• A felkelés már az egész illiberális rend ellen irányul, de sikeréhez meg kell nyerni a vidéket, ami a tömegtájékoztatás fideszes túlsúlya miatt nem lesz könnyű
• 2018-ban is a demokrácia húzta a rövidebbet Magyarországon
• Az EU tökéletesen impotens, ha Orbán Viktor megfékezéséről van szó és a CEU miatt szégyellheti magát az Egyesült Államok is
Nemzetközi sajtószemle, 2018. december 19.
FT
A világ egyik legfontosabb újságjának vezércikke úgy ítéli meg, hogy Magyarország fellázad az orbáni uralom ellen. A rabszolga törvény új szintre emelte az elégedetlenséget és egyengeti az egységet az idáig széthúzó ellenzék között. Orbán 8 éven át támadhatatlannak tűnt. Időnként azért voltak tiltakozások a putyini irányított demokrácia felpuhított magyar változata ellen, de most valami új van kialakulóban. A megmozdulások még nem népesek és nem veszélyeztetik komolyan a hatalmat. De új szakaszt jelezhetnek a magyar politikában, immár a hatalommal szembeni általános elutasítás testesül meg bennük. Továbbá az különbözteti meg őket az eddigi tüntetésektől, hogy sokkal indulatosabbak. Azon kívül összehozták a széttöredezett ellenzéki pártokat a szakszervezetekkel, a diákokkal és a civilekkel. A kabinet ezúttal is kedvenc mumusát, Sorost ostorozta, de sok részvevő nincs semmilyen kapcsolatban a milliárdos emberbaráttal.
Az is új vonás, hogy ezek a szerteágazó erők széleskörű programban tudtak megállapodni, ideértve a független sajtót és bíróságokat, valamint azt, hogy az ország csatlakozzon az Európai Ügyészséghez, miután az a kormány körmére tud nézni. Előtte Orbán egy sor provokatív lépést tett, hogy kiterjessze ellenőrzését. Idetartozik a közigazgatási bíróságok felállítása, valamint a jobboldali sajtóbirodalom megteremtése. Lehet, hogy a kabinet a végén a rabszolga törvénnyel ment túl messzire. A helyzet rávilágít arra, mekkora ellentmondás van a bevándorlás heves hivatalos elutasítása és a magyarok tömeges kivándorlása között. Elképzelhető, hogy a miniszterelnök rájön: a populista ígéretei beleütköznek a valóságba és engedményekre kényszerül. De az is lehetséges, hogy már így sem tudja megakadályozni a tartós kampányt a jogi, a tájékoztatási és demokratikus biztosítékok visszaállítására, miután oly energikusan lerombolta azokat.
https://www.ft.com/content/4d2933e2-01f0-11e9-9d01-cd4d49afbbe3
Wall Street Journal
Magyarország az a kanári, amely arra figyelmeztet, hogy milyen veszélyek leselkednek az emberekre az illiberális bányában. Így érzékelteti a helyzetet a konzervatív lap nagy tekintélyű szemleírója, Willian Galston, a Chicagói Egyetem tanára, egyben a Brookings elemző intézet egyik vezető kutatója. A szerző igen aggasztónak tartja, hogy felerősödött az antiszemitizmus, illetve megszaporodnak a támadások a sajtó-, valamint a tanszabadság ellen. Mint írja, a magyar kormány a tényleges súlyánál nagyobb befolyáshoz jutott Európában. Megtorpedózta a kvótákat, illiberális politikája követőkre talált a térségben.
A magyar demokráciának az idei is rossz éve volt. Több mint 400 magán sajtóorgánumot egyesítettek Orbán egyik szoros szövetségesének a vezérletével. Az ellenzék azt mondja, ily módon újra felbukkan a kommunista időkből ismert központosított állami média. A vádakat alátámasztja, hogy a miniszterelnök felmentést adott a társaságnak a versenyjogi vizsgálat alól. A fékek és ellensúlyok megkerülését célozza az újonnan létesülő párhuzamos bírósági rendszer is, amelyet az igazságügyi miniszter felügyel. További fejlemény, hogy sokéves nyomással sikerült kipiszkálni a CEU-t, ami megaláztatás az amerikai diplomácia részére. Minden ígérete ellenére az új nagykövet nem tett semmit az eredmény megváltoztatására.
