- Merkel közvetve elítélte a magyar, lengyel és a román vircsaftot, de attól már óvakodott, hogy nyíltan is nekimenjen az orbáni illiberális demokráciának, miközben arra jövő májusban rámehet akár az egész unió.
- Tony Blair szerint még egyetlen állam sem lett erősebb attól, hogy a populizmus belülről egymás ellen hergelte az embereket.
- Amerika nem szeretné, ha fokozódna a magyar energiafüggés Oroszországgal szemben, de ezt Szijjártó Péter mintha nem akarná megérteni.
Dübörgő taps fogadta az Európai Parlamentben, amikor a német kancellár az unió jövőjéről szólva arról beszélt, hogy toleranciára és szolidaritásra van szükség, ellenben többé semmi keresnivalója a földrészen a nacionalizmusnak és a nemzeti önzésnek. Merkel burkoltan azt üzente Magyarországnak és Lengyelországnak, hogy a szolidaritás mindig a közösség által vállalt elkötelezettséghez, illetve a jogállamhoz kapcsolódik, miután azok aggasztanak jó pár más tagállamot a demokratikus intézmények meggyengítése miatt, . Az olasz kormányról pedig azt mondta, hogy az EU kezet kíván nyújtani Rómának, ám az szintén elfogadott egy sor szabályt, így azt, hogy fenntartható módon alakítja pénzügyeit, ám a szabályokat nem lehet csak úgy felrúgni, mert akkor veszélybe kerül az euróövezet stabilitása. A hírügynökség hozzáteszi, hogy az unió gondban van, mivel az amerikai elnök semmibe sem veszi, feljövőben vannak az illiberális demokráciák, német földön is erősödnek a nacionalista pártok, továbbá közeleg a Brexit.
A Merkel után felszólaló EP-képviselők sorában a liberálisok vezére szóba hozta a CEU-t, vagyis azt a kérdést, amely a jövő májusi választásokig kísérteni fogja mind a kancellárt, mind a konzervatívok bizottsági elnökjelöltjét. Verhofstadt felvetette, hogy 75 éve először zárnak be egy egyetemet Európában, az orbáni autokratikus módszerekkel irányított Magyarországon, miként lehet ezek után a Fidesz még mindig az EPP tagja? Válaszában Merkel nem térti ki a vádra, hogy ti. a magyar kormányfő illiberális demokráciát épít. Csupán annyit mondott, hogy az EU a békét szolgálja, és együtt kell működniük mindazoknak, akik a történelem tanulságaként úgy gondolják,hogy multilaterális Európára van szükség. Mint emlékezetes, előzőleg, a 20 perces beszédben külön kiemelte, hogy aki korlátozza a vélemény- és sajtószabadságot, az az egész kontinensen veszélyezteti a jogállamiságot. Ez pedig közvetett bírálat volt Magyarország, Lengyelország és Románia címére.
A jobboldali lap hibának tartja, hogy Merkel nem nevezte néven Magyarországot, Lengyelországot és Romániát, amikor Strasbourgban megállapította, hogy a tolerancia Európa lelkét jelenti és ily módon nélkülözhetetlen alapérték. A három államban ugyanis nyomás alá kerültek a demokratikus jogok, beleértve a sajtószabadságot és az igazságszolgáltatás függetlenségét. Ugyanakkor az elemzés igen fontosnak tartja, hogy a kancellár az európai DNS részeként sürgette a szolidaritást, főleg a menedékkérők elosztásánál, de vonatkozik a kritika arra is, hogy Olaszország további adósságokba akarja verni magát.
Ugyanakkor a menekültkérdésben önbírálatot gyakorolt, és elismerte, hogy három éve, a válság csúcsán későn ismerte fel: itt összeurópai feladatról van szó. Az újság a felszólalás legfontosabb elemének tartja, hogy a kormányfő most először világosan állást foglalt a közös hadsereg mellett. Kitart azonban amellett, hogy az új erő bevetéséről az egyes kormányoknak és parlamenteknek kell dönteniük. A beszédet időről időre a populisták és az eurószkeptikusok pfujolása kísérte, amit Merkel elégedetten konstatált, a maga részéről megtisztelőnek nevezve a gesztust. Viszont a nagy többség a végén felállva ünnepelte a vendéget.
