• A francia elnök a jelek szerint biztonsági kűrt fut, egyelőre nem akar éles küzdelmet a demagógok ellen, és csak az EP-választások után kívánja tető alá hozni az új liberális frakciót
• Az olyan populistákra, mint Orbán egy nap rászakadnak a saját maguk emelte gátak - mutat rá a konzervatív Die Welt
• A román kormányfő szerint az EU diszkriminálja országát, ráadásul Magyarországhoz és Lengyelországhoz hasonlítja
A spanyol liberális párt, a Ciudadanos vezetője azt közölte, hogy a francia elnök valóban új frakciót akar létrehozni Strasbourgban a középpártoktól a szélsőjobbal, illetve az euroszkeptikusokkal szemben, de csak a májusi kontinentális választások után. Garicano szerint Macron a szabadelvű tömörüléseken kívül számít az elhidegült szociáldemokratákra, valamint a mérsékelt konzervatívokra. Mint mondta, a döntés már megszületett, jelenleg az együttműködés formája a kérdés. Az előrejelzések szerint a májusi erőpróbán jelentősen előretörnek a szélsőjobbos, illetve euroszkeptikus erők, viszont sokat veszít eddigi pozícióihoz képest a két nagy pártcsalád. Ebben a helyzetben a megerősödött liberális csoport a mérleg nyelvét játszhatja.
A francia államfő ideológiai bástyának tekinti magát a szélsőjobb ellenében. Az új szövetség magában foglalhatja az Európai Néppárt mérsékelt tagjait, akik rossz néven veszik, hogy az EPP összeszűri a levet Orbán Viktorral – hangsúlyozta Garicano. Úgy fogalmazott, hogy a konzervatívok soraiban sokan vannak, akik nem érzik jól magukat a nacionalista magyar politikus társaságában. Gondot jelent ugyanakkor a szélesebb liberális koalíció útjában, hogy az érintett pártok igencsak eltérően vélekednek az euróövezet megújításáról.
A konzervatív lap egyik legtekintélyesebb elemzője arra figyelmeztet, hogy Kelet-Európában a populisták ellenségképet csináltak a Nyugatból, politikai tőkét kovácsoltak maguknak ily módon, ám egy nap bizonyosan lesre futnak. Thomas Schmid, aki volt az újság főszerkesztője és kiadója is, arra figyelmeztet, hogy Románia, Magyarország, Lengyelország, Csehország és Szlovákia kitáncol a nyugati politikai rendszerből, külön is kiemelve, hogy az semmiféle példaképet nem jelent számukra, de közben van képük ahhoz, hogy az EU legitim tagjának tekintsék magukat. Politikusaik hosszú évek óta mind egyértelműbben nyilvánítják ki, hogy nem kérnek a nyugati tagállamok feddéseiből. Nyugati és birodalmi nagyképűségnek tekintik, ha a tagság feltételeire emlékeztetik őket. A saját kikötéseik szerint akarnak bent maradni a közösségben.
Úgy hiszik, hogy istenadta és korlátozhatatlan joguk a menedékkérők elutasítása, az igazságszolgáltatás és a sajtó megrendszabályozása, a nemzeti, de igazából nacionalista emlékezetkultúra. Ezek az országok látszatra demokratikusak, de ahogy Orbán megfogalmazta: illiberálisok. És velük szemben hiába való a jó szó, de még nyomásgyakorlás is. Az ok az, hogy ezek az országok a rendszerváltáskor azt gondolták, akkor juthatnak el leggyorsabban a szabadság és jólét világába, ha lemásolják a Nyugatot. Ám egy idő után ez kisebbségi érzéseket keltett, azt pedig a szuverenitás elvesztéseként élték meg.
Az olyanok, mint Orbán és Kaczynski hamar rájöttek, hogy a gyengeség érzetére építhetik a politikájukat. Vagyis a liberális demokráciától meg kell szabadulni, mert az mindenféle válság és veszély forrása. Ezzel a mondandóval aratnak a saját közönségük előtt. Úgy tesznek, mintha kivonták volna magukat a nyugati demokráciák dupla nelsonjából, miután azt ledöntik a piedesztálról és a vádlottak padjára ültetik. Ezzel szemben azt állítják, hogy ők tartják magasra az igazi demokrácia lobogóját. Viszont közben a jobb élet reményében tömegesen hagyják el a régiót a legjobbak, akikre pedig nagy szükség volna odahaza. Ezért azután terjed a félelem, hogy elnéptelenedik a térség. Orbán és Kaczynski éppen erre játszik rá gátlástalanul és közben a hazugságoktól sem riad vissza. De mégis ideget találnak el, mert ahonnan ilyen sokan elmennek, ott a muzulmán bevándorlást kettős büntetésként érzékelik.
