• Trump rászabadította Orbánt a világra és most nincs aki megállítsa a magyar vezetőt, a Magyarországon jelenlévő nagy nyugati cégek pedig nem szeretik, ha a demokrácia és emberi jogok miatt zargatják a kormányt
• A magyar miniszterelnök a politika új technológusa, feltalálta a modern kvázi-demokráciát.
1. Magyarország nagy ívben tesz az Egyesült Államokra, de ezzel csak Trump jelzéseit követi. Így értékeli a két ország viszonyát Ann Applebaum. A történész, aki igen jól ismeri Közép-Európát, rámutat, hogy az elnök hibák sorát követte el a külpolitikában, de a legsúlyosabb kudarca Budapesthez kötődik. Mégpedig azért, mivel a magyar kormány aláássa az amerikai törekvéseket. Hiszen amikor Orbán Viktor „él a szuverenitással”, azaz bomlasztja a NATO-t, nemzetközi normákat és szerződéseket szeg meg, akkor azt az USA rovására teszi. A szerző úgy látja, hogy nálunk ténylegesen egypártrendszer alakult ki, a miniszterelnök teljes mértékben ellenőrzi a sajtót, megfirkálja a választásokat, a vonatkozó törvénnyel együtt, korrupt oligarchákból hálózatot hozott létre, azok finanszírozzák őt és a Fideszt.
Mindezt úgy úszhatta meg, hogy sikeresen váltogatja a tárgyat, és így mindig tud hozzá külföldi támogatást szerezni. A nem létező migránsok elleni soviniszta kampánnyal eredményesen szólította meg az európai és tengerentúli szélsőjobbot. De miközben Orbán nagyon vonzódik a Trump által hangoztatott szuverenitáshoz és nacionalizmushoz, keményen dolgozik az amerikai törekvések meghiúsításán. A héten pl. megint megakadályozta az Ukrajna-Nato Bizottság ülését. Számára fontosabb az orosz kapcsolat, ez mutatkozott meg, amikor Moszkvának adott ki két fegyverkereskedőt, nem pedig Washingtonnak.
A kihívő gesztusok egymást követik, lásd a volt macedón kormányfő befogadását. Hiába szólt az amerikai Külügyminisztérium, a magyar kormányt nem érdekli a jogállam és még csak a látszatra sem ügyel. De a legismertebb, hogy kiszorította a CEU-t. A hozzákapcsolódó Soros-elleni kampány megint csak fügefalevélként szolgált, mivel a hatalom a hazai antiszemitizmust és az tengerentúli szélsőségeseket célozta meg. Az egyetem kipaterolása nagy sértés a budapesti USA-nagykövetségnek, amely jó ideje azon fáradozott, hogy maradhasson az intézmény. De csapás a tanszabadságra nézve is. Magyar egyetemi tanárok és tudósok már félnek, hogy ráfizetnek, ha olyasmit írnak vagy mondanak, ami nem tetszik a kormánynak. És minderre a Trump-adminisztrációnak nincs semmiféle válasza. Mert Orbán hiába beszél keményen, hogy elleplezze a jogsértést, amivel gyengíti az Egyesült Államokat, csakhogy ezt nehéz elleneznie Pompeonak, Bannonnak, vagy Trumpnak, Kiengedték a szellemet a palackból és az most az istenért sem akar visszamenni.
2. A lap rendkívül hosszú és alapos összeállításban mutatja be, hogy az új autokraták miként változtatják a demokráciát az elnyomás eszközévé Magyarországon, Lengyelországban, Csehországban és Romániában. Visszatér a tekintélyelvűség, pedig már úgy nézett ki, hogy legyőzettetett. Új formája ravaszabb, simulékonyabb, kifinomultabb mint a korábbi változatok, ennél fogva lehet, hogy sokkal többet ér el és tovább is marad, mint a régi vágású autokráciák. Közép-Európa azt mutatja, hogy a demokrácia hanyatlása igencsak gyorsan mehet végbe. A magyar kormány már jócskán az egypártrendszer felé tart. De ezek a rendszerek nemigen vesznek át elnyomó módszereket a 20. századi despotizmustól. Nincsenek töltényhevederekkel felszerelkezett katonák az utakon, nem alakul ki személyi kultusz a nagy vezér körül. Megszólalhatnak ellenzékiek és újságírók. A gazdasági elszigetelődés helyett ömlik be a külföldi tőke.
