- Az idegenellenes populizmus könnyen átcsaphat antiszemitizmusba, és igen veszélyes a történelem újraírása is - figyelmeztet a Zsidó Világkongresszus elnöke;
- Trump tekintélyelvű vezetőkkel cimborál, így elősegíti, hogy azok lebontsák országukban a demokráciát. A lengyel kormány most pl. a sajtószabadságnak ront neki, á la Orbán;
- Lauder: A magyar kormány antiszemitizmusában nincs semmi új, legfeljebb az, hogy Orbán Netanjahuval takarózik
A Zsidó Világkongresszus elnöke aggodalommal figyeli a populizmus és a nacionalizmus előretörését főleg Kelet-Európában, mert az együtt jár az idegenellenességgel, és a harag gyorsan átfordulhat antiszemitizmusba. Ezzel a módszerrel már sok helyen győzni tudtak az ilyen pártok Mint mondta, sikerüket az USÁ-ban megakadályozták a demokratikus intézmények, annál inkább nyomulnak viszont egynémely európai államban. Ennek oka talán az, hogy az itt élő emberek könnyebben lépre mennek a jobbos, populista pártok csábítása nyomán. Az antiszemita előítéletek pedig azért hatnak, mert felnőtt egy új nemzedék, amely már nem tapasztalta meg, mi is az a holokauszt, így nem is gyanítja, hová fajulhatnak a szélsőjobboldali ideológiák. Súlyosbítja a helyzetet az anyagi egyenlőtlenségek fokozódása, és amikor a tovatűnő jólétről van szó, a populisták szívesen teszik a zsidó népet felelősség a gondokért.
Lauder úgy gondolja, hogy az öreg földrészen jelenleg a jobboldali pártok forradalma zajlik, annak minden lehetséges következményével. Ausztriát illetően pedig kétli, hogy Kurz kancellár képes még ellenőrizni a kisebb koalíciós partner FPÖ-t, miután az egyre több területre terjeszti ki a csápjait. Márpedig igen szűk a mezsgye az antiszemitizmus és a demokráciaellenesség között. És a szólásszabadságra hivatkozva a világhálón sem szabad eltűrni a zsidók elleni támadásokat. Európa még nem ismerte fel ezt a veszélyt, és lehet, hogy mire felébred, már késő lesz.
Arra a megjegyzésre, hogy Orbán Viktor egészen nyíltan meglovagolja az antiszemita kliséket a maga politikai céljai számára, lásd a Soros elleni kampányt, az elnök úgy válaszolt, hogy a miniszterelnök ugyanakkor jó kapcsolatokat tart fenn Izraellel. A régi trükköt veti be, hogy ti. egyetlen embert vesz célba. A történelmet ugyanakkor veszélyes újraírni, de nemigen tudni, miként lehetne megállítani az ilyesfajta politizálást. A kormányok nem látják, mit tehetnének a neonácik ellen, pedig így kezdődtek a dolgok egy évszázada is. Nagy baj, hogy sok európai államban nem csinálnak semmit a jelenség ellen. Az interjúalany külön kiemelte, milyen nagy bajnak tekinti a jogállamiság hiányát, és azt, hogy jó pár országban túl gyenge a hatalom, így nem tudja kézben tartani a dolgokat.
A lap szerint Amerikának választania kell az idősebbik Bush, illetve Trump világképe között, mert a most elhunyt elnök segített megteremteni a békésebb világ politikai infrastruktúráját, mai utódja viszont az autokraták világába vinne vissza bennünket. Az első alatt ért véget a hidegháború, Európa újraegyesült, a világ jó pályára állt rá. De napjainkban éppen ezek az eredmények kerültek veszélybe. A Fehér Ház mai lakója nem egyszerűen a tekintélyelvű politikusok oldalára áll, hanem meggyengíti a demokratikus szövetségeseket. Ezzel párhuzamosan egyre több vezető gondolja úgy, hogy az erő dönti el, kinek van igaza, nem fontos a nemzetközi együttműködés és az emberi jogokat meg kell hagyni a filozófusoknak. Az autokrata büntetlenség erősödő érzetét jól illusztrálta, amilyen barátságosan Putyin megölelte a szaúdi koronaherceget a G20-as csúcson.
Trump lépései aláássák az amerikai demokráciát és egy veszedelmesebb világhoz vezetnek. A másik oldalon vannak a demokraták, Merkeltől Trudeau-ig, akik kiállnak azokért az alapvető dolgokért, amelyeknek köszönhetően a Föld ma megnyugtatóbb hely, mint volt. Csakhogy ők immár védekezésre kényszerülnek. A demokrácia felmorzsolódik Magyarországtól kezdve Törökországon és a Fülöp-szigeteken át, Lengyelországig. És amerikai irányítás nélkül a demokráciák nehezen tudnak egyesülni a tekintélyelvű hullám ellen. Szerencsére az Egyesült Államok nem azonos az elnökkel és egyre többen szállnak szembe a politikus diktátori stílusával, nemzetközi nemtörődömségével. A néhai Bush ezzel szemben úgy gondolta, hogy ha az USA az élre áll, az csodás dolgokat hozhat. Olyan világot, amelyben a népek felismerik, hogy felelősséggel tartoznak a békéért és igazságért, ahol az erős tiszteli a gyengét.
