• Orbán ugyan fordítva ül a lovon, de ez csak egészen kicsit zavarja az európai konzervatívokat, akiknél a jelek szerint minden elvet felülírnak az európai hatalmi igények
• A magyar kormány újabb kampányba fogott az EU ellen, kitiltja a hajléktalanokat a közterületekről, leállítja a genderszakokat, és vívja a maga kulturkampfját. Nem hátrált meg a CEU ügyében, ellenben megosztja a magyar zsidóságot
• Szegénységi bizonyítvány a magyar szociálpolitikának Münchenből
Az Európai Néppárt félreteszi bármiféle szankció lehetőségét a tekintélyelvűséggel vádolt Orbán Viktor ellen és nem akarja kizárni a politikust. Ezt az EPP főtitkára közölte Brüsszelben a tömörülés mini csúcsértekezlete után. Vagyis a kormányfő maradhat a konzervatívok soraiban. Ebből az következik, hogy a magyarok erős embere a jobboldal színeiben kampányol majd az EP-választás előtt, noha bírálói szerint fenyegeti az igazságszolgáltatás, a civil szervezetek és az egyetemek függetlenségét, miközben a szélsőjobb bálványozza a földrészen. A jó egy hónapja született strasbourgi elmarasztaló döntés óta ugyan a Benelux-tagpártok vagy a svéd jobboldal, de még Junkcer is a politikus eltávolítását sürgette, a Néppárt azonban, Merkellel az élen, most másként határozott.
Joseph Daul, az EPP elnöke elárulta, hogy igen nyílt vita zajlott, de semmiféle büntető eljárás nem került szóba. Orbánnak még az olyan kifogásokra sem kellett reagálnia, mint hogy be akarja záratni a CEU-t. Idáig a frakció azt remélte, hogy visszakozik ebben a kérdésben és ezáltal igazolni lehet, hogy miért tarthatja meg tagságát. Daul szerint ez ügyben a Bizottságnak válaszol majd. A tanácskozáson még a legélesebb bírálók is visszafogták magukat. A finn Stubb, aki indulni akar Juncker megüresedő posztjáért, úgy fogalmazott, hogy folytatják a párbeszédet, és nem volna jó a kizárás. Bejelentette, hogy Helsinkiben, a közelgő néppárti csúcson nyilatkozatot adnak majd ki az értékekről és azt Orbánnal is alá akarják íratni. Már csak azt kellene tudni, mit lesz a dokumentumban.
1. Az Európai Néppárthoz tartozó kormányok amellett vannak, hogy Manfred Weber legyen a konzervatívok jelöltje a Bizottság elnöki tisztéért folyó versengésben, a bajor politikust egyedül Orbán Viktor nem támogatja, noha amellé állt Merkel is, valamint az osztrák, ír, ciprusi, bolgár és horvát tagpárt, valamint a román államfő Nemzeti Liberális Pártja. Mint emlékezetes, az EPP jelenlegi frakcióvezetője határozottan kiállt a Fidesz ellen, amikor az Európai Parlament jó egy hónapja jóváhagyta a jogállami eljárást.
2. A volt finn kormányfő megerősítette, hogy harcot kíván folytatni az európai értékekért, ha a Néppárt színeiben megválasztják a Bizottság élére. Stubb, aki tegnap indította el kampányát, kifejtette, hogy értékek nélkül nincs semmi, ám az alapjogokat, az emberi jogokat, a liberális demokráciát, a szabadságot, a toleranciát, az egyenlőséget és a jogállamot kívülről és belülről egyaránt veszély fenyegeti. Utóbbinál említette az illiberális magyar rendszert. Éppen a normák védelmében keresztes hadjáratot kíván kezdeni. Ennek érdekében azon dolgozik, hogy növelje az EU népszerűségét és megállítsa a szélsőséges erők nyomulását. Foglalkozni akar az aggályokkal, amelyek a gazdaságot, valamint a migráció folytán a határok biztonságát övezik. Emlékeztetett arra, hogy odahaza már szerzett tapasztalatokat az ügyben, miként kell megállítani a szélsőjobbot.