Az Orbán-rezsim megszilárdítása egybeesett a fokozódó zsidóellenességgel. A kormányfő már a választási kampány során olyan antiszemita retorikához folyamodott, amit a háború óta nem lehetett hallani Európában. De idetartozik a Figyelő legújabb címlapja is, rajta a Mazsihisz elnökével. A miniszterelnök nem ítélte el a folyóiratot, de nála ez stratégia, hogy előnyt húzzon a zsidóellenes érzelmekből. A professzor ennél a pontnál megemlíti, hogy Schmidt Mária a Sorsok háza igazgatónője, az emlékhely rendeltetése pedig az, hogy kedvezőbb színben tüntesse fel a magyarok szerepét a holokausztban. A történésznő rendre védi a régi és a mai antiszemitákat, és igen érdekes a véleménye a nürnbergi perről, valamint a zsidók kiirtásáról.
Egyre több a bizonyíték, hogy a magyar kormány demokráciaellenes és illiberális, ám a Trump-adminisztráció mégis néma marad. Ha az Egyesült Államok nem védi meg az elveit, akkor azzal zöld jelzést ad mindenütt az autokratáknak. Ebben a tekintetben leginkább Magyarország vetíti előre a dolgokat.
New York Times
Köze nem volt a valósághoz annak, amiről a magyar állami tévé sugárzott hétfőn, éppen akkor, amikor a televízió székházában ellenzéki képviselők akarták beolvastatni a követeléseiket, kívülről pedig újabb társaik próbáltak bejutni. A műsor azonban a galambok életéről szólt. A szélsőjobbos Orbán Viktor világában Magyarország jó ideje két párhuzamos valóság létezik. Az egyiket a közmédia és az a több száz magánorgánum teremtette meg, amelyet épp most vontak össze egyetlen alapítványba. A másikat az egyre fogyatkozó számú szerkesztőségek tartják fenn, amelyek igyekeznek még elszámoltatni a miniszterelnököt. A két valóság azonban ritkán esik oly messzire egymástól, mint a héten.
Akik csak az állami csatornákat nézik, illetve az említett magánkiadványokból tájékozódnak, azok valószínűleg nem értesültek a szokatlanul hosszú tiltakozás hullám méreteiről, illetve úgy gondolják, hogy itt tényleg külföldi provokátorok mesterkednek. Soros-ügynökök, miután az emberbarát üzletember gyakori célpont a szélsőséges összeesküvés elméletek hívei számára. Az egész mostani botrány a rabszolga törvény elfogadásával, illetve a közigazgatási bíróságok felállításának elfogadásával kezdődött. Utóbbi döntés a legújabb fejlemény a demokratikus normák elleni támadássorozatban.
Hogy azután a tévénél látott szürreális jelenetek hol végződnek, azt nem lehet tudni. A tüntetések viszonylag kicsik, főként, ha a Fidesz táborához viszonyítjuk. Ugyanakkor Kovács Zoltán úgy látja, hogy ha van párhuzamos világ Magyarországon, akkor azt az éceszgéberek hozták létre a nemzetközi sajtóban, nem pedig az állami televízió.
https://www.nytimes.com/2018/12/18/world/europe/hungary-protest-orban.html
New York Times/Reuters
Az egy hete tartó tiltakozások életre hívták a teljes ellenzék szövetségét, csak kérdés, hogy meddig tart ki az összefogás. Hogy az együttműködés képes-e gyökeret verni és életképes alternatívát kínálni egy karizmatikus politikussal szemben, aki általában tudja, miként kell leszerelni az elégedetlenséget, az nyitott. Mindenesetre az elmúlt napokban fiatalok özönlöttek az utcákra, hogy megmutassák: elegük van a mind inkább tekintélyelvű hatalomból. Ezzel együtt nem látszik lényegi változás az erőviszonyokban, de azért sokan érzik úgy, hogy Orbán túltolta a biciklit a két kifogásolt jogszabállyal.
