- Macedóniában ki akarják deríteni, nem magyar diplomaták szöktették-e át Gruevszkit a macedón-albán határon, ha igen, akkor nagy ...-ban vagy nyuszika!
- Macron államfőként igyekszik sínre tenni Európa sorsát, szemben a populista percemberkékkel, akik azonban még nagy bajt okozhatnak, ha a migráció ürügyén fel tudják lármázni az embereket;
- Románia ott tart, hogy az európai határ menti együttműködésben is szeparatista veszélyt gyanít, miközben folyamatosan több tiszteletet követel Brüsszeltől.
A legújabb hírek szerint a volt macedón miniszterelnök nem egyszerűen csak menedéket kapott régi barátjától, Orbán Viktortól, hanem a magyar illetékesek eleve segítettek neki megszökni. Erre utal, hogy az eltűnések előtti napokban, vagyis mielőtt börtönbe kellett volna vonulnia, Gruevszki magyar állami tisztségviselőkkel találkozott. Szkopjéban most azt igyekeznek kideríteni, nem magyar diplomáciai rendszámot viselő autóval csempészték-e át a macedón-albán határon. Hogy a politikus váratlanul és kalandosan kereket oldott, az erősen bizonytalanná tette a névvita rendezését Görögországgal, ami pedig az ország uniós és Nato-integrációjának feltétele.
Az Európai Külkapcsolati Tanács igazgatóhelyettese szerint lehet, hogy Orbánt a személyes hűség vezérelte, amikor befogadta korábbi kollégáját, de ettől még számolnia kell azzal, hogy lépése milyen súlyos következményekkel jár a maga szempontjából. Hiszen nem rejti el rokonszenvét Putyin és Trump iránt, de azt sem, hogy elege van a Nyugatból, annak mai formájában. Az utóbbi években a nacionalista erők vezére lett a földrészen. Mindenesetre magyar részről azt állítják, hogy az egész Gruevszki-ügybe csak akkor szálltak be, amikor a politikus felbukkant a tiranai magyar nagykövetségen.
Csakhogy Szkopjéban három különböző minisztérium magas rangú munkatársai is azt közölték, hogy a végjáték utolsó heteiben Gruevszki felkereste az ottani magyar követséget, majd szokatlanul sok magyar diplomata bukkant fel az országban. Magánmegbeszéléseken vettek részt, így a korábbi miniszterelnök unokatestvérének, a titkosszolgálat korábbi főnökének szállodájában. Emellett diszkréten azt igyekeztek kideríteni, mennyi az esélye, hogy az elítélt vezetőnek le kell töltenie a büntetését. Ugyanakkor a szökés igencsak megvolt szervezve Tirana és Budapest között, és ez arra utal, hogy magyar részről előre tudtak Gruevszki tervéről, legalábbis bizonyos részleteket. A már idézett elemző pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy Orbán nem csupán modellül szolgált politikai eszmetársa számára, hanem egész médiabirodalmat épített ki a nyugat-balkáni köztársaságban.
Közben Zaev kormányfőt azzal vádolják, hogy titokban lehetővé tette a szökést, mert az leegyszerűsítette az Athénnal kötött névmegállapodás jóváhagyását. Az biztos, hogy feltűnően hanyag volt a rendőrség, miután kiderült, hogy nem találja Gruevszkit. Egy amerikai kutató azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy Orbán gesztusa mindenki számára azt bizonyítja az EU-ban: igencsak sok mindent megtehet, nem kell érte nagy árat fizetnie.
Ann Applebaum szerint nem szabad megengedni, hogy a nacionalisták kisajátítsák a hazafiságot. Az elemző ismét végigveszi azt a beszédet, amelyet Macron másfél hónapja, az 1. világháborút lezáró békeszerződés 100. évfordulója alkalmából mondott, és úgy véli, hogy ha más nem is, de az arra utal, hogy a jövő év jobb lesz, mint az idei. Az elnök ugyanis egy olyan Franciaország képét vázolta, amely szakít a nemzeti önzéssel és az egyetemes értékeket támogatja. A kommentár rámutat, hogy napjainkban érdemes elgondolkodni a hazafiságnak ezen a fajtáján, ami szorosan kapcsolódik a demokráciához és a közös jóhoz. Merthogy az ellentétben áll a közösségi média által közvetített megosztással, dühvel, cinizmussal.
Olyannyira, hogy Svájcban a világhálón már spontán kezdeményezések indultak, de ezek nem valami ellen, hanem olyan célkitűzések mellett indultak, mint a jogállam, vagy a liberalizmus történelmi hagyománya. Ezeket már többen követik, mint a populista jobboldalt. Hasonló jelenséget tapasztalni a lengyeleknél, magyaroknál és szlovákoknál is. Az igazságszolgáltatás átpolitizálása és a nacionalista kormányok korrupciója ellen tüntetők nemzeti zászlókat lengettek és hazafias dalokat énekeltek. A képhez hozzátartozik, hogy Marcon odahaza bajba került, éppen amiatt az on-line terjedő düh miatt, amivel szembe akar szállni. De akármi is lesz a sorsa, az üzenete talán még fontosabb, mint a személyes pályafutása: ne hagyjátok, hogy a nacionalisták ellopják a hazafiságot!
