- Az Orbán-féle autokraták el akarják venni az ellenzék véleménynyilvánítási jogát, ők maguk viszont uszításra és gyűlöletbeszédre használják a szólásszabadságot;
- Idehaza és külföldön egyaránt békétlenséget szít a nacionalista magyar politika, megtorpedózhatja még az Oroszországgal szemben kialakult európai egységet is;
- Történelemhamisító a Sorsok házának hivatalos koncepciója;
- Novák Katalin rasszista beütésű nyilatkozatot adott, szerinte a migráns gyerekek alacsonyabb rendűek, mint magyar társaik.
FAZ
A vitakultúra fontosságára emlékeztette országát a német államfő. Ünnepi beszédében Steinmeier hangsúlyozta, hogy habzó szájjal nem lehet meggyőzni a másikat, a demokrácia nem létezhet kompromisszum nélkül, de utóbbihoz szándék és hajlandóság is szükséges. Ám ha megtalálják a közös pontot, az nem gyengeség, abban rejlik a demokrácia ereje. Éppen ebből a megfontolásból sürgette a politikus, hogy dialógus útján előzzék meg a társadalom kettészakadását. Hiszen sok más országban látni, hogy mi van akkor, ha ez bekövetkezik. Így Párizsban, ahol barikádok égtek. Mélyek a politikai árkok az USÁ-ban, nagyok a gondok a Brexit miatt, Európa szakítópróba elé kerül Magyarországon, Olaszországban és másutt is. De német földön is bőven tapasztalni bizonytalanságot, félelmet és dühöt.
Az elnök úgy ítéli meg, hogy a németek körében is egyre ritkább a párbeszéd, a közösségi média sokszor mérgező, sok benne a zaj, a felháborodás. Pedig el kell viselni a különbségeket. Akik összekapnak, azok ki is békülhetnek. Épp ezért Steinmeier arra szólított fel mindenkit, hogy nagyon is tudatosan beszéljenek olyanokkal, akikről tudják, hogy teljesen más véleményen vannak, és akikkel egyébként egyetlen szót sem váltanának.
Süddeutsche Zeitung
1. Az ember a legszívesebbek kihúzná a dugót a konnektorból, amikor olyan politikusokat hall, akik éppen gyűlöletbeszédet terjesztenek, csak hát a véleménynyilvánítás joga mindenkit megillet. Ha elnyomják a szólásszabadságot, akkor szép csendben felszámolhatják a demokráciát, de ez a veszély immár egész Európában fennáll. A cél Törökországtól Magyarországig, Lengyelországtól Csehországon át egészen Olaszországig és Máltáig ugyanaz: elhallgattatni a kritikus sajtót. Erdogan, Orbán, Kaczynski, Bolsonaro, Steve Bannon és Duterte viszont a gyűlölködéshez éppen a szabad vélemény jogát használja ki, amikor az ellenfeleik szabadságjogait fenyegetik, illetve etetik a saját híveiket. Mintha mindegyik egy-egy Duce volna. A tisztesség határainak áthágása a program része.
A baj ott van, amikor a szólásszabadságot olyasmire használják fel, ami ellentétes eredeti céljával, az emberi jogok szavatolásával. Nos, olyankor uszítókat segít választási győzelemhez. Trump pl. példátlan primitivitás és hízelkedés segítségével hódította el a Fehér Házat. Ilyen esetekben persze jó volna meghúzni a határokat, hogy meddig lehet elmenni, ám ez törvényesítené a cenzúrát és létrehozná a Nagy Testvér államát. A megoldást csak az hozhatja meg, ha a jogokat kötelezettségekhez kötik. A szólásszabadság vagy van, vagy nincs, nem létezik köztes állapot. A neo- és prefasiszták kisajátítják a szabad szót, hogy másokat lejárassanak. Olyan brutális társadalmat propagálnak, amelynek a civilizáltságot sutba dobva kellene győzedelmeskednie. Éppen ebben rejlik a veszélye, ezt a politikát a liberális demokrácia eszközeivel kell legyűrni. Mindenki által és most.
