• A francia elnök szerint hamarosan eldől, hogy Európának cselekednie kell-e a CEU védelmében
• Orbán imádkozhat, hogy ne Stubb legyen az Európai Néppárt jelöltje a Bizottság elnöki tisztére
• Az egész világon példátlan, ahogyan a magyar kormány bánik Soros Györggyel
1. A francia elnököt nyugtalanítja a magyar politika, ezért azt mondta, hogy jottányit sem szabad engedni azoknak, akik vissza akarnak lépni az értékekben, de közben törekedni kell arra is, hogy Európa egységes maradjon. A politikus Pozsonyban beszélt a sajtó képviselőinek. A CEU-ról szólva kifejtette, a helyzet igen komoly. Majd megerősítette, hogy harcolni kíván, ha bárhol megpróbálják korlátozni az igazságszolgáltatás vagy a sajtó függetlenségét, az egyetemek önállóságát, mert Európa ezektől a szabadságjogoktól Európa. Azt pedig hamarosan kiderül, mit kell tenni ahhoz, hogy a magyar nép hozzájusson a megfelelő szintű tudáshoz és ne lehessen elűzni az oktatókat. Macron úgy gondolja, hogy ez abszolút kötelessége a demokrácia híveinek. Ő maga különbséget tesz a nép és azok vezetői között, viszont nem hisz azokban, akik próbálják kettészakítani a földrészt.
2. Macron az európai ügy védelmezőjeként Pozsonyban és Prágában folytatja kampányát a nacionalisták, illetve a populisták ellen. Amit a szlovák fővárosban kifejtett, az ébresztővel ér fel, hiszen arról beszélt, hogy nyakunkon a nacionalisták, akik azért erősödtek meg, mert csak erkölcsileg ítélték el őket. Ám a másik oldal adós maradt a válasszal, nem magyarázta meg, hogy teljes képtelenség, amit ezek az emberek hirdetnek. Szavaira a szlovák kormányfő, aki maga is egy nacionalista koalíciót irányít, úgy reagált, hogy mindenáron vissza kell szorítani azok befolyását, akik nem osztják az unió közös vízióját.
A vendég Pozsonyban is konzultáción igyekezett népszerűsíteni európai reformelképzeléseit. Egy órás angol nyelvű előadásában elítélte az önző demagógokat, akik célba veszik az EU-t, ám nem mondják meg népüknek, hogy pl. a bevándorlás ügyében a többi tagállam szolidaritása nélkül akarnak eljárni. Őrültnek és elfogadhatatlannak nevezte, hogy Orbán Viktor az egykori Szovjetunióhoz hasonlította az EU-t.
A finn konzervatívok vezére az Európai Néppárt jelöltje kíván lenni a Juncker székéért folyó harcban és ehhez az európai értékek védelmét, továbbá azt állította kampánya középpontjába, hogy nyíltan megütközik Orbán Viktorral. Stubb keményebb irányvonalat sürget az EPP részéről a Fidesszel szemben, márpedig ezt bőven lehet burkolt támadásként értelmezni a nagy rivális Weberrel szemben. A jelenlegi strasbourgi frakcióvezető ugyanis évek óta igyekszik benntartani a Néppártban a magyar miniszterelnököt, bár legutóbb egyértelműen bírálta a politikust. Ebből következően Orbán támogatja, hogy ő legyen a Bizottság következő vezetője, ám ennek Stubb csak örül. Mint mondja, halálos csókkal ért volna fel, ha a magyar miniszterelnök mellé állt volna.
Fenntartja, hogy az orbáni illiberális demokrácia önellentmondás. Sürgeti, hogy az EPP rendezze a magyar párt helyzetét, amin azt kell érteni, hogy a kormányfő vagy nyilatkozatban tesz hitet a közös értékek mellett, vagy távoznia kell a pártcsaládból. Megjegyzi, hogy ő nagyon toleráns, de semmiféle megértést nem hajlandó tanúsítani az intolerancia iránt. Ezt a kérdést akkor is napirenden akarja tartani, ha nem ő lesz a Néppárt csúcsjelöltje, hanem Weber.