A Törökországgal kötött migrációs megállapodás szellemi atyja úgy látja, hogy a jobboldali populisták összeálltak, mert meg akarják buktatni az unió menedékpolitikáját, de most még lehet védekezni ellenük. Gerald Knaus, az Európai Stabilitási Kezdeményezés nevű agytröszt vezetője onnan indul, hogy az augusztusban lezajlott milánói találkozón Orbán és Salvini megállapodtak: közösen folytatnak kampányt az EP-választás előtt, mert fordulatot akarnak elérni. Ennek érdekében azt szeretnék, ha a kontinentális megmérettetés igazából népszavazásba menne át a migrációról, a hatalmon lévő pártok impotenciájáról, a tömeges bevándorlás és az iszlamizálódás megállításáról. Meg is jelölték a fő ellenfelet: Macront. A céljuk az, hogy a jövőben ne indulhasson szerződésszegési eljárás, pl. a jogállamiság megsértése miatt. A menedékpolitikában az EU-nak a magyar modellt kell követnie. Annak pedig a közösségi külpolitikában kell tükröződnie, amit Orbán mondott, hogy ti. vége az egyetemes emberi jogok korának. Putyin alighanem örvendezik, de Le Pen is.
Az európai választásokkal általában az a helyzet, hogy nem nagy az érdeklődés irántuk, az nyer, aki tudja mozgósítani az embereket, és ehhez azért Orbán és Salvini konyít. Vannak érvek amellett, hogy bejöhet a húzásuk. Nagy erősségük, hogy magukkal ragadó történeteket tudnak kiagyalni, így az európai civilizációt fenyegető iszlám veszélyről. A szemükben gyenge mindenki, aki bírálja őket, és nem védi meg az embereket az ellenőrzés nélküli bevándorlástól. Azok pedig képmutatóak, akik nekimentek a két politikusnak a kerítés, illetve amiatt, hogy lezárták az olasz kikötőket a menekülthajók előtt, ám később kénytelenek voltak belátni, hogy mást nem lehetett tenni. Meg azok is gyengekezűek, akik az emberi jogokról papolnak, de szívük szerint azt tennék, amit Budapest és Róma nyíltan propagál. A számok látszólag mellettük szólnak, hiszen Magyarországra alig jön menedékkérő. Annál több özönlik viszont Franciaországba és Spanyolországba. Ám ez így is marad, hangoztatja a magyar-olasz duó, amíg nem lépnek fel keményen a zemberek védelmében, határkerítéssel, ilyesmivel.
A bemelegítést szolgálta az ENSZ migrációs csomagja elleni roham. Orbánnak nincs is szüksége új menekültekre, elég neki, ha előveszi az elmúlt években készült képeket. A Néppárt túl gyenge volt, hogy kizárja a miniszterelnököt, de nincsenek jó állapotban az európai szociáldemokraták sem. Ám nem ígér jót, ha bárki lemásolja a jobboldali populistákat. A nagy kérdés az, hogy a politikai közép pártjai tudnak-e megfelelő alternatívával kirukkolni, miközben világos, hogy jelenleg nem lehet szó közös álláspontról. Ahhoz Salvini és a hasonszőrűek túl erősek. Itt három feladattal kell megbirkózni: 1. Ott kell heteken belül dönteni a kérelmekről, ahová a menekültek befutnak a csónakokkal. 2. Akik nem maradhatnak, azokat gyorsan vissza kell küldeni. 3. Egyértelműen szembe kell menni az Orbánok és Salvinik által képviselt értékekkel és mítoszokkal. Hiszen szó sincs tömeges invázióról, az idén napi átlagban kevesebb, mint 300-an érkeztek. Amit ez a két ember ajánl, az nem humánus, nem európai, viszont van alternatívája. Hogy ezt azután a politikai közép hitelesen tudja-e megjeleníteni, azon eldőlhet az európai választás. Csakhogy jelenleg nem ez látszik valószínűnek.
Az osztrák kancellár és a Szabadságpárt frakcióvezetője mostanában többször is kikelt a civil szervezetek ellen, ám a lap főszerkesztője szerint a civil szférában tevékenykedő sok-sok önkéntes összetartja az országot, és aki őket támadja, az egészen másfajta köztársaságot akar. A vezércikk kiemeli, hogy aki nem függ a kormánytól, aki félelem nélkül fejtheti ki bírálatát, az gyanús a tekintélyelvű politikusok számára. Az erős NGO-kat nem lehet ellenőrizni. Ausztriában 3 millióan dolgoznak ilyen szervezetekben ingyen. Vagyis nélkülük nem működne az ország. És akkor még nem említettük, mekkora összegekkel támogatják a többi közt a Caritast, a Vörös Keresztet, az SOS Gyermekfalut. De jó néhány szélsőjobbosnak cseppet sem tetszik, hogy az önkéntes munka és a rengeteg adomány segít egyben tartani a társadalmat. Hiszen ezek a tömegek nem ijednek meg a megfélemlítő hadjáratoktól, nem lehet egykönnyen megosztani őket.
