• Európa bajban van, de összefogással visszaverheti a populisták rohamát
• Kovács Zoltán most Brüsszelben osztotta az észt, azaz szokás szerint fröcsögött - azt a hangot képviseli, amely útszéli hangot beszél egy diáklányról, ha az bírálni merészeli a kormányt
• Az Audi nehéz helyzetben van és ezt csak tetézi a győri munkabeszüntetés, közben Kelet-Európa felvásárolja a kivénhedt német dízelautókat
Erősödik a populista hullám, az euroszkeptikusok fel akarják forgatni az erőviszonyokat a májusi EP-választáson – írja az Eurasia Csoport amerikai elemző intézet európai igazgatója. Mujtaba Rahman biztos abban, hogy a mostani EU-politikát megvető pártok minden eddiginél több képviselőt küldhetnek majd Strasbourgba. De azt már nem tartja valószínűnek, hogy érdemben képesek lennének befolyásolni, hogy kik töltsék be a kulcsposztokat, illetve hogy milyen irányban menjen az unió. Ahhoz ugyanis túlságosan jelentősek a belső ellentéteik és nem tételezhető fel, hogy elhódítanák a többséget.
Ám tévedés volna azt hinni, hogy hatásuk elenyésző lesz. Ha jól szerepelnek, az Európa-barát elitnek sokkal nehezebb lesz az eddigi módon folytatnia. Annál is inkább, mert az olasz, a lengyel és a magyar kormány alighanem a maga politikáját képviselő biztost küld majd Brüsszelbe. És várhatóan hiába nem kapnak majd érdemi feladatkört, jelenlétük, felfogásuk minden bizonnyal zavarólag hat egy olyan intézményben, amely nem arról híres, hogy jól oldja meg a belső vitákat. Emellett bizonyosnak látszik, hogy az Európai Parlamentben erősen visszaesnek a konzervatívok és a szociáldemokraták, sok-sok kompromisszum árán lehet csak elosztani a pozíciókat és meghatározni a követendő politikát.
Nehezen képzelhető el, hogy egyetlen jobboldali populista frakció alakulna és az a 2. legnagyobb erő lenne, de nem is lehet teljesen kizárni. Ám utóbbi eset igencsak megnehezítené a dolgokat. Még az is lehet, hogy a Bizottság elsőre nem kap bizalmat. De már a választás sem lesz könnyű futam, mert Merkel és Macron saját hazai gondjaival van elfoglalva, Olaszországban és Kelet-Európa java részén pedig a hatalmon lévő politikusok vissza akarják szerezni a jogkörök egy részét az EU-tól. A körülmények láttán azt kell mondani, hogy a populisták rányomják majd bélyegüket a dolgokra.
Jönnek fel az erős emberek – Kínával kezdve, Oroszországon át, Törökországig ők határozzák meg a geopolitikai napirendet. Abból húznak hasznot, hogy a szélsőjobbos, populista és nacionalista pártok előretörése folytán meggyengültek a nyugati demokráciák. És annál inkább győzedelmesebbek, minél többen vannak. Ivan Krasztev, a neves politológus arra vezeti vissza az európai bajokat, hogy a 2008-as válság ráerősített a közös intézményekkel szembeni bizalmatlanságra, ami az elit és a bevándorlás elutasításában nyilvánult meg. A szélsőjobb van hatalmon Ausztriában, Olaszországban és Bulgáriában. A migránsválság ürügyül szolgált az ultranacionalista Magyarország és Lengyelország számára, hogy kivonja magát Brüsszel liberális szabályai alól. Roppant mód kedvez nekik, hogy Trump gyakorlatilag felborította az eddigi egyensúlyt a világban. Kína ellen kereskedelmi háborút indított, európai szövetségeseit pedig azzal vádolja, hogy azok amerikai pénzen akarnak nyerészkedni.
