- Az idén talán egy kicsit könnyebb lesz a demokrácia helyzete a világban - reménykedik az egyik legtekintélyesebb amerikai politológus, ám ha Macron felsül, akkor hosszú időre el lehet temetni az EU elmélyítésének tervét.
- Orbán Horthy nyomdokain halad.
- Románia egyre közelebb kerül az illiberális magyar-lengyel tengelyhez.
Bízik abban az egyik legnevesebb amerikai politológus professzor, hogy a demokrácia visszaesése lassul az idén a világban. William Galston már azt igen fontosnak tartja, hogy tavaly ugyan jó pár érzékeny vereséget szenvedett a demokratikus rend, ám a dolgok alakulhattak volna sokkal rosszabbul is. A Chicagói Egyetem tanára szerint a megállapodott autokráciák nem sok jelét mutatták a nyitásnak, újabb országok indultak el a jogállamból kivezető úton, miközben régi demokráciák azzal voltak elfoglalva, hogy visszanyerjék a stabilitást az elmúlt évek megrázkódtatásai után. De nagyon merész volna a helyzetet a két világháború közti állapotokhoz hasonlítani, és nemigen látni bármiféle Weimari Köztársaság csíráit Európa keleti felén.
Putyin szinte semmi lehetőséget nem ad a demokratikus ellenzék számára. Kínában elszálltak a remények, hogy egyhamar ki lehet kényszeríteni a liberalizálást. Lengyelország kivétel, mert az EU nyomása lelassította az illiberális erőket, ám Orbán Viktor még inkább ellenőrzése alá vonja a sajtót, az igazságszolgáltatást és a civil társadalmat. A térség államai vezérükként tekintenek rá. A török államfő a szűk többségből kvázi tekintélyelvű uralmat csinált. Brazíliában megnyílt a kapu a jobboldali-populista-nacionalista Bolsonaro előtt.
Politikai zűrzavar uralkodik minden nagy demokráciában. Nagy-Britannia jóformán megbénult a Brexit miatt. Macron népszerűsége egyfolytában esik. Németországban nem látszik, hogy a nagy pártok megfelelő választ találtak volna az ellenerőkkel szemben. Az olasz kormánynak fogalma sincs, mit kellene tenni a gazdasági bajok ellen. Ám mindennek ellenére nem sok jel utal arra, hogy maga a demokrácia van veszélyben ezekben az országokban. A működési zavarok sehol sem jelentenek rendszerszintű válságot. Szó sincs nagy világgazdasági összeomlásról sem. Csitul a migráció politikai hatása is. Azaz összefoglalva: a demokrácia 2019-ben is védekezésre kényszerül, és nagy vizsga elé néz, főleg az USÁ-ban, de remélni lehet, hogy fékeződik a hanyatlása.
A világban nem sok minden köti össze a trumpi figurákat, legyen szó Orbánról, Bolsonaróról, vagy éppen a Fülöp-szigetek elnökéről, hangsúlyozza a szerkesztőségi véleménycikk. Mert más és más okok miatt választották meg őket, így teljesen értelmetlen közös vonásokat keresni a felemelkedésük mögött. Nem magyarázza azt a 2008-as pénzügyi válság, viszont érdemes szemügyre venni az internet, így elsősorban a közösségi média szerepét. A múlt században a nagy politikai felfordulásokat megelőzte előbb a rádió, majd a tévé megjelenése, új kommunikációs technológiák bukkantak fel és alapjaiban változtatták meg az emberek és az információ viszonyát, ami azután igencsak kihatott a politikára. Napjainkban a világháló és a mobiltelefon roppant módon megkönnyíti a migrációt, amelyet a konzervatívok előszeretettel okolnak a populista lázadásért. Trump szintén a neten rohant ki a bevándorlók ellen. Ennek az elméletnek az az előnye, hogy globális magyarázatot kínál. Viszont ott hibádzik, hogy valószínűleg jókora felfordulással jár, amíg az országok nem hajtják végre teljesen a technológiai váltást. Vagyis előreláthatólag 2019 is olyan lesz, mint a múlt év, csak még olyanabb.
Ha Macron vereséget szenved, az nagyon rossz jövőt vetítene előre az EU számára, a májusi választások nagy tétje, hogy az unió képes-e megállni a saját lábán az eddiginél ellenségesebb világban. Vagyis az dől el, hogy az erőviszonyok a reformerek javára tolódnak-e el, esetleg az ilyen-olyan populisták kerekednek felül, vagy netán az integráció lassítóinak új, északi csoportja érvényesül, élen a holland kormányfővel. A populistáknak nincs esélyük, hogy átvegyék az EP irányítását, de képesek lehetnek befolyásolni a fejleményeket. A francia elnök az egyetlen korszerű vezető, aki odahaza sikeres kampányt indított a szövetségi EU érdekében, de partnereket még nem talált a földrészen. Francia földön viszont tornyosulnak a feje fölött a gondok, de még kilábalhat a bajból.
Ehhez drámai újrakezdésre volna szükség a részéről, még ez európai választások előtt. Ha ez nem megy, az várhatóan jó időre eltemetné a további integráció minden reményét. Rajta kívül nincs más ebben a súlycsoportban, aki az összefogást szorgalmazná. Pályafutása alkonyán Merkel immár nem foglalkozik az unióval. Ő egyébként sem áldozott túl sok politikai tőkét ilyen célokra. Stratégiai hiba volt a részéről, hogy nem hozott létre erős szövetséget Macronnal. De ha az elnök kudarcot vall, akkor az EU önmagába fordulna és a külső erők kegyelmétől függne, ideértve Kínát.
