- Kemény amerikai szemrehányást kapott a magyar kormány, mert konokul szabotálja az erővel erejével elvett zsidó műkincsek visszaszolgáltatását.
- Az Uniót belülről, a populista nacionalisták aknamunkája folytán fenyegeti a legnagyobb veszedelem, mármint hogy szétesik, de azért Manfred Weber nem győz udvarolni Orbánnak, noha az most éppen kihívó módon menedéket nyújtott a tolvaj szarka Gruevszkinek.
- Szögesen eltérnek az elemzések, hogy a Brexit-megállapodás tényleg akkor siker-e Európa számára.
A német közszolgálati médium olyan adatokhoz jutott, amelyek azt igazolják, hogy Magyarország segített megszökni a macedón kormányfőnek, ám ez bonyolíthatja Szkopje EU- és Nato-belépését. Az egész olyan, mint egy politikai krimi, némi lazasággal még Gruevszki védangyala, Orbán Viktor is érdekesnek nevezte a történetet. A legtöbb részletet már hivatalos forrásokból is megerősítették. Így azt, hogy magyar diplomaták kísérték a szökevény politikust Tiranától Röszkéig. Nem tudni viszont, hogy miként jutott ki országából, és ez kínos a mostani vezetés számára, éppen akkor, amikor az EP a macedón helyzetet tárgyalja meg.
A Deutsche Welle csapata úgy rekonstruálta a sztorit, hogy Gruevszki azt a látszatot keltette, mintha be akarna vonulni a börtönbe, ám ezalatt azt tervezte, hogy kereket old és ebben magyar diplomaták is segíthettek neki. Több forrás is úgy nyilatkozott, hogy az utóbbi három hétben többször is magyar, diplomatarendszámmal ellátott kocsikat láttak a szkopjei Marriott Hotel mélygarázsában. Az utolsó nap a politikus is felbukkant a hotelben, amely az unokatestvéréé. Ő pedig nem más, mint a titkos szolgálat korábbi vezetője, akit azóta őrizetbe vettek. Mindenesetre a körülmények arra utalnak, hogy magyar hivatalos körök közreműködhettek az előkészületekben.
Budapesten a kormányszóvivő nem kívánt nyilatkozni, megismételte, Magyarországnak nincs köze ahhoz, hogy az egykori miniszterelnök elhagyta országát. Rácz András elemző azonban ezt nem tartja valószínűnek. Mint mondja, az utat tényleg igen alaposan megszervezték Tirana és a magyar határ között. Ezek után fura volna, ha a magyar fél nem segíti át Albániába szövetségesét, vagy legalábbis nincs beavatva a tervekbe. Macedónia most attól fél, hogy az Orbán-kabinet megakadályozhatja az ország NATO-felvételét, illetve az uniós csatlakozási párbeszéd megindulását, főként, ha Szkopje túl nagy nyomást fejt ki nyilvánosan. És a magyar vezető ezt pontosan tudja. Rácz András viszont nem gondolja, hogy Budapest a válság elmélyítésére törekedne, mert ha blokkolja a macedón transzatlanti közeledést, az sokat ártana neki az EU-ban, a NATO-ban pedig provokálná az USÁ-t. Ezért próbálja Orbán úgy beállítani, mintha az egész eset mindössze jogi kérdés volna.
A világon öt ország van, amely erősen vonakodik visszaadni a nácik által elkobzott műalkotásokat, de ezek közül is kiemelkedik Magyarország. Erről beszélt a különleges amerikai külügyi megbízott azon a berlini konferencián, amelyen azt vitatták meg, mennyire jutottak előbbre az utóbbi 20 évben, amióta megszületett a visszaszolgáltatás elveit tartalmazó sokoldalú megállapodás. Eisenstat szerint a magyar kormány birtokában továbbra is igen jelentős kincsek vannak, amelyek a 2. világháború alatt erővel cseréltek gazdát, pedig időközben többször is felkérték a magyar vezetést, hogy rendezze ezek sorsát.
Ezt a hozzáállást Washington már 18 éve is bírálta, de a szakértő szerint ez ügyben azóta sem változott semmi Budapesten. A tulajdonosok, illetve az örökösök továbbra is hiába várnak a jussukra, hatalom nem vállalja a történelmi felelősséget, miután a hatóságok annak idején módszeresen elkobozták ezek a műtárgyak a jómódú zsidóktól. Több múzeum is felkutatta ugyan, honnan vannak ezek a kincsek, de a kutatás eredményét nem tette közzé. Azon kívül ugyan született rendelet, miszerint vissza kell adni az elorozott értékeket, ám ez idáig csak nemzsidó követelések esetében teljesült. Magyarország egyébként együtt ül a szégyenpadon Lengyelországgal, Spanyolországgal, Oroszországgal és Olaszországgal. A lap idézi azt a korábbi magyar érvet, hogy a szóban forgó műtárgyak joggal kerültek állam kézbe, mivel azok hátra maradtak a zsidó tulajdonosok távozása után. Az Orbán-kabinet most nem kívánt megszólalni az ügyben.
