• A lengyel kormányfő az euruszkeptikus erők áttörésére számít a májusi európai választásokon és máris diktálni igyekszik az EU-nak
• Magyarország és Lengyelország a nosztalgikus populizmus megtestesülése
• A magyar politikában főleg ott vannak alapvető bajok, ahol Orbán Viktor szét akarja verni a jogállamot
A lengyel kormányfő a nacionalista és euroszkeptikus erők előretörésére számít a májusi Európa-választásokon és azt jósolja, hogy utána nagy változások lesznek az EU-ban. Szerinte Brüsszelnek az eddiginél sokkal inkább oda kellene figyelnie arra, amit főként a közép-európai tagok mondanak. Morawiecki úgy vélte, szó sincs arról, hogy a térség a tekintélyelvűség felé sodródna, amihez az újság szerint az adott alapot, hogy Magyarországon lecsaptak a civil társadalomra, Romániában a jogrendszert igyekeznek átalakítani, Lengyelország pedig a jogállam kapcsán vitázik az unióval. A politikus azzal érvelt, hogy a brüsszeli tisztségviselők egyáltalán nem értik a volt szocialista országokban kialakult helyzetet. Megismételte, hogy az igazságszolgáltatást azért kell megreformálni, hogy megszabaduljanak a rendszerváltás előtti káros örökségektől, de ez nem veszélyezteti a bírói függetlenséget.
Megjegyezte, hogy mit kapna Varsó, ha a lengyel rendőrség olyan erőszakosan lépne fel a tüntetők ellen, mint ahogy azt a francia karhatalmi szervek teszik a sárga mellényesekkel. Egyben sürgette az uniót, hogy ejtse a jogállami eljárást országa ellen, miután az Európai Bíróság döntése nyomán visszaveszik a lengyel Legfelsőbb Bíróság kényszernyugdíjazott bíráit. Azt közölte, ha nem ez történik, akkor az arról árulkodik, hogy Brüsszel politikai célokra aknázza ki a huzavonát, tekintettel a közelgő EP-választásokra. EU-források szerint azonban változatlanul aggályos egy sor további radikális lépés. A lap hozzáfűzi, hogy a felmérések szerint az elitellenes, nacionalista, szélsőjobbos pártok előretörtek egy sor országban. Nyerésre áll a Fidesz, Salvini Ligája, Le Pen tömörülése, valamint a német AfD, de ugyanez vonatkozik a PiS-re is.
Európának rengeteg a baja és a lista csak egyre hosszabb lesz. Az állapotokat jól jellemzi, hogy mostantól az a Románia a soros elnök, amelynél súlyos gondok vannak a jogállamisággal, miközben a britek nem egészen 3 hónap múlva kiválnak. Az összekötő erő gyengül, és ha minden igaz, előbb még rosszabbra fordulnak a dolgok, hogy utána talán javulásnak induljanak. A brüsszeli apparátusnak megvannak az eszközei, nehogy túl nagy károkat okozzon a tartós bukaresti válság. Ám új kezdetről nem beszélhetünk, bármennyire is sürgős volna. Már persze ha nem az történik, hogy lényegesen előretörnek az EP-választáson a populisták és a nemzeti konzervatívok, és ez még inkább összezilálja a hagyományos erőviszonyokat. De az alapgond az, hogy az egységes Európa mindig is inkább csupán álom volt, de még azt is kikezdi a külső-belső nacionalizmus és populizmus.
Egyes kormányok látják, hogy a tagság sok joggal és még több pénzzel jár. Vannak kötelezettségek is, ám azokról szívesen megfeledkeznek, amikor az célravezető a nemzeti politika szempontjából. A szankciók azután csak a legritkább esetben váltanak ki elriasztó hatást. Egyébként sem lehet egyetlen államot sem kizárni az EU-ból. De a migráció ügyében várhatóan az idén sem találnak megfelelő választ. Így nyomás alatt marad a schengeni rendszer, miközben egység híján még minimális megoldásokat is elodáznak. Azon kívül továbbra is várat magára a közös menedékrendszer. A populista olasz vezetés éppen úgy nem mozdul ez ügyben, mint a mind inkább tekintélyelvű magyar kormány vagy a lengyel nemzeti konzervatívok. Az sokat elárul, hogy az Európai Néppárt képtelen volt kirakni a Fidesz szűrét. Lehet, hogy ily módon rövid távon békét teremt a saját soraiban, de a hitelességének egyáltalán nem segít.
A külpolitikában szintén vastagon jelen vannak a nézeteltérések, az unió beszorult Oroszország és az USA közé. Szóval mindenütt vita van, ahová csak néz az ember. Még a német-francia motor sem működik. Vagyis a jelek szerint megy tovább a gittrágás. A helyzetet úgy lehet megvilágítani, hogy az EU tudja, milyen nehézségekkel küszködik, csak nem képes azokat megoldani, de egyébként minden a legnagyobb rendben.
