Egészen döbbenetes: valódi kérdést is találtunk a legújabb propagandaeszköz, a "családvédelmi nemzeti konzultáció" kérdéssorában. Természetesen a migránsozás, brüsszelezés és az ellenzék ekézése sem maradhatott ki - de hát így működik a propaganda az adónkból.
Ki a példaképe? Miért pont Lenin? – ilyen kérdésekhez szoktunk a nemzetinek és konzultációnak csúfolt propaganda-hadjáratok kérdőívein. És persze az elmaradhatatlan, szájbarágás, nehogy a kedves honpolgár még véletlenül rossz választ ikszeljen be. Na, ebből a körből a szcéna legújabb darabja sem tudott kiszakadni.
Rögvest azzal kezd, hogy Brüsszel a bevándorlással akarja orvosolni az európai népességfogyást, ezért akarnak bevándorlási ügynökséget létrehozni. Bezzeg Szent Orbán és hű kormánya a családokat támogatná, a bevándorlást meg száműzné. Természetesen minden állítás ordas hazugság. Az EU – a parlament, a bizottság és a tanács is – csupán azt ismerte fel: a migráció olyan természetes jelenség, mint az ár-apály. Ezért kezdeni kell vele valamint, mégpedig nem ad hoc módon, hanem – ahogy azt korábban Orbán is akarta – uniós szinten. Ezért az illegális migrációval szemben létre hoznák a migráció legális csatornáit, amely már akkor szűrni tudná a bevándorlást, amikor a menni vágyó még el sem hagyta szülőföldjét. Ezzel tiszta helyzetet lehetne teremteni és felszámolni az embercsempészet milliárdos üzletét.
Mindez persze a hazai gyűlöletkampánynak nem tenne jót.
Emellett hazugság, hogy a kormány annyira ellenállna a migrációnak - érdemes csak a letelepedési kötvényekkel ide jövő tízezrekre, és az ugyancsak tízezres nagyságrendű külföldi munkavállalóra gondolni.
Mindezek után nem nehéz megtippelni, melyik a jó válasz a kormány szerint, csak épp az igazságot nem fedi egyáltalán: "Egyetért-e Ön azzal, hogy a népességfogyást nem bevándorlással, hanem a családok erőteljesebb támogatásával kell orvosolni?”
A következő kérdés indoklása is csúsztatásokkal teli: a kormány szerint "2010 óta javul a gyermekvállalási kedv". Bármennyire is szeretnénk, hogy ez ténylegesen így legyen, sajnos a Központi Statisztikai Hivatal nem igazolja vissza az optimizmust. A természetes népességfogyás 2010-ben 4 százalék volt, tavaly 4,1 százalék. 2010-ben 90.335 gyermek született, míg 2017-ben 91 557. Ez némi növekedésnek tűnik – ám ha összevet a megelőző 10 év adataival, azt látjuk: 95 ezernél egyszer sem volt kisebb az élve született gyerekek száma. Ellenben az elmúlt 30 év két legkisebb adata 2011-re (88.049) és 2013-ra esik (88.689).
Az a kijelentés pedig, miszerint azzal, hogy a családtámogatásokat munkavállaláshoz kötötte az Orbán-kormány, csökkent a munkanélküliség - talán még az állandó sorosozásnál is kevésbé alátámasztott állítás. És mindezek után következik a kérdés: "Egyetért-e Ön azzal, hogy az új családtámogatási programokat a továbbiakban is munkavégzéshez kell kötni?”
Innentől kezdve azonban érdekes fordulat kezdődik: mintha komoly, valódi kérdéseket tenne fel az állam. Ilyet például: "Egyetért-e Ön azzal, hogy a fiatal házaspároknak támogatást kell adni az önálló életkezdéshez?” Ez ugyanis messze nem olyan magától értetődő, mint első ránézésre tűnik. Joggal vetődik fel: valóban hozzá kell járulnia az államnak, már-már a szocializmust idézően paternalista módon az önálló egzisztencia megteremtéséhez? Tényleg a saját lakástól függ a gyermekvállalási kedv? Nem lenne olcsóbb egy kiszámítható, akár állami, akár önkormányzati lakásbérlési lehetőség?
Szintén átgondolása érdemes felvetések:
– a legalább három gyereket nevelő édesanyáknak kiemelt támogatást kell-e adni?
– Legalább négy gyermek nevelése esetén főállású anyaság bevezetése – vélhetően az állam által garantált fizetéssel.
– Gyermeket nevelő anyák munkavállalásának további támogatása - érdekes felvetés, ám sajnos a kormány nem osztja meg a konzultálókkal ide vágó ötleteit.
Bekerült a "kérdőívbe" az otthongondozási díj emelési is. Igaz, itt szerényen elhallgatja az állam, hogy a január elsejétől esedékes emeléshez tiltakozó akciókra, tüntetésekre volt szükség, ugyanis a kabinetnek esze ágában sem volt eredetileg – idén nyáron – beépíteni a jövő évi költségvetésbe a díj emelését.
És a végére néhány értelmezhetetlen, de semmi jót nem ígérő felvetés: "Egyetért-e Ön azzal, hogy gyermekeink szellemi, lelki és fizikai fejlődése olyan érték, amelyet a magyar államnak is védenie kell?” Természetesen ezzel mindenki egyet tud érteni – arról azonban megint csak nincs szó, hogy:
– a hatályos törvények sokasága védi most is a gyerekeket – nagyon helyesen,
– és arról is hallgatnak, milyen egyéb módon tervezi a NER védeni a jövő generációját, ahogy arról: mitől?
Emellett a szokásos, nettó homofób kitétel: "Egyetért-e Ön azzal az alapelvvel, miszerint a gyermeknek joga van anyához és apához?”
A felvetés értelmezhetetlen. Ha a gyereknek ehhez joga van, akkor betiltják a válást? Vagy az örökbe adást? Értjük, hogy a magát kereszténynek hazudó kabinet igyekszik a társadalom meglévő homofóbiájára rájátszani, azonban ez a politikai maszlag a jog számára értelmezhetetlen.
Végül pedig egy ígéret: mindazt, amit – már most borítékolható módon – a nemzeti konzultációban eddig soha nem látott tömegben részt vevők jóvá hagytak, azt a NER-elit szépen kétharmados törvényekben kőbe is vési.
