• Orbán dacol a tüntetésekkel, de az O1G legérzékenyebb pontján, a sértett hiúságán keresztül érinti a tekintélyelvű politikust és nem tud mit tenni ellene
• A Közép-Európai Egyetem elleni támadás a tanszabadság semmibevételének iskolapéldája
• Putyin azért jön Budapestre, hogy a diplomáciában szerezzen jó pontokat a siralmas hazai gazdasági helyzet okozta elégedetlenség csillapítására, miközben a Balkánon Magyarország és Olaszország bevonásával próbálja visszanyomni egy Egyesült Államokat és a NATO-t
Az elemzés úgy értékeli, hogy az EU szövetség, nem pedig értékközösség, ebből következően a szervezet fennmaradása szempontjából kevesebbet számít a belső megosztottság, mint az ellenkező irányú külső nyomás. Hogy a tagok egységesek maradtak a Brexit ügyében, az sokat elárul arról, hogy az unió jóval, de jóval ellenállóbb, mint ahogyan azt sokan képzelték. Ennek az az alapja, hogy rendkívül fontos közös érdek az egységes piac megőrzése. Főleg amikor Amerika és Kína mind inkább fegyverként használja a kereskedelmet és a befektetéseket. Nem kérdés, hogy nagy a széthúzás a 27-en belül, a magyarok és a németek pl. összekaptak a menekültek miatt.
De ez nem számít a külső helyzet láttán, bár egyre nehezebb fenntartani az állítást, hogy a tagokat a közös értékek fűzik össze. Orbán és Salvini sokkal több közös vonást mutat Trumppal, mint Macronnal vagy Merkellel. A magyar, az olasz és a lengyel kormány ugyanúgy kedveli a Brüsszel-ellenes retorikát, mint a brit euroszkeptikusok. Ám felfogják, hogy érdekeiket az szolgálja jobban, ha bent maradnak. Ebben az értelemben lehet nyugodtan azt mondani, hogy az EU mind inkább a közös érdekekre épülő szövetség, nem pedig értékközösség. Főként Kína persze nagy szakértője annak, miként lehet feltörni az államok összefogását a leggyengébb láncszem elcsábításával, lásd a Selyemutat Kelet-Európában. Az unió azonban ezt is túl fogja élni, mert az egységes piac páratlan előnyöket kínál. Ezért cseppet sem valószínű, hogy kilépne Magyarország vagy Lengyelország. De még a nettó befizetők is vesztenének, ha vennék a kalapjukat.
Orbán Viktor állja a tiltakozó hullámot az illiberális kormány élén. Abban bízik, hogy ez is füstbe megy, mint a korábbi demonstrációk. Tény, hogy a hétvégén Budapesten a korábbinál kevesebben vonultak az utcára a rabszolga törvény ellen. Ez arra utal, hogy a politikus átvészeli a nehézséget, miután a jó egy hónapja kezdődött megmozdulások felvillanyozták az ellenzéket, ideértve, hogy a követelések már a hatalom lemondásáig terjedtek. A csökkenő részvétel egyúttal megkérdőjelezi, hogy a szakszervezetek képesek lesznek-e megszervezni a rendszerváltás óta eltelt időszak első általános sztrájkját. Juhász Attila a Political Capitaltől úgy véli, hogy az ellenállás lanyhul, és nehéz felmérni, mivel lehetne áttörést elérni. Ahhoz nagyobb tüntetésekre, valamint ütőképesebb szakszervezetekre volna szükség. A Fidesz népszerűsége ugyan december óta némileg visszaesett, de a pártnak még mindig annyi támogatója van, mint az egész ellenzéknek együttvéve.
A Budapesten sűrűn látható O1G jelzi az erősödő dühöt a rabszolga törvény, illetve Orbán migránsellenes retorikája miatt. A kijelentést átvették a tüntetők, akik hat hete tiltakoznak a nacionalista kormány ellen, kifogásolva annak fokozódó tekintélyelvűségét, valamint a sajtó elhallgattatását. Azonban egy-két apróbb incidenst leszámítva, idáig egyik oldal sem mutatott különös kedvet az erőszakra. A Fidesz helyzete stabilnak tűnik, de a szóbeli agresszió bizonyosan burjánzik. A mai magyar politika persze nemigen felel meg az illemtankönyv előírásainak, a hivatalos sajtó évek óta kígyót-békát mond, ha a menekültekről van szó, terjeszti a gyűlöletet és félelmet kelt. Az orbáni média Soros hazaáruló bábjaként festi le az ellenzéket és más bírálókat.
