- A populisták az európai választás előtt még rátesznek egy lapáttal a (csörgedező) migráció elleni kampányra;
- Orbán, a szorgos kleptokrata, aki legfeljebb csak saját háza táján tűri el a korrupciót;
- Nagy kár, hogy az Európai Tanács nem hallgatta meg az EP aggályait a magyar jogállam ügyében - mondta Timmermans, aki persze Soros ügynöke - ezt meg
mondta Kovács Zoltán.
Magyarország nem kíván csatlakozni az olasz Liga által forszírozott euroszkeptikus szövetséghez a májusi európai választások előtt. Ezt a Miniszterelnökség EU-ügyekben illetékes államtitkára közölte. Takács Szabolcs a bejelentést kiegészítette azzal, hogy nincsen semmiféle titkos terv, a két politikust csupán az köti össze, hogy nagyon hasonlóan, bár nem teljesen azonosan ítélik meg a bevándorlást. Ettől függetlenül úgy tudja, hogy nincs napirenden találkozó közöttük a migráció ügyében. Emlékeztetett arra, hogy a Liga, valamint a lengyel PiS nem az európai konzervatívok tagja, a Fidesz viszont igen, és ez egyértelműen meghatározza véleményét. Ennélfogva a magyar fél azt szeretné, ha az EPP kitartana eredeti értékei, a kereszténydemokrácia mellett. Egyben jelezte, hogy a magyar kormány határozottan támogatja Manfred Weber jelölését a Bizottság elnöki tisztére.
Takács arról is beszélt, hogy a választás után remélhetőleg kevesebb ütközési pont marad az Orbán-kabinet és az európai intézmények között, bár szerinte jó volna, ha Brüsszel munkáját kevésbé hatná át a politika. Szerinte éppen elég, ha a testület ügyel a közös szabályok betartására. A jelentés emlékeztet arra, hogy az EP tavaly ősszel megszavazta a jogállami eljárást Magyarország ellen a demokratikus normák, a civil jogok megszegése, valamint a korrupció miatt. A példátlan lépés azután erős szövetségesektől fosztotta meg Orbán Viktort.
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának vezetője arra számít, hogy az EP választások közeledtével erősödni fog a migránsellenes retorika, hiába esett vissza négyéves mélypontra a menedékkérők száma. Filippo Grandi kitért arra, hogy tavaly mindössze 116 ezer menekült jutott el a földrészre, ám mivel a kérdést a politika szabja meg, több ország még egy pár embert sem hajlandó befogadni és kevés a remény, hogy ez ügyben egyhamar bármi is változna, hiszen a populista és euroszkeptikus pártok jó eredményre számíthatnak. Ezért bármennyire is sajnálatos, a hang a következő hónapokban alighanem még keményebbre vált. Azonban abban azonban bízik, hogy május után kompromisszum alakul ki Strasbourgban, mert a populistáknak is az az érdekük, hogy a végén jussanak valamiféle megoldásra.
A hírügynökség rámutat: a populista és bevándorlás-ellenes erők azt remélik a többi közt Lengyelországban, Olaszországban és Magyarországon, hogy további helyekhez jutnak az Európai Parlamentben. Ugyanakkor idézi az UNHCR jelentését, miszerint kevesebb ember jött ugyan, de a korábbinál többen fulladtak bele a Földközi-tengerbe, mivel a civilek képviseletében a korábbi 10 helyett csupán 2 mentőhajó dolgozik a nemzetközi vizeken. Azon kívül az elutasító olasz álláspont miatt sokan egyre kockázatosabb módon próbálnak meg átkelni Afrikából.
A lap azt emeli ki az EP esti vitájából, amit Sargentini mondott, hogy ti. Magyarországon egyre rosszabb a demokrácia helyzete, az európai vezetők mégsem lépnek a jogállam megmentése érdekében. A holland képviselőnő volt az, akinek a jelentése nyomán az EU az eddigi legkeményebb szankciós eljárást indította az Orbán-kormány ellen. Ugyanakkor Timmermans, a Bizottság elnöke nagyon sajnálta az ülésen, hogy a tagállamok miniszterei nem hívták meg a holland politikusasszonyt, így az nem ismertethette velük az elemzését arról, mi is fenyegeti a jogállamot magyar földön. A magyar vezetés részéről senki sem volt ott tegnap Brüsszelben, mert amint Kovács Zoltán megindokolta, az egész felhajtást Soros György szervezi és Timmermans gyakorlatilag az üzletember által támogatott civil szervezetek meghosszabbított karja.
