Az Orbán-rezsim eddig az autokratikus valóságot eltakaró fügefalevélként tudta használni az ellenzék minimális parlamenti jelenlétét, most már az is zavarja a rendszer működését. 

Az ellenzéknek döntési lehetősége már rég nincs az Országgyűlésben, idén május óta már megakadályozni se tud semmit, amit a Fidesz-KDNP elhatároz. Egyetlen eszköz maradt csak a nem kormánypárti képviselők kezében: javaslattételi joguk van, amiről a parlament fideszes többsége kénytelen véleményt nyilvánítani. (Ami természetesen azt jelenti, hogy elutasítják.)

De ez a jog is csak 2018. december 10-éig élt:

a parlament hétfői ülésén látványosan megvonta az ellenzéktől még ezt a jogot is.

Az MSZP és a Párbeszéd a Kósa Lajos által benyújtott, a túlórakeretet és annak elszámolási időszakát felemelő, ún. rabszolgatörvényt szerette volna megakadályozni, vagy legalább a Fidesz-KDNP képviselőit megdolgoztatni azzal, hogy 2925 módosító indítványt nyújtott be a jogszabályhoz.

A parlamentnek ezekről egyenként kellett volna döntenie, azaz a kormánypárti képviselőknek egyenként kellett volna leszavazniuk. Azonban a szintén fideszes többségű igazságügyi bizottság egyetlen módosító indítványként nyújtotta be azokat, így a Fidesz-KDNP egyetlen gombnyomással le tudta söpörni az ellenzéki indítványokat.

Ami egyszerűen csalás.

Az igazságügyi bizottság (elnök: a KDNP-s Vejkey Imre) házszabályt sértett: nem vonhatta volna egyetlen indítványba az ellenzéki módosítókat, mert azok nem voltak azonos célúak. A bizottság összekeverte a politikai célt (a törvény megakadályozását), a jogi céllal (ti. hogy melyik jogszabályhelyet kívánja módosítani).

Tudatlanságról nyilván nincs szó, a Fidesz nagyon is tisztában volt azzal, mit tesz: szándékos jogszabálysértéssel korlátozta az ellenzéknek még a véleménynyilvánítási jogát is.

A dolgot tovább fokozta, hogy Kövér házmester házelnök a plenáris ülésen

• nem adott szót azoknak a képviselőknek, akik ezt az eljárást vitatták volna (noha ez par excellence ügyrendi kérdés, és a házszabály szerint ügyrendi kérdésben minden képviselőnek joga van egy perceben véleményt nyilvánítania)
• kizárta az ülésről és büntetéssel fenyegette meg azokat az ellenzéki képviselőket, akik tiltakoztak az eljárás törvénytelensége ellen,
• továbbá - nyilvánvalóan megfélemlítő célzattal - felsorakoztatta az a parlamenti őrséget az ülésterem körül.

Azaz: erőszakot helyezett kilátásba, ha az ellenzék nem fogadja el a törvénytelen eljárást.

Az ellenzék végül kivonult Kövér végül kitiltotta az ellenzéki képviselőket az ülésnap egészéről, és a Fidesz napirendre tudta venni a választók 83(!) százaléka által elutasított, és csak 9 százaléka által támogatott törvényjavaslatot.

Az eset talán jogászkodásnak, pimf ügyrendi vitának vagy szimpla és szokásos politikai konfliktusnak tűnhet, de nem az. Még annál is messzebb mutat, mint hogy egy, a társadalom nagy többsége elutasított törvényt ver át az Országgyűlésen a Fidesz-KDNP.

Annyi értelme mégiscsak volt az ellenzék politikai akciójának - és egyáltalán parlamenti jelenlétének -, hogy rámutatott: a Fidesz csalást és erőszakot is hajlandó alkalmazni céljai eléréséhez, azaz

végképp megszűnt a jogállam Magyarországon.

Ha az ügyészség, az Állami Számvevőszék, a Médiatanács, az Országos Bírói Hivatal vagy a választási bizottságok tevékenysége, továbbá az egypárti alkotmány 7 évvel ezelőtti, a CEU-törvény és plakáttörvény tavalyi elfogadása, meg a pártpropaganda-alapítvány kormánydöntéssel közérdeknek minősítése után még bárkinek is kétségei lettek volna ezügyben.

A NER illiberálisból (öndefiníció) illegitimmé (csak egy kisebbség támogatja) és végül illegálissá vált: már a saját jogszabályait se tartja be.