• Ha sikerül a migrációt kivenni a nemzetközi vitatémák közül, az a táptalajtól fosztja meg Orbánt és Salvinit , de az uniót is meg kell újítani, hogy a miniszterelnök és a hozzá hasonlók ne tudják megbénítani a szervezetet
• Nem szabad, hogy az Egyesült Államok is Magyarország és Törökország sorsára jusson és sírba tegye a demokráciát
• Istenkém, Orbán Viktor szereti a labdarúgást és ebbe egy kis korrupció igazán belefér!
Amerika sorsa múlik a novemberi időszaki választásokon, mert a világ Magyarországon és Törökországban már látta, miként halnak meg a gyengélkedő demokráciák – hangsúlyozza a kommentár. Hozzáteszi, hogy általában nem egy demagóg megerősödése a végzetes, hanem az, amikor ez a demagóg beveszi az intézményeket és pártokat, amelyek egyébként ellenállnának a tekintélyelvű politikának. Amikor a fékek és ellensúlyok elvont elméletté válnak. Nem amikor egy erős embert kerül hatalomra, hanem amikor a következő választáson jóváhagyják autoriter politikáját. Ám ez nem történhet meg az Egyesült Államokban, mert ott most a demokrácia elvei forognak kockán. A köztársaság hosszú távú életképessége a tét, az dől el, hogy a jövőben normálisnak számít-e a Trump-féle tekintélyelvű populizmus.
Két éve a szavazópolgárok még nem tudták, milyen lesz elnökként a politikus, de ma már nem lehet illúzió afelől, mit is képvisel. Ő maga veszélyezteti a demokráciát, amelynek pilléreit idáig senki sem fenyegette a Fehér Házból ennyire közvetlenül és tartósan. Sztálini géneket mozgósít a szabad sajtó ellen. Módszeresen igyekszik aláásni a jogállamot. Politikai számításból bűnbakká tesz kisebbségeket. Következetesen dicséri a világ legrosszabb zsarnokait. Végül pedig lebontja a demokrácia magját, hiszen hazugságokkal és kettős nyelvvel háborúzik az igazság ellen. De ennek vége, ha a demokraták elviszik legalább a Képviselőházat, az visszafogja Trump legsilányabb indulatait. Ám ha a republikánusok megőrzik befolyásukat, akkor csak rálicitálnak saját magukra és ez létveszélybe sodorja a demokráciát, mert a párt felbátorodik az első 20 hónap büntetlensége láttán. Itt most a demokrácia áll szemben a tekintélyelvű populizmussal, nem lehet, hogy a döntés félresikeredjen.
Orbán és Salvini részéről napi veszély leselkedik a szabadságra és a jogállamra, a két politikust úgy lehet közömbösíteni az európai választások előtt, hogy nem kell többet beszélni a migrációról – mutat rá az elemzés. A földrészen új frontvonal van kialakulóban, igazi célja a demokratikus normák megszegése, nem pedig a bevándorlás megakadályozása. Ezért a hónap híre az volt, hogy az EP megszavazta a Magyarország elleni eljárást. Az a Parlament folyamodott ehhez a lépéshez – története során első ízben – amelyet nehezen lehetne demokráciaellenesnek minősíteni. A liberális demokraták más jó ideje próbálják visszaszorítani azokat, akik az alapelveket fenyegetik. Csakhogy a menekültválság óta hagyták, hogy belerángassák őket abba a migrációs vitába, amely élteti a populistákat. És nem tudtak nagy tömegeket meggyőzni arról, hogy szükség van az érkezőkre, továbbá, hogy azok nem végzetesek az európai vagy a nemzeti identitásra nézve.
A vállaltan illiberális magyar kormányfő és a szélsőjobbos olasz belügyminiszter most az Európai Parlamentben készül átvenni az ellenőrzést a maga retorikájával. Az a jó stratégia ellenük, ha kötelezik őket a demokratikus szabályok betartására, mert ez az Achilles-sarkuk. És itt vannak az uniónak eszközei. Sokkal ígéretesebb, ha a figyelem arra irányul, hogy a jogállam ostrom alatt áll. Éppen ez történt két hete Strasbourgban, amikor a képviselők megvonták a határvonalat, mármint hogy mit szabad és mit nem. A határozat egyértelmű vádirat minden ellen, amit Orbán művel a demokratikus normákkal. Modellként kell szolgálnia a földrészen a jogállam védelmét szolgáló további hadjárathoz.