A tüntetések nem jelentenek közvetlen veszélyt a kormányfő szemszögéből, de ha a tiltakozók kellően makacsok és az ellenzék tartós kampányt tud indítani, akkor az alááshatna a Fidesz esélyeit az európai, illetve a helyi választásokon. Tóth Csaba a Republikon Intézettől azt mondja, hogy ehhez a következő napokban valami előremutatóval kell kirukkolni, különben összezuhan a tiltakozás.
https://www.nytimes.com/reuters/2018/12/18/world/europe/18reuters-hungary-protest-opposition.html
Washington Post
A héten a brüsszeli, illetve a budapesti tömegtüntetések pontosan tükrözték az európai állapotokat. Az ív a populista dühvel és migránsellenes érzelmekkel indul, és ott ér véget, hogy az emberek kiábrándulnak a mind inkább tekintélyelvű valóságból. A belga fővárosban 5 ezer szélsőjobbos vonult az utcára, tiltakozva az ellen, hogy a kormány csatlakozott az ENSZ migrációs csomagjához. Budapesten ugyanakkor 15 ezren dacoltak a hideggel, hogy elutasítsák az illiberális rendszer által keresztülvert rabszolga törvényt, valamint a közigazgatási bíróságokat. Az első esetben a világ nacionalista dühöngést látott, amely már nagymértékben befolyásolja az európai politikát. A második esetben a mélyen nacionalista Orbán-kabinettel szembeni elégedetlenség nyilvánult meg, miután a hatalom populista retorikával igazolja a lépéseit, amelyek fokról fokra rendítik meg a magyar demokráciát.
Lehet, hogy éppen a budapesti tüntetések fejezik ki azt, milyen küzdelem készülődik a kontinensen. Egyetlen európai vezető sem csapott le jobban a bevándorlás-ellenes lázra, mint Orbán Viktor, akit nem győznek ünnepelni a Bannon-féle szélsőségesek. A fokozódó tiltakozások azonban azt jelzik, hogy az elkeseredett ellenzék még kipukkaszthatja a kormányfő nacionalista lufiját. Természetesen, a kabinet megpróbálta bagatellizálni a dolgot, szokás szerint sorosozott. Csak éppen ez nem megy a végtelenségig – mondja Krekó Péter.
A jövő évi EP-választás lakmuszteszt lesz egy sor kérdésben. Orbán és hasonszőrűek távoli citadellának tekintik az EU-t és az ENSZ-t, ahol meg nem választott bürokraták azon vannak, hogy aláássák a nemzetállamok szuverenitását. De már látjuk, hogy a populisták csak korlátozott sikereket tudnak elérni. Orbán elutasítja a migrációt, pedig most éppen az tudna enyhíteni a magyar foglalkoztatási gondokon. Ám a hatalmon lévő bevándorlás-ellenes demagóg aligha fog élni vele.
FT
1. Az ellenzék számára az lesz a nagy próbatétel, hogy kitart-e a jövő évig a mostani egység, lendület és hangulat. Továbbá, hogy a tiltakozások átterjednek-e a vidékre is. Mindenesetre a szolidaritást csak erősítette a rendőrség, illetve a magán biztonsági szolgálat által hétfőn alkalmazott erőszak. Krekó Péter azt mondja, az új, hogy ellenzéki képviselőket bántalmaznak, ily módon nyilvánvalóvá vált, hogy az illiberalizmus új szintre lépett. Tóth Csaba ehhez azt teszi hozzá, hogy Orbán elszámította magát, mert a tiltakozást az ellenzék elhallgattatása eredményezte. Mint kifejti, amit most látunk, az a vég kezdete, csak még nagyon messze van az a bizonyos vég. Ezzel szemben a Fidesz közeli Alapjogok Központ igazgatója, Szánthó Miklós azt állítja, hogy az ellenzék lábon lőtte saját magát, amikor a munkaügyi változások helyett a “lázadásra” helyezte át a hangsúlyt. Ellenben gyerekségnek tartja, ha bárki nagy változást remél.
