• A francia elnök elítélte a nacionalizmust és közölte, hogy nem kíván engedni az emberi jogok ügyében
• A magyar illiberalizmus kialakulását bőven elősegítették helyi sajátosságok, így Trumpból aligha lesz az amerikai Orbán Viktor
• Amit az Osztrák Szabadságpárt művel, az veszedelmes az egész liberális Európa szemszögéből, ezért az EU-nak - a magyar esettől eltérően - sürgősen cselekednie kell
Nemzetközi sajtószemle, 2018. szeptember 26.
Washington Post
Az ENSZ-Közgyűlés ülésszakán elhangzott beszédében Trump úgy méltatta a lengyel változásokat, hogy egy nap nép harcol a függetlenségéért, a biztonságáért és a szuverenitásáért. A lap szerint azonban nyugodtan jellemezhette volna úgy is a fejleményeket, hogy Lengyelország a tekintélyuralom felé tart. Ennek bizonyítására felidézi, hogy Kaczynski milyen meleg szavakkal emlegette a magyar példát, noha Orbán Viktor a fokozott autokráciába vezeti az országot. Normális körülmények között egy amerikai elnök felelősségre vonná azt a kormányt, amely eltávolodik a demokratikus normáktól. A Fehér Ház mostani gazdája azonban kedvezőnek tartja a varsói irányt, mint ahogy rendszeresen dicséri az olyan autokratákat, mint Putyin és Kim Dzsong Un. Továbbá bátorítja az Erdogan-féle politikusokat. A mostani üzenete az: ha saját víziótok alapján fokozatosan feladjátok a demokráciát, mert szuverenitást akartok, akkor csak rajta!
The Times
A francia államfő keményen nekiment amerikai kollégája világszemléletének. Macron New Yorkban, a világszervezet Közgyűlésének éves tanácskozásán támadta Trump bezárkózó doktrináját. Elítélte a nacionalizmust, mint a globális háború okát. Mint mondta, a nacionalizmus mindig vereséget eredményez. Szenvedélyesen védelmébe vette a nemzetközi intézményeket, amelyeket pár órával korábban az amerikai vezető ugyanott igencsak gúnyolt. A francia politikus szerint a jelenlegi kollektív rendszer esik szét, de új, emberarcú világrendet kell kialakítani, hogy kezelni lehessen az egyenlőtlenségeket. Hozzátette, hogy az emberi jogok nem képezik vita tárgyát. A beszédet felállva ünnepelték a jelenlévők. Az újság úgy értékeli, hogy Macron a szabad világ vezetőjeként igyekezett fellépni.
Guardian
Trump nevetség tárgya lett az ENSZ-ben, kikacagták, amikor kormányzata teljesítményét dicsérte, de ha nem mosolyogtak volna rajta, akkor inkább sírni kellett volna azon, amit mondott. Így értékeli vendégkommentárjában Michael Fuchs, korábbi helyettes amerikai külügyi államtitkár, aki jelenleg a Center for American Progress elemző intézetnél dolgozik. Mint írja, sajnos, a beszédben körvonalazott politika cseppet sem vicces, sőt, tartós károkat tud okozni. Amit Iránról szerepelt benne, az csak további viszályt és erőszakot vetít előre. Igencsak sötét képet festett az ellenőrizetlen migrációról, miközben a kérdés megoldását célzó nemzetközi megállapodást csupán az Egyesült Államok és Magyarország nem írta alá. Utóbbi szintén belemerült a saját, migránsellenes szenvedélyébe. De Trumpnak ez a véleménye, ám ezalatt világ a 2. világháború óta a legnagyobb menekültválságot éli át.
De az is jellemző, hogy az elnök dicsérte Szaúd-Arábiát, a brutálisan elnyomó diktatúrát, Lengyelországot, noha annak kormánya a demokratikus intézményeket támadja, és méltatta Izraelt, amely palesztin területeken száll meg katonai erővel. Ha a politikus ilyen államokat kíván örökségül hagyni a gyerekeknek, akkor egészen sötét a jövőképe. De lehet, hogy a teremben kitört nevetés mögött nyugtalanság és rettenet húzódott meg, mert a többiek érzékelték, mennyire veszélyes víziót hallottak a világ leghatalmasabb államának vezetőjétől. Ilyen helyzetben maximum csüggedten kuncogni lehet.