Pontosan ezt lovagolják meg a populisták. Azt mondják, hogy ne akarjunk olyanok lenni, mint a Nyugat, és akkor megszűnik az elvándorlás. Ily módon megmentjük az országot, a gazdaságot, a kulturális hagyományokat, vagyis a szuverenitást. Ám ez így nem működik. A kelet-európai társadalmakat sem lehet bezárkózással megmenteni vagy megjavítani. Egy idő után átszakadnak a gátak, amiket Orbán emelt a nyugatosodás ellen. A nyugati értékváltás már most is eléri a keleti neonemzeti szigetállamokat. A régi tagoknak azonban bele kell nyugodniuk, hogy ezt a folyamatot csak kismértékben képesek befolyásolni, hát még gyorsítani. Keleten a nemzet és a liberalizmus elválaszthatatlanul összetartozik, még az ellenzék szemében is.
A külpolitikában a széthúzás és nem az egység jellemzi az uniót, példa erre, hogy Magyarország és Lengyelország meghiúsította az Arab Ligával tervezett közös nyilatkozatot. De nem jutottak dűlőre az ügyben sem, hogy a tagok együttesen Guaidót ismerik el ideiglenes elnökként Venezuelában, és nem született közös nyilatkozat a közép hatótávolságú nukleáris fegyvereket szabályzó nemzetközi szerződés ügyében sem, mert a tagok összekaptak az oroszok felelősségét hangoztató dokumentum megszövegezésén. Mindhárom esetben a nemzeti érzékenységek és érdekek befolyásolták a fejleményeket. Így azután az EU nem tudott a súlyának megfelelő módon kiállni egyik ügyben sem.
A nacionalista irányzatok csak még jobban ráerősíthetnek a tehetetlenségre a májusi választások után. Bár a populista, euroszkeptikus és oroszbarát kormányokat nem sok minden köti össze, jó szereplésük azt jelentené, hogy a jövőben egyre gyakrabban kell számítani efféle holtpontokra. A magyar és a lengyel ellenállás meglőtte az arab világgal tervezett együttműködést, egy brüsszeli diplomata úgy ragadta meg a lényeget, hogy hetek kemény munkája ment veszendőbe.
A román miniszterelnök asszony kettős mérce alkalmazásával vádolta meg Nyugat-Európát, mondván, hogy ott is van korrupció, meg a hatalomellenes tüntetőkkel sem mindig bánnak kesztyűs kézzel, az EU régi tagjai mégis mindkét ügyben csakis a román kormánynak tesznek szemrehányást. Dancila nyilatkozata tükrözi a kelet-nyugati feszültséget, ami igencsak kiéleződött az utóbbi években, és azzal fenyeget, hogy egyre nehezebb lesz kompromisszumra jutni a két oldal között. Úgy fogalmazott, hogy más államoknak sokkal többet engednek meg, mint Romániának, amely egyébként jelenleg az unió soros elnöke. De hát Bukarest ellen az a vád, hogy afelé az illiberális út felé tart, amin Magyarország és Lengyelország jár. A politikusnő ugyanakkor visszautasítja, hogy országát Budapesttel vagy Varsóval említsék egy lapon.
Azt is nehezményezi, hogy a Bizottság egyedül Romániát és Bulgáriát tartja megfigyelés alatt a korrupció visszaszorításának elősegítésére. Ugyanakkor védelmébe vette a Brüsszel által kifogásolt igazságügyi reformokat. Szerinte egyes brüsszeli javaslatok sértik a román alkotmányt, más indítványok elfogadására azonban a maga részéről készen áll. Jelezte, hogy a demokrácia és a jogállam ügyében tárgyalni kíván több európai vezetővel, köztük Tuskkal. Azt azonban nem tartja célravezetőnek, ha egyes államokat a sarokba állítanak vagy ujjal mutogatnak rájuk. A többieknek ehelyett inkább segíteniük kellene az adott gondok megoldásában -hangsúlyozta.