2. A kommentár úgy értékeli, hogy törékeny egységfront jött létre a magyar ellenzék oldalán, de a hatalom egyelőre nem izgul, hiszen a másik táborban túl sok a törésvonal és még nem lehet tömegmozgalomról beszélni. Az emberek 10 nap alatt hatszor vonultak az utcára, hogy tiltakozzanak az orbáni politika ellen. Ám most jönnek az ünnepek és a kormányellenes erők számára a nagy kérdés az, miként lehet a szünet után újraéleszteni az elégedetlenséget. Elszántságban nincs hiány, amire az ad okot, hogy sok év után végre egységesen léptek fel ezek a pártok. Csatlakoztak hozzájuk a szakszervezetek is.
Hogy azután a sztrájk- és egyéb fenyegetésekből lesz-e valami, azt majd meglátjuk. Nemcsak azért, mert a legnagyobb tüntetésen is csupán 15 ezren vettek részt, vidéken pedig mindössze pár száz felvonulót tudtak mozgósítani. A bizonytalanságot erősíti, hogy az ellenoldal számára Orbán elutasítása jelenti a közös nevezőt, de amúgy mélyek az ellentétek, a személyes ellenszenvek. Ebből következik, hogy a hatalom idáig leereszkedően nyilvánult meg. És a miniszterelnöknek még tényleg sok adu van a kezében. Így remélheti, hogy az elégedetlenség elhal, illetve megint egymással kezd civakodni az ellenzék. De legrosszabb esetben simán visszavonhatja a rabszolga törvényt. Ezzel együtt alighanem gondot okoz a Fidesz számára, hogy a mozgalom a társadalom mély megosztottságát tükrözi. Csak az a fontos, hogy Orbánnal, vagy ellene vagy-e. És a korrupciótól a demokrácia aláásásáig rengeteg olyan terület van, ami miatt kirobbanhat a tiltakozás.
A kárpátaljai magyaroknak felajánlott kettős állampolgárság azzal fenyeget, hogy összedől az európai egység Oroszország ügyében. De még határvita is kialakulhat az amúgy is nehéz helyzetben lévő Ukrajnával. A vita gyökerei hozzávetőleg 100 évesek, Trianonig nyúlnak vissza. Orbán Viktor az utóbbi nyolc évben megkönnyítette, hogy a határon túli magyarok útlevelet kapjanak, egyben nagy pénzeket adott kulturális és szociális programokra. Beregszász mindig is a fő kedvezményezettek közé számított. Csak éppen a majdani forradalom és a Krím megszállása után az ukrán hatóságok már nem nézték annyira jó szemmel a könnyű kézzel osztogatott magyar állampolgárságot. A kapcsolatok az ukrán nyelvtörvénnyel álltak fejre. A helyzet októberben éleződött ki, amikor kiutasították a magyar konzult. Válaszul Magyarország azzal fenyegetőzött, hogy megvétózza Ukrajna uniós és Nato integrációját. És ezek nem maradtak üres szavak.
Névtelenséget kérő európai diplomáciai források elárulták, hogy a magyar kormány tényleg akadályozni próbál minden kezdeményezést az EU-ban Kijev megsegítésére. Olyannyira, hogy már felvetődött: vajon az egész mögött nem Orbán és Putyin szoros kapcsolata áll-e. De a miniszterelnök az orosz államfővel ellentétben nem jelentett be területi igényt, ám ha mégis ilyesmire törekedne, elenyészően csekély a terv megvalósításának politikai és katonai esélye. Azonban ő aligha terjeszkedni akar, inkább a diaszpóra kulturális identitásának erősítése vezérli, amihez kemény hazai politikai számítás járul. Utóbbit Rácz András elemző úgy világítja meg, hogy a Fidesznek kellenek a határon túli magyarság szavazatai. És ez különösen fontos, amikor Magyarországon tüntetnek Orbán Viktor ellen, miközben közelednek az európai választások.
Beregszászon ugyanakkor nagy a gond, hogy tömegesen vándorolnak nyugatra a magyar kisebbség tagjai, ily módon igencsak visszaesett a magyar diákok száma, ennek megfelelően pedig az állami támogatás is. Sokan mondogatják, hogy Orbán útlevele nem a magyar identitás, hanem éppen a gazdasági megfontolások miatt fontos. A polgármester úgy számol, hogy az utóbbi években 4 ezer magyar fiatal költözött uniós államokba. Ők pedig hiányoznak adófizetőként, fogyasztóként. Ebből következőleg a városatyát nem is a szeparatizmus aggasztja, hanem az, hogy a milyen állapotban van a gazdaság, és hogy nem jön a külföldi tőke. Szerinte a nyelvtörvény kapcsán olyan radikálisok igyekeznek gerjeszteni a feszültséget, akik nem is a Kárpátaljáról valók.
