- Vadai Ágnes azt tanácsolja az Európai Néppártnak, hogy az sürgősen szabaduljon meg a Fidesztől, ha segíteni akar a magyar ellenzéknek.
- A magyar ellenzéki pártok látják, hogy az EU nem tudja megállítani korunk Arturo Ui-ját, ezért inkább az Európai Bíróságban bíznak.
- Orbán Viktor hivatalos kultúrával igyekszik megfejelni politikai hatalmát, hogy végleg leválthatatlan legyen, en passant kulturkampffal fojtaná meg a baloldalt.
New York Times/Washington Post/AP
A jelentés azt emeli ki Kovács Zoltán párizsi sajtóbeszélgetéséből, hogy kormány nem kíván módosítani a tömegtiltakozásokat kiváltó rabszolga törvényen. Továbbá, hogy politikai megmozdulásokról van szó, amelyeket Soros által támogatott csoportok, valamint ellenzéki pártok szerveztek. Egyébként pedig a szabályozás teljese mértékben összhangban áll az európai normákkal és semmi köze a rabszolgasághoz. A szóvivő elítélte az ellenzéki képviselők akcióját az állami tévé székházában. A tudósítás hozzáteszi, hogy a csaknem egy hétig tartó demonstrációk kirobbanásában más okok ugyancsak belejátszottak, így az, hogy a hatalom kiszorította Budapestről a CEU-t, továbbá a korrupció és a kormány ellenőrzése alatt álló közigazgatási bíróságok felállítása is. Az ellenzék kifogásolja továbbá a sajtószabadság korlátozását, valamint a hatalmas jobboldali médiakonglomerátum létrehozását.
A londoni magyar nagykövet azonnal reagált a lap tegnapi vezércikkére, miszerint Magyarország fellázad Orbán Viktor uralma ellen. A nagykövet arról igyekszik meggyőzni az újságot, hogy a hatalom népszerűsége valójában nő. Az olvasói levél szerint Budapest utcáin napokon keresztül ugyanaz a pár száz dühös ember tiltakozik, aki a választások elvesztése után megragad minden alkalmat, hogy támadja a demokratikus kormányt. A politikailag könnyűsúlyú ellenzéki képviselők részéről pedig reménytelen és kétségbeesett kísérlet volt a sajtófigyelem felkeltésére mindaz, amit az MTVA-nál rendeztek. Azaz megpróbálták adni a Che Guevarát. Ezzel azonban nem tudják megingatni a szilárd és sikeres kabinetet. Arra is kitér a diplomata, hogy Magyarországról immár kevesebben költöznek az Egyesült Királyságba, mint amennyien onnan hazatelepülnek. Merthogy a magyar gazdaság helyzete jó. A közigazgatási bíróságok pedig csak bővítik a jogi ellenőrzést az országban.
Vadai Ágnes szerint az csak a kezdet, hogy jó pár ellenzéki képviselőtársával bementek a tévé központjába, a harcot egészen az Orbán-kormány bukásáig folytatják, immár az egész ellenzék összefogásával. Vendégkommentárjában a DK alelnöke azt írja, az MTVA vezetőitől arra szerettek volna választ kapni, hogy az adófizetők pénzéből fenntartott televízió miért a Fidesz propaganda szócsöveként működik. Valamint, hogy az ellenzéki honatyák miért nem szólalhatnak meg a műsorokban, illetve miért csak becsmérlő, bántó és hamis módon emlegetik őket a tudósításokban. Miközben összesen 2,5 millió szavazó támogatását élvezik. Ezalatt odakint főként fiatalok a szabad és demokratikus Magyarországért tüntettek. Hiszen Orbán Viktor az eltelt években fokozatosan lerombolta a demokráciát, a jogállamot és az emberek közti szolidaritást. A rendőrség ugyanakkor nem tett semmit, hogy megfékezze a törvényhozók ellen erőszakot alkalmazó biztonsági szolgálatot.
De ennél fontosabb, hangsúlyozza Vadai, hogy az összehangolt és széleskörű tiltakozás nem áll le, mert a rezsim nem egyszerűen elveszi az alapjogokat, hanem megalázza az embereket, hazudik nekik és arra kényszeríti őket, hogy elhagyják az országot. Ebben a küzdelemben üdvös volna, ha a nemzetközi közösség aktívan kinyilvánítaná szolidaritását, amihez jó kezdet volna, ha az Európai Néppárt végre kirakná Orbán szűrét.
A kommentár szerint a magyar és a lengyel ellenzék mélyen csalódott Brüsszelben, ezért inkább az Európai Bíróságtól vár segítséget a jogállamért vívott küzdelemben, bár csodákra az sem képes. Az mindenesetre jó jel, hogy Lengyelország a bírák kényszernyugdíjazása ügyében fogcsikorgatva ugyan, de hajlandó végrehajtani az EiB határozatát. Ugyanakkor látnivaló, hogy az EU hiába zúdította figyelmeztetések és eljárások áradatát Budapestre és Varsóra, nem tudta megakadályozni, hogy a két kormány ne vegye semmibe az olyan elveket, mint az igazságszolgáltatás függetlensége. De hát a két országnak nem kell tartania a 7-es paragrafus által indított jogállami vizsgálattól, mert kölcsönösen meg tudják akadályozni, hogy a végén egyhangú döntés szülessen. Magyarország esetében még a formális kérdéseket sem sikerült tisztázni.