Die Welt
Az idegenellenes chemnitzi felvonulások kapcsán az egyre erősebb gyűlölet és nacionalizmus veszélyeire figyelmeztetett az EU igazságügyi biztosa. Jourová rámutatott, hogy a kirekesztés, a hátrányos megkülönböztetés, a kisebbségek tiszteletének hiánya a szélekről immár átkerült a politikai középre, és az újságírók, a politikusok, a véleményvezérek nem fejtenek ki kellő ellenállást vele szemben. Példaként említette a Soros elleni kampányt. Kiemelte, hogy a politikának meg kell nyilvánulnia az ilyen jelenségek esetében, mert amit mond, az befolyásolja a társadalmat. A sajtónak a párbeszéd kultúráját kell előmozdítania, ahelyett, hogy megosztana és álhíreket terjesztene, amint az a Brexit-vitában is történt.
FT
A kommentár azt hangsúlyozza, hogy meg kell menteni a szélsőségektől a liberális demokráciát, vagyis a személyes szabadságjogok és a civil akciók törékeny ötvözetét. E rendszerek feltűnő jellemzője, hogy korlátozza a kormány és a többség hatalmát, egyben minden győzelem csupán időleges. Ám a Freedom House nemrégiben arra figyelmeztetett, hogy veszélyben a demokrácia, sőt világszerte visszaszorulóban van. Nem csupán a volt szocialista táborban, így Magyarországon és Lengyelországban, hanem még az USÁ-ban is. Az illiberális demokráciákban túl gyenge a liberalizmus: demagógok szerzik meg az uralmat egy dühös többség nevében, amelynek azt mondják, hogy ti vagytok az igazi nép. Ez a rezsim tekintélyuralomba torkollik. A szerző idézi Yascha Mounkot, aki szerint nagyrészt a gazdasági liberalizmus a felelős az illiberális demokrácia felemelkedéséért, mert a politika jelentős részéből kizárja a demokratikus érvelést.
Az biztos, hogy a liberális gazdaság nem teljesítette reményei bizonyos hányadát, amit csak megfejelt a migráció. Emellett megszűntek vagy nem töltik be feladatukat a szakszervezetek, illetve a középtől balra álló pártok, amelyek az átlagemberek tömegeit képviselték. Továbbá a politikában a magasan képzett, ám a köztől távollevő rétegek kerültek a kormányrúdhoz. És a közvélemény észlelte mindezt. De a magyar és a lengyel illiberális demokrácia e két ország különleges történelmében gyökeredzik, nem törvényszerű, hogy ugyanez játszódjon le a bejáratott demokráciákban. Vagyis Trump nehezen lehetne az amerikai Orbán Viktor. Mégsem lehet figyelmen kívül hagyni a nyomást, a tömeges elégedetlenséget és nyugtalanságot. Vagyis az eliteknek kevesebb liberalizmust kell nyomatniuk, ezzel szemben több tiszteletet kell mutatniuk az embereket összekötő kapcsok iránt, és több adót kell fizetniük. Mert különben a lakosság úgy érzi, hogy kizárták az örökségből és az túl veszélyes. A nagy kérdés az, lehetséges-e az ilyesfajta újrakiegyensúlyozás?
