki figyelmen kívül hagyja a történelmet, még ha az politikailag ajánlatosnak is tűnik.