1. Az újság együttműködésre lép a HVG-vel, továbbá egy-egy német, olasz, osztrák és lengyel lappal, mert úgy ítéli meg, hogy Európában egyre jobban terjeszkedik az álhírekre építő szélsőjobboldal és azt csak úgy lehet ellensúlyozni, ha bővítik az információs forrásokat és azonnal riadóztatnak, ha azt tapasztalják, hogy valakik már megint fake news hoztak forgalomba. Azt is meg kívánják magyarázni, hogy a hamis jelentések éppen milyen akciót készítenek elő. Ily módon senki sem mondhatja majd az EP választásokon, hogy nem volt tisztában a dolgokkal.
A hullám Orbán Viktorral indult, majd a nemzeti populisták nyertek Csehországban, Ausztriában, Lengyelországban és Olaszországban is. Fenyegetik továbbá Franciaországot és Németországot. Az EU-ban olyan erők közelednek egymáshoz, mint az AfD, a Le Pen-féle párt, az osztrák FPÖ vagy éppen a Fidesz. És akkor még kimaradt a felsorolásból Steve Bannon, aki az új amerikai szélsőjobbot képviseli és szövetségbe próbálja tömöríteni a populistákat a jövő május előtt.
2. A kommentár szerint a demokrácia betegségét jelzi az uniót elárasztó populista hullám. Demagóg rendszerek vannak hatalmon Magyarországon, Lengyelországban és Olaszországban, ezt azonban a polgárok reakciójaként kell értékelni, miután megfosztották őket a jogaiktól. Ezek a kormányok enyhén szólva is el vannak ragadtatva, amikor Brüsszel a normák betartásának szükségességét mantrázza, mert az égből jött ajándék nekik. Annak bizonyságát látják a bírálatban, hogy a senki által meg nem választott EU-technokraták a nép ellen vannak. A vitatémák felölelik a jogállamot, a bevándorlást, az olaszoknál az eurót is. A legnyugtalanítóbb, hogy ezek az erők, a spanyolok és a portugálok kivételével, mindenütt jönnek fel. És Itália miatt már nem igaz a korábbi tétel sem a kelet-nyugati választó vonalról.
A holland filozófus, Luuk Van Middelaar úgy véli, a tekintélyelvű, idegengyűlölő pártok azért éledhettek újra, mert az emberek úgy érzik, az unió kihagyja őket a sorsukat érintő döntésekből, mégpedig olyan, kulcsfontosságú területeken, mint a pénz, a határok, a rendőrség, a külpolitika és a védelem. Ráadásul ha bírálják, Brüsszel ráfogja, hogy amögött az Európa-ellenes körök mesterkedése húzódik meg. Jó példa erre a kvóták ügye: a menedékkérőket rá akarják azt tukmálni olyan államokra, amelyek nem kérnek belőle. Vagyis a populizmus a tiltakozás jele az emberek részéről, de nem Európa elutasítását jelenti. Nem véletlen, hogy a demagógok nem akarnak kilépni sem az euróövezetből, sem az unióból.
A kommentár fontosnak tartja, hogy a Németország figyeljen oda kisebb keleti szomszédjaira is, és ne csak Lengyelországgal tárgyaljon. A Visegrádi Csoport nem csupán arról vált ismertté, hogy keményen elutasítja a menedékkérők bármiféle elosztását, hanem azért is, mert lebontja a jogállamot. Gyakran egységes tömbként kezelik, de ez a valóságban másként van, ezért jó, hogy Merkel tegnap elment Prágába, a Csehszlovákia megalakulásának 100. évfordulóján rendezett ünnepségre. Az ugyan igaz, hogy Zeman elnök szenvedélyes populista, Babis kormányfő pedig a legjobb esetben is csupán érdekből Európa-barát, ám a cseh vezetéstől messze állnak az orbáni völkisch hangok, vagy Kaczynski erőfeszítései a független igazságszolgáltatás szétverésére.