Berlinben a Zsidó Világkongresszus elnöke szintén az első helyen említette Magyarországot azoknak az államoknak a sorában, amelyekkel igen nagy gond van az eltulajdonított műkincsek visszaszolgáltatása kapcsán. Lauder azonban a lengyeleken, spanyolokon, franciákon kívül kifogásolta a svájci és a holland vezetés magatartását is. A házigazda német kulturális miniszter úgy reagált, hogy itt többről van szó, mint pénzügyi igazságtételről, hiszen minden ellopott tárgy mögött emberi sorsok vannak. Egyben bejelentette, hogy Németországban mostantól bárki állami segítséggel nyújthatja be jóvátételi kérelmét és az is új, hogy az igényeket a beadványozók az érintett szövetségi múzeumok beleegyezése nélkül is döntő bíróság elé vihetik. Az amerikai képviselő azt emelte ki, hogy minden országnak teljesítenie kell két évtizede vállalt kötelezettségeit. Mert arra egyszerűen nincs mentség, ha valaki meg akarja tartani a nácik által elvett javakat, és ez nagyon nem vet jó fényt azokra a kormányokra, amelyek így tesznek.
Ann Applebaum arra figyelmeztet, hogy ha a Nyugat nem dolgoz ki valamiféle stratégiát az orosz-ukrán háború befejezésére, akkor a jövőben sűrűn fordulnak elő olyan incidensek, mint most a Kercsi-szorosban. A neves elemző megjegyzi, hogy az újabb viszály egyáltalán nem meglepő, mert Moszkva igyekszik eszkalálni a konfliktust, legfeljebb az időzítés az érdekes. Persze messze nem ez az első ilyen eset, de lehet, hogy a Kreml így hozza mindenki tudomására: kitart a Krím törvénytelen megszállása mellett. Azon kívül fontos, hogy ily módon kíván nyomást gyakorolni Marjupol kikötőjére, mutatván, hogy bármikor képes azt elvágni a Fekete-tengertől. De az okokat kutatva arról sem szabad megfeledkezni, hogy odahaza hanyatlik Putyin népszerűsége, és még az is lehet, hogy az orosz vél a közelgő ukrán választások előtt igyekszik még jobban megosztani a szomszédos állam közvéleményét.
Nemzetközi megfontolások szintén közrehathattak, hiszen a britek az uniós kivonulással vannak elfoglalva, a washingtoni vezetés azon töri a fejét, hogy mitévő legyen az új keletű demokrata többséggel a Képviselőházban, amely egyik fő feladatának tekinti Trump orosz kapcsolatának kivizsgálását. A mostani ügy kapcsán az EU, Kanada, de még Lengyelország is előbb adott ki elítélő nyilatkozatot, mint az USA. Márpedig lehet, hogy Moszkva éppen erre a tétlenségre építi tervét. Idáig mindig úgy volt, hogy Putyin csinált valami disznóságot, azután várt egy kicsit. Ha nem volt érdemi reakció, ment tovább a maga útján. Ha magasra csaptak az érzelmek, meglapult, amíg azok lecsillapodtak, és csak azután folytatta a machinációkat. Vagyis a kercsi incidens figyelmeztetés a Nyugatnak, hogy sürgősen rendezni kell az orosz-ukrán háborút.
Az Európai Központi Bank egyik igazgatósági tagja arra hívja fel a figyelmet, hogy ha nem gyorsul fel a keleti tagállamok felzárkózása, akkor az itteni lakosság megkérdőjelezheti az uniós tagság előnyeit. Az érintett kormányok lassan már három évtizede küzdenek, hogy csökkentség a lemaradást, és egyes populista pártok igen ellenségesek az EU-val szemben, habár azért a közvélemény nagy része továbbra is a bent maradásra voksol. Ilyen körülmények közepette mondja azt a szakértő, hogy valamiféle hiteles távlatot kell adni ezeknek az embereknek, főként, amikor ennyire instabil a világ. A Brüsszel iránti bizalom esik a többi közt Magyarországon és Bulgáriában, noha a többség változatlanul értékeli a belépés nyújtotta előnyöket.
Benoit Coeure szerint a fő gond a termelékenység romlásából és a tőkehiányból fakad. Ráadásul lehetséges, hogy egyáltalán nem átmeneti a külföldi befektetések zuhanása, hiszen a bérek felmentek és költségeket lehet megtakarítani, ha a cégek másutt többet invesztálnak az automatizálásba a keleti végeken. Ebben a helyzetben – állapította meg az elemzés – az EU úgy segíthet, hogy piacnyitással segít nyereségessé tenni az új iparágakat. Azon kívül a pénzeket olyan országokba, illetve ágazatokba irányítja, ahol azok a legjobban hasznosulnak. Végül közvetlenül támogatja anyagilag a fejlettségbeli különbség ledolgozását, valamint a nemzeti reformokat.