Elege van abból, hogy bizonyos politikusok gyűlöletet és félelmet terjesztenek a földrészen. Mint mondta, bizonytalanságot kelteni a legkönnyebb, ám annál nehezebb reményt nyújtani és megtalálni a megoldást. Fontosnak tartja, hogy az unió kimozduljon a kuckójából, továbbá, hogy legyen nemzedékváltás az európai vezetésben. A portál megjegyzi, hogy a konzervatív rivális, Weber sokkal jobb helyzetben van Stubbnál, mert tud háttéralkukat kötni. Ám a finn vezető ezzel együtt bízik abban, hogy az EPP-n belül nem az önös pártérdekek kerekednek felül, hanem az számít, hogy ki képes hozzásegíteni a konzervatívokat a győzelemhez az EP-választáson és irányítani a Bizottságot Európa következő generációja érdekében.
A szerkesztőségi vélemény úgy látja, hogy a tekintélyelvű, vagyis a populista és nacionalista politikusok időszaka köszöntött be, Trump pedig felhatalmazást adott a világ minden despotájának a gyilkolásra. A liberálisok az egyéni szabadságjogok hirdetőiként szinte pontosan olyan bajba kerültek, mint annak idején a 30-as években. Mindenütt azt tapasztalni, hogy illiberális vezetők kerülnek hatalomra és jogkörükkel kíméletlenül és nyersen élnek is. Elég csak megnézni Putyint, Hszi Csin-pinget, Asszadot, Dutertét, vagy azokat, akik aláássák a demokráciát Magyarországon, Lengyelországban és Nicaraguában. De idetartozik a szaúdi koronaherceg is, aki állítólag meggyilkoltatta és lefejeztette a Washington Post vendégszerkesztőjét.
Az elnyomó hullám összefügg azzal, hogy az amerikai elnök minden jel szerint nem annyira a szabadságért, hanem sokkal inkább az ellen harcol. Neki csak az a fontos, hogy más vezetők miként viszonyulnak hozzá, az nem érdekes, hogyan bánnak a saját népükkel, vagy a szomszédjaikkal. Ha a szaúdiak legfelső szintű jóváhagyással ölték meg Kashoggit, akkor azt legalábbis részben azért tették, mert úgy vélték, hogy Trumpot nem foglalkoztatja, ha eltűnik egy újabb „népellenség”. Így most jó diktátornak lenni, viszont annál veszélyesebb ez az időszak az ellenzékiek számára. Washington engedélyt adott az önkényuraknak, és azok megölhetnek bárkit, mert valószínűleg elmarad az amerikai reakció.
Az újság a populizmust és a bevándorlást is azok közé a hatalmas gondok közé sorolja, amikkel a mostani uniós csúcs kénytelen szembenézni. Ami az előbbit illeti, a legtöbb tagállamban gomba módjára nőnek ki a földből a tekintélyelvű-nacionalista pártok, amelyek azután diktálnak a kormányoknak. A magyaroknál és a lengyeleknél már ők adják a miniszterelnököt. Céljuk a „nemzetállamok Európája”, amin az önző, hazai érdekeket és nem a közös célokat kell érteni. Viszont nem rosszak az esélyek, hogy Salvini ötlete nyomán, a Fidesz és a PiS bevonásával új, erős, jobboldali-populista frakció alakuljon Strasbourgban.
A migráció napjainkban tényleg alábbhagyott, de bármikor kiújulhat és erre az EU egyáltalán nincs felkészülve. Bizonytalan az is, mi lesz a kvótákkal. További gond a Brexit, az olasz költségvetés, valamint nyugat-balkáni államok felvétele. Ha ezek az államok gyorsan bekerülnek az unióba, az alighanem mérsékli sok polgár bizalmát a szervezet iránt és csak fellendíti a populizmust.
Orbán Viktor megpróbálja meglovagolni az Európai Parlament által kezdeményezett szankciós eljárást és új ellentéteket igyekszik gerjeszteni a bevándorlás kapcsán. Átszámítva 18 millió eurós kampányt indított az EP ellen, ám Kovács Zoltán szóvivő szerint felvilágosító hadjáratról van szó, amellyel hatékonyan el lehet juttatni a kormány üzenetét a néphez. A miniszterelnök úgy foglalt állást, hogy a strasbourgi döntés az európai liberális elit bosszúját jelenti. Célja az, hogy megbüntesse Magyarországot, amiért az határozottan ellenzi a migrációt, illetve a kötelező kvótákat. Mráz Ágoston Sámuel úgy látja, hogy a hatalom új ellentétpárt keres a társadalomban, és ez már nem a bal-jobb-felosztás, hanem a liberális-nacionalista. Kovács ehhez hozzáteszi, hogy itt nem a kormányt, hanem az országot érte politikai támadás.