Nem azért marasztalták el a miniszterelnököt, mert az nem hajtotta végre a kvótadöntést, hanem mivel felszámolta azokat a mechanizmusokat, amelyek révén az emberek ténylegesen beleszólhatnak a demokráciába. Szóval arra kell összpontosítani, ami megvédi a polgárokat attól, ami Orbán és Salvini miatt fenyegeti őket. Mert akkor látszik, hogy a két politikus voltaképpen bulldózer, amelynek a lobogóján az áll: Migránsok kifelé! A zászló arra szolgál, hogy leplezze a jogállam felszámolását, pedig a demokrácia pajzsot jelent a hatalom visszaélései és a korrupció ellen. Ezt az egészet szavakban úgy kell megragadni, hogy a demokraták harcolnak a tekintélyelvűek ellen, hiszen a fő ellenség az autokrácia. A populisták a jogok igyekeznek semmissé tenni és akkor úgy alakíthatják át a kontinenst, ahogy akarják.
A konzervatív újság úgy látja, hogy EU nem hozza azt, amit a polgárok elvárnak tőle – a szervezet túl nagy lett, új unió kell, de olyan, amelyet nem tudnak túszul ejteni az olyan vezetők, mint Orbán és Salvini. Fájdalmas látni, hogy a politikusok milyen sok országban távolodtak el teljesen a valóságtól. A nyár elején pl. bedobták, hogy legyenek Európán kívül befogadó központok, az emberek nagy reményeket fűztek a tervhez, ám annak semmi esélye sem volt, hogy valóra váljon. Mert az afrikai államok nem akarják. Az unió továbbra is felkészületlen, ha netán megint olyan hullám indul meg, mint három éve. De ennél vannak sokkal súlyosabb gondok is: a megerősödő populizmus, az olasz kormány fenyegető politikai és gazdasági szeszélyei, a mélyülő kelet-nyugati választóvonal, a Moszkvához fűződő viszony, a kínai selyemút programja. Csak mutatóban egy pár, miközben egyre kisebb Brüsszel problémamegoldó képessége.
A kormányok mind önzőbbek, ráadásul sok kérdésben csak egyhangú döntést lehet hozni. Ez azután jelentős fegyvert ad az olyan vétóvirtuózok kezébe, mint Orbán Viktor, hogy megakadályozzák, ami nem tetszik nekik. És ami még súlyosabb: mind inkább szétfoszlik az elvi alap, hogy erősítsék a szolidaritást és a közös cselekvést. Jön föl a nacionalizmus, esik szét az EU, de hogy mindez hová visz, az nem világos. De azt azért már látni, hogy nem az egységes Európához, mert túl sok az eltérő érdek. És nem lehet kizárni azokat, akik folyamatosan megszegik a közös értékeket, sőt, ezek az erők még gátolhatják is szükséges döntéseket. Téved, aki arra épít, hogy Salvini, Orbán és a hasonszőrűek egy nap eltűnnek a színről és akkor akkor vége a mostani nehézségeknek.
Az európai ügyekben illetékes francia miniszter azt mondta, hogy az olasz belügyi tárca vezetője ügy viselkedik a migránsok ügyében, mintha ő lenne Poncius Pilátus, amikor sorra tagadja meg a menekülthajók kikötését, de ez obszcén. Előzőleg a francia elnök kifejtette: Olaszország elhatározta, hogy mostantól kezdve nem tartja be a nemzetközi jogot, főként humanitárius esetekben a tengeri jogot. Válaszában az olasz politikus képmutatással vádolta meg Macront, mégpedig arra hivatkozva, hogy Franciaország az utóbbi hónapokban 50 ezer bevándorlót fordított vissza az olasz határról. Megjegyezte, hogy Róma nem fogad el kioktatást a jogok vagy az emberség kapcsán. A lap hozzáteszi, hogy Salvini bejelentette: a szintén szélsőjobbos Orbán Viktorral együtt a francia államfő európai migrációs politikájának meghiúsításán dolgozik.
A vezércikk megdöbbentőnek tartja, hogy Trump éppen akkor áradozott Lengyelországról az ENSZ-Közgyűlés ülésszakán, amikor az EU bejelentette, hogy az Európai Bíróság elé viszi a lengyel igazságszolgáltatás reformjának ügyét. A Jog és Igazságosság minden bizonnyal igazolásnak tekinti az elnök szavait, miközben a nép elleni támadásként állítja be, amikor Brüsszel bírálja a tekintélyelvű varsói politikát. Más európaiak valószínűleg azt gondolják, hogy a Fehér Ház ura olyanokkal állt össze, lásd még Magyarországot és Romániát, akik fittyet hánynak a jogállamnak. Ha tényleg ezt akarja az elnök, akkor nagyon is melléfog. Persze a lengyel államfő a múlt héten körüludvarolta, még az is felvetette, hogy legyen amerikai támaszpont lengyel földön és azt Trumpról nevezzék el. Csakhogy a Kongresszusban többen is jogosan kérdőjelezik meg, hogy az USÁ-nak el kell-e mélyítenie a kapcsolatokat egy olyan kormánnyal, amely lebontja a demokratikus intézményeket és magasan tesz rá, amikor az unió igyekszik helyretenni.