Európa már nincs az erő pozíciójában. Ugyan a világ 2. gazdasági hatalma marad, ám immár kételkedik önmagában és repedezik az eresztékeknél. Az első törésvonalat a görög válság jelentette, amit csak tetézett a migránsáradat. Németország, Ausztria és Svédország befogadta a menedékkérők jó részét, ám az felhozta náluk a szélsőjobbot. A többi európai állam azután nem bizonyult túlzottan szolidárisnak. Orbán Viktor népszerűsége akkortájt éppen hanyatlott, ezért harcot hirdetett a migráció ellen. Budapest és Varsó arra használta ki a helyzetet, hogy provokálja Brüsszelt az unió más alapértékei: a jogállam és a sajtószabadság ügyében. A magyar kormányfő szövetségre lépett a szélsőjobbos olasz belügyminiszterrel, de bent maradt az Európai Néppártban, amely sosem bírálta, hogy az osztrák kancellár koalíciót hozott létre a szélsőséges FPÖ-vel.
A Brexit értésre adta, hogy Európa haldoklik, amihez Trump jócskán hozzáteszi a magáét. Az amerikai diplomácia egyetlen hatalmas pókerjátszmát folytat. Már nagyon messze van, amikor a Szovjetunió összeomlása után Fukuyama azt jósolta: mindenütt győz a nyugati liberális demokrácia mint végleges kormányzati forma.
Egyre több országban kerülnek hatalomra despoták, a Human Rights Watch tavaly mégis sok helyen érzékelt kedvező fejleményeket és ez óvatos derűlátásra ad okot. Főként, hogy kiderült, milyen módszerek vezetnek sikerre az önkénnyel szemben. Pedig az általános benyomás az szokott lenni, hogy nyomulnak az autokraták, a diktátorok, egyre nagyobb befolyáshoz jutnak az illiberális demokráciák. Lásd Brazíliát, Oroszországot, Törökországot. Azon kívül Európa több államában is igen nehéz az emberi jogok helyzete. A magyar és a lengyel kormány kiüresíti a jogállamot. A jobboldali-populista olasz belügyminiszter embergyűlölő menedékpolitikát folytat. Több helyen is hatalmas nyomás alatt vannak a segélyszervezetek.
A gond ott van, hogy sok újságíró hajlamos inkább csak a rossz hírekről tudomást venni, mert hogy a kedvező jelentések állítólag a kutyát nem érdeklik. Természetesen a sajtó kötelessége, hogy tollhegyre tűzze a jogsértéseket, de közben nem szabad megfeledkeznie a sikerekről sem. Mert az igaz pl. hogy a brazil nép egy despotát juttatott uralomra, de a közakarat leváltotta a hasonszőrű vezetőket Malajziában, a Maldív-szigeteken és Örményországban. Trump nagy kokit kapott a félidős választásokon. Varsóban és Budapesten sok ezren tüntettek a kormány ellen, nyomás alá helyezve azokat. Az EU jogállami eljárást kezdeményezett a két ország ellen az alapértékek megszegése miatt. A jó példák azért lényegesek, mert lelkesítenek, kedvező példával szolgálnak, miközben nem feledtetik a sok visszaélést. Sőt, csak még inkább láthatóvá teszik azokat.
1. Kovács Zoltán ezúttal Brüsszelben rontott neki Sorosnak és Timmermansnak. A nemzetközi kommunikációért felelős államtitkár a Bizottság alelnökéről azt mondta, hogy az a baloldaliak és a liberálisok embere. Olyan szervezetek nevében szólal meg, amelyek Soros befolyása alatt állnak. Kovács a kettős erkölcs tipikus példájának tartja, hogy a holland politikus ugyan a szociáldemokraták jelöltje lett a Juncker székéért folyó harcban, mégsem függesztette fel jelenlegi megbízatását. Ezzel szemben egy brüsszeli szóvivő kifejtette, hogy Timmermans nagyszerű munkát végzett, amikor néhány kormánynak a körmére nézett a jogállam megsértése miatt.
A magyar képviselő úgy gondolja, hogy politikai kampány része az Európai Parlament holnapi vitája a magyar demokrácia helyzetéről. Szerinte a hadjáratot részben Soros György finanszírozza, mégpedig egy politikai terv elemeként. Ám Kovács addig már nem merészkedett el, hogy összeesküvésről beszéljen. Hozzátette ugyanakkor, hogy az egészben nincs semmi új, egyszerűen Magyarország a fekete bárány. Ezzel párhuzamosan kifejtette, hogy a Fidesz határozottan a Néppárt oldalán áll. Végül úgy ítélte meg, hogy a jövőben semmiféle politikai szerepet nem játszik majd Juncker, aki többször is bírálta Orbánt.