Ezek a politikusok oly mértékben tudták megerősíteni hatalmukat, amire a szocializmus óta nem akadt példa. Független intézmények, mint ügyészség, bíróság, a politika befolyása alá kerültek. A sajtót felvásárolták „közeli” üzletemberek, majd szépen ráállították azt a hivatalos vágányra. Választások még vannak, de arra szolgálnak, hogy a többség igazolásul használja azokat akarata érvényesítésére, nem pedig arra, hogy a kisebbség is elmondhassa véleményét. Ignatieff, a CEU rektora úgy jellemzi a helyzetet, hogy látszólag minden olyan, mint Európában, csak éppen hiányoznak azok a szabadságjogok, amelyek Európa lényegét jelentik. Ez újfajta politikai technológia. Az egyetem már áldozatul esett ennek az újításnak, de nem úgy, hogy rendeleti úton bezáratták, egyszerűen kiszekírozták, miután két évig teljes jogi bizonytalanságban tartották. És az amerikai nagykövet ezek után Sorost tette felelőssé érte.
Az elemzés külön-külön is foglalkozik a négy országgal, kiemelve, hogy az unión belüli szabad mozgás joga fontos biztonsági szelepet jelent Orbán Viktor számára, mert akinek már végképp elege van mindenből, az mehet isten hírével. Már több százezren éltek is ezzel a lehetőséggel, ez az ország történetének egyik legnagyobb exodusa. Sokakat persze a nagyobb keresetek ösztönöznek az indulásra, de azért alaposan belejátszanak a politikai tényezők is. Hárs Ágnes a Tárkitól azt mondja, az egész hazai környezet teszi az embereket depresszióssá. Főleg fiatal, tetterős és képzett rétegek mennek el. De ez nem gond Orbán számára, mert őt a kevésbé tanultak, szegényebbek és idősebbek támogatják. Viszont kemény körülményeket teremt mindenki számára, aki szervezkedni akarna a hatalom ellen. A távozás joga érvényes volt a Nyílt Társadalom Alapítvány esetében is.
Az uniós támogatások a kormány kedvenc vazallusainak zsebeit tömik ki. Azon kívül a szabad kereskedelem révén Magyarország olyan befolyásos szövetségeseket tud szerezni, amilyenről annak idején a kommunista vezetés legfeljebb csak álmodhatott. Európai politikusok időről időre elítélik Orbánt, azt foltnak tartják a demokrácián. A miniszterelnök ugyanakkor gyakran kirohan az EU beavatkozása ellen. De az kontinens cégóriásait olcsó szerelmi viszony kapcsolja a politikushoz. A Német Kereskedelmi és Ipari Kamara budapesti szóvivője azt mondja, hogy az üzleti várakozások még sosem voltak ennyire jók a magyar gazdaságban, folyamatosan javul a beruházási légkör, amit jócskán megtámogat a rekord alacsony társasági adó. Hozzátette, hogy amikor az unió felelősségre akarja vonni a magyar kormányt az emberi jogok vagy a jogállam miatt, a befektetőket az csak bosszantja.
A magyar kormány hosszabb munkaidővel akarja ellensúlyozni a munkaerőhiányt, a nagyarányú kivándorlást, amin a magasabb bérek sem segítenek. Az exodus különösen jellemző a diplomások körében, de továbbra is sokan költöznek Nyugatra, mert sok fiatal egyszerűen nem lát semmiféle jövőt maga előtt idehaza. A kormány tudna ezen segíteni, ha ösztönözné a továbbtanulást, ám pont az ellenkezőjét csinálja. Hárs Ágnes a Kopint-Datorgtól azt mondja, elitképzés folyik, ebbe más társadalmi rétegek nemigen tudnak bekerülni. Az unió statisztikai kimutatása szerint Magyarország az egyetlen tagállam, ahol a 25 és 34 év közöttiek körében csökken a diplomások aránya.