Az újság felidézi, hogy a Transparency International legújabb jelentése szerint Magyarországon rosszabbra fordult a korrupció, amióta Orbán hatalmon van. Erre Kovács Zoltán azt mondta: nem gondolja, hogy Magyarországnak válaszolnia kellene az ügyben, hogy a kormányfő barátai és családtagjai állítólag törvénytelenül használtak fel uniós alapokat. Szerinte ez nagyon vonzó téma a bírálók számára, ám a hatalom betart minden közösségi szabályt.
A Bizottság alelnöke további aggályokat vetett fel Brüsszelben a magyar jogállamiság kapcsán. Timmermans egyben azzal vádolta a tagállamok kormányait, hogy azok nem hallgattak az Európai Parlamentre, amikor az megfogalmazta kifogásait Magyarország kapcsán. A politikus kijelentette a magyar helyzetről rendezett vitában, hogy Brüsszel sok tekintetben osztja az aggodalmakat, így főként az alapvető jogok, a korrupció, a romákkal szemben alkalmazott bánásmód és az igazságszolgáltatás függetlensége ügyében. Külön is szóvá tette a CEU kiűzetését, miközben szerződésszegési eljárás folyik a történtek kapcsán. Nehezményezte továbbá a sajtó monopolizálását. Felidézte, hogy a „Stop, Soros”miatt az EU már a 2-ik fokozatba kapcsolta a szankciós eljárást. Az unió figyeli a rabszolga törvényt, a közigazgatási bíróságok felállítását és közbeszerzéseket is.
Az újság honlapja az első oldalon, vezető anyagként hozza, hogy Magyarországon széles összefogás harcol a rabszolga törvény ellen, egyúttal pedig meg akarja buktatni a kormányt. Gréczy Zsolt azt mondja, hogy már most példátlan tiltakozó hullám söpör végig az országon látszólag nagyhatalmú Orbán Viktorral szemben. És tényleg: legutóbb kereken 60 városban tüntettek a jobboldali-nemzeti politika ellen és újabb megmozdulások lesznek. Az ellenzéki polgári akaratnak ilyen látványos megnyilvánulására már évek óta nem volt példa magyar földön.
Egyes elemzők már a francia sárga mellényesek mozgalmával vonnak párhuzamot. A kiváltó ok ez esetben is egyetlen jogszabály: a túlmunka meghosszabbítása volt. A miniszterelnök azonban Macronnal ellentétben nem látott okot arra, hogy engedjen. Valószínűleg nem számolt azzal, hogy a demonstrációk folytatódnak az újévben is. Közben Orbán azon dolgozik, hogy egyetlen alapítványba vonja össze valamennyi hatalom közeli sajtóorgánumot, ám ez csak fokozza a tömeges elégedetlenséget. Itt már a nagyobb politikai szabadság a tét, hogy a végén elűzzék a politikust a hatalomból.
Egy harvardi professzor szerint napjainkban nagy veszély fenyegeti a demokratikus kormányzati rendszert. Yascha Mounk, akinek könyve magyarul is megjelent e témában, nagy gondnak nevezi, hogy egyre több ember fordul szembe a liberalizmussal. Jönnek fel a világban a tekintélyelvű erők. A négy legnépesebb demokráciát, Indiát, Brazíliát, Indonéziát és az USÁ-t már ilyen politikusok vezetik. Akik nem értenek egyet velük, azokat a nép nevében árulóknak minősítik. Ám a vizsgálatok azt igazolják, hogy a török, magyar és venezuelai kormány megsemmisíti a demokráciát, és ugyanez fenyeget Lengyelországban is. Nem vált be az az elmélet, hogy bizonyos gazdasági fejlettség esetén nem kell félteni a jogállamot, hogy a lakosság nem szavaz az erős emberre. A populisták mindenütt egyre népszerűbbek, ami példátlan.
A bajok fő oka, hogy stagnál az életszínvonal. A bevándorlás okozta kulturális és demográfiai változások szintén kihatnak a politika megítélésére. És ha még azt is hozzávesszük, hogy a közösségi média révén könnyen mozgósítani lehet a félelmeket, akkor azt látjuk, hogy itt egy igen veszélyes keverékkel állunk szemben. Az elit már nem képes megszabni a fontos témákat. Azon kívül immár a tiltakozások is világhálón szerveződnek. És a kormányoknak fogalmuk sincs, miként kezeljék ezeket a spontán és kaotikus mozgalmakat, amelyek azonban nagyon is populista logika szerint működnek. Különösen nyugtalanító, hogy azt állítják: „ők a nép”.
