- Merkel már messze nem Európa erős embere és még az is elképzelhető, hogy a menekültügyben kénytelen lesz meghátrálni a kelet-európai nyomulással szemben;
- Ha valaki, akkor Orbán Viktor igazán sokat tett Európa megosztásáért;
- Heisler András szerint ha valahol netán felüti a fejét a gyűlölet, pl, a bevándorlókkal szemben, akkor az onnantól kezdve irányulhat bárki ellen.
Hogy a német kancellár bejelentette közelgő távozását, az azt jelzi, hogy Németország sem tud kimaradni azokból a folyamatokból, amelyek egész Európában átrendezték a politikát, ideértve a politikai középen keletkezett krátert, a populisták felemelkedését, a migrációs válság visszacsapását, és az új politikai törésvonal kialakulását a liberális, EU-barát értékek hívei, illetve a nacionalista pólus között. A találgatások Merkel jövőjét illetően hónapok óta napirenden voltak, most mégis sokként érkezett a döntés. Aláhúzza, hogy újabban törékeny a politika Berlinben, illetve nagy a bizonytalanság az ügyben, mi lesz a földrésszel a kormányfő nélkül. Egy éve, az országos választás óta lehetett látni, hogy fokozatosan elillan a hatalma. Mostani nyilatkozata pedig helyenként úgy hangzott, mint egy búcsúbeszéd.
Hogy lelép a színről, az új fejezetet hozhat a németek, de a kontinens számára is. Németország instabilabbá válhat, amely kevésbé képes irányítani Európát, éppen akkor, amikor arra igen nagy szükség volna egy sor kérdésben. Ám sokan gondolják, hogy Merkel nem tud maradni az általa megjelölt határidőig, sőt, akár már jövőre új választásokat írhatnak ki. Pedig idáig kulcsszerepet töltött be, hiszen a konzervativizmus általa képviselt liberális változata bástyaként szolgált a többi közt a magyar és a lengyel jobboldali vezetők nacionalista nyomásával szemben. És ő volt az is, aki a leghatározottabban szembeszállt Trumppal a liberális rend védelmében. Hogy ki lesz az CDU új vezetője, az meghatározza a párt irányvonalát az olyan megosztó témákban, mint a migráció és a földrész további sorsa. De erősen valószínű, hogy a német belpolitika mindenképpen széttöredezik.
Hogy Merkel alig egy hónap múlva másnak adja át a CDU irányítását, az megnehezíti az európai döntéshozatalt. És az is látszik, hogy hatalma gyengül az EU-ban. Hiszen idáig ő volt a hangadó, ám a 3 évvel ezelőtti menekültválság és a tavalyi gyenge választási szereplés kihatott a kancellár uniós pozíciójára. Mostanában többször is ő kérte a többieket, hogy segítsenek megoldani a hazai gondjait. Ezzel együtt befolyása továbbra is jelentős, még most, pályafutása alkonyán is. Azaz még mindig döntő módon bele tud szólna a Brexitbe, az euróövezet átalakításába, és hogy kik legyenek a kulcsposztok következő gazdái Brüsszelben. Viszont, hogy odahaza bajba került, az gátolja, hogy eleget tegyen a Macronnak tett ígéreteinek a kontinens jövője ügyében. Párizs aggódik, hogy az utód részéről még kevesebb támogatásra számíthat. Más kormányok, viszont, így a populista, erősen migránsellenes magyar és olasz vezetés örül, hogy Merkel trónja inog. És ha másvalaki kerül a német kereszténydemokraták élére, annak valószínűleg eltérő lesz az elképzelése Európáról.
Hogy Merkel odahaza meggyengült, az kihat Európára is, és nem csupán a menekültkérdés kapcsán. Nem valószínű, hogy a kancellár ilyen helyzetben megszavazná az euróövezet vitatott reformját. De a legnagyobb ellentétek a migráció ügyében vannak, és a német vezetőre nehézségek várnak, ha ki akar tartani a gyakorlatias, de liberális bevándorlási politika mellett. Azaz hogy rendezzék a helyzetet és tegyék lehetővé a legális migrációt. Véleménye szögesen ütközik Orbán Viktor álláspontjával, aki szerint minden határt le kell zárni. Ám lehet, hogy a kancellár kénytelen lesz engedményeket tenni Kelet-Európának. Az osztrák miniszterelnök pl. a kvótán túl a szolidaritás más formáit is el tudja képzelni. Merkel ezt azért utasítja el, mert úgy gondolja, hogy nem szabad magukra hagyni a déli államokat.