A kommentár azt tanácsolja Európának, hogy ha az a jelenlegi nehézségek láttán, angol és amerikai mintára vissza akar révedni a múltba, akkor válassza a rendszerváltás időszakát, mert abból reményt tud meríteni. Akkor még a derűlátás, a jövőbe vetett hit és az emberség érzete volt a jellemző, ami 180 fokban különbözött a mai megosztottságtól és acsarkodástól. Annak idején a földrész középső és keleti részén javarészt békés forradalmak söpörtek végig, lásd, amikor Ceausescu rájött, hogy nem tudja leverni a tömegmozgalmat és neki már vége. És az ámulattal teli csodálkozás átterjedt a Nyugatra. Csakhogy utána a nyugati arrogancia folytán olyan brutális szabad piaci hatások érték az újonnan felszabadult országokat, hogy annak utóhatásai ma is érezhetőek. A Balkán sorsa szintén azt tanúsítja, hogy gyakran teljesen alaptalan volt a lelkesedés.
Manapság Magyarország és Lengyelország a nosztalgikus populizmus megtestesítője. A putyini orosz államrend a jelek szerint bosszút áll a 89 utáni megaláztatásokért, a szovjet korra vezeti vissza a gyökereit. Úgy tűnik, hogy megrekedtünk az erős embereknél és a féktelen nacionalizmusnál. A 3 évtizeddel ezelőtti szabad szellemet kiszorította az online csőcselék csaholása. De 1989 nagy tanulsága, hogy a demagógok és a sarlatánok számára egyszer eljön a ceausescu-i pillanat, és a falak végül leomlanak.
Egy Bécsben dolgozó magyar elemző szerint az általános kétkedés ellenére esélyt kell adni Romániának az EU újdonsült elnökeként. Hunya Gábor, aki a Nemzetközi Gazdasági Összehasonlítások Intézeténél a román ügyek szakértője, azt mondja, hogy a mostani félév sikeres lehet, ha a bukaresti kormány a saját feladataira tud összpontosítani. Csakhogy odahaza az igazságszolgáltatás reformja miatt megkérdőjeleződött a hatalom integritása. Kívülről pedig az európai intézmények oldaláról mutatkozó bizalmatlanság túlzott ellenőrzéshez, gyámkodáshoz vezethet, így kudarcot vallhat a román fél által meghirdetett program. Pedig teendő van bőven, és az előrelépéshez nagy diplomáciai érzékre lesz szükség, miközben az ország igyekszik felzárkózni a Nyugathoz.
A román demokráciát elsősorban a hatalmon lévő szociáldemokraták erős embere, Dragnea fenyegeti. Azt igyekszik elérni, hogy rendeleti úton mentesítsék a kisebb korrupciós vétségek miatt kiszabott büntetéstől. A kormány azonban nem kívánja teljesíteni a kívánságot, a tüntetések pedig az utca hatalmát illusztrálják. Az ellenzék kellőképpen erősnek tűnik, nehogy az ország a nacionalista és illiberális magyar, illetve lengyel útra térjen rá. A románok alapvetően Európa-barátok. Ám ha az EU megköti Bukarest kezét, pl oly módon, hogy továbbra is várakoztatja a schengeni csatlakozás kapcsán, akkor azt az ország diszkriminációnak fogja tekinteni. Az unió sokszor túl közvetlenül és egyoldalúan avatkozik bele az igazságügy átépítésébe. Diplomáciai eszközökkel kell elérni, hogy fennmaradjanak és fejlődjenek a közös európai érdekek, valamint demokratikus értékek. Ez ugyanis a demokratikus reformfolyamatot segíti.
Magyarországon mégis mozog a föld, azaz továbbra is tüntetnek. Ezt emeli ki a cikk, amely Karácsony másnapján jelent meg, ám amelyet most átszerkesztettek. Emlékeztet arra, hogy az orbáni világban szép számmal vannak visszásságok, főleg, amikor a kormány megpróbálja leépíteni a jogállamot. De a Nyugatra eljutó hírekben szinte kizárólag csak a negatívumok szerepelnek. Ám ettől még tény, hogy a rabszolga törvény tömeges tiltakozást váltott ki. A jogszabály jó a német nagyvállalatoknak, csak éppen a munkavállalók húzzák a rövidebbet. A hatalom a demonstrációk láttán mozgósít mindent, amit csak lehet: a rendőrséget, helikoptereket, páncélozott járműveket. Az állami média az ellenzékieket árulónak állítja be, a tüntetőket spray-vel fújták le. A megmozdulásokhoz szélsőjobbosok is hozzácsapódtak. De a lényeg, hogy egy szociális kérdés váltotta ki az emberek haragját.
Magyarországon soha nem tűnt el teljesen a célratörő tiltakozási kultúra, amely már a Vasfüggöny mögött is igen fejlett volt. A fideszes urak nem először szembesülnek a jelenséggel, lásd az internetadó tervét. Az ellenállás azonban cseppet sem magától értetődő, mert az eltelt három évben csak még élesebb lett az elnyomás. Mindegy, hogy kiemeli fel a fejét, a hatalom úgy tünteti fel, hogy itt Brüsszel megbízásából, Soros támogatásával a hazát árulják el. A cél pedig természetesen a migráció támogatása. Az emberek, akik dacolnak a rágalmakkal és a megfélemlítéssel, sokat kockáztatnak – a demokrácia érdekében.
