• A nacionalizmus csak a civilizáció elpusztítását segíti elő
• Amit az Egyesült Államok Kelet-Európában akar, az könnyen az unió végét jelentheti
• A magyar kormány hathatós munkálkodása nyomán nálunk mostanra már lehetetlenné vált a tisztességes tudományos kutatás
Az izraeli miniszterelnök ezúttal is védelmébe vette Orbán Viktort, mondván, hogy az támadta Horthyt, sőt ennek kapcsán a magyar politikus ment a legmesszebb. A jelentés hozzáteszi, hogy Orbán is azok közé tartozik, akik érzékeny területre merészkedtek rá az ország 2. világháborús szerepe ügyében, hiszen dicséri az egykori kormányzót és támogatja a Sorsok Házát, noha szakértők azt mondják, hogy múzeum bagatellizálja a kollaboráns magyarok közreműködését. Ezen kívül antiszemita szóképeket vetett be a Soros elleni hadjáratban. Izraeli kollégája szerint azonban antiszemitizmus ma Nyugat-Európában van, de azért a jobboldal a felelős.
Mint ismeretes, a holokauszt körül kirobbant diplomáciai vita meghiúsította Netanjahu tervezett jeruzsálemi csúcstalálkozóját a V4-ek vezetőivel, pedig azt a házigazda mérföldkőnek szánta a négy országhoz fűződő kapcsolatok erősítésében, illetve azoknak a bírálatoknak az elhallgattatására, amelyek kormányát érik nemzetközi fórumokon. A terv odahaza is sok támadásnak van kitéve, az ellenfelek azzal vádolták meg a politikust, hogy olyan nacionalista vezetőkkel áll össze, akik eltorzítják a képet a népirtásról és becsukja a szemét a közép-európai antiszemitizmus láttán is.
Netanjahu két éve udvarol a jobboldali, illetve egyre tekintélyelvű rendszereknek Európa középső részén. Ennek érdekében igyekszik kiaknázni azok ellentéteit az EU-val, mivel utóbbi élesen kifogásolja a palesztinokkal szembeni bánásmódot. A politikának meg is lett az eredménye, mert tavaly májusban Magyarország, Csehország és Románia közbelépett, amikor az unió közös nyilatkozatban akarta elítélni az Egyesült Államokat, miután az Jeruzsálembe telepítette át nagykövetségét. A négyeknek is megvan a maguk baja Brüsszellel, ám az ellentétek a migránsválság lecsengése után egyre inkább a demokráciaellenes lépések körül csúcsosodnak ki.
Az Európai Reformközpont nevű elemző intézet vezetője úgy látja, hogy Izrael és a visegrádiak viszonyában erősen jelen van a leplezetlen politikai opportunizmus. Netanjahu azon van, hogy minél több olyan államot állítson maga mellé, aki elégedetlen az EU-val és az külön jó neki, ha ez ingerel más tagállamokat. Orbán Viktort az vezérli, hogy állandóan kifogásolják az antiszemitizmusát, ám ő vissza tud kérdezni, hogy miről beszélnek, amikor az izraeli vezető rábólintott a politikájára. Beleérte azt is, hogy Soros a bűnbak a magyar belpolitikában.
Történelmi vakság címmel a kommentár arra figyelmeztet, hogy Netanjahu sokat áldozott a Visegrádi Csoporttal kialakítandó együttműködésre, függetlenül az antiszemita magyar felhangoktól és a revizionizmussal határos lengyel emlékezetpolitikától. Számára az a lényeg, hogy szövetség jöjjön létre olyan államokkal, amelyek megbízhatóan képviselik vonalát Brüsszelben. A lengyelekhez fűződő izraeli barátság fontos az USÁ-nak is, mert Washington hídfőállásnak tekinti a két országot a nyugati civilizáció védelmében, és csak örül, hogy emiatt feszültségek támadnak az EU-n belül. Csakhogy Varsó és Jeruzsálem szövetsége homokra épül, amint azt a mostani vita is alátámasztja. A történelem iránt vak nacionalizmussal éppen hogy nem lehet a civilizációt megmenteni.