A vita gátolja a menedékpolitika módosítását, és Merkel helyzetétől függetlenül nem rajzolódik ki semmiféle megoldás, mert Orbán és Salvini az európai választási kampányban olyan képet akar festeni, mintha az EU tehetetlen volna az ügyben.
A Törökországgal kötött uniós menekültegyezmény ötletgazdája úgy gondolja, hogy az Orbán Viktor-féle politikusok nagyban hozzájárultak Európa megosztottságához a migráció ügyében. Hiszen továbbra is úgy tesznek, mintha milliók özönlenének be, mondja Gerald Knaus. A magyar kormányfő azt hangoztatja, hogy elűzhetik a hazai lakosságot és a földrész öngyilkosságot követhet el ily módon. Háborúról beszél és a hadiállapottal igazolja, hogy hatályon kívül helyezi az összes emberi jogi egyezményt. Legutóbb Londonról mondta, hogy elesett, pedig oda nemigen érkeznek menedékkérők. Magyarországon az idén mindössze 450-en folyamodtak menedékért. A miniszterelnök – Trumphoz hasonlóan – új, illiberális jobboldalt akar, amelyet egyesít a harc a tömeges migráció és mindazok ellen, akiket ő cinikusan liberális kereszténydemokratáknak nevez. Így ássa ki a csatabárdot Orbán, az AfD és Salvini az európai civilizáció állítólagos „gyilkosai” ellen.
Ugyanakkor megkönnyíti a politikai sarlatánok és félelemkeltők dolgát, hogy Európa halálos mágnes lesz, ha nincs hatékony visszatoloncolási szerződés a származási országokkal. Azon kívül felvevő központokat kellene kialakítani, ha másként nem megy, nem uniós keretekben, hanem az érintett EU-államok bevonásával. Kívánatos ugyanakkor, hogy megszervezzék a bevándorlás legális csatornáit, pl. szakképzési és egyetemi ösztöndíjak, munkavállalási engedélyek segítségével. A szakértő úgy látja, ez a megoldás Magyarország és Lengyelország számára is vonzó lehet, hiszen a lengyeleknél pl. jelenleg is 57 ezer külföldi diák tanul, miért ne látna vendégül az ország, mondjuk, további 3 ezret az unió pénzén? Hiszen ily módon csökkentheti az illegális bevándorlást.
A szakember arra hívja fel a figyelmet, hogy olyan politikusok kellenek, akik komolyan veszik mindenki emberi méltóságát. Berlin, Párizs, Madrid, Hága és Bern érdekelt benne. De leginkább azok az európaiak jönnek itt szóba, akik nem kívánják követni az európai patkányfogókat. Ezeknek a kormányoknak össze kell fogniuk az emberséges, többségi és megvalósítható menedékpolitika érdekében. A cél a törvénytelen bevándorlás megakadályozása és az emberi jogi megállapodások megőrzése.
FAZ
Az Európai Gazdasági Kamarák Egyesülésének elnöke azt javasolja, hogy adjanak jutalmat azoknak a cégeknek, amelyek menekülteket foglalkoztatnak. Az osztrák Leitl azt mondja, nem lehet csak a külső határok védelmére és a menedékkérők elosztására építeni. Bölcs dolog volna a kohéziós alapokból megmaradt 7 milliárd euró, illetve nemzeti források bevonásával ösztökélni a cégeket, hogy migránsokat képezzenek szakmára. Akár egy évre is mentesíthetik őket ily módon az oktatás költségei alól. A szakember egyeztette javaslatát az Európai Szakszervezeti Szövetséggel, ám az elképzelés megfeneklik azon, hogy azt elvetik az olyan, mindinkább nacionalista kormányok, mint amilyen a magyar is. Leitl erről úgy gondolja, hogy az egyhangúság elve miatt nem lehet előrelépni az Európai Parlamentben, ez az előírás koporsószög az EU számára.
A tisztségviselő attól fél, hogy a menekültkérdés a populisták kezére játszik az EP-választáson, mivel megoldatlan a menedékkérők elosztása. Azzal viszont nem ért egyet, hogy gazdasági szankciókat léptessenek életbe, ha valamely állam megszegi az emberi jogokat. Hiszen a világban jelenleg nagyjából 300 helyen folyik háború, ám világosan el kell választani egymástól egyfelől a politikát és a diplomáciát, másfelől a gazdaságot. Mert ha pl a világ gazdasági eszközökkel torolná meg a szaúdi újságíró meggyilkolását, Rijad más partnereket találna.