2. A kommentár nehezményezi, hogy egyre gyakrabban Európa-barátnak tüntetik fel magukat olyan politikusok, akik igazából a nacionalizmus mellett, a határok, a népeket tömörítő egység ellen vannak. Mint pl. az egyre inkább tekintélyelvű Orbán Viktor, aki nemrégiben kijelentette, hogy ők jelentik a földrész jövőjét. Nos, az európai összefogás ravaszdi ellenfelei azt mondogatják, hogy ők az EU mellett vannak, csak éppen a maguk módján értelmezik az „európai” fogalmát. Ám ha ilyen tartalmától megfosztott nyelven folyik a vita, az nem vezet sehová sem. Inkább azt kellene megfontolni, mit akar tenni valaki, ha tényleg „Európa-barát”. Mert különben üres szófordulat lesz a jelzőből.
A magyar viszonyokat jól mutatja, hogy egyetlen mondat miatt közellenség lett a kecskeméti Nagy Blankából. A kormány hű sajtó válogatott sértéseket vág a diáklány fejéhez, amiért az egy tüntetésen bírálni merészelte a hatalmat. Ő maga azt mondja, az ominózus megjegyzés kicsúszott a száján, de most már nem változtatna rajta. Persze magánbeszélgetésekben szinte mindenki hasonló hangot használ, ezek magyarul nem hangzanak annyira keményen, mint németül, de ezzel együtt sem szalonképesek. Lehet, hogy az egész kecskeméti affér lábjegyzet maradt volna a mostani tiltakozások krónikájában, ha a Fidesz propagandisták nem nyitnak sortüzet a 19 éves lányra. Ebben Bayer Zsolt járt az élen, akit már bíróság is elítélt mocskos kijelentéseiért, gyűlölettel teli kommentárjaiért.
Blanka tisztában van a magyar állapotokkal, pl. hogy milyen körülmények uralkodnak a kórházakban, és hogy mennyire mérgezett a politikai kultúra. Hogy idáig jutottak a dolgok, abban Orbán és a Fidesz vitte a prímet. A lány azt mondja, azért nem válogatta meg a szavait, mert dühíti, hogy a fennálló viszonyok ellenére a kormány teljes mértékben figyelmen kívül hagyja az emberek panaszait. Amúgy nem érdekli, hogy a kormánytábor miként reagált a beszédére, merthogy a korrupciót és a szegénységet tette szóvá, de arra nem érkezett érdemi megjegyzés. Bayert meg egyszerűen nem lehet komolyan venni. Az sem foglalkoztatja túlzottan, ha ezek után nem veszik fel a Színművészetire. Mostanában előfordul az ilyesmi Magyarországon. Úgy fogalmaz, hogy legfeljebb szakácsnő lesz, de a száját nem hagyja befogni.
A nemzeti identitás miatt érzelmet találta a legjellemzőbbnek az újság fiatal munkatársa, aki egy héten át utazott Magyarországon, illetve Erdélyben, hogy felmérje a politikai helyzetet. A szerző brit földön született, magát brit liberálisnak tartja, éppen ezért állandósultak vitái az édesapjával, aki magyar, de annyira azonosult Orbán Viktor irányvonalával, hogy végleg haza is tért a szigetországból. A fiú azt mondja, most utólag, hogy az identitás körüli aggodalmakat nem csupán a miniszterelnök odaadó híveinél tapasztalta. Az ország rendkívül megosztott, ezzel együtt az emberekben sokkal több a közös vonás, mint ahogy azt gondolják. Inkább a remény irányítja őket a választásokon, nem pedig a gyűlölet. A bizakodást, mint ahogy a félelmeket is, nagyban befolyásolja a történelem.