A kommentár szerint Merkel megértette, hogy a jövő évi európai választás eldönti: van-e jövője az uniónak, azaz az erőpróba minden eddiginél fontosabb lesz, hiszen választ kell adnia az új nacionalizmusokra és agresszív populizmusokra. A földrész ellenségei azon vannak, hogy ismét feldarabolják a kontinenst és azután őrködnének a maguk részén. Ám ez Európa végét jelentené. Ebből következően védekezni kell a jobboldali populizmus ellen, de ehhez az EU-nak ismét magával kell ragadnia az embereket. A jobboldali populizmus ugyanakkor nem lehet bagatellizáló megnevezés egy igen veszélyes szélsőséges politika számára, amely fütyül az alap- és emberi jogokra, a kisebbségek tiszteletére. Nem a populizmus teszi tönkre Európát, hanem a populista jobboldali szélsőség, ami a nacionalizmusból és rasszizmusból tevődik össze, megveti a tisztességet és a diplomáciát.
Ebben a helyzetben olyan politikusok kellenek, akik nem engedik át az érzelmeket a populistáknak. Akik lelkesen megvédik a jogokat, a jogállamot és Európa jövőjét azokkal szemben, akik megvetik mindezt. Ez azonban csak úgy megy, ha okosan továbbfejlesztik az EU politikáját és ez magában foglalja, hogy Németország nem oktathat ki senkit sem. A polgároknak érezniük kell, hogy az unió megvédi őket. Mert az unió a legjobb, ami a területén élő népekkel valaha is történt, függetlenül attól, hogy Európa már jó ideje szitokszó lett. De ettől még a béke szigete és bátran meg kell védeni, mert ez a boldogság kulcsa.
A kommentár szerint Merkel ugyan a strasbourgi beszédben támogatta a közös európai hadsereg gondolatát, de ez az ötlet mindig akkor vetődik fel, amikor el kell terelni a figyelmet az EU belső bajairól. Persze senki sem várt a kancellártól nagy ívű koncepciókat, azok sosem voltak jellemzőek rá, azon kívül már nincs ereje, hogy irányítsa a dolgokat a földrészen. Mindenesetre az állásfoglalás arra jó volt, hogy felkeltse a sajtó figyelmét, és az egység, illetve a cselekvőképesség látszatát sugallja, akárcsak egy hete a francia elnök hasonló javaslata. Miközben mindenki pontosan tudja, hogy szó sem lehet közös hadseregről, az csupán délibáb, ami akkor bukkan fel, amikor nem volna jó észrevenni, milyen gátak, viták akadályozzák a munkát az EU-ban, az ötlettelenségről nem is beszélve. Jelenleg úgy áll, hogy nem jutott előbbre Macron európai reformterve, az északi államok, Németországhoz hasonlóan, a jobboldali ellenzék miatt a fékre lépnek. A jogállam és a korrupció ügyében nemigen sikerül megfegyelmezni a keleti tagokat. És a migráció kapcsán semmi nyoma az egységes politikának. Ilyenkor kerül újból és újból terítékre az egységes haderő, ám az nem több mint fata morgana.
Tony Blair arra figyelmeztet a konzervatív lapban, hogy napjainkban dühöng a populizmus. Nem csupán Európában, lásd Magyarországot vagy Lengyelországot, illetve más pártok felemelkedését, Olaszországtól Németországig, de idetartozik Brazília, a Fülöp-szigetek, sőt még az USA, valamint a Brexit miatt Nagy-Britannia is. De – mutat rá a volt brit kormányfő - ettől még fontos marad a haladó politikai közép, mert az olyan filozófia, amely elveti az identitásra épülő politikát, a megosztó retorikát. Ezzel szemben a jobboldali populizmus nem kínál választ a független világ számára, sem akkor, amikor célba veszi a migránsokat, sem pedig akkor, amikor bezárkózik, vagy megoszt. Egyetlen sem állam lett erősebb attól, hogy belülről kettészakadt.
A populizmus nem ad eszközt az emberek kezébe a változásokkal szemben, hanem – csalárd módon - azt ígéri, hogy el lehet kerülni a változásokat. Itt olyan gazdasági és szociális programra volna szükség, amely eloszlatja a félelmeket és reményt ad. A kommentár hangsúlyozza, hogy ezek a bajok Nagy-Britanniát is jócskán elérték, de úgy látja, hogy minden ellenkező látszat ellenére az egységet csak úgy lehet visszaállítani, ha újra voksolnak a kilépésről. Mert az a politika, amely ellentétes táborokba tereli az embereket, egymás ellen fordítja őket, amelyik „ellenségnek’ tekinti a másikat, az rombolja a haladáshoz és sikerhez nélkülözhetetlen egységet.