Keleten kevés biztató fényt látni, de az sem segít, ha mindent a szürkébbnél is szürkébbnek festünk le. A legnagyobb érdeklődés persze Varsónak szól, hogy a kapcsolatokból legalább valamennyit még meg lehessen menteni. A német Európa-politika erőssége sokáig abban állt, hogy a kisebb partnereket is komolyan vette. Jelenleg mindenki Berlinre tekint, itt az ideje, hogy a németek viszonozzák a pillantást.
A lengyel és a magyar nacionalisták arra alapozzák sikereiket, hogy a rendszerváltás után kudarcot vallott országukban a liberalizmus. Ez a mondandója Veblen gazdaságelemző intézet társigazgatójának. Wojtek Kalinowski rámutat: senki sem így képzelte el Európa újraegyesítését, hiszen sorozatosak a kölcsönös vádaskodások a szolidaritás hiánya miatt, Varsó és Budapest ellen jogállami eljárás indult. Keleten jönnek fel a nacionalisták, akik az euroszkeptikus tábort erősítik, és azt hangoztatják, hogy meg kell védeni a nemzetállamok Európáját Brüsszellel szemben.
Kaczynski és Orbán politikájában az a legfőbb közös pont, hogy elutasítják a szocializmus utáni időszakot, vagyis azt, ahogyan a 89 után hatalomra került elit levezényelte a gazdasági és szociális átalakulást. Nem beszélve arról, hogy beváltatlan marad az anyagi felzárkózásra tett ígéret. A Nyugatra irányuló nagyarányú kivándorlás szintén azt jelzi, hogy újfajta fejlesztési modellre van szükség. Az nem megy, hogy az alacsonyabb rendű munkákat Keletre telepítik, míg a minőségi feladat, a kutatás és fejlesztés a „régi” Európában marad. Ilyenformán sok tényező magyarázza, hogy hatástalannak tűnnek a jogállam megsértése miatt elhangzó kritikák. Viszont a nacionalisták ott ütköznek korlátba, hogy az európai partnerek segítsége nélkül főleg Magyarország nem tud felzárkózni, noha egyfolytában azt szajkózzák a politikusai. Itt a megoldás csak az lehet a periféria felzárkóztatására, ha olyan összeurópai fejlesztési-befektetési program indul be, mint egy kor Amerikában a New Deal volt.
Miközben Soros csőbombát kap Amerikában, Magyarországról kipaterolják az általa létesített egyetemet. A CEU ismételt támadások célpontja, miután a hatóságok lecsapnak az ország liberális intézményeire. És bár a Közép-Európai Egyetem eleget tett a legújabb előírásoknak, a kormány mégsem akkreditálja. Enyedi Zsolt rektorhelyettes úgy nyilatkozott, hogy az Orbán-kabinet a jelek szerint meggondolta magát, habár az iskola nagymértékben kötődik Budapesthez, és minden feltételt teljesített. A küzdelem annak a kampánynak a része, amelynek során a miniszterelnök úgy tünteti fel Sorost, mint aki a szálakat mozgatja, mert meg akarja buktatni őt, illetve mivel tömeget szeretne Afrikából Magyarországra hozni.
Habár a Soros-ellenes szélsőjobbos retorika igencsak sok országban dívik, a magyar kormány mindenkit kenterbe ver, ha az üzletember iránt mutatott megvetést nézzük, illetve ha bűnbakként kell felhasználni a milliárdost. A hatalom mindenért őt vádolja, a menekültválságtól kezdve az orbáni tekintélyelvűség miatt elhangzott brüsszeli bírálatokig. A választási hadjárat során a kormányfő még antiszemita húrokat is megpendített. Pardavi Márta, Helsinki Bizottság társelnöke úgy látja: itt az ideje, hogy az európai és amerikai törvényhozók kimondják, hogy a magyar kormány teljes mértékben elfordul a jogállamtól és igyekszik kiélezni a harcot az EP-választás előtt.