Arra is rájött, hogy a dolgok nem fekete-fehérek. Ha valaki zárt kategóriákban gondolkodik, az rombol és az ilyesmi nem vezet eredményre. Ezt meg kell tanulni, ha bárki szembe akar szállni az olyan politikusokkal mint Orbán. Ugyanakkor nem szabad megengedni, hogy ő és a hozzá hasonlók kisajátítsák az olyan témákat, mint az identitás és a nemzet. Sokak számára nehéz ezt elfogadni, ám éppen ezért a kormányfő számára ajándék az olyasfajta felhívás, amelyet a minap adott közre 30 európai értelmiségi, hogy megmentse a földrészt a populista hullámtól. Ugyanis éppen azt erősítik meg, hogy Orbánnak igaza van, mivel a kiáltványból árad a megvetés az olyan emberek iránt, akik a másik oldalt támogatják.
Ha valakinek a megosztás a célja, bízvást átveheti a módszereket a magyar vezetőtől. Eltérő esetben viszont inkább meg kell hallgatni, mit mond a másik. El kell gondolkodni azon, hogy mit csinálhatnál te jobban, hogy megtaláljad a közös pontokat azokkal, akik már értenek egyet veled.
1. A győri sztrájk miatt 3 napra leállt a termelés az Audi ingolstadti anyaüzemében és ez csak tovább rontotta a hangulatot a cégnél, amelynek tekintélyét megtépázta a dízelbotrány, mivel kiderült, hogy onnan indult a káros kibocsátás manipulálására szolgáló szoftver. Pár hete azután bejelentették, hogy az új igazgatóság tovább akar szigorítani a takarékossági programon, mert azt szeretné, ha 2022 végéig további 5 milliárd euróval fognák vissza a kiadásokat. Elbocsátásokat azonban 2025-ig nem terveznek, bár azért folyamatosan jönnek a hírek, hogy mégiscsak lesznek leépítések. Akár úgy, hogy nem hosszabbítják meg a határozott időre szóló szerződéseket, illetve a megüresedő helyeket nem töltik be. Mindenesetre most Ingolstadtban 7000 autó nem épül meg, mert nem jönnek Győrből a hozzájuk való motorok. Neckarsulmban, ahol az A6-os és 8-as modellek készülnek, a hét közepéig nincs gond. A vállalat szóvivője mindenesetre bízik a gyors megállapodásban.
Az Audi a dízelmotorok körüli visszaélések miatt kénytelen volt 800 millió eurós büntetést fizetni, ráadásul csak lassan tudta engedélyeztetni az immár kifogástalan motorokat. Ily módon tavaly 5,5 %-kal esett vissza az értékesítés, miközben a fő vetélytársak eladási adatai nagyon is jól alakultak.
2. Kelet-Európa mind inkább az ócska nyugati dízelautók felvevőpiaca lesz. A németek egyre inkább szabadulnak az ilyen járművektől, amelyeket azután tömegével visznek haza a keleti tagállamokból érkezett kereskedők. Ettől persze ezek a kocsik ugyanannyi káros anyagot bocsátanak ki, mint eddig. Ám tény, hogy Németországban csaknem 100 nap kell, amíg új gazdát találnak egy-egy ilyen autónak, ami gyakran valószínűvé teszi, hogy a portéka az eladó nyakán marad. A tárolás költségei darabonként napjában hozzávetőleg 30 eurót tesznek ki. Emiatt a szalonok egyötöde már nem is vesz be ilyen modelleket. Viszont a készletből nagyon sok Keleten köt ki. A magyar közvetítők pl. egyszerre 8 ilyen járgányt szoktak elvinni. Ők ugyanis nem tartanak attól, hogy környezetvédelmi megfontolásokból betiltanák ezeket a kocsikat, ellenben 15-20 %-os árengedményt tudnak elérni a német partnereknél, ideértve sokszor öt évnél fiatalabb, luxustípusokat is.
A titok nyitja, hogy Keleten sokkal kevésbé szereznek érvényt az európai környezetvédelmi szabályoknak. A mérőállomásokat az utaktól csak távolabb telepítették. Az importált dízelkocsik átlagéletkora meghaladja a 10 évet, a futott kilométerek száma 180 ezer körül mozog. Viszont olcsóak és népszerűek.