A vezércikk rámutat, hogy a román válság mutatja, milyen gyengék az EU-ban a nyílt társadalom gyökerei, éppen ezért kulcsfontosságú, hogy azokat megerősítsék, mert a jogállam törékeny növény. A jövő év első fele azonban nem sok jót ígér: bekövetkezik a Brexit, amit csak tetéz, hogy a párhuzamosan zajló választási kampányt előreláthatólag uralja majd a szélsőséges dezinformáció és gyűlölködés. Ilyen háttér előtt különösen riasztó, hogy Romániával nagy bajok vannak, elég ehhez elolvasni a Bizottság jelentését. Az abban szereplő követelések csak akkor bukkannak fel Brüsszel részéről, ha valahol a jogállam teljes összeomlása fenyeget.
Ha a 7-es paragrafus alapján eljárás indul Bukarest ellen, azzal ugyanaz a helyzet, mint a magyarok és a lengyelek esetében: kudarccal fenyeget. De tévedés volt az is, amikor feltételezték, hogy pénzzel rögtön meg lehet teremteni a demokráciát és a jogállamot Keleten. Több lépésre is szükség van most egyidejűleg, hogy bizonyos országok ne csússzanak tovább az irányított demokrácia felé. A tanárbácsiskodást azonban mellőzni kell, mert különben az új tagállamokban még inkább másodrendű polgároknak érzik magukat az emberek. Az pedig a demagógok, a budapesti, varsói és bukaresti etnopopulizmus kezére játszik. Sokkal inkább ki kell állni a nyílt társadalom mellett, ami eleve feltételezi a demokráciát és a jogállamot és lényege az, hogy a politikának az egyes embert kell szolgálnia.
A szélsőjobbos pártok, Salvinivel az élen kihasználják az elégedetlenséget és a bénultságot, hogy megosszák az EU-t. A mérsékelt nagy pártok ezzel szemben riadót fújnak, mert a felmérések azt tanúsítják, alig egy fél évvel az EP-választás előtt, hogy érzékeny vereségeknek néznek elébe. Ez inkább érvényes a szociáldemokratákra, mint a konzervatívokra, előbbiek akár a helyek egyharmadát is elveszthetik. Viszont a két erő alighanem lemondhat arról, hogy a jövőben a többséget képviselje. Azaz legalább három frakció összefogása szükséges ahhoz, hogy a jövő júliustól döntéseket lehessen hozni Strasbourgban. Nem lesz könnyű, mert a liberálisok előreláthatólag erősödnek, a zöldek viszont valamelyest gyengülnek.
Közben új erők jönnek fel, mint pl. az En Marche, ami nem volna gond, csak éppen közben repedések mutatkoznak az alapokon: a jogállamon, a szolidaritáson, a demokrácián, a szólás- és sajtószabadságon, az emberi jogokon. Ezalatt nincs döntés olyan lényeges kérdésekben, mint a migráció. Itt lépnek be a képbe a radikális jobbos pártok, amelyek egyszerű jelszavakkal kiaknázzák az EU bénultságát, gerjesztik az emberek elégedetlenségét. A nagy pártok ezt éveken át csak nézték, de a nacionalisták most már egyesülnek, hogy még hatékonyabbak legyenek az unióval szemben. Ezt nem lehet tőlük rossz néven venni, ám a szélsőjobb azért ennyire erős, mert gyenge a fő áramlat és nincsenek gondolatai.
A kommentár szerint Macron téved, amikor ördögnek állítja be azokat a kelet-európai országokat, amelyek nem osztják véleményét a migráció ügyében, és Orbán Viktor sem egy sátán. De a ma uralkodó erkölcs megveti azokat, akik szeretik a népüket, méghozzá oly mértékben, hogy a leprásokhoz hasonlítja őket. A szemükben egészen megvetendő ebből a nézőpontból a populizmus. Minden kirekesztő ideológiának megvan a maga bűnbakja, ezt napjainkban a magyar miniszterelnök testesíti meg egy személyben, aki az utóbbi pár évben az alávaló gonosz lett bizonyos európai elitkörök számára. Az a megbocsáthatatlan bűne, amit a hatalmas migrációs hullám láttán tett. Természetesen, a menedékkérőket automatikusan bűnözőknek nyilvánító törvények, a börtönnel felérő táborok, a déli határ brutális lezárása, nos, mindez nem előre eltervezett, összehangolt lépés, hanem a kivételes helyzetre adott válasz. De mennyire egyeztetett Merkel a határnyitás kapcsán?