A pittsburghi merénylet nyomán arról készített körképet a lap, hogy mennyire érzi magát biztonságban a zsidóság Európában belül, kiemelve, hogy általában mindenütt megnövelték a zsinagógák védelmét, mivel az unióban meggyengült a politikai közép és az űrt szélsőséges csoportok töltötték be a paletta mindkét szélén. A pénzügyi válság után a bankok elleni felháborodás, valamint menekültek beözönlése és a kozmopolita európai elit miatt támadt düh átcsapott a zsidókkal szembeni régi összeesküvés elméletekbe. Egyre többször kellett megverni a dobokat igazi fenyegetések miatt.
Magyarországot Orbán Viktor elárasztotta a Soros Györgyöt ábrázoló óriásplakátokkal, mondván, hogy az emberbarát befektető létveszélyt jelent Európa keresztény gyökerei szempontjából. A miniszterelnök most éppen azon van, hogy kiűzze a CEU-t. A retorika jó pár zsidót megdöbbentett, hiszen az ország a nácik szövetségese volt. Heisler András azt mondta, hogy a zsidó közösség szerint a migráció kapcsán az egész földrészen elterjedt a gyűlöletbeszéd. És ahol megjelenik a gyűlölet, ott azt már nem lehet ellenőrizni, bárki ellen irányulhat. A Dohány utcai zsinagógában magán őrző szolgálatot alkalmaznak, hasonlóan más zsidó intézményekhez. Köves Slomó úgy nyilatkozott: nehéz nagyobb biztonságot elképzelni, mint amiről ők gondoskodtak.
Nem szabad megengedni, hogy kelet-európaizálódjon a kontinens nyugati fele. Ezt hangoztatta Martin Pollack író, újságró és műfordító pár napja Darmstadtban, amikor átvette a Johann-Heinrich Merck-díjat. A köszönőbeszédet most teljes terjedelmében lehozta az osztrák lap. Eszerint az EU válsága szinte kézzel fogható, jönnek fel a jobbos és szélsőséges pártok, noha cseppet sem rejtik véka alá, hogy elutasítják a szabad és egyesült földrészt. Azon dolgoznak, hogy megrendítsék a liberális demokráciát, a szólás- és sajtószabadságot, a bíróságok függetlenségét, megfélemlítsék, majd kasztrálják a civil társadalmat. Magyarország és Lengyelország nyíltan tekintélyelvű rendszert épít, emberellenes és cinikus politikát folytat a menekültekkel szemben, miközben égig ér a korrupció. A katolikus fundamentalizmus és a megszállott nacionalizmus veszélyes keveréke csak ráerősít a jobbratolódásra.
De ugyanezek a jelenségek immár a Nyugaton, így az olaszoknál és az osztrákoknál is felbukkannak. Olyan pártok erősödnek meg, amelyek mind inkább Putyinhoz és Orbánhoz igazodnak, segítik, hogy azok kiterjeszthessék befolyásukat Nyugatra is. Az EU megosztására és meggyengítésére alakulnak szövetségek. Salvini politikai példaképének nevezte a magyar kormányfőt. Pár éve Orbán és az osztrák kancellár még kívülállónak és szájhősnek számított a demokratikus Európában, ám mostanra már komolyan kell venni őket. Putyinnak sikerült a kontinens keleti felét, de egyre inkább a Nyugatot is elbizonytalanítania és demoralizálnia. Pl. úgy, hogy megkérdőjelezi az igazság fogalmát. De ugyanezt tapasztalni az USÁ-ban is, ahol az orosz elnök szintén begyógyíthatatlan nyomokat hagyott hátra.
Ezek a rendszerek a félelemre, a kétségre és a bizonytalanságra alapoznak, legyen szó a menekültekről, a bíráló értelmiségről, független újságírókról, a civilek képviselőiről. Egy szóval a másokról. Minden tekintélyelvű rendszernek szüksége van ellenségképre és bűnbakra. Ha kell, ennek érdekében államilag engedélyezett fasiszta verőlegényeket vetnek be, gárdákat, akik, mondjuk, azt állítják, hogy a romáktól vagy a migránsoktól védik az adott falut.
A nacionalizmus és az idegengyűlölet, a menekültekkel és a másként gondolkodókkal szembeni uszítás ellen fel kell lépni. Először is nem szabad elcsüggedni, félrenézni. Nagyon is figyelni kell a fejleményeket és azokról másokat is tájékoztatni kell. Nem szabad úgy tenni, mintha minden rendben volna. Ugyanis a helyzet egyenesen életveszélyes! Minden szinten és eszközzel harcolni kell. Nem szabad megijedni, az öncenzúra a legrosszabb méreg, mert belülről rombolja le a társadalmat. Szolidárisnak kell lenni az idegenekkel, a hatalomkritikus újságírókkal. Meg kell erősíteni a civil szférát. Lengyelország példája mutatja, milyen fontos a civil ellenállás. A nyugat tanulhat belőle.