És most következik az újabb nemzeti konzultáció, amely az ellenoldal szerint propagandaeszköz a hatalom számára, miközben az már most is szigorúan ellenőrzi a sajtót. Egy nyugati diplomata teljes őrületnek minősíti a kérdőíveket, mivel azok tele vannak célzatos kérdésekkel, amelyek sugallják a választ. Orbán már az európai választásokra készül és biztosra vehető, hogy határozottan kiáll majd a bevándorlás, illetve a laza határellenőrzés ellen. A már idézett diplomáciai forrás biztosra veszi, hogy lesz jó pár más célpont is. Krekó Péter úgy ítéli meg, hogy Magyarországnak nem a be-, hanem a kivándorlás okoz gondot, de itt olyan rituális, orwelli politikáról van szó, amely roppant hatékony.
A lap úgy ítéli meg, hogy a liberálisoknak új módon kell közelíteniük a bevándorlás kérdéséhez. Az biztos persze, hogy illúzió mind a teljesen zárt, mind a teljesen nyitott határok gondolata. A nagy kérdés az, hol húzzák meg a választó vonalat a kettő között. A liberálisok élvezik a migrációval járó előnyöket, de nem törődnek az abból következő lakhatási, oktatási és egészségügyi ellátási gondokkal – állítja a másik oldal, hozzátéve, hogy a hazaiak közül akik nem annyira szerencsések, mint a kozmopolita elit, sokan kénytelenek megküzdeni az állásokért a jövevényekkel. Ez természetesen durva leegyszerűsítés. Nem kétséges, hogy gazdaságilag igen hasznosak a migránsok. A baj ott van, hogy sok liberális vezető elfelejtette megkérdezni az embereket, akarnak-e azok sok bevándorlót messzi földről. Pedig kiderült, hogy nem szeretnének.
Egy kicsiny, tehetős csoport idegengyűlölettel és tudatlansággal vádolja ezeket a tömegeket. Egy sokkal nagyobb tábor meg akarja védeni a kultúráját, ellenáll a gyors változásokkal szemben és jobban érdekli a saját népe, mint a világ többi része. És általában úgy érzi, hogy nem kell igazolnia álláspontját. A liberálisok ellenben gyakran nem gondolnak bele, ki is igazából az intoleráns. Ez magyarázza Trump, Salvini, Orbán és Kaczynski felemelkedését. Ily módon ha a liberálisok nem kívánnak még többet veszíteni a politikai színtéren, akkor egy kicsit jobban oda kell figyelniük a mások véleményére. A bevándorlásban ez azt jelenti, hogy az érkezők számát hozzá kell igazítani ahhoz, amennyit az érintett ország hajlandó befogadni, ideérve a beilleszkedéssel járó költségek előteremtését. De az a fontos, hogy számít a kultúra és a hagyomány. Hanem hajlandóak szembesülni mindezzel, a jómódú liberálisok igen sokat veszíthetnek.
Magyar zsidó szervezeteket fordít egymás ellen a Sorsok Háza. Fröhlich Róbert, Budapest főrabbija úgy nyilatkozott, hogy a Mazsihisz és az Emih vetélytársakból ellenség lett, és háború esetén csakis vesztesek vannak. Orbán Viktor, az európai nacionalista mozgalmak zászlóvivője jövőre kívánja megnyitni a holokauszt legújabb emlékmúzeumát, ám a bírálók szerint a terv tisztára akarja mosni Magyarország szerepét a zsidók meggyilkolásában. Egyben jól illusztrálja a kormányfő „oszd meg és uralkodj” stratégiáját, miközben megerősíti uralmát és illiberális demokráciát épít. Ezzel párhuzamosan a politikus szélesebb értelemben is nyomul kulturális területen, a Figyelő listát hozott nyilvánosságra azokról, akikről úgy gondolják, hogy nem férnek bele Orbán homogén, keresztény Európa-képébe. A lap tulajdonosa, Schmitt Mária, a Sorsok Házának felelőse.
A koncepció ellen tiltakozott a Yad Vashem Intézet és a washingtoni Holokauszt Múzeum. A Mazsihisz szerint a Köves Slomó-féle szervezet eszközzé vált a miniszterelnök kezében. Az EMIH költségvetési támogatását 2010 óta 33-szorosára emelték. Heisler András szerint itt az erőpolitikát lehet tetten érni, de ahhoz egyetlen zsidó szervezetnek sem szabadna a nevét adnia. Annál is inkább, mivel a koncepció kihagyja, illetve minimalizálja a magyarok felelősségét a népirtásban. Kovács András, a zsidó tanulmányok tanszékének vezetője a CEU-n, úgy értékeli, hogy a történelmet igyekeznek tisztára mosni. Orbán sokak szerint Soros kapcsán antiszemita nyelvezetet vetett be a legutóbbi választás megnyerésére. A politikus azonban visszautasítja, hogy gerjesztené a zsidóellenességet. Kovács úgy összegzi a helyzetet, hogy nagy a bizalmatlanság, és nincs sok ok a derűlátásra.