Az ország demográfiai válsággal küszködik, gyors ütemben csökken a népesség száma. Az ENSZ azt jósolja, hogy 2050-re 15 %-kal kevesebb magyar lesz. Ám a kormány ebben a helyzetben sem ösztönzi a bevándorlást, inkább lezárja a határt. A vállalatok számára ugyanakkor nagy gond, hogy nincs elég ember. A béremelések inkább hosszabb távon fejtik ki kedvező hatásukat. Azonnali tűzoltásként a cégek inkább más módszerekkel igyekeznek magukhoz csábítani, illetve megtartani a dolgozókat. De a keresetek még így is csekélyek a nyugati szinthez képest. A kormány igen sajátságos eszközzel próbál közbelépni: évi 250-ről 400-ra emelné a legális túlórák számát. Ez nagy felháborodást vált ki, de a szakszervezetek gyengék. Ám ha a tervet elfogadják, akkor várhatóan még többen érzik úgy: itt az idő szedni a sátorfájukat.
1. Az európai szociáldemokraták bizottsági elnökjelöltje bízik abban, hogy a jövő évi EP-választásokra felébrednek a politikai közép hívei, és rájönnek, mekkora a tét, hiszen az EU jövője forog kockán. Mindazonáltal Timmermans azt sem adja fel, hogy megnyerje a nacionalista pártok támogatóit is. A politikus úgy érzékeli, hogy a közvéleményben éppen most kedvező fordulat megy végbe, ezért derűlátó a jövő májusi eredményt illetően. Vagyis hogy még kedvező meglepetés is bekövetkezhet. Úgy gondolja, hogy olyan unióra van szükség, amely nem riad vissza a nagy reformoktól. Nem aggasztják az előrejelzések, miszerint az eddiginél még több euroszkeptikus erő kerül majd be az Európai Parlamentbe. Számára inkább az a nagy veszély, hogy a középjobb képviselői azt hiszik: a túlélés érdekében át kell venniük a nacionalisták jelszavait, hiszen a szavazók inkább az eredetire voksolnak.
Úgy véli, hogy sorsdöntő választás közeleg, beleértve, hogy jelenlegi formájában tönkremehet az unió. Aki ez utóbbit nem akarja, annak el kell mennie szavazni. Konzervatív riválisáról, Weberről Timmermans azt mondja, hogy az semmin sem akar változtatni. A politikus egyúttal ismét védelmébe vette Merkelt, amiért az 3 éve felnyitotta a határokat a menekültek előtt. Merthogy történelmi pillanat állt elő és a kancellár számára az európai értékek fontosabbak voltak, mint a rövidtávú szempontok.
2. A legnagyobb német lap szerint az emberiség jövője csak akkor lehet ismét fényes, ha fennmaradnak az emberi jogok és ily módon elvesztik erejüket a jobboldali populisták. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 70. évfordulóján a kommentár elismeri, hogy sok ünnepelnivalóra egyáltalán nincs ok. Az emberi jogok helyzete régen nem volt olyan rossz, mint mostanság. A világ az utóbbi években sötétebbé és bizonytalanabbá vált. Hová lett pl. a szolidaritás? Salvini, Strache és Orbán eltemette a nacionalizmus melegágyában? A mostani súlyos válságból az emberi jogok jelentik a kiutat, de erre mind kevesebben figyelnek oda. Pusztulnak az emberi jogok, amelyek pedig mindennek az alapját képezik.
Az Amnesty International éves jelentései egyre rosszabb képet festenek, Amerika már nem szavatolja az emberi jogokat, mint ahogy Olaszország, Lengyelország és Magyarország sem. A jobboldali populizmus a polgárság és a jogok felszámolásán dolgozik. Tovatűnik az emberiesség, amit a legjobban a migrációnál lehet tetten érni. Mutatja pl. az ENSZ most készülő egyezményével szembeni mértéktelen kritika. Ezt századot egyszer aszerint minősítik majd, hogy miként bánt a menekültekkel. Akinek fontosak az emberi jogok, az a választásokon nem kacsinthat össze a jobboldali populistákkal.