https://www.ft.com/content/feeb9330-02be-11e9-99df-6183d3002ee1
2. Az újság egyik legjobb elemzője, Quentin Peel úgy véli, hogy Orbán Viktor hazai konfliktusa azt igazolja: van más is az EU-ban a populizmus szakadatlan erősödésén túl. A megmozdulások célpontja éppen a dacos, szélsőjobbos, nacionalista miniszterelnök. Arról tanúskodnak, hogy annak minden sikere ellenére sokan ellenállnak az autokrata stílusnak. A demokráciát követelő táblák egyfelől baljósak, másfelől viszont reménykeltőek Brüsszel számára. Arra utalnak, hogy uniós szankciós eljárás ide vagy oda, az Orbán-kabinet nem hajlandó letérni a maga útjáról, sőt arcátlanabb, mint idáig.
A rabszolga törvényt – kaotikus jelenetek után – az uniós csúcs előestéjén hagyták jóvá, és a magyar vezetésnek tényleg nem volt oka, hogy féljen bármiféle komolyabb fejmosástól. Leszámítva Junckert, aki odaszólt, hogy a miniszterelnök ne terjesszen álhíreket a migrációról. De nincs ok különösebb aggodalomra Budapesten a csúcs után sem. A Bizottság nem tudta feltartóztatni Orbán az Európai Bírósággal sem. Egyébként talán éppen az a legnagyobb különbség a francia és a magyar események között, hogy Marcon gyorsan engedményekre kényszerült, a magyar vezetés ezzel szemben lerázza magáról a tiltakozásokat és ragaszkodik a radikális napirendhez, amely már kihatással van az egész EU-ra.
https://www.ft.com/content/0e3e486a-0278-11e9-99df-6183d3002ee1
Daily Telegraph
Niedermüller Péter azt mondta a lapnak, hogy több ellenzék képviselővel együtt azért mentek be az állami tévé épületébe, mert nincs lehetőségük, hogy kifejtsék a nézeteiket, javaslataikat, főként az Országgyűlésben nincs rá mód. És éppen azért választották a tüntetést, mert nincs más eszközük, de szeretnének nyomást gyakorolni a kormányra. Annak meg kell értenie, hogy nem létezik demokrácia, ha nem áll szóba az ellenzékkel. Jelezte, hogy jó pár tüntetést terveznek a következő hónapokban, amihez a tudósítás hozzátette, hogy péntekre 30 ezer embert várnak a megmozdulásra.
https://www.telegraph.co.uk/news/2018/12/18/hungary-protests-spill-fifth-day/
Guardian
A nehéz helyzetben lévő magyar ellenzék azt ígéri, hogy fenntartja az Orbán Viktorra nehezedő nyomást. E cél érdekében a pártok napi szinten közös stratégián dolgoznak. Szabó Tímea elárulta, hogy a tervekben szerepel úti akadályok felállítása, továbbá egy sor újabb tüntetés, ha Áder János aláírja a rabszolga törvényt. Azon kívül polgári engedetlenséget kezdenek. A kormány úgy reagált az eddigi demonstrációkra, hogy szinte teljes egészében száműzte a vitát a köztévében a fejleményekről. Abban viszont van némi igaza a hatalomnak, hogy az ellenzék támogatottsága meglehetősen csekély, amint azt a választási eredmények mutatják. Erre a válasz az, hogy ez nem is meglepő a Fidesz hatalmas médiatúlsúlya mellett, de ettől még ezeknek a pártoknak is joguk volna szerepelni a köztelevízióban.
Budapesten nagyon hideg van és már csak pár nap választ el a Karácsonytól, ezért már nem várhatóak nagyobb megmozdulások. Ám az elmúlt napok fejleményei felvillanyozták az ellenzéket.