Viszont az Európai Bíróság megfelelő alternatívát kínál minden érintett számára. A miniszterek a független testület mögé tudnak bújni, ugyanakkor arra még nincs példa, hogy bármely tagállam ne fizette volna meg a kiszabott büntetést és simán átlépett volna az ítéleten. De Luxemburgot csakis konkrét jogsértésekkel lehet megkeresni, arról nem beszélve, hogy a döntéshozatal túl sokáig tart, és pl. a CEU esetében már túl késő minden. De mivel Brüsszel nem tud közös nevezőre jutni Orbánnal és Kaczynskival, így nem csoda, hogy a két ország ellenzéke leginkább az EiB-be veti a reményeit.
Magyar ellenzéki képviselők úgy gondolják, hogy a kormány a német nagyiparral kötött titkos megállapodás miatt hozta meg a rabszolga törvényt, a BMW azonban cáfol. Mindenesetre az tény, hogy az ország – a belpolitikai fejlemények ellenére – változatlanul népszerű a német befektetők körében. Két hónappal ezelőtt, amikor bejelentették, hogy a bajor autógyár üzemet épít Debrecenben, még minden jó és szép volt. Ám a gazdaságpolitika most már gondot jelent a kormány számára, amely mind inkább nyomás alá helyezi a civil társadalmat, kelti a hangulatot a menekültek ellen, ellenőrzése alá vonja a sajtót és a bíróságokat és mind agresszívabban, illetve nacionalistábban lép fel az EU és annak alapértékei ellen. Eközben Orbán Viktor a tekintélyes növekedés fényében sütkérezik, a beruházókat mindenféle kedvezményekkel csábítja az országba.
A demokrácia leépítése, a nacionalista retorika és a gazdasági fejlődés szentháromsága idáig bejött a választóknál. De a rabszolga törvény láttán kitört az általános felháborodás. Annál is inkább, mert még jobban megrendült az igazságszolgáltatásba vetett hit a közigazgatási bíróságok létrehozatala miatt. A dühből kijutott a német cégeknek is, amihez Szíjjártó Péter ominózus düsseldorfi kijelentése szolgáltatott alapot. A BMW azt közölte, hogy amikor Debrecenre esett a választás, még nem tudtak a túlórák szabályozásával kapcsolatos tervekről.
Orbán Viktor pár hónapja kulturkampfot folytat, hogy megfojtsa a baloldalt. Frontális támadást intézett a tudomány és a kultúra világában, de ehhez azért még az ellenzéknek is van némi szava. Budapesten és vidéki városokban napok óta tartanak a tüntetések. A közvetlen kiváltó ok a rabszolga törvény, illetve a jogállam újabb megsértése volt, utóbbit ezúttal a közigazgatási bíróságok felállítása jelentette. Az orbánizmus új szakaszba lépett. Ezt meg is hirdette Tusványoson, mármint hogy a politikai rendszert a kultúrára is ki kell terjeszteni. Azóta az óvodákban is fejleszteni kell a nemzeti tudatot, a keresztény értékeket. A hatalom közeli sajtó pedig alaposan beszállt a küzdelembe, amit egy olyan jobboldal folytat, amelynek az eredeti antikommunizmusa átvedlett a baloldali, posztkommunista elittel szembeni gyűlöletté. Ehhez még liberalizmus- és nyugat-ellenesség járul. A Fidesz uralma alá igyekszik hajtani a tudományos életét, miután már elérte a CEU távozását.
Ami a Corvinusszal történik, az alighanem előrevetíti az egész felsőoktatás jövőjét. A 888.hu arra buzdította a diákokat, hogy jelentsék fel az oktatókat. A hatalom be akarja venni az MTA-t is. A jobboldal 8 éve kormányoz, és még mindig úgy gondolja, hogy a baloldal kizárja a kultúrából. De valójában jóval tovább megy annál, hogy egyszerűen kiegyensúlyozza az erőviszonyokat. Hivatalos kultúrát kíván hirdetni. Azaz a politikai uralmat kulturális hegemóniává akarja átalakítani, hogy tartósan bebetonozza hatalmát. Ám nem kínál erős alternatívát és nincs összefüggő ideológiája sem. A cél érdekében kész meneszteni embereket a saját táborában is. Lásd Prőhle Gergely sorsát. A harcban a végső ellenség a nyugati liberalizmus, amit a magyar nacionalisták szemében az EU, Soros és Verhofstadt testesít meg. Ezt leginkább Kövér Lászlónál lehet tetten érni, a napi fronton pedig Bayer Zsolt az élharcosa. De Orbán a kulturkampfot Európára is igyekszik kiterjeszteni az EP-választás apropóján. Abban a reményben, hogy a keresztény-nemzeti felfogású antikommunisták leválthatják a 68-asokat, mert szerinte ők képviselik Európa jövőjét.