A lap úgy értékeli, hogy a minimálbér emelésével Orbán Viktor megvásárolja a tiltakozók egy részét. A miniszterelnök meglepetésre 17%-os javaslatot tett le az asztalra, hogy leszerelje a tiltakozást, amelyhez hasonló még nem volt az elmúlt 8 évben. Az ellenálláshoz példátlan módon csatlakoztak a szakszervezetek, a liberális pártok, sőt még a szélsőjobb erői is. A megmozdulásokat nem csupán a túlóra megnövelése váltotta ki, hanem a megélhetés drágulása, valamint az is, hogy a miniszterelnök mind inkább uralma alá hajtja a sajtót, az oktatást és a bíróságokat. A minimálbéres húzás azt célozza, hogy úgy, ahogy összekalapálja a gazdaságot és éket verjen a dolgozók, valamint a demokráciát sürgető mozgalom közé. Magyarországon az átlagbér hagyományosan igen alacsony, az EU-ban csupán a bolgár szint múlja alul.
Azt viszont nem tudni, hogy az engedmény csillapítja-e az elégedetlenséget. Az utóbbi időben felvetődött az általános sztrájk gondolata. Elemzők arra számítanak, hogy megmozdulások újrakezdődnek. A rabszolga törvény továbbra is igen népszerűtlen. Az orbáni politika összehozta a konzervatívokat, ám taszít sok liberálist. Ugyanakkor az ellenzék túlságosan is megosztott, hogy komoly veszélyt jelentsen. És nem biztos, hogy ezeket a pártokat egyetlen téma képes lesz hosszú távon egy táborba terelni.
Orbán Viktor pillanatokon belül a Várba költözik, amely a Horthy-rezsim idején az tekintélyelvű magyar állam hatalmi központja volt. A Karmelita kolostor átépítése hivatalos adatok szerint 21 milliárd forintba került. Bírálók úgy ítélik meg, hogy a kormányfőt tekintélyuralmi törekvések vezérlik, és éppen az elismerésre hajtó kivagyiság miatt volt szüksége új rezidenciára. Egyben azzal vádolják a politikust, hogy az többé-kevésbé nyíltan a két világháború közti időszak jelképvilágát igyekszik visszaállítani. Hiszen a Parlament elé is visszahozatta azokat az emlékműveket, amelyek már a kormányzó idején is ott voltak. Az ellenzék jövő hétfőre avatási bulit hirdetett az épülethez a Várban.
Románia Magyarország és Lengyelország útján halad: az ország úgy veszi át az uniós soros elnöki tisztét, hogy rendhagyó módon összecsap Brüsszellel. Az ok az, hogy a hatalmon lévő szociáldemokraták, de főként elnökük, Dragnea, ismételten támadást intézett a román igazságszolgáltatás függetlensége ellen. Sőt, félő, hogy az ország a közelmúltban végrehajtott fordulat eredményeként csatlakozik a nacionalista magyar és lengyel szomszédsághoz. Miközben a következő hat hónapban határozni kellene a többi közt arról, napirendre tűzzék-e a Budapest és Varsó elleni szankciók kérdését. Dragnea, akit különféle visszaélések miatt börtön fenyeget, két éve igyekszik elérni a büntető törvénykönyv reformját.
A politikus azzal vádolja az EU-t, hogy az másodrangú polgárokként kezeli a románokat. Ezen kívül szidja a bankokat és ő is bőszen sorosozik, ahogyan az mostanában a magyar és a lengyel ultrakonzervatívoknál divatban van. Egyben amnesztiát sürget minden olyan esetben, amikor a büntetési tétel nem haladja meg a hat évet, mert akkor ő is megússza. Az igazságügyi miniszter nyilatkozatából az tűnt ki, hogy egyelőre nem kívánnak foglalkozni a magyar és a lengyel kormány elleni megtorló intézkedésekkel. Viszont a románok többször is tömegesen tüntetnek a hatalom ellen, nem úgy, mint a magyarok és a lengyelek. A média továbbra is sokszínű, bár a köztévé átvette a kormány euroszkeptikus álláspontját, valamint az összeesküvés elméletet.
Magyarországot leszámítva az összes uniós országban, így Ausztriában is a köztévé szerkesztői döntik el, hogy mi kerül a híradóba. Így reagált az osztrák közszolgálati média vezetője, miután a szélsőséges Szabadságpárt sajtóügyekben illetékes szóvivője kifogásolta, hogy a televízió hírműsora beszámolt az egyik humorista legújabb könyvének megjelenéséről. Szerinte itt tiltott reklámról van szó és azzal fenyegetőzött, hogy a két kormánypárt átírja majd az ORF szabályzatát. A vezérigazgató azonban azt hangsúlyozta, hogy a szerkesztői szabadságnak a politika nem szabhat korlátokat. A Felügyelő Bizottság szociáldemokrata tagja pedig azt közölte, hogy a testület nem úgy táncol, ahogy a hatalom fütyül. A gond különben az a szóban forgó könyvvel, hogy szerzője igencsak kritikus az FPÖ-vel.