Economist
A tiltakozáshullám egyesíti az ellenzéket és Orbán Viktornak most először van miért aggódnia. Pedig a tüntetéseken viszonylag alacsony a részvevők száma, a populista vezető számára mégis nyugtalanító kezdet ez az ünnepek előtt. Ritka jelenség, de a felvonulók egyaránt lengették az MSZP, illetve a Jobbik zászlóit, a szélsőjobbos párt a politikai közép felé igyekszik. Más baloldali, illetve liberális szervezetek szintén félretették a vitáikat. A két kiváltó ok, a rabszolga törvény, illetve az igazságügyi reform apróságnak tűnhet a nagy tervhez, az illiberális demokrácia megteremtéséhez képest. Csakhogy a megmozdulások öt napon át tartottak a csikorgó fagyban. Boros Tamás a Policy Solution-tól éppen az összefogás jelentőségét emeli ki. Orbán azonban a felmérések tanúsága szerint e pillanatban biztonságban érezheti magát. Ám a jelek arra utalnak, hogy az EU után egyre több magyar is elveti az illiberális reformokat.
BBC
A Fideszt felkészületlenül érték a spontán kirobbant tiltakozások. A tévénél összegyúlt tömeg annyira fura és vegyes volt, hogy olyat még nem látott a tudósító az utóbbi jó 30 évben. A nacionalista Jobbik hívei összeálltak a CEU-t támogató diákokkal. Az erőszak csak fokozta a szolidaritást az ellenzéki vezetők között. Immár bizottság alakult a megmozdulások összehangolására. A kormány meg van döbbenve az utcai események láttán. A zászlóerdőben meleg italt és kekszet osztogattak az egyetemisták, az énekek és a jelszavak csak hozzájárultak a fesztiválhangulathoz. Igen humoros volt, amikor a részvevők azt kiabálták: „könnygázszerelő”, miközben szemben álltak a készenléti rendőrség kettős sorfalával.
Hogy ezek után mi történik, az a tiltakozók állóképességétől, az ellenzék egységétől, a rendőrség önuralmától és a kormány szándékaitól függ. Döntő lesz, hogy Áder János áldását adja-e a rabszolga törvényre. Az egészben az az új, hogy egyszerű munkások is bekapcsolódtak a tiltakozásokba, amelyek szólnak a korrupciónak és a közmédia teljes kormányzati irányításának is. Szél Bernadett azt mondta, a Fidesz azt hiszi, hogy legyőzött mindenkit és azt tesz, amit csak akar. A párt ezúttal is arra számított, hogy az emberek befogják a szájukat és végzik a dolgukat, ám most lehet látni, mit válaszolnak azok erre a nagyképűségre. A hatalom ezúttal is Soros okolja mindenért.
https://www.bbc.com/news/world-europe-46602736
Süddeutsche Zeitung
1. A kommentár sürgeti, hogy minden magyar tiltakozzon, mert a kormány sorra számolja fel a fékeket és ellensúlyokat. A nemzeti-tekintélyelvű hatalommal szembeszálló erők persze aligha lehetnének még sokszínűbbek, hiszen együtt menetelnek Budapesten az ultrajobbosok és a zöldek, a liberálisok és a szocialisták, miközben egészen mást gondolnak az ország jövőjéről. Mégis nagyon jó, hogy összefognak a kabinet megbuktatására. Ha veszélyben van a szabadság, a demokrácia és a jogállam, akkor minden polgárnak elsődleges kötelessége elhárítani e fenyegetést.
Magyarország veszélybe került, mert az Orbán-kabinet korlátozza az igazságszolgáltatás önállóságát, támadja a civil társadalmat és engedelmességre bírja a sajtót. Ezzel azonban nem csupán az országnak árt, hanem az EU-nak, is, amelynek kineveti az alapértékeit. A demokráciát kívülről csak akkor lehet érvényesíteni, ha belül sokan támogatják, és Magyarországon ez most megtörténhet. Ha így lesz, az a térség más államaiban is reményt és ösztönzést ad az embereknek.
