- A hazafiságot hangoztató erős emberek ma nagyobb akadályokba ütköznek, mint a 30-as években, de az EU-nak fel kell lépnie a Salvini-féle demagógokkal szemben, ha túl akarja élni a mostani válságot.
- Nem elég az uniónak az erős magyar és lengyel jobbra tolódás, a román kormány hírek szerint ki akar lépni a szervezetből.
- Négymillió dollárnak megfelelő adóforintból turnézik az USÁ-ban az Állami Operaház, a többi közt olyan, úttörőnek igazán nem nevezhető produkcióval, mint a Hattyúk tava, a kérdés, hogy az Orbán-kormány nem akar-e így is a siker fényében sütkérezni?
A vezércikk azt ajánlja, hogy Európa óvakodjon azoktól, akik a megosztottságot terjesztenék. Az újjáéledő nacionalizmus történelmi okokból Németországban jobban kiveri a biztosítékot, mint másutt, ami érthető, de ugyanez áll Olaszországra is, ahol az elit- és migránsellenes követelések immár a kormánypolitika rangjára emelkedtek. Persze messze nem csak e két országban jöttek fel olyan pártok, amelyek ellenzik a bevándorlást, kigúnyolják a fennálló politikai vezetést és kétségbe vonják a globalizáció előnyeit. Lásd a Svéd Demokratákat, valamint Orbán Viktort, aki nagy győzelmet aratott áprilisban. Az Európai Bíróság múlt pénteken figyelmeztette a lengyel PiS-t, hogy a politika ne szóljon bele a bírák kinevezésébe.
Természetesen nem csupán Európában lendülnek át a viszonyok a tekintélyelvűség javára. A hazafiság jelszavával fellépő erős emberek az egész világon előretörtek, az USÁ-tól és Brazíliától a Fülöp-szigetekig, de ez még mind semmi Oroszországhoz vagy Észak-Koreához képest. Mindez azonban nem azt jelenti, hogy megadóan fel kell tenni a kezünket, szomorúan megállapítva, hogy a világ menetel vissza a 30-as évek felé. A demokrácia a liberális értékekkel együtt sokkal jobban beágyazódott, mint akkoriban. A haladás és a globalizálódás híveit nem lehet egyetlen csapással lesöpörni a színről, néhány karizmatikus vezető kénye-kedve szerint. A jogállam a legtöbb helyen erős bástya marad az autokrácia ellen. Az EU ebből a szempontból is fontos. Ezzel együtt azért nem árt ébernek lenni a sötét körökkel szemben.
Paul Lendvai szerint ha az EU fenn akar maradni, akkor szembe kell szállnia a Rómában hatalmon lévő demagógokkal, akik idegharcba kezdtek az unió ellen. A Bizottság azt veti az olasz kormány szemére, hogy az példátlan módon eltért az államháztartási szabályoktól. A demagóg mindig ámítja a népet, és ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy Salvini jobb-, Di Maio pedig baloldali populistának minősül. A lényeg, hogy mindketten sikeresek az „Olaszország mindenek előtt” jelszavával, illetve, hogy az integráció lerombolását készítik elő. A sorozatos figyelmeztetések, hogy nem szabad ekkora költségvetési hiányt előirányozni, közömbösségbe, valamint elutasításba ütköznek sok olasznál is. A Liga vezére, aki csak habzó szájjal tud az EU-ról, továbbá a bevándorlókról beszélni, az ország legnépszerűbb politikusa.
A veszély abban áll, hogy a koalíció zsarolási potenciálja igen nagy a szervezet 3. legnagyobb gazdaságának élén. Az euró elleni tudatos támadás provokáció, ami nem maradhat válasz nélkül, nem szabad a piac reakciójára vagy a lakosság kijózanodására várni. A kérdés mi történik akkor, ha az unió és az Európai Központi Bank válság esetén beint Olaszországnak? Salvini valóra váltja ígéretét és kilép a közösségből? Azon kívül lesz-e elég ereje a Brexittel és a jogállam miatt Magyarországgal és Lengyelországgal küszködő Berlin-Párizs-tengelynek, hogy megoldja az egész létét fenyegető krízist?
A kommentár arra figyelmeztet, hogy 89-ben a közép-, illetve kelet-európai országok visszanyerték ugyan szabadságukat, de közülük több is a múlt szellemeit éleszti újjá. A magyar és lengyel demokráciaellenes eltolódás után immár Romániában is megkérdőjelezik a jogállamot. A hatalom a korrupció ellenes felháborodás láttán nekimegy a bíráknak, hogy erősítse a nyugatellenes érzelmeket és vezetői így kerüljék el az igazságszolgáltatást. Ennek érdekében széttördeli a demokráciát. A románok többsége immár nem bízik a kormány ígéreteiben, miközben a korrupcióellenes ügyészség sok ezer politikust küldött a rács mögé.