Mindebbe persze belejátszik, hogy a liberalizmus túlzásokba esett és sokszor úgy tűnik, mintha a kormányok figyelmen kívül hagynák a közakaratot. Azon kívül ha valaki Franciaországban kevesebbet keres havi nettó 1500 eurónál, annak van oka a felháborodásra. Ám az megint csak szörnyű, hogy ezek a mozgalmak nem kínálnak semmiféle megoldást. A sárga mellényesek esetében az a különbség a Fideszhez vagy a Ligához képest, hogy egyáltalán nem biztos, hogy átalakulnak párttá. Viszont azt is látni kell, hogy az autokrata Kína az idén gazdaságilag leelőzi az európai országokat. Ennélfogva lehet, hogy felerősödik a vágy a tekintélyelvű hatalom iránt. De Európában az is igen kedvezőtlen, hogy a tömegek elidegenednek az uniótól és úgy érezhetik, hogy májusban kifejezhetik ellenállásukat az elitek és a szakértők uralmával szemben.
Orbán Viktor humorban nem ismeri a tréfát, már ha a családjáról vagy a haverjairól van szó. Az persze közismert, hogy az autoriter politikusok értik a viccet, csak nemigen szeretik. Ez mutatkozik meg abban a magyar törvényben, amely a közelmúltban úgy rendelkezett, hogy egy évi börtönnel sújtható, ha bárki a koronával poénkodik vagy arról karikatúrát közöl. Hegedűs István, Orbán volt fideszes párttársa azt mondja a tömegtüntetések kapcsán, hogy a kormányfőről brutális poénok vannak forgalomban, és ez veszélyes egy olyasvalaki számára, aki tekintélyelvű alapon próbál fellépni. Ily módon nem volna meglepő, ha élesen reagálna a róla szóló viccekre. Ez már be is következett, meglehetősen váratlanul. A politikus ugyanis az év elején tartott sajtótájékoztatón azzal a mókás kijelentéssel lepte meg a világot, hogy egyáltalán nem hajlandó eltűrni a korrupciót.
Ez úgy hangzik egy szorgos kleptokrata szájából, mintha Zuckerberg nulla toleranciát sürgetne az adóelkerülőkkel szemben és vitatná, hogy a Facebook ismeri a felhasználók adatait. Szóval jó poén, amivel Orbán akár alátámaszthatta volna, hogy kész az öniróniára. Ám leginkább az rajzolódik ki belőle, hogy nagy heccet akar csinálni. Példa erre az előző bécsi magyar nagykövet, aki nekitámadt a kommentár szerzőjének, miután az kifogásolta Orbán és a klán egynémely bűnös összefonódását. Nos, azóta már Perényi János ellen nyomozás folyik, mert kiderült, hogy Bécsben diplomáciai rendszámot szerzett egy osztrák üzletember méregdrága luxusautójára. Ez persze orbáni mércével mérve maximum bagatell, ám annál meglepőbb, hogy a diplomatát elbocsátották a Külügyből. Vagyis a miniszterelnök komolyan gondolja a nulla toleranciát – már a szűk családi és baráti körön kívül. Európa is jót nevethetne, ha ennek során legalább az unió csalásügyi hivatala által követelt 43 millió eurónak legalább egy részét visszaadná.
A Transparency International és a Freedom House legfrissebb jelentésének összevetésével a kommentár egyértelműnek tartja, hogy az országoknak több szabadságot kell engedélyezniük, ha azt akarják, hogy kevésbé tartsák őket korruptnak. A TI eleve azt hangsúlyozta, hogy ott tapasztalni nagyobb korrupciót, ahol a tekintélyelvű és populista vezetők aláássák a demokratikus intézményeket. Erre erősít rá a FH felmérése arról, miként állnak a szabadságjogok az egyes államokban. A kettő ugyanis jelentős átfedést mutat, Törökországban pl 0,7 a korrelációs mutató, Magyarországon viszont 0,88, miután az országban sajnálatos módon lassan hanyatlik a demokrácia, viszont egyre inkább az az érzet, hogy mindent meghatároz az urambátyám rendszer.
Kínában ugyanakkor csupán 0,49, ami azt jelenti, hogy kevésbé demokratikus viszonyok közepette tisztább a közélet, vagyis némiképp ellentmond az általános irányzatnak. Ám mit sem változtat azon, hogy a politikusok tudhatják, milyen irányban kell menniük, ha azt akarják, hogy a nép kevésbé erkölcstelennek tekintse a rendszerüket.
A vendégkommentár úgy ítéli meg, hogy nacionalista fordulatot vett az Egyesült Államok Európa-politikája, és a Trump-kormányzat immár elutasít minden olyan nemzetközi intézményt, amelyről úgy látja, hogy korlátozza a szuverenitást. A szerző, a több mint 100 éves washingtoni Brookings elemző intézet munkatársa rámutat, hogy sorra válnak ki az elnöki stábból az öreg földrésszel foglalkozó munkatársak. Vette a kalapját a szilárdan transzatlantista Jim Mattis védelmi miniszter, majd a múlt héten bedobta a törülközőt Wess Mitchell helyettes külügyi államtitkár is, aki szintén a NATO, illetve Kelet-Európa elkötelezett barátja. Ugyanakkor az amerikai diplomácia vezetője még Karácsony előtt elhangzott Brüsszeli beszédében a nacionalizmus erényeit méltatta, és bírálta a nemzetközi diplomáciát, valamint az EU-t.