A verbális háborúskodás talán legékesebb példája az, ami Nagy Blankával történt, miután a múlt hónapban felszólalt a kecskeméti demonstráción. A hatalomhoz hű média támadásba ment át, igencsak személyeskedő hangot megütve. A cikk itt idézi Bayer Zsolt és Bencsik András örökbecsű kirohanásait. Krekó Péter szerint ennél a pontnál a zavart lehet tetten érni, mivel az autoriter politikusok attól félnek a legjobban, hogy kigúnyolják őket és nem tudnak tenni ellene semmit. A legutóbbi tiltakozások már kiterjedtek kisebb vidéki városokra is. Ellenzéki szereplők abban bíznak, hogy a felháborodás nagyobb ellenállást vált ki. Az általános sztrájk sikere azonban nem valószínű, mert nemigen látni, hogy mi volna a végcél. Szombaton a korábbinál sokkal kevesebben mentek az utcára Budapesten és ez arra utal, hogy a felzúdulás kezd alábbhagyni. Nagy Blanka ezzel együtt bízik abban, hogy a megmozdulások kihatnak az EP-választásra.
Az utóbbi időben megszaporodtak a tudomány elleni politikai támadások, ennek legtragikusabb példája az, ami a CEU-val történt – írja vendégkommentárjában a Müncheni Egyetem egyik professzora. Alexander Reutlinger, aki tudományfilozófiával foglalkozik, feltűnőnek nevezi, hogy egyedül a Közép-Európai Egyetem nem felel meg a vonatkozó törvény előírásainak, de hát itt egy amerikai-magyar magánintézményről, a liberális ellenzék vélt keltetőjéről van szó. A kormány idáig minden kísérletet megakadályozott, illetve figyelmen kívül hagyott, amikor az iskola vezetése igyekezett megoldást találni. Ily módon az egyetem arra kényszerül, hogy Bécsbe tegye át tevékenysége jó részét, ami előreláthatólag sok kárral jár. A hatóságok eljárása példátlan támadás a tanszabadság ellen, amit csak tetéz a gender-tanulmányok eltörlése.
A tudomány elleni hadviselés másik formája, amikor egy csoport, politikai vagy gazdasági megfontolásból, nyilvánosan kétségbe vonja a kutatási eredményeket, illetve tagadja azokat. Ezt illusztrálja, hogy jobboldali populisták azt mondják: nincs is klímaváltozás. Ennek is a tudomány issza meg persze a levét, miközben a pontos és megbízható eredményekhez kellő függetlenségre von/volna szüksége. Ám a tudomány ellenfelei nagy veszteségeket okoznak az egész társadalomnak is. Lásd Magyarországot, ahol egy fiatal nemzedéktől elveszik a megfelelő képzés esélyét, megfosztják a kutatói pálya lehetőségétől. A demokraták feladata, hogy elhárítsák az ilyen beavatkozások veszélyét. Hogy a tudományos-műszaki fejlődés nyomán mindenki számára javuljanak a létfeltételek.
Putyin odahaza ugyan a siralmas gazdasági helyzet folytán jó pár gonddal szembesül, de a külpolitikájával sikert arat. Pl. Szerbiában messze ő a legnépszerűbb külföldi vezető – írja Paul Lendvai. A minap tett belgrádi látogatása jelentős eredmény az orosz diplomácia számára. Az utcákon 100 ezren éljenezték, mert sokan hálásak, amiért Oroszország gátolja Koszovó felvételét az ENSZ-be, továbbá szolidáris a boszniai szerbekkel. Az út jelentős presztízsnyereséggel járt Vucsics elnök számára is, miután az utóbbi hetekben 10 ezrek demonstráltak tekintélyelvű vonala ellen, sokszínű sajtót és a jogállam megőrzését követelve. Az államfő, aki 20 éve Milosevics tájékoztatási minisztere volt, egyaránt mutatkozik Putyin, illetve az EU „igaz barátjának” és a Moszkvához fűződő szoros kapcsolatot arra használja fel, hogy a lehető legtöbbet préselje ki az unióból.
Az orosz vendég látványos vendégjátéka a Kreml uralmi politikájának történelmi terepén arra szolgált, hogy alátámassza Oroszország nagyhatalmi szerepét, különös tekintettel a Balkánra. Továbbá támaszt nyújtson a belpolitikában nyomás alá került elnöknek. Ugyanebbe a vonalba illeszkedik, hogy Putyin hamarosan felkeresi egy másik „kedves barátját”, Orbán Viktort is. Mivel a névvita rendezésével megnyílik a kapu Macedónia számára a NATO-ba, Oroszország a Balkánon olasz és magyar segítséggel igyekszik visszaszorítani az USÁ-t, illetve a nyugati katonai szövetséget. Csak közben az a baj, hogy a belső harcokba bonyolódott és a történelemben járatlan nyugati politikusok már megint figyelmen kívül hagyják, illetve bűnös módon lebecsülik a régió politikai és stratégiai jelentőségét, amikor a négy érintett állam uniós belépési esélyeiről papolnak.