Der Standard
Az osztrák elnök és a kancellár is azt üzente haza New Yorkból a belügyminiszternek, hogy hagyja békén a sajtószabadságot. Az előzmény az volt, hogy a tárca körlevélben hívta fel a tartományi rendőr kapitányságokat: csak azoknak az újságíróknak adjanak teljes körű tájékoztatást, akik lojálisak a minisztériumhoz, illetve szexuális bűncselekmények esetében jelöljék meg a tettes(ek) etnikai-vallási hovatartozását. Ezek után mondta azt Kurz az ENSz székhelyén, hogy egyetlen szerkesztőséget sem szabad kirekeszteni, és a pártokra, valamint a kormányintézményekre jelentős felelősség hárul a szabad és független sajtó ügyében. Az államfő pedig úgy foglalt állást, hogy az önálló véleménynyilvánítás, a sajtószabadság a liberális demokrácia és a jogállam alappillére. Maga a miniszter úgy magyarázta a történteket, hogy a szóban forgó levél az egyik beosztottjától származott, akivel az eset után elbeszélgetett. Kickl hozzátette, hogy elfogadhatatlan a médiaszabadság bármiféle korlátozása.
Az Európai Újságírók Szövetségének elnöke úgy értékelte, hogy itt igenis a szabad sajtót érte támadás, a belügyi tárca vezetőjének részéről és már nem először. Megjegyezte, Kickl nyilvánvalóan példának tekinti azt a módot, ahogyan Magyarországon és Lengyelországban már sikeresen nyirbálták meg a a sajtószabadságot. Ám aki jóra és rosszra osztja a médiát, az autokrataként jár el, nem pedig mint egy demokratikusan megválasztott politikus.
Süddeutsche Zeitung
Az újság arra figyelmeztet, hogy az Osztrák Szabadságpárt csak még jobban kiüresíti a demokráciát, de az EU nem csukhatja be éveken át a szemét, amint azt Magyarország esetében tette, mert a liberális Európát fenyegeti, ha elfogadottá válik mindaz, amit az FPÖ képvisel. Kurz ugyan elhatárolódott Kickl-től, ám a Szabadságpárt ettől még a koalíció tagja marad és a liberális, pluralista demokrácia lebontásán dolgozik. Egyre inkább jobbra tolja az elfogadott politikai határokat. Az újságírókra mind nagyobb nyomás nehezedik, és ami ma Ausztriában történik, azt nem lehet lábjegyzetben elintézni, az uniónak nagyon is oda kell figyelnie. Aki korlátozni igyekszik a média szabadságát, az a demokráciát rövidíti meg.
Libération
Veszélyes precedenst jelent Európában, hogy az Orbán-kormány bejelentette: visszavonja a gender-tudomány oktatásának jogát a CEU-tól, illetve az ELTÉ-től – állapítja meg David Paternotte, a brüsszeli Szabad Egyetem szociológusa. Hozzáteszi, nem ez az első támadás Magyarországon a tanszabadság és a felsőoktatás autonómiája ellen. A folyamatot a Lex CEU tetőzte be. A hatalom közeli sajtó összehangolta az akciókat és most már a Tudományos Akadémia finanszírozása is veszélybe került. Ráadásul ha a magyar döntésnek érvényt szereznek, az olajfoltként terjed tovább, miután a világban másutt is sok helyen veszély fenyegeti az egyetemek önállóságát, főleg az embertudományok területén. Ezen belül is igen komoly kockázat leselkedik a gender tanulmányokra. Az gyakorlatilag már nem létezik a lengyeleknél és az oroszoknál, mellesleg Olaszországban igazából soha nem is oktatták.
A gender tudomány egyfelől azért zavarja ennyire a populistákat és a szélsőségeseket, mert itt egy jelentős űrről van szó, amely különböző politikai és ideológiai programok része lehet és olyan félelmekből táplálkozik, amik időtől és helytől függően változnak. Ez a rugalmasság adja a fő erejét, és az ez oka annak, hogy lehetővé teszi a legkülönfélébb szereplők összefogását. A másik magyarázat, hogy a változó világban a nemek feltételezett rendje a stabilitás jelképe lett, akárcsak a nemzet. A 68-as gondolatok, a kozmopolitizmus vagy az iszlám elleni támadások, valamint a gender elutasítása gyakran együtt jár az abszolút igazság keresésével, illetve egy eltűnt világ iránt érzett nosztalgiával. Márpedig ez utóbbiakat a gender tudomány segít megrendíteni.