Az biztos, hogy az orbáni Magyarország nem a nyitott demokrácia mintaképe. Védekezik a megkérgesedő külső környezet ellen. Viszont az országban nem történnek olyan szörnyűségek, mint Szaúd-Arábiában, Oroszországban vagy Törökországban. Akkor meg mire fel bánnak ilyen rosszul vele? Itt tényleg a jók állnának szemben a rosszakkal, akik rosszul választottak, Olaszországtól Magyarországig, ideértve Lengyelországot, Ausztriát, Csehországot, Dániát, Nagy-Britanniát, de lehet, hogy holnap már Németországot is? Franciaország feladata az, hogy az egységet és a megbékélést elősegítse, ennek érdekében Marconnak vissza kell térnie kezdeti ígéreteihez. Ezt követeli meg Európában az iszlám veszély és a külföldi beavatkozás.
Az amerikai energiaügyi miniszter Budapesten arra szólította fel Európát, hogy az csökkentse függését Oroszországtól. Perry szerint meg kell akadályozni, hogy Moszkva fegyverként használhassa az olajat és a földgázt, hiszen telente időnként leállítja a szállításokat, főleg a kontinens keleti fele számára. Arról is beszélt, hogy az Egyesült Államok teljes joggal tartja fenn a szankciókat Moszkvával szemben, mert az megszállta a Krím-félszigetet, vagyis nem jó szomszéd és nem tartja tiszteletben a jogállamot. Szíjjártó Péter erre úgy reagált, hogy az ipar működéséhez, illetve a lakások fűtéséhez földgáz kell, arra nem alkalmas a politikai jó akarat vagy bármiféle terv. Azonban elismerte, hogy több forrásból kell beszerezni az energiahordozókat. A jelentés megjegyzi, hogy Magyarország igencsak függ az orosz energiahordozóktól és Moszkva segítségével bővíti Paksot, de idáig végrehajtotta az Oroszországgal szembeni megtorló intézkedéseket, bár a versenyképességre hivatkozva szorgalmazza azok feloldását.
A beszámoló azt emeli ki az amerikai szakminiszter budapesti mondandójából, hogy Perry felszólította Magyarországot és a szomszédállamokat: ne fogadják el sem az Északi Áramlat-2-t, sem a Török áramlatot, mert a Kreml a gázvezetékek segítségével erősíti meg uralmát a térség fölött. Annál is inkább, mert Moszkva idáig fegyverként használta az energiahordozókat. Mint mondta, az USA mindkét programot elutasítja és sürgeti a magyarokat, illetve a többi érintett kormányt, hogy ők is csatlakozzanak ehhez az állásponthoz. Ehhez képest Szíjjártó Péter arról beszélt, hogy az épülő Török Áramlat jó lesz a magyar gazdaság számára.
Nehéz helyzetbe hozta Orbán Viktort a volt macedón miniszterelnök azzal, hogy a rá kirótt börtönbüntetés letöltésének megkezdése helyett politikai menedékjogot kért Magyarországon. Budapest ugyanis egyensúlyoz az európai politikai fő áramlata és a nacionalista perem között. Így most kemény döntés elé kerül, mert ha befogadja Gruevszkit, akkor azzal csak még jobban rombolja a róla kialakult képet az EU-ban. Ha viszont megtagadja a kérést, és cserben hagyja volt szövetségesét, azzal magára haragíthatja Putyint. Juhász Attila a Political Capitaltől úgy véli, ha maradhat a nacionalista macedón politikus, azt igazából semmivel sem lehet indokolni, leszámítva az orosz befolyást. Mindenesetre az ügy megnehezítheti Orbán stratégiáját, mármint hogy a kormányfő a földrész nacionalista mozgalmainak szellemi vezére legyen, de közben azért az egyik lábát benntartsa a politika fő táborában.
A magyar, a cseh és a lengyel gazdaság bőven ráfizethet a brit kilépésre, éspedig főleg azért, mert reálértékben a következő pénzügyi évben jó 20 %-kal csökkenhetnek az uniós támogatások. Erre figyelmeztet a holland ING Bank előrejelzése, és a vélemény azon alapszik, hogy a szigetország kiválása után új módon állapítják meg az egyes tagok fejlettségi szintjét és a három közép-európai állam akkor már kikerül az átlag alatti kategóriából. További negatív tényező lesz számukra, hogy várhatóan visszaesnek a brit megrendelések, amelyek jelenleg a többi közt a magyar és a cseh autóipar számára igen fontosak. Azon kívül előreláthatólag visszaesik a vendégmunkások által hazautalt összeg is.