Orbán Viktor üzletemberek segítségével próbálja kiterjeszteni befolyását a Balkánon. Hatalma idehaza biztos, és egyre több bevándorlás-ellenes politikus áll mellé az EU-ban. Eddig nem rendítették meg az utcai tiltakozások sem. A déli szomszédságban jó ideje hirdeti az általa képviselt illiberalizmust. Mögötte a terjeszkedés tervével ugrásra készen ott egy sor cég, amelyet az emberei vezetnek, gyakran a politikával szimbiózisban. Egy belgrádi szakértő azt mondja, miniszterelnök a gazdaságon keresztül igyekszik kiterjeszteni a csápjait, de a recept adott, hogy miként kell foglyul ejteni az államot a tekintélyelvű irányítás érdekében. Szövetségek és üzleti megállapodások révén máris különleges szerephez jutott a földrész legingatagabb térségében. Kiderült ez a Gruevszki-ügy kapcsán is. A magyar befolyás Macedóniában a legközvetlenebb. Szlovéniában Jansa kudarca azonban megmutatta, hogy azért korlátokba ütköznek a magyar törekvések.
Orbán egyik legfőbb célja, hogy a migránsellenes politika céljaira egyesítse az erőket az EP-választások előtt. A Balkán jó ideje vadászterület a magyar vállalatok számára és ebben élen járnak a kormányfőhöz kötődő cégek. Ilyen az OTP, a MOL. Hogy utóbbi vezérét nem adták ki Horvátországnak, azt tanúsítja, hogy a politikus hajlandó szembemenni az unióval is. Főleg amikor úgy gondolja, hogy magyar vagy orosz érdekekről van szó – mondja Vesna Pusic, volt horvát külügyminiszter. A régióban ugyancsak rendkívül aktív Mészáros Lőrinc, de jelen van a piacon az Elios, a miniszterelnöki vej korábbi vállalkozása is.
Der Standard
1. Stumpf András szerint az új túlóra szabályozás egyenesen következik Orbán Viktor bevándorlás-ellenes politikájából. Az egykori Heti Válasz munkatársa nem tudja megmondani, hogy a mostani tiltakozásokból kinőhet-e egy komoly mozgalom, de az új , hogy az ellenzék rájött: már nem tud hová hátrálni, valami különlegeset kell kitalálnia, ha még hallatni akarja a hangját. Az is szokatlan, hogy a szakszervezetek csatlakoztak a megmozdulásokhoz és most ők is egységes hangon szólalnak meg. És nem szabad megfeledkezni a civilekről sem. Ez a három erő idáig mindig eltérő irányban húzott. Ami a rabszolga törvényt illeti, a német konszernek, de elsősorban a magyar vállalatok akarták a jogszabályt és meg is kapták.
Stumpf úgy ítéli meg, hogy az ellenzéki oldalon van egy-két ember, aki számít, a többiek teljesen tehetségtelenek. Ráadásul nincs semmilyen alternatív politikai elképzelés. Amúgy független sajtó mindenek előtt az internet világában létezik, a tévéket és rádiókat viszont túlnyomórészt a hatalom ellenőrzi. A jobboldali alapítvány életre hívásával egy kézbe került a média jó 60%-a. Ezeket adópénzekből, illetve állami reklámokból finanszírozzák, a többiek éhen halhatnak. A kritikus on-line portáloknak ily módon nem marad más választásuk, mint hogy támogatást kérjenek az olvasóktól.
2. Hogy a CEU elhagyja Budapestet, az több annál, mint hogy egy magánegyetem Bécsbe költözik, ugyanis lezárul egy kapu Kelet felé. Így látja ezt a szerző, az osztrák közrádió újságírója, hozzátéve, hogy a Közép-Európai Egyetem a 90-es évek közepén a pozitív változás jelképe volt a földrészen. Ott lehetett megtanulni, hogy a demokrácia nem az égből pottyan le, hanem kemény munkával kell elérni. És az iskola ehhez meg is adta a kellő tudást, ideértve a civil szervezetek szerepét. Nagyon sok fiatal ott tanulta meg, hogy a rendszerváltás össztársadalmi áttörés volt, nem egyszerűen fejek cseréje. A szemük ráfókuszált a demokrácia-ellenes irányzatokra. Azt is látták, hogy a demokrácia megteremtése hosszas folyamat, szívós birkózás a közös jóért.
Hogy az egyetem most menni kényszerül, az nem csupán az antiszemita indíttatású ellenségeskedés következménye Orbán és Soros között. Kényszerű törést jelent a demokrácia oktatásában, amelynek hitelét nagyban alátámasztotta az eddigi helyszín. Azt jelzi, hogy már nem fontos a demokratikus elmélet, illetve gyakorlat egysége a fiatalok képzésében. Ez az üzenet eljut a határon túlra.