https://www.sueddeutsche.de/politik/ungarn-vereint-marschieren-1.4258054
2. Biztos, hogy már voltak nagyobb megmozdulások Orbán Viktor és Fidesz ellen, de ez a mostani hullám mégis más: egy kicsit harciasabb, mint az eddigiek, de a fő az, hogy egységre lépett az összes ellenzéki párt, hogy erőteljes nyomást gyakoroljon a kormányra. És ez tényleg figyelmeztetés a miniszterelnök számára. Hiszen a legutóbbi választási győzelmét is az „oszd meg és uralkodj”-elvének köszönhette. Idáig hagyatkozhatott az ideológiai megosztottságra és a másik oldalon meglévő személyes ellentétekre. De most a rabszolga törvény egyesíti az ellenzéki erőket és visszhangra talál az utcán is. A kabinetet azonban mindez idáig hidegen hagyta és ezt látványosan igazolja is. Az tény, hogy pár ezer ember még nem jelent tömegmozgalmat, és Budapest sosem volt az ő felségterülete. A hívei vidéken vannak és a falvak egyelőre nyugodtak. Ám az ellenzék bizonyítani kívánja, hogy kitart.
https://www.sueddeutsche.de/politik/ungarn-proteste-ueberstundengesetz-1.4257912
Frankfurter Rundschau
A vezércikk szerint a magyarok sajnálatos módon magukra vannak utalva, nem sok segítségre számíthatnak Brüsszelből, amikor a jogaikért küzdenek, pedig egyre többen csatlakoznak az Orbán elleni tiltakozáshoz. Úgy tűnik, mintha végre felébrednének. Sokáig az volt a benyomás, hogy ez a büszke nép ellenállás nélkül tűri, amint a Fidesz a vágóhídra hajtja. De a miniszterelnök most nyilvánvalóan túlfeszítette a húrt. A lakosság nagy része a jól olajozott propaganda gépezet folytán eddig nemigen tudta átlátni a dolgokat. De a rabszolga törvény miatt mind többen vonulnak az utcára, mégpedig joggal. Orbán oldaláról persze következetes a lépés, hiszen mit ér a korlátlan politikai hatalom, ha a gazdaság nem tejel eleget a korrupció és az urambátyám-világ finanszírozására? A dolgozók pedig legyenek boldogok, hogy van munkájuk és nem rohanják le őket a menekültek.
Ami Magyarországon az utóbbi években történt, az tanpélda arra, miként kell egy demokráciát tekintélyelvű rezsimmé átalakítani. Önmagában a legtöbb, újonnan hozott törvényen nincs sok kivetnivaló. Nem lett komolyabb következménye az igazságügy és a közigazgatás megszállásának sem. Ez csúcsosodott most ki a közigazgatási bíróságok létrehozatalában, de hasonló a helyzet a sajtóban is. Hogy az EU általában tétlenül nézi a dolgokat, abba belejátszik, hogy nemigen tud mit tenni olyan kormányokkal, amelyek lábbal tapodják az európai értékeket. Ha azonban jobb belátásra tér, azonnal felül kell vizsgálnia a Magyarországnak szánt támogatásokat. Hiszen Orbán azok segítségével biztosítja be az uralmát. De inkább csak álom, hogy az unió végre magához tér. Bármennyire is szomorú, a magyarok nem támaszkodhatnak rá, csakis saját magukra.
Die Presse
Új lendületre kap a magyar ellenzék, bár csak pár ezer embert tudott mozgósítani és a vidék idegen marad számára. A tévénél lezajlott tüntetés volt az eddigi csúcspont és az ellenzéki pártokat mintha kicserélték volna. Összefogtak a Parlamentben és azon kívül is. Találtak egy közös témát, a hatalom vitatott szociálpolitikai döntéseit és lett egységes jelszó is: a rabszolga törvény. Továbbá felfedeztek egy új, provokatív, radikálisabb stílust is. Az ébredés érzetét lehetett tapasztalni a kormányellenes oldalon. Hiszen hozzászoktak, hogy sorra vesztik el a választásokat, ám most azt remélik, hogy fordulatot érnek el az utcákon.
A vidékkel az a gond, hogy ott nem működik a szabályok megszegésének jelszava. Az ottani átlagembernek nem tetszik a provokatív fellépés. És Pesten sem sikerült jobban a mozgósítás, mint idáig. Vidéken pedig csupán néhány százan hallgattak a hívó szóra. A legnagyobb gond alighanem az, hogy az ellenzék részéről nincs senki, akiben a polgárok bíznának, mármint hogy képes elvezetni az országot. De már az is nagy eredmény volna, ha meg tudnának állapodni egy közös jelöltben, és egy így a vártnál jobban szerepelnének az EP-választáson.