Az Orbán Viktor által nagyra becsült izraeli történész, Juval Noah Harari úgy gondolja, hogy összeomlóban van a szabályokra épülő nemzetközi rend, Helyette valami mást kell kitalálni a liberális korszak után, egyesítve a nemzeti identitást és a globális erkölcsöt. A szakértő rámutat, hogy minden hibája és baja ellenére a liberális világrend jobbnak bizonyult minden másnál, ám mégis egyre jobban megrendül az emberek hite benne. A kormányok mind inkább korlátozzák az eszmék, javak, a tőke és a polgárok szabad mozgását. Mindenütt falak nőnek ki a földből, megindult a bevándorlás.
Aki ellenzi az eddigi rendet, az idáig főként nemzeti szinten szállt vele szembe. Csak arra nincs épkézláb ötletük, hogy miként működjön a világ egésze. Egyes nacionalisták, mint Orbán, Bannon, Salvini nem erőszakkal próbálják elérni céljukat, hanem a Nationalista Internacionáléről álmodnak. Szerintük a globalizmus, a multikulturalizmus és a bevándorlás a nemzetek identitását és hagyományait veszélyezteti. Határkerítést kell emelni mindez ellen és gátolni kell a szabad mozgást. Ily módon a világ sok-sok nemzetállamra oszlana, de azoknak békésen együtt kell működniük. Ebben a felállásban nem lenne bevándorlás, egyetemes értékrend, globális elit, viszont volnának békés nemzetközi kapcsolatok. de még némi kereskedelem is. Vagyis falakkal körbevett, de baráti erődítmények hálózata jönne létre. A gond itt csak azzal van, hogy ezek a várak mindig egy picivel több földet, biztonságot és jólétet akarnak maguknak – a szomszédok rovására. A történelem már bebizonyította, hogy ez a felfogás háborúhoz és népirtáshoz vezet. Ez készítette elő az utat a 2. világháborúhoz.
Napjainkban három olyan gond van, amit csakis átfogó együttműködéssel lehet megoldani: a nukleáris háború, a klímaváltozás és a technológia okozta rombolás. Mind a három nevetségessé teszi a nemzeti határokat. Azon felül a bezárkózás teljesen idegen a gazdasági realitásoktól. A világkereskedelem nélkül összeomlanának a nemzetgazdaságok, akármit is szajkózik Trump és Putyin. A nemzetközi áruforgalom azonban nem lehetséges bizonyos szabályok, alapvető rend nélkül. Mert akárki is nyeri pl. a mesterséges intelligenciáért folyó versenyt, a vesztes valószínűleg az emberiség lesz. Vagyis a túlélés érdekében hatékony kooperációra van szükség, és ilyet csakis a liberalizmus kínál, az országok közti bizalom alapján. Csak éppen a kormányok mindenütt aláássák a liberális rend alapjait. Ezt legelőször a leggyengébbek: a menekültek, illegális migránsok, az üldözött kisebbségek érzik meg. De ha falak épülnek, akkor az egész emberiség szembesül a nyomással.
Ennélfogva globális identitást kell kialakítani, ami lojalitást jelent az emberiséghez és a Földhöz. Az emberek azonban ettől még nem adják fel teljesen a saját kulturális, vallási vagy nemzeti önazonosságukat. A nacionalizmus nem az emberi természetben vagy testben gyökerezik, nincs benne semmi természetes. Ha a politikusok állandóan a múltról beszélnek és nem képesek felvázolni értelmes jövőt, akkor nem szabad rájuk voksolni.
Vesztegetési vádak érték a magyar kormányfőt, aki már megint túl közel került az oligarcha barátaihoz. Orbán Viktor szereti a focit, előfordul, hogy egy nap 6 meccset is megnéz a tévében. De még jobban szeret személyesen megjelenni a stadionban. Így nem mulaszthatta el, amikor a Videoton nemrégiben Bulgáriában játszott. Ezért úgy döntött, hogy cimborája, Garancsi István gépén elrepül a helyszínre. A jármű tulajdonosa építési vállalkozó, aki hatalmas közmegbízatásokat kapott ki Budapesten, továbbá az egyik leggazdagabb magyar és a hazai tájakon az uniós támogatások fő haszonélvezői közé tartozik. Gazdasági birodalma csaknem kizárólag állami megrendelésekből él. Ily módon nem árt az, ha jó a viszony a miniszterelnökhöz.
A futballimádat már többször is vitatott lépésekre sarkallta Orbánt, lásd a felcsúti arénát. Hogy Garancsi és más oligarchák Orbán sleppjéhez tartoznak, az nem titok Magyarországon. Legjobb cimborái sorában megtalálhatók többen is a legtehetősebb cégtulajdonok közül, ezen belül páran fontos szerepkört töltenek be a sajtópiacon. A brüsszeli pénzek sokak számára fontos bevételi forrást jelentenek. Ha minden igaz, már a vej is profitált abból, ki az apósa.