Trócsányi László Magyarország következő uniós biztosaként azt sürgeti, hogy az unió ideológiailag legyen semleges, azt pedig ne politikusok, hanem a tények alapján jogászok döntsék el, mennyire felel meg a jogállam követelményeinek egy-egy ország. Az interjúban a miniszter elmondta: azt a megbízást kapta Orbán Viktortól, hogy a Bizottságban majdan egyszerre törekedjen kompromisszumra és a nemzeti érdekek érvényesítésére. Egyben vitatta, hogy az egész EU kétségbe vonná a magyar demokráciát, szerinte ez csupán az EP politikai véleménye. Úgy véli, az ilyen vitákat az állam- és kormányfők helyett az igazságügyi miniszterekre kellene bízni.
A politikus ezúttal is tagadta, hogy a közigazgatási bíróságok veszélyeztetnék az igazságszolgáltatás függetlenségét. De megerősítette, hogy figyelembe kívánják venni ez ügyben a Velencei Bizottság állásfoglalását. Emlékeztetett arra, hogy a magyar gyakorlatra van példa több nyugati államban is, és ha ott megfelel, akkor nem lehet kifogásolni az „új demokráciákban” sem. Szerinte nem lehet kizárni, hogy fontos bírói tisztségek betöltésébe ne játsszon bele a politika. A lényeg az, hogy az illető utána, munkája során önálló legyen. Azzal nem ért egyet, hogy a Főügyészség ne harcolna a korrupció ellen, ez ügyben szorosan együttműködik az OLAF-fal is. Itt nincs kompromisszum. És a maga részéről még sohasem hallott arról, hogy ilyen ügyekben a politika bárkit megvédett volna. Az Elios kapcsán a vádhatóság egyszerűen arra a következtetésre jutott, hogy itt bizony nem történt semmiféle bűncselekmény.
Trócsányi nem gondolja, hogy Magyarországon is meg kellene honosítani a korrupcióellenes ügyészséget, hiszen Romániában annak tevékenységébe beleszólt a titkosszolgálat is. Szerinte a bűnüldözés hatékonyságát rontja, hogy az unió az Eurojust mellett létrehoz egy párhuzamos intézményt, az Európai Ügyészséget. És itt belép a képbe az is – mondja -, hogy burkoltan kiterjesztenék a közösség jogkörét a nemzetállamok rovására. És azt sem írja alá, hogy az Európai Bíróság helyett más testület döntsön a magyar és a lengyel kormány elleni jogállamisági eljárásban.
Soros György mellett Juncker lett a magyar kormány új EU-ellenes kampányának fő célpontja. A közpénzekből indult akciósorozat mindkettőjüket azzal vádolja, hogy olyan migrációs terveket szorgalmaznak, amelyek az ország biztonságát fenyegetik. A kabinet Facebook-oldalán közzétett plakát szerint a magyaroknak jogukban áll tudni, mire készül Brüsszel. Rögtön meg is adja a választ: az EU kötelező betelepítési kvótákat kíván elrendelni, és gyengíteni próbálja a tagállamok jogát azok saját határainak megvédésére. Emellett vízumokkal igyekszik megkönnyíteni a bevándorlást. A Bizottság elnöke, aki maga is az Európai Néppárthoz tartozik, most először került a hadjárat célkeresztjébe. A magyar vezetés az elmúlt időszakban sokmillió eurót költött politikai hirdetésekre. Bírálók szerint ezekkel a reklámokkal „közeli” sajtóorgánumokat finanszíroznak.