Der Standard
Orbán Viktor elfelejtette, hogy az nem járja, ha politikai koncepcióként nem hajlandó semmiféle párbeszédre. Aki csupa bólogató jánossal veszi körül magát, az hamarosan nem látja a saját korlátait. Ezzel a magyar miniszterelnök mostanság kénytelen megint csak fájdalmasan szembesülni. Pár éve szép csendben visszakozott az internetadó ügyében. Most a munkaügyi változtatások terelik a dühös embereket az utcákra és a reformok közös platformra hozzák az ellenzéket. Nem világos, hogy Orbánnak, aki biztos szavazótáborra támaszkodhat, miért nincsen szeizmográfja, amely előre jelezné a várható földmozgásokat. Miért nem jön rá, hogy a jelentős mennyiségű túlóra még saját hívei közül is sokakat ellene fordít? A válasz az, hogy már nem emlékszik, miként kell lefolytatni a társadalmi vitákat.
Az Országházban nincs ráutalva semmilyen kompromisszumra, a megzabolázott média nem bírálja, kiutálnak az országból egy világra nyitott egyetemet, nevetséges polgári konzultációt folytatnak. Viszont ha ellenállás támad, akkor a bűnbakot ezúttal is Soros Györgynek hívják. Egyelőre nehéz felmérni, hogy a széleskörű ellenállási mozgalom hosszú távon árthat-e Orbánnak. De az biztos, hogy Magyarországon sincs jövője, ha elzárkóznak a politikai dialógustól.
https://derstandard.at/2000094180966/Proteste-in-Ungarn-Was-Orban-verlernt-hat
Kurier
A Helsinki Bizottság társelnöke úgy ítéli meg, a TV-székháznál lezajlott események pontosan megmutatják a nyilvánosság számára, miként bánik a rezsim az olyan jogokkal, mint a szólásszabadság, ám ez csak még inkább feltüzeli a haragot. Pardavi Márta szerint a megmozdulásokkal az ellenzék erős életjelet adott. Merthogy idáig Orbán ereje éppen ezeknek a pártoknak a teljes megosztottságában rejlett, ám most közösen lépnek fel és ebből a kormányfőnek még baja lesz. Az új reformokat a lakosság 80 % elutasítja, azaz a politikus túlfeszítette a húrt. Méhes Márton, a Collegium Hungaricum volt igazgatója megjegyzi, hogy a mozgalomhoz a szakszervezetek is csatlakoztak és ezt a hatalom hosszú távon nem hagyhatja figyelmen kívül, valamit ki kell találnia.
Le Figaro
Budapesten az utca Orbán Viktoron és az állami megrendelésre dolgozó köztévén gúnyolódik, az MTVA lett a rabszolga törvény miatt tüntető tömeg céltáblája. Sok ezren immár szinte nap mint nap tiltakoznak a kormányfő hatalma ellen. De az utolsó csepp a pohárban a túlmunka újraszabályozása volt. A felvonulók azonban azzal is tisztában vannak, hogy a közmédia teljes mértékben a kormány ellenőrzése alatt áll, nem beszélve a csaknem 500 jobboldali magánorgánumról. A tömeg kifejezésre juttatja, hogy elege van a politikusból. Valóságos detonátorként hatott, hogy a biztonsági szolgálat szó szerint kidobott két ellenzéki képviselőt az MTVA központjából. Pedig csak éltek a jogukkal, hogy honatyaként beléphetnek az intézménybe.
Bíró Nagy András a Policy Solutions igazgatója úgy értékeli, hogy az Orbán-kabinet agresszivitása láttán az ellenzéki pártok összeállnak. Vagyis azt lehet mondani, hogy az ország közeledik ahhoz, amit Erdogan vagy Putyin csinál: nyomást gyakorol a civilekre, az MTA-ra, a CEU-t kiszekálja. A kormányfő biztosan nem vonja vissza a rabszolga törvényt, de az biztos, hogy befolyásolná, ha nagy sztrájkok lennének. Egyelőre az elégedetlenség nem csitul.