Elítélték Dragneát az országot jelenleg irányító szociáldemokraták vezérét is, hatalommal való visszaélés, valamint választási csalás miatt. Egy most zajló perben pedig 20 millió eurónyi uniós támogatás elsikkasztásával vádolják. Ebben a helyzetben azt találta ki, hogy a büntetőtörvénykönyv módosításával ússza meg a felelősségre vonást. Már sikerült menesztenie a korrupció ellenes ügyészség vezetőjét, aki a vesztegetések elleni küzdelem jelképének számít. A kormánypárt vezetőinek több nyilatkozata is arra utal, hogy az ország kilépni készül az unióból. A civil társadalom máris ellentüntetéseket jelentett meg. Forró ősz ígérkezik Romániában.
A volt német igazságügyi miniszter úgy látja a Kashoggi-gyilkosság után, hogy világnak teljesen új alapokra kell helyeznie politikáját Szaúd-Arábiával szemben, mert aki továbbra is üzletel a királysággal, az magára vállalja a felelősség egy részét a történtekért. Sabine Leutheusser-Schnarrenberger rámutat, hogy a brutális emberölés egy szintre hozza a szaúdi monarchiát Kadafi Líbiájával, illetve Szaddam Irakjával. A demokratikus világ számára rosszkor jön az ügy, mert világszerte visszaszorulóban van a jogállam és a demokrácia. Az unión belül drámainak számítanak a magyar, lengyel és olasz fejlemények. Az európaiak és az amerikaiak túl sokat foglalkoznak saját magukkal. Szaúd-Arábiában azonban még ehhez képest is szörnyűek a viszonyok. Az USA már nem védelmezi az emberi jogokat, ezért Németországnak és az EU-nak kell egyértelműen letennie a garast. A fegyverexport ilyen helyzetben felelőtlen. A nagy cégek vezérigazgatóinak messze el kell kerülniük Rijadot. Meg lehet lenni e középköri mészárszék-állam nélkül is.
A Német Szociológiai Társaság felszólítja az Orbán-kormányt, hogy az vonja vissza a gendertudományok oktatására kimondott tilalmat. A többek közt az illetékes államtitkárnak, Bódis Józsefnek címzett nyílt levél sürgeti, hogy a hatalom a jövőben szavatolja a tudomány, az oktatás, valamint a kutatás szabadságát. A jelentés megemlíti, hogy a magyar intézkedés az ELTÉ-t, illetve a CEU-t érinti, utóbbi bezárás fenyegeti az új felsőoktatási törvény miatt.
A magyar Állami Operaház amerikai vendégjátékának nincsen semmiféle politikai háttere, annak kizárólagos célja a társulat művészetének bemutatása. Ezt a New York-i Magyar Kulturális Központ igazgatója közölte a hónap végén kezdődő, csaknem kéthetes turné előtt. A színhely a Lincoln Centre lesz, de mint a lap írja, az ilyen szereplés igencsak drága lehet, ha a közönség még nem ismeri az érkező vendégeket, hiszen a világhálón vagy a mozikban vetített előadások révén a legkitűnőbb produkciókhoz juthat hozzá. Ez azonban nem riasztja el a magyar énekeseket és balett táncosokat, akik négy operát és két balett darabot mutatnak be. Összesen 367-en működnek közre. A mintegy négymillió dolláros költséget Ókovács Szilveszter főigazgató szerint javarészt állami cégek teremtik elő. Nem kevés pénz ez egy olyan országban, amelyben az éves GDP kevesebb, mint az Amazon tulajdonosának becsült vagyona.
Ókovács azt mondja, azért szervezték az utat, mert meg akarják mutatni, hogy Magyarország ugyan kicsi, de a kultúrája igenis jelentős. Azon kívül még várhatóan 3 évig felújítják az Operaházat. Megfigyelők azonban felvetették, hogy a látogatásba nem játszanak-e bele politikai tényezők, hiszen Orbán Viktort sűrűn érik bírálatok, főleg bevándorlásellenes véleménye miatt. Ily módon ugyanis a hatalomra is kedvező fény vetődik a művészek jóvoltából. Erre a főigazgató azt válaszolta, hogy csakis az ő döntésük volt a vendégszereplés, abba senki más nem szólt bele. Tompa Andrea kritikus azonban megkérdőjelezi, hogy tényleg ez a legjobb módja-e a magyar kultúra bemutatásának. Sokkal inkább érdemes lett volna ezt az irdatlan összeget kisebb magyar intézményekre fordítani, főleg olyanokra, amelyek izgalmasabb dolgokat csinálnak. És, mondjuk, nem a Hattyúk tavát viszik el New Yorkba.