A Soros György által alapított CEU azt közölte, hogy a szélsőjobbos kormány nyomására elhagyni kényszerül Magyarországot. Az egyetem, amely jó ideje az Orbán-rezsim kedvenc célpontja, azt közölte, hogy azért költözik Bécsbe, mert a magyar hatóságoktól nem kapott biztosítékokat, amelyek szavatolnák a tanszabadságot. Az intézmény jogilag teljesen bizonytalan helyzetben van, amióta a múlt áprilisban napvilágot látott a Lex CEU, amelyet a jelek szerint rá szabtak. De a hatalom más területeken is beleavatkozott a felsőoktatásba: megtiltották a gender szak oktatását, valamint a migrációval kapcsolatos kutatásokat. A Fidesz gyűlölethadjáratot folytat Soros ellen.
A kivonulás szélén áll Magyarország legtekintélyesebb egyeteme. A CEU várhatóan részben Bécsbe telepíti át tevékenysége egy részét, bár teljesíti az új jogi előírásokat, ám a kormány nem hajlandó aláírni az erre vonatkozó szerződést. Ignatieff rektor drámai szavakkal fordult először a diákokhoz, majd a sajtóhoz. Az intézményre másfél éve hatalmas nyomás nehezedik, miután a hatalom olyan jogszabályt hozott, amely a bírálók szerint egyértelműen a Közép-Európai Egyetem ellen irányult, megkérdőjelezi annak magyarországi működését. A hatalom a többi közt azért pécézte ki magának a CEU-t, mert azt Soros alapította, márpedig őt a rendszer az állam ellenségének állítja be. Kevés jel mutat arra, hogy decemberig létrejönne bármiféle megállapodás. Pedig még az Európai Néppárt is arra figyelmeztetett, hogy a magyar rezsim átlépi a vörös vonalat, ha mennie kell az egyetemnek.
A gyűlölet igencsak napirenden van Magyarországon, amióta Orbán Viktor hatalomra került. A kormány által fizetett hirdetések figyelmeztettek az migránsok, az EU és Soros által jelentett veszélyre. A gyűlöletbeszéd ilyen mértékű elterjedése aggodalmat keltett világban, de az országon belül is, hiszen a 2. világháborúban több mint félmillió zsidót irtottak ki és az antiszemitizmus jó ideje járványosnak tekinthető. Heisler András azt mondja, a romákkal és a menekültekkel szemben nagyobb az ellenségesség, mint a zsidókkal szemben, de a történelmi tapasztalatok azt mutatják, nem jó az, ha ekkora gyűlölet halmozódott fel.
Mindezt annak kapcsán írja a lap, hogy Gólem Színházban bemutattak egy új darabot, amely azzal foglalkozik, mi történne, ha hirtelen eltűnnének a zsidók. Borgula András, az igazgató kifejti, hogy a gyűlöletet, mint olyat akarták kipellengérezni, a zsidóellenesség annak csupán az egyik alfaja. De arról is beszél, hogy a színpadon hallható mocskolódások manapság közforgalomban vannak. A tudósítás hozzáteszi, hogy a színházak továbbra is bírálják a kormányt, illetve tabukérdéseket vetnek fel, noha a hatalom a saját embereit állítja a legfontosabb társulatok élére. Egyébként zsidók mostanság nemigen tűnnek el, de bizonyos intézmények annál inkább: egyetemeket zárnak be és nincs már Népszabadság sem. Borgula azonban leginkább attól tart, hogy az ilyen esetek ellenére nem történik semmi sem, a társadalom simán napirendre tér fölöttük.
_in_EU.svg){kind=link}