Az elemzés úgy látja, hogy a Trump-korszak akár 30 évig is eltarthat a világban, de ehhez a populista pártoknak többet kell felmutatniuk annál, hogy megnyerik a választásokat. Sok jel utal arra, hogy az amerikai elnök győzelme, valamint a brit kilépésről döntő népszavazás új korszak kezdetét jelenti történelemben. Jön fel a populizmus, és a Fehér Ház jelenlegi gazdájának nem egy csodálója van hatalmon lévő politikusok között is. Gondoljunk csak a brazil államfőre, a szaúdi vagy az izraeli kormányra. A magyar és a lengyel vezetés ideológiailag közelebb van a jelenlegi amerikai adminisztrációhoz, mint a Bizottsághoz. A Brexit körüli horror show miatt azonban Európában kevés populista erő kampányol a kiválás mellett. Ám a mélyben egyre pregnánsabb a fennálló rendszerrel szembeni elégedetlenség, lásd a sárga mellényeseket, vagy az AfD-t.
Múltbeli példák tanúsítják, hogy egy populista periódus akár 3 évtizedet is felölelhet. Merthogy az újonnan felszínre kerülő sikeres pártok, illetve ideológiák világszerte utánzókra találnak. Ám a lendület folytán ezek mozgalmak egy idő után általában túlhajtják az eredeti elképzeléseket. Látszik, hogy a populisták és nacionalisták már koppintják Trump módszereit. Orbán, Salvini és Bolsonaro az elnök kézikönyvéből játszanak, pl. amikor elítélik a globalizációt, hamis hírek terjesztésével vádolják a sajtót, gúnyolódnak a politikai korrektségen és a nemzetközi szervezeteken, miközben azok olyan gondok megoldásával próbálkoznak, mint a menekültválság. Viszont reményt nyújthat a csalódott liberálisoknak, hogy a populistáknak a tartós uralkodáshoz eredményeket kell elérniük a való világban is. Enélkül a mostani, bontakozó korszakuk már a bölcsőben dicstelenül jobblétre szenderülhet.
A cseh kormányfő évek óta kelti a hangulatot a migránsok ellen, ám cégeinél rengeteg olyan külföldi dolgozik, aki fölöttébb kétséges körülmények között érkezett az országba. A populista milliárdos Babis ugyan két éve egy alapba vitte be vállalatbirodalmát, de a háttérben továbbra is az ő szava dönt. A vendégmunkások közül sokan Vietnamból, Ukrajnából és Mongóliából jöttek. Nélkülük igencsak nehéz volna termelni, mert az egész ország óriási munkaerő hiánnyal küszködik. A fizetések azonban rettenetesek. Az egyik vietnami elmesélte, hogy közvetítő segítségével jutott el a miniszterelnök szárnyas feldolgozó üzemébe, az illető havi ezer dollárt ígért, ami a vietnami átlagkereset ötszöröse. A vízumért 14 ezer dollárt kellett leperkálni.
A munkakörülmények rosszak, erősen hiányos a higiéné és a kacsákat pl. élve akasztják kampóra. A cseh sajtó jó ideje arról cikkezik, hogy az alkalmazottak egy részét illegálisan foglalkoztatják. Ezt titokban készült filmfelvétel támasztja alá. A vietnamiak jövedelme átszámítva havi 550 eurónak felelt meg, ami alig több mint az alapbér, és kb. 200 órát kell dolgozni érte. Irásos munkaszerződés nincs. Ezért azután a „mély torok” jó egy év után felmondott, mint ahogy honfitársainak többsége is, miután hiába kértek emelést. A munkások lepusztult barakkokban laknak, az ablakokat szimpla üveg borítja. A szállásért nem egészen 100 eurót kell letenni.
A Babis-féle Agrofert-holding az uniós támogatások legnagyobb haszonélvezője. A politikus ellen évek óta tart a vizsgálat érdekütközés, valamint a támogatások körüli visszaélések gyanújával. A cég visszautasítja, hogy bármi gond volna a külföldiek szerződtetésével. A prágai Külügyminisztérium pedig azt cáfolja, hogy kenőpénzek ellenében állítanának ki munkavállalási engedélyeket. A történet hőse, a vietnami jelenleg illegálisan tartózkodik az országban, feketén dolgozik egy építőipari cégnél. Még van kb. 10 ezer dollár adóssága és már nagyon megbánta az egész kalandot. Ám most azon gondolkodik, hogy Magyarországon vagy Bulgáriában vállal munkát, megint csak a törvényeket megkerülve. Ami ezúttal 12 ezer dollárjába kerülne.