A lap úgy ítéli meg, hogy az EU szemszögéből nem a további kilépések jelentik az fő veszélyt, hanem az, hogy belülről szakad szét a szervezet, ezért meg kell erősíteni a falakat. Hogy a britek most ébrednek rá a tagság előnyeire, az édes-keserű bizonyság az európaiaknak. Akik maradnak, azok gratulálhatnak egymásnak, jó munkát végeztek London kilépése kapcsán. Nem tettek semmiféle engedményt az alapelvek ügyében. Megmutatták, hogy mivel járna, ha bárki megpróbálná megzsarolni az uniót különleges kedvezmények reményében. Csakhogy a betegség már tovaterjedt. Macron azt hangsúlyozza, hogy alapvető különbség van azok között, akik elismerik az európai politika előnyeit, és azok között, akik nem.
Elitellenes nacionalisták megerősödőben vannak egy sor országban. Az olasz kormány megszegi a költségvetésre vonatkozó szabályokat. A magyar, lengyel és román vezetés szépen kivájja a jogállamot. Ezek a gondok megingatják a közösséget, de itt nem segít, ha levágják az adott végtagot. Az olyanok, mint Salvini vagy Orbán – legalábbis egyelőre – nem akarják kiléptetni országukat. Belülről próbálnak bajt okozni. A válasz az lesz, hogy nem kaphatnak semmiféle engedményt, különösen az egységes piacot és a fő elveket illetően. De rugalmasabb szerkezeteket kell találni, és újra fel kell fedezni a szolidaritást, hogy kezelni lehessen az elszabadult erőket.
Paul Lendvai csalóka látszatnak tartja a Brexit ügyében mutatkozó egységet, és a megkötött megállapodásért sincs oda. Mint írja, alakulhatott volna ugyan sokkal rosszabbul is, de ami született, az csak a felületes szemlélő számára lehet nagy eredmény. Hagyjuk most, hogy mi lesz a szavazás kimenetele az Alsóházban, de a végén úgyis csak veszteseket látni majd a La Manche-csatorna mindkét oldalán. Ami pedig a sokat dicsért közös fellépést illeti, az nem igaz. Semmiféle új lendületet nem tapasztalni az EP-választás előtt. A francia belpolitikai zavargások, illetve a CDU vezetési gondjai miatt változatlanul köhög a Párizs-Berlin-motor.
A legnyugtalanítóbb azonban az, hogy még mélyebbek lettek az árkok az unióban. Nem csak a menekültkérdésről van itt szó, meg arról, hogy a V4-ek megtagadták a szolidaritást. Új sikereket arat a korrupt oligarchák nemzetek fölötti összefogása. A Manfred Weber által körüludvarolt nacionalista-populista Orbán Viktor büszkén és dacosan menedéket ad enyveskezű barátjának, a volt macedón kormányfőnek. A cseh szociáldemokraták nem akartak kiesni a hatalomból, ezért megmentették a sikkasztási ügybe keveredett miniszterelnököt. A korrupt román szociáldemokraták, ahogy az államelnök mondta, teljesen felkészületlenül veszik át az EU-elnökséget. A bizottság súlyos jogállami és demokratikus hiányosságokat állapított meg az országban. És akkor még ott van a nacionalista, Európa-ellenes jobb- és baloldali populisták által irányított Olaszország. Utóbbi annak a földrésznek a jövőjét fenyegeti, amelynél jobb még soha nem volt.
A lap brüsszeli tudósítója úgy ítéli meg, hogy kár volt a dominóhatástól tartani a brit népszavazás után, a Brexit kapcsán a tagállamok végre egységet és határozottságot tanúsítottak. Teljesen váratlanul közös vonalat tudtak kialakítani és ahhoz végig ragaszkodtak is. Még a legeuroszkeptikusabb keleti államok is kizárták, hogy az angol útra lépjenek. Nem hagyták, hogy megosszák őket, ilyen-olyan rövid távú érdekek alapján. Az összetartásnak sok oka van. Először is az országok felismerték, hogy ha elszigetelik magukat, nem sokat tudnak elérni a világpolitikában. Igaz, a keletiek valódi EU-ellenes kampányt folytatnak odahaza, miközben élvezik az egységes piac áldásait és különféle uniós forrásokból akár a GDP 4%-nak megfelelő támogatáshoz jutnak. De London legnagyobb barátai, a németek és a hollandok ügyeltek arra, hogy az Egyesült Királyság ne juthasson előnyökhöz a kilépés által.
Ha a kormányok engedményeket tesznek, azzal felhozták volna a saját EU-ellenes erőiket. Ez nem egyszerűen megingatta volna az EU-t, hanem a végét jelentette volna annak jelenlegi formájában. Ez olyan veszély, amibe még az orbáni Magyarország, illetve a PiS sem akart belemenni, mert az egyben a közös költségvetés halálához vezetett volna. Ez az érdekközösség magyarázza az egységet és a kitartást. Vagyis felsültek a Brexit híveik, noha azok számítottak a hagyományos európai megosztottságra.