FAZ
Budapesten évek óta üresen áll a Sorsok háza, mert a Mazsihisz elutasította a múzeum koncepcióját, ám most az ultraortodox Köves Slomó hajlandó a nevét adni a tervhez. Az idehaza és külföldön egyaránt bírált magyar emlékezetpolitika koordinátáit már az első Orbán-kormány idején meghatározták és nagy szerepet kapott benne a Terror háza. Vezetőjének, a hatalom közeli Schmidt Máriának szemére vetik, hogy szimplán egy nevezőre hozta a kommunizmust és a fasizmust, ugyanakkor kihagyta a szélsőjobbos Horthy-rezsim zsidóellenes intézkedéseit, és azt, hogy akkori magyar államnak milyen szerepe volt a holokausztban. Vagyis hogy a kettős áldozati mítosszal eltorzítja a történelmet.
A jobboldali nacionalisták szemében mindig is szálka volt, ha bárki szóba hozta a magyar bűnrészesség kérdését. A jobboldali-nemzeti kormány 5 éve jelentette be a Sorsok házának tervét, ám az azóta is heves viták tárgya. Annál is inkább, mert a vezető ez esetben is Schmidt Mária lett. A következő években azután mind a Yad Vashem, megbízottai, mind Heisler András kiléptek a Kuratóriumból. Viszont az idén áprilisi választási győzelem után a Fidesz kihasználta a rivalizálást a Mazsihisz és az EMIH között és utóbbit bízta meg a program felügyeletével.
Izraelben aggódnak, hogy Orbán és Netanjahu közeledése miatt engedményeket kap a revizionista magyar történelemkép. A Yad Vashem nehezményezi, hogy a magyar elképzelés nem adja vissza népirtás általános összefüggéseit, sem pedig azt, milyen diszkriminációnak volt kitéve a magyar zsidóság már a német megszállás előtt is. Továbbá, hogy kimaradna, milyen kétes szerepet játszottak egyes magyarok a zsidóüldözésekben. Osztja ezt a véleményt Heisler András, aki szerint a kormány rehabilitálni igyekszik Horthyt. A vezető ellen a Figyelő pár napja antiszemita színezetű támadást indított.
A magyar családügyi államtitkár kijelentette, hogy migránsgyerekek nélkül kell megoldani a demográfiai gondokat, mert a mennyiség helyett a minőségre kell helyezni a hangsúlyt. Az interjúban Novák Katalin azt mondja, a legtöbb országban ki sem mernek ejteni a szájukon olyan ambiciózus célt, mint amit Orbán Viktor megjelölt, hogy ti. az elkövetkező években a mostani 1,5-ről 2,1-re kell növelni az egy asszonyra jutó gyerekek számát, mert csak akkor képes önmagát számszerűleg reprodukálni a társadalom. A politikusnő úgy véli, hogy Nyugaton az egyszerűbb utat választják: a bevándorlással igyekeznek áthidalni a gondokat, ahelyett, hogy a családokat ösztönöznék több gyerek vállalására.
Hogy azután Nyugaton mégis magasabb a születések arányszáma, azt arra vezeti vissza, hogy ott több a migráns, azok pedig általában népes famíliában élnek. Csakhogy emiatt párhuzamos társadalmak alakulhatnak ki. Magyarország ezzel szemben a családpolitikán keresztül is igyekszik megőrizni és erősíteni a saját kultúráját. Az államtitkár az európai gondok közé sorolja, hogy most már sok nő számára előbbre való a tanulás, a karrier és csak utána következik a gyerek. De pontosan itt kell pénzzel besegítenie a kormánynak. Szerinte a számok alátámasztják az erőfeszítéseket. A lap megjegyzi, hogy Novák Katalin a hatalom egyfajta reklámarcának számít, mert Orbánról úgy hírlik, hogy nem sokra tartja a nőket a politikában.