Közben Berlinben kiadták az izraeli Yoram Hazony tollából azt a könyvet, amely Mitchell szerint meghatározó volt az Egyesült Államok számára, mármint hogy miként viszonyuljon Európához. Nos, a munka elméleti alapot nyújt Trumpnak, aki szerint a nacionalizmus jelenti a gyógyszert a liberális imperializmussal szemben. Az elemzés szerint a háború után két nagy birodalom alakult ki: a liberális-beavatkozáspárti Amerika és az EU. Továbbá a németek uralta unióban gyarmati rend uralkodik, ami aláássa a nemzetállamok függetlenségét. Vagyis nagyjából azt mondja, hogy Berlin megcsinálhatja azt, amibe a nácik belebuktak.
Viszont immár egyértelműen látszik, hogy Washington által hirdetett nacionalizmus etno-soviniszta, a többségi nemzet uralmán alapul, megkérdőjelezhetetlennek tartja annak kulturális túlsúlyát. Továbbá teljesen hiábavaló bármiféle ellenállás vele szemben. Ez pontosan az, ahogyan Orbán Viktor, a Kreml, vagy az AfD gondolkozik. Ha tényleg ők az USA új szövetségesei a kulturális hadviselés korában, akkor a NATO valóban veszélyben van.
FAZ
Fellélegezhet a Volkswagen, miután Győrben lefújták a sztrájkot, amely már a konszern termelésének jelentős részét hátráltatta. Motorok hiányában leállt a munka Ingolstadtban, valamint Pozsonyban és Lipcsében is. A cég szerint azonban válságról messze nem lehet beszélni, a legtöbb helyen simán folyik az összeszerelés. Azt azonban nem tudni, hogy a három érintett üzemben mikor indulhatnak újra a szalagok.
A beszámoló megjegyzi, hogy a győri dolgozók fizetésemelési követelése nem minden, az alkalmazottak felháborodtak a rabszolga törvény miatt is. A magyarok támogatást kaptak a német IG Metall szakszervezettől, amely elítélte az alacsony béreket. Mert ugyan a felzárkózás megkezdődött, csak nagyon lassú. Az átlagos bruttó havi jövedelem az autóiparban mindössze 1200 márka. Az egyik bécsi kutató intézet szerint a magyar GDP az európai átlagnak csupán 70 %-a, amivel jócskán elmarad még a cseh, illetve szlovák szinttől is.
A lap szerint amit a magyar állam Kertész Imre hagyatékával csinált, az nem más, mint hogy elbitorolta. A jogok egy kormány közeli alapítványhoz kerültek, az fog dönteni arról, hogy bizonyos műveket egyáltalán kiadjanak-e. A cél az, hogy hatalombarát szerzőt csináljanak az íróból, akit pedig egy időben nem győztek ócsárolni Budapesten. Ily módon a berlini Művészeti Akadémia, amelyre a szerző még életében rábízta archívumának javát, körülbelül 35 ezer oldalt, most kénytelen tisztázni a viszonyát a magyar intézménnyel. Annál is inkább, mert egy magyar bíróság alig két hete jogerősen a Kertész Imre Intézetnek adta oda az irodalmi örökség gondozásának jogát. Függetlenül attól, hogy a Nobel-díjas művész még azt írta naplójába az elismerés átvételére készülve, hogy a magyar nácik, köztük sok zsidó is, pocskondiázzák őt.
Viszont a mostani ítélettel a szerzői jogok elkerülnek a német archívumtól, minden további publikáció ügyében a magyar félé lesz a döntő szó. Még akkor is, ha Berlinben akarnak valamit megjelentetni az ott lévő anyagból. De ugyanez vonatkozik a Rowohlt Kiadóra is, amely annak idején az egész világra kiterjedően megszerezte a Kertész-művek kiadási jogát. Vagyis ha bármit terveznek, előbb be kell szerezniük a jóváhagyást Magyarországról. A lap azonban azt ajánlja, hogy a németek az együttműködés helyett egyelőre inkább helyezkedjenek a távolságtartás álláspontjára. Merthogy a budapesti alapítvány egyértelműen a magyar kultúrpolitikát szolgálja, ezért próbálja az írót beleilleszteni a hivatalos emlékezetpolitikába. Viszont a kooperáció elismerést és felértékelést jelentene az alapítvány számára. Miközben félő, hogy a késői feljegyzések között találni olyanokat, amelyek azt a benyomást keltik, mintha az autoriter Orbán híve lett volna.