Hogy az amerikai külügyminiszter körbeudvarolta a kelet-európai EU-tagokat, az létében veszélyezteti az uniót és egy szélesebb ideológiai csata része – mutat rá az elemzés. A Trump-kormányzat arra törekszik, hogy szétrombolja a szervezetet. E célból rájátszik az európai belső ellentétekre. A másik oldal igyekszik ellenállni, Merkelt a hét végén felállva ünnepelték a müncheni Biztonsági Fórumon, amikor állást foglalt a nemzetközi intézményrendszer fenntartása mellett. De hogy az amerikai elnököt milyen EU-ellenes megfontolások irányítják, azt jól lehetett látni Pompeo budapesti, pozsonyi és a varsói látogatásán. A politikus szabadra állította a jelzőt a jobboldali-populista kormányoknak és a 3 úticélpont kiválasztásával ráerősített a megosztottságra az egykor Vasfüggöny két oldala között. Azaz olyan sebekbe nyúlt, amiket manipulálnak a demagógok, és amik megakadályozták az utóbbi években az európai egységet.
Washingtonban Bolton nemzetbiztonsági tanácsadó számít az ideológiai főcsővezetőnek. Ő már 15 éve tanulmányban rohant ki a globalisták ellen, mert azok szerint a szuverenitást gátló nemzetközi normákkal és egyezményekkel próbálnak kötőféket rakni a nemzetállamokra. Egyben kirohant a civil szervezetek ellen. Az uniót úgy minősítette, hogy az fenyegeti az amerikai érdekeket. Azaz a mostani amerikai támadások mögött a világ kormányzásáért vívott csata húzódik meg. Nem mintha Európa tudna vetélkedni ezen a területen az USÁ-val, ám olyasvalamit testesít meg, amit Trump megvet.
Pompeo a múlt héten egyetlen szót sem vesztegetett arra, hogy az EU is segített megerősíteni a kelet-európai demokráciákat. Miközben az európai szövetség jobban kiáll az értékekért, mint a Nato. Ezzel szemben Bolton azt gondolja, amit a budapesti és varsói populisták, hogy ti. az emberi jogok azért kellenek a globalistáknak, mert azok ily módon is korlátozni igyekeznek a nemzetállamok jogkörét.
A tengerentúli vendég együtt vacsorázott Orbánnal, aki át akarja rajzolni a földrész politikai térképet és nem sok jele volt annak, hogy olyan sok kérdésben térne el a véleményük, leszámítva talán Oroszországot. Emellett a vendég összejött több NGO képviselőivel. Vagyis a politikus igyekezett a maga oldalára állítani az értékalapú unió ellenségeit. Azaz a szervezet többrétegű politikai offenzíva célpontja mind Washington, mind Moszkva részéről, amiért az olyan, amilyen. Minél előbb számot vetnek ezzel az európaiak, annál jobb.
Hogy a jobboldali populisták mennyire tudnak majd keresztbe tenni az új Európai Parlamentnek, az attól függ, hogy képesek lesznek-e együttműködni. Május végén összesen 705 hely sorsa dől el, és egyelőre nem lehet megjósolni, ebből mennyit képesek elhódítani a nacionalisták és szélsőségesek. De várhatóan növelik mandátumaik számát. A német kereszténypártok strasbourgi frakcióvezetője azonban nem gondolja, hogy erősödne a populisták befolyása. Hiszen az Európa-ellenesek már most is sokféle színekben ugyan, de jelen vannak az EP-ben, ám nem sok a közös bennük és nem járulnak hozzá a jogalkotáshoz, mondja Caspary. Ebben aligha lesz változás a jövőben, mivel a Brexit megmutatta, hogy az ő útjuk a nemzetállami elszigeteltségbe vezet, káoszt és gazdasági rombolást hoz magával.
Hasonlóképpen látja a helyzetet a szociáldemokraták parlamenti csoportjának első embere is. Bollmann úgy fogalmaz, hogy ha Salvini és Orbán katonái nem csak a balhéra utaznának, hanem a politikával törődnének a bizottságokban, akkor hamar kiderülne, hogy semmi sem köti össze őket. Hiszen rejtélyes, az miként fér össze, hogy az olasz kormány támogatást követel menekültügyben, ezzel szemben a magyar vezetés megtagadja a szolidaritást. A zöldek képviselője úgy ítéli meg, hogy a jobboldali populisták képtelenek a kooperációra. Olyannyira, hogy a mind inkább tekintélyelvű Orbán Viktor egyelőre hallani sem akar a menedékkérők elosztásáról. Pénzügyekben pedig végképp gyorsan vége a barátságnak az ilyen pártok között. Viszont nagy kérdés, miként hat majd ki a Bizottság munkájára, ha ezek az országok EU-ellenes biztosokat delegálnak.