Az amerikai portál is pontosan úgy látja az európai szociális miniszterek tanácskozásán történt incidens után, mint egy napja a Le Monde: Magyarország és Lengyelország az alapértékeket tekintve egyre inkább eltávolodik az uniótól. A tárcavezetők tanácsülésén a magyar és a lengyel képviselő nem volt hajlandó megszavazni a határozattervezetet, mert az tartalmazta, hogy az LGBTIQ-közösség tagjait is megilleti a diszkrimáció-mentesség. Így az állásfoglalás csupán a levezető elnök nyilatkozata formájában jelenhetett meg, de a többieknek egyre inkább elegük van Varsó és Budapest külön útjából. Jelen esetben ez azt jelenti, hogy a két állam támogatja a kisebbségek jogainak nyílt megsértését, és ez egyenértékű azzal, hogy simán túllépnek az alapvető emberi jogokon. A holland miniszter kijelentette, hogy itt húzódik a vörös vonal, alapelvek kapcsán nem lehet szó semmilyen engedményről. Mint emlékezetes, mindkét kormány ellen folyik a jogállami eljárás.
Két amerikai egyetemi professzor tanulmányban mutatta ki: nemigen valószínű, hogy az Egyesült Államokra is átterjednének azok a veszélyek, amelyek Magyarországon, Venezuelában és Törökországban fenyegetik a demokráciát. A San Diego-i, illetve a Rutgers Egyetem tanára kifejti: Chavez, Orbán és Erdogan demokratikus úton került hatalomra, ám utána a jogkörét az alkotmányos korlátok lebontására, a polgári és politikai jogok korlátozására használta fel, és bebetonozta az uralmát. Az USA azonban sokkal tehetősebb és a kutatások azt támasztják alá, hogy a gazdaság szorosan összefügg a demokrácia stabilitásával. Azon kívül sokkal mélyebbek az amerikai politikai intézmények gyökerei.
Ezzel együtt van két megdöbbentő párhuzamosság Trump és az említett autokraták között. Így az, hogy valamennyien kihasználják a mély társadalmi és gazdasági megosztottságot. Ahogy az elnök rájátszik a faji és etnikai ellentétekre, az erősen emlékeztet az Erdogan és Orbán által alkalmazott stratégiára. Azért keltik ellentéteket, hogy leegyszerűsítsék a választást az autokratákat támogató nép, illetve a másik oldal, az elit, a bűnözők és az árulók között. A másik közös vonás, hogy folyamatosan meggyengítik a fékeket és ellensúlyokat. A folyamat mind a három államban utat nyitott a féktelen korrupcióhoz, a haveri kapitalizmushoz, a politikai feltételek a hatalomban lévő párt felé billentek el. Trump idáig még nem jutott el, de tekintélyelvű húzásokkal azért fenyegetőzik.
Viszont az USÁ-ban nincs meg az a törvényhozási többség, amely pl. Magyarországon lehetővé tette a nagyfokú hatalomkoncentrációt. Ám ez még nem jelenti azt, hogy ne porladhatna az amerikai demokrácia, hiszen a társadalom megosztott. És az elnöknek vannak eszközei, hogy korlátozza a kisebbségek, a bevándorlók és a más, sebezhető csoportok jogait, aláássa az igazságügyi tárca függetlenségét, gátolja az ellene zajló vizsgálatot az orosz ügyben. Ily módon, ha az Egyesült Államok el is kerüli az autoriter magyar, török és venezuelai utat, a demokrácia most keletkező sebei valószínűleg a Trump-korszak után is megmaradnak.
Orbán Viktor az utolsó lépést teszi meg hatalmas sajtóbirodalma megteremtése felé, de úgy, hogy még a felügyeleti hatóságok sem vizsgálhatják a politikus közvetlen irányítása alatt álló alapítványt. Ez utóbbi azután tökéletesen bizonyítja, milyen mértékben van benne a kormányfő a konglomerátum megteremtésében. Pedig aligha lehetett volna bármiféle ellenkezést várni akár a média, akár a versenyhatóság részéről. De hát kényelmetlen helyzetbe kerültek volna, mert a Versenyhivatal korábban ennél sokkal kevésbé jelentős összevonásoknak is megálljt parancsolt. Ily módon viszont egy átütőerejű sajtóóriás jön létre, amely minden társadalmi réteget el tud érni, akár még az ország legtávolabbi zugában is. Irányváltás természetesen nem várható ezektől az orgánumoktól, hiszen idáig is kormánypártiak voltak. Ezek a szerkesztőségek javarészt a hatalom, illetve az állam közeli cégek hirdetéseiből élnek.