A varsói kormány a sajtószabadságot fenyegeti, amikor azt hangoztatja, hogy vissza kell állítani a hazai többségi tulajdont a lengyel médiapiacon. Így látja a helyzetet vendégkommentárjában a Gazeta Wyborcza külpolitikai rovatvezetője. Az elemzés rámutat, hogy a nemzeti-konzervatív hatalomnak terhére vannak a független szerkesztőségek, azokat ellenségeinek tekinti. A miniszterelnök nemrégiben kijelentette, hogy a sajtó 80 %-a a PiS ellenfeleinek a kezében van, és heves támadásokat intéz a párt ellen. A hivatalos Varsó számára a képlet egyszerű: berlini vagy washingtoni politikusok nyomást gyakorolnak az érintett, külföldi kézben lévő kiadókra, és már meg is jelennek a Lengyelországot bíráló cikkek. Igaz, az elméletet semmi sem támasztja alá, de hónapok óta mennek a követelések a média visszalengyelesítésére. Vagyis, hogy orosz mintára sajátítsák ki. A külföldi gazdákat pedig ajánlatokkal bombázzák, hogy adják el tulajdonrészüket. Orbán Viktor ezzel a módszerrel tudta kikapcsolni a szabad magyar sajtót.
Ám a képbe belezavart, hogy a varsói amerikai nagykövet védelmébe vett egy tévét, amely ellen a hatalom átfogó támadást indított, meglehetősen átlátszó ürüggyel. A PiS politikusainak elállt a szavuk, mert ezt nem várták ideológiai szövetségesüktől egy liberális orgánum esetében. Álmukban sem gondolták, hogy az amerikaiaknak a sajtószabadság fontosabb bármi másnál, és Trumpnak pl. eszébe nem jutna, hogy a titkosszolgálat ügynökeit küldje nemszeretem újságírók lakására, ahogyan az Lengyelországban történt. Mellesleg a televízió egy amerikai cég tulajdona. Így várható volt a washingtoni reakció, csakhogy a lengyel vezetést oly mértékben eluralta a gyűlölet a független médiával szemben, hogy képes volt kockára tenni még az USÁ-hoz fűződő kapcsolatot is. A diplomata kiállása után persze kénytelen volt visszakozni. De aligha tanult a leckéből. Fontos választások jönnek és egyre nagyobb gondot okoznak a kormányzati botrányokat leleplező sajtómunkások. Erősödik a kísértés, hogy elhallgattassák őket. És nem lehet várni, hogy az amerikai nagykövet majd mindenkit megvéd közülük.
Egyre több kelet-európai hajléktalan keres Bécsben menedéket a téli hideg elől, annál is inkább, mert Magyarország nemrégiben igen szigorú törvényt hozott ellenük. Így várhatóan csak egyre többen lesznek, noha számuk már így is jó megkétszereződött az utóbbi 5-6 évben. A helyzet miatt külön szállást jelöltek ki az olyanoknak, akiknek nincs tb-jük és nem kaphatnak semmiféle szociális juttatást. A menedéken három hónapig maradhatnak, ezalatt élelmet adnak nekik.
A magyar hatóságok eddig is igen kemények voltak a földönfutókkal, de most még rosszabbra fordultak a dolgok. Akiről két figyelmeztetés után harmadszor is azt állapítják meg, hogy életvitelszerűen tartózkodik az utcán, azt 90 napra becsukják. Ezért sokan már a jogszabály életbe lépte előtt az osztrák fővárosban menekültek. Az egyik otthon vezetője azt mondja, ezek az emberek pontosan tudták, mi vár rájuk odahaza. Amúgy 5 éve Magyarországról érkezik a legtöbb hajléktalan. Jelenleg úgy áll, hogy a melegedőkben már csak minden 4. osztrák, a többiek külföldiek. Nagyon megugrott mostanában a szlovákok aránya is, aminek az az oka, hogy otthon nem sok segítségre számíthatnak, továbbá diszkriminálják a romákat. Egyébiránt egyre több a román is, köztük soknak van háza, de nincs pénze azt fűteni.
Az egyik bécsi illetékes úgy érzékelteti a dolgokat, hogy akik jönnek, azok tudják, hogy sokat nem kaphatnak, de Bécsben még emberek lehetnek. És hogy a hatóságok senkit sem hagynak megfagyni az utcán. A főváros hatóságai tisztában vannak azzal, hogy nem tudják megoldani a magyar vagy szlovák szociális gondokat, de azért egy ágyat minden Keletről érkező rászorulónak fenntartanak.