Napjainkban Magyarországon és Oroszországban azt látni, miként támadják a civil csoportokat, illetve igyekeznek őket magas adókkal ellehetetleníteni. Ebben a küzdelemben a nyílt antiszemitizmust is bevetik, pl. Soros ellen. Ehhez a vonalhoz csatlakozott az FPÖ frakciójának vezére is. A civilek tökéletesen kiegészíthetik az államot, ellenőrző testületként, illetve ott, ahol a kormány csődöt mond, vagy amire nem kíván pénzt adni. Azon kívül sokan nem szeretnének pártszínekben ténykedni. Mind a pártok, mint az NGO-k részei a demokráciának, de utóbbi csak akkor működik, ha a társadalom különböző csoportjai elfogadják egymást.
A nacionalista román sajtó riadót fújt, a kormány pedig szeparatizmust emleget, miután Máramaros és Szatmár megye bejelentette, hogy csatlakozni kíván a Kárpátok Eurórégióhoz. Az ügy pontosan akkor robbant ki, amikor Románia átveszi az EU soros elnöki teendőit, miközben a kezdeményezés lényege a határ menti gazdasági együttműködés erősítése Lengyelországgal, Szlovákiával, Magyarországgal és Ukrajnával. A központi hatalom megtiltotta a lépést, mondván, hogy annak végrehajtása aláásná az ország területi egységét, veszélyezteti a nemzetbiztonságot.
Az előzményekhez hozzátartozik, hogy a négy legfontosabb erdélyi város, Arad, Nagyvárad, Kolozsvár és Temesvár polgármesterei együttműködési szövetségre léptek, „Nyugati szövetség” néven, mert regionális szinten szorosabbra igyekeznek vonni a gazdasági kapcsolataikat, ideértve mindenekelőtt az unió pénzek jobb hasznosítását. Erre válaszul indult be a nacionalista roham, mondván pl., hogy innentől kezdve Erdély elszakadása is felvetődik. A városvezetők cáfolnak, de a helyi autonómia kérdése Romániában még napjainkban is egészen képtelen nacionalista reakciókat képes kiváltani. De hát pénzügyekben továbbra is merev központosítás érvényesül az országban, ami a bürokrácia és a korrupció egyik forrása. Nagy összegekhez jut ily módon a kormánypártok klientúrája.
Viszont ahol az ellenzék van hatalmon, oda nem sok támogatás érkezik, vagy éppen egy fitying sem. Ebbe a kategóriába tartozik a négy település is, ezért saját kézbe akarják venni az autópályák, kórházak építését. De ettől még nem szeretnének elszakadni Romániától, a decentralizálást viszont igencsak kívánatosnak tekintik. Ugyanakkor az is szerepet játszik a történetben, hogy 2020-ban helyi választások lesznek és a liberális pártok szeretnék megnyerni maguknak az Erdélyben élő románokat, akiknek elegük van a rossz életkörülményekből.
Románia alig egy nap múlva az unió soros elnöke lesz, csak éppen Bukarestben EU-ellenes hangulat van, nem győz kirohanni Brüsszel ellen a miniszterelnök, az erősen vitatott és korruptnak számító kormány élén. Dancila kihasználta, hogy a lakosság jó része úgy érzi: az unió másodrendű polgárokként kezeli őket. Közölte, elég volt abból, hogy Brüsszel folyamatosan támadja az országot, miközben más államok sokkal korruptabbak, mégsem esik bántódása még a haja szálának sem. Azaz több tiszteletet Romániának. Véleményét osztják a magyar, lengyel és cseh populisták, akik évek óta ugyanilyen alapon keltik a közhangulatot.
De ez önmagában még kevés volna, ha nem jönnének hozzá valós gondok. Így elsősorban a migráció, de ezen most nem a bevándorlást, hanem azt kell érteni, hogy tömegek költöznek Keletről Nyugatra. Azaz működik az agyelszívás, emiatt viszont munkaerőhiány lépett fel. Hogy ez hová vezethet, azt meg lehetett tapasztalni Magyarországon, ahol a migrációellenes hatalom lehetővé tette a túlórák számának lényeges megemelését. Azaz gyakorlatilag érvénybe lép a hatnapos munkahét. Ugyanakkor Nyugaton gyakran ellenséges a hangulat a keleti vendégmunkások ellen. Ez pl. brit földön már-már paranoiás szintet ért el a népszavazás előtti kampányban. De ettől Keleten még igencsak súlyos gond a kenőpénzek rendszere, Romániát a Transparency International ranglistáján az EU-ból csak Magyarország és Bulgária múlja alul.
Az utolsó 100 komment: