- Elszámította magát a nagy stratéga, aki a néppárti frakció előtt azt bizonygatta, hogy képtelen befolyást gyakorolni a magyar parlamenti képviselőkre.
- Merkel és Macron alaposan megdolgozta az európai konzervatívokat, hogy voksoljanak Orbán ellen, ez nem sok jót ígér a magyar politikus európai hatalmi törekvései szemszögéből.
- Orbán kardcsörtető beszéde után még nagyobbat szólt Juncker figyelmeztetése, hogy Európában a populisták előretörése a háború veszélyét rejti magában.
Az Európai Parlament nagy többséggel kimondta, hogy Magyarországon veszélyben van a demokrácia és ez azért fontos, mert azt mutatja, hogy Orbán Viktor elveszti legfőbb szövetségesének támogatását a hagyományos pártok között, noha a konzervatívok éveken át védelmezték, miközben aláásta a jogállamot, bírálta az uniós intézményeket és a szélsőjobb hőse lett. Az Európai Néppárt kerüli, hogy nyíltan bírálja a magyar politikust, holott egyre nagyobb a nemzetközi ellenkezés a magyarországi tekintélyelvű irányzat és amiatt, hogy a kormányfő mind inkább szélsőséges álláspontot foglal el az európai identitás, a migráció és a beilleszkedés ügyében. 3 éve a szélsőjobboldal példaképe lett, mivel a halálbüntetés visszaállítására szólított fel, illetve a liberális demokrácia végét követelte.
De az EPP valószínűleg még így is mellette voksolt volna tegnap, ám ezt megakadályozta, hogy Orbán az év eleje óta egyre provokatívabb stílushoz folyamodik. Az utolsó cseppet az jelentette a pohárban, hogy a kedd esti frakcióegyeztetésen nem volt hajlandó semmiféle kompromisszumra. Szemtanúk szerint odáig elment, hogy azt állította: nincs befolyása a magyar parlamenti képviselőkre. A vita olyan sokáig tartott, hogy végül a tolmácsok hazamentek, így a politikusok onnantól kezdve nem anyanyelvükön, hanem angolul vitatkoztak.
Az EP példátlan módon elmarasztalta egyik tagállamát, mivel a képviselők úgy látják, hogy Magyarországon, a földrész szívében olyan tekintélyelvű állam alakul ki, amely bátorítja a nacionalistákat az egész földrészen. A határozat a jogállam módszeres megsértésének minősítette Orbán Viktor önmagát illiberálisnak kikiáltó kormányázását. A magyar politikus az élharcos két olyan területen is, amely kihívást jelent az EU számára: a migráció és a demokratikus intézményrendszer lebontása kapcsán. Nézetei a menekültválság óta egyre jobban beszivárogtak a politika fő áramába. De Strasbourgban a demokráciát sértő lépései miatt állították pellengérre.
Ily módon a magyar vezetés fenyegetésnek minősül az európai demokratikus rend szemszögéből. A lehetséges szankciók közé tartozik, hogy csökkentik a közösségi támogatást, de szó lehet a szavazati jog felfüggesztéséről is, bár utóbbi nem valószínű. A Néppárton belül az olaszok, bolgárok, románok, valamint a CSU képviselői voksoltak mellette. A lengyel miniszterelnök viszont elítélte az uniót, mert az szerinte – képzelt közösségként - beleavatkozott a magyar belügyekbe. Magyarics Tamás volt nagykövet úgy értékelte, hogy Orbán valamelyest elszigetelődött az EU-ban, de Magyarországon lendít a népszerűségén, hogy újból összecsapott az európai politikai irányítóival.
Az EP által kezdeményezett eljárás kivételes dorgálásnak számít egy olyan ország számára, amely a rendszerváltás utáni átalakulás világító tornya volt, egyben gátolja Orbán Viktor erőteljes próbálkozását, hogy az egész földrészt illiberális módon formálja át. Utóbbi azt jelentené, hogy Európa kevésbé volna nyitott a bevándorlók fogadására, közelebb kerülne Oroszországhoz és kevésbé törődnének a bíróságok és a sajtó függetlenségével, továbbá a kisebbségi jogokkal. Guy Verhofstadt, a liberálisok vezére úgy látja, hogy az új szélsőjobb megpróbálja aláásni az EU-t, illetve belülről igyekszik átvenni a hatalmat az európai politikában. Az intézkedés súlyát jelzi, hogy kétharmad kellett a hatályba lépéséhez.
Orbán, aki gyakorlatilag egypártrendszer élén áll, már azóta szálka az uniós vezetők szemében, hogy 2010-ben hatalomra került. Menetközben szélsőjobboldali erők másutt is feljöttek, pl. Olaszországban