„Magyarországon szinte minden segítség elkel, sokkal többre van szükség, mint ahogyan azt a legtöbb német képzeli” - mondja az egyik müncheni segélyszervezet vezetője, aki ennek megfelelően immár nem csupán évente kétszer szervez gyűjtést, hanem minden pénteken várja munkatársaival az adományokat. A „Haar magyar segély” 1990 óta működik és 4 éve már 200 szállítmányt küldött a magyaroknak, 12 millió euró értékben. Szerencsére a németekre lehet számítani, adnak ruhát, konyhai berendezéseket, bútort, de még kerekes széket is. A kamionok évente háromszor-négyszer kelnek útra, hogy enyhítsenek az ínségen a magyar kórházakban, iskolákban, óvodákban, a gyerekeket, időseket és fogyatékosokat gondozó intézetekben. A szervezet önkéntesei gyűjtenek ruhát, játékot, cipőt, szőnyeget és háztartási cikkeket, de szívesen veszik azt is, ha valaki pénzt ad, mert a fuvar sokba kerül.
Orbán Viktor ugyan beleírta az alaptörvénybe, hogy céljának tekinti a kereszténység megőrzését, ám segélyszervezetek szerint a dokumentum egyre nagyobb fenyegetést jelent az általa megvédendő eszményekkel szemben. Míg keresztény közösségek egész Európában azon dolgoznak, hogy felkarolják a hajléktalanokat, a magyar kormány kitiltotta a fedél nélküli embereket a közterületekről. Ám jogvédők szerint nincs elegendő, megfelelő menedékhely és azt is mondják, hogy itt az illiberalizmus csap le, minden emberiességi megfontolás nélkül. A földönfutók ellen már idáig is jó pár törvény látott napvilágot, de ezúttal nagyon nehéz jogi úton elérni a legutóbbi alkotmánymódosítás módosítását. Viszont aki nem engedelmeskedik, azt mostantól kezdve becsukhatják. A hajléktalanokkal szembeni bánásmód belejátszott abba, hogy az EP szankciókat határozott el Magyarország ellen.
1. Magyarországon immár hivatalosan betiltották a gender tanulmányok oktatását, mivel a szak szálka Orbán és ideológusainak szemében. A kormány maradi nő- családképet hirdet, nem hajlandó pl. csatlakozni a családi erőszak tilalmát kimondó Isztanbuli Egyezményhez. A 10 millió magyar számára ’keresztény-nemzeti identitást’ ír elő. Ebbe nem illik bele, ha valaki más véleményen van a nemek szerepéről. A hatalom egyébként is azon van, hogy mind inkább megfojtsa a bírálni merészelő tudományt. Kantárra fogja még a tekintélyes MTA-t is. Az Akadémia részéről főleg a társadalomtudósok vonták magukra a miniszterelnök embereinek haragját, mivel alapos tanulmányokban tárták fel a szegénység és a migráció kulisszatitkait. Közben a CEU fennmaradását nagy veszély fenyegeti a rá szabott törvény miatt.
2. A kommentár azt emeli ki, hogy Orbán Viktor új ellenségképet gyártott: a fiktív fenyegetést ezúttal a genderszak testesíti meg. Ezért úgy gondolja, hogy meg kell védenie attól a népét. A tilalom persze főként hatalompolitikai sakkhúzás. Az érvelés ugyanis aligha lehetne ellentmondásosabb. Mármint hogy nincs elég jelentkező, illetve hogy szétrombolná a nemzet keresztény alapjait, ha tudományosan foglalkoznának a nemekből következő szerepekkel. Ám ha úgy állítják be, hogy a tárgy oktatása az egész társadalmat veszélyezteti nagyjából 20 diák esetén, nos, akkor itt ugyanarról van szó, mint a Soros elleni kampánynál: ellenséget kell felmutatni. És hogy az egyetemeken mit taníthatnak, arról nem a szakmai testületek dönthetnek, hanem Orbán és a hívei – ideológiai alapon.