Orbán sokféleképpen húz hasznot a központosításból. Kiiktat minden lehetséges viták az oligarchákkal, illetve azok között. A média sokszínűségéről a mai Magyarországon aligha lehet már beszélni. Fontos, független médiumnak főleg az RTL Klub számít, de az nemigen politizál. Van még a HVG, a Népszava és több online portál, de ezek nem érnek el tömegeket. A bekerítés fokozatosan, de nagyon is tudatosan történt. A 2002-es választási vereség után a miniszterelnök nyíltan kimondta, hogy ez még egyszer nem történhet meg vele. Ezért kell az óriási médiabefolyás. Az alapítvány mutatja, milyen messzire jutott a politikus ezen az úton.
Orbán Viktor alávaló harcot vív a nyílt társadalom ellen, nagy nacionalista és antiszemita csinnadratta kíséretében kiszorította az országból a Közép-Európai Egyetemet, amit a földrész demokratái némán tudomásul vesznek, ám ennek még súlyos következményei lehetnek. Erre figyelmeztet a német szabaddemokratákhoz tartozó Naumann-alapítvány elnöke. Karl-Heinz Paqué egyetért a CEU vezetésével abban, hogy a körülmények lehetetlenné tették az iskola további normális működését. A hatalom által támasztott kikötés ugyanis sérti a tudomány szabadságát. Formálisan csupán jogvitáról van szó az intézmény és a kormány között, de mindenki tudja, hogy mögötte az Orbán-kabinet nacionalista politikája van, miután az intézmény mögött Soros György áll. És a Fidesz nem riadt vissza attól, hogy antiszemita érzelmeket gerjesszen.
A stratégia aljas: Orbán meg akarja vonni a teret mindenkitől, aki támogatja a nyílt társadalmat és ide tartozik a tudomány is. Idáig ilyen módszereket az autokraták az EU-n kívül vetettek be, hogy adminisztratív nyomással megakadályozzák a számukra kellemetlen ismeretek terjesztését. De a jelenség most már bejutott az unió határain belülre is, és ez igen veszélyes a tudomány, a kutatás és a szólásszabadság szempontjából. Nem is szabad tétlenül nézni. De pontosan ezt teszik mindazok, akik pedig hatással tudnának lenni a magyar politikára. Vonatkozik ez elsősorban az Európai Néppártra, a német uniópártokra. Merkel hallgat, a CSU meg egyenesen baráti viszonyt alakított ki Orbánnal. Ily módon büntetlenül létrejöhetett a precedens, ami nagy veszélyeket rejt magában.
Ezt csak tetézi, hogy a magyar kormányfő rossz szolgálatot tesz országának. Az egész világ láthatja, hogy elmenekült a CEU – a provinciálisan nacionalista felfogás elől, amit Orbán ideáljának választott. Pedig az ország híd lehetett volna Kelet és Nyugat között. Nagy kár ez Magyarország számára is!
A CEU körüli sárdobálás fokozza az ellentéteket az osztrák kormánykoalíción belül. Strache alkancellár ellenzi, hogy az egyetem Bécsbe költözzön, a miniszterelnök viszont támogatja azt. Az FPÖ vezért azt állítja, hogy az intézmény Amerikában csupán egy postai cím. Előzőleg pedig a kancellárral közösen tartott sajtótájékoztatón azt állította, hogy itt csupán egy vándoregyetemről van szó, csakhogy a jelző a németben rímel a bolygó zsidóra, ami antiszemita utalást takar. A politikus később úgy védekezett, hogy nem volt tisztában ezzel az összefüggéssel, és visszautasította a zsidóellenesség vádját. Mindenesetre ellenállása azt mutatja, hogy nem értek véget az intézmény nehézségei.