A legfrissebb előrejelzés szerint a szélsőséges olasz Liga szinte példátlanul jól szerepel majd a májusi európai választásokon, az euroszkeptikus pártok pedig a helyek több, mint egyötödét szerzik meg. Vagyis nő a befolyásuk. A konzervatívok és a szociáldemokraták ezzel szemben elvesztik többségüket. A felmérést maga az EP készíttette és a most először közzétett eredmény arra utal, hogy az EU-ellenes erők összefoghatnak, így fontos helyeket foglalhatnak el a bizottságokban, ezért azután gátolhatják a munkát Strasbourgban. Ám még messze nem lehet tudni, milyen csoportok kívánnak majd együttműködni, hiszen jelenleg nagy ellentétek vannak a Liga, a PiS, az 5 Csillag és a Le Pen vezette Nemzeti Gyűlés között. Viszont úgy néz ki, hogy most először bejut a parlamentbe a szélsőséges spanyol Vox és a holland Demokratikus Fórum.
Olaszországban e pillanatban Salvininek áll a zászló 32 %-kal, vagyis összesítésben a 2. helyre kerülne a CDU mögött. Az Európai Néppárt azonban az előrejelzés szerint az eddigi 217 helyett csupán 183 mandátumot tud majd felmutatni, miközben a szociáldemokraták búcsút inthetnek helyeik csaknem egyharmadának. Azaz a két nagy pártcsalád együtt sem éri el az 50 %-ot. De beszállhatnak melléjük a liberálisok és a zöldek. Hogy a Macron-féle En Marche hova áll, azt most még nem lehet tudni biztosan.
Az Orbán-kormány már eddig is ellenőrzése alá vonta az oktatás és a tudomány jó részét és most az a célja, hogy vitaklubbá fokozza le az MTÁ-t, az ország legnagyobb és legtekintélyesebb állami kutatási intézményét, a magyar tudomány szívét és gerincét. Az illetékes tárca maga akar határozni az Akadémia kiadásainak 70 százalékáról, arról nem beszélve, hogy leválasztaná a kutató intézeteket és azokat többnyire hatalombarát megbízottak felügyelnék. A reformmal a hatalom szeretne megszabadulni a számára nem kedves tudósoktól, illetve kutatási témáktól. Erre utal a Figyelő egyik tavalyi cikke (fekete listája). A kabinet már a múlt évben hozzálátott, hogy adminisztratív és ideológiai szempontból is mind inkább kiterjessze befolyását a szellemi életre, illetve a közszolgálatra, aminek nyomasztó légkör lett a következménye. Aki csak kicsit is függ az államtól, alig nemigen meri nyíltan elmondani a véleményét. Az őrületes központosítás sok intézmény munkáját egyszerűen megbénítja, mert túl nehézkes a rendszer.
Lőrinc György az MTA kutatója azt mondja, súlyos gond a hónapok óta tartó teljes bizonytalanság, nagyon sokat árt a káosz. Az ELTE tanára, Pásztor Liz arra panaszkodik, hogy nincs elég pénz, hiányos a felszereltség és sorra küldenek el embereket, miközben a kancellárok kinevezésével már hat éve jelentősen korlátozták az egyetemek önállóságát. Az ökológus, aki a rendszerváltás előtt a környezetvédő mozgalom egyik alapítója volt, úgy véli, hogy annak idején sok tekintetben szabadabbak voltak a viszonyok, mint napjainkban. Olyannyira, hogy ma már nem lehet tisztességes kutató munkát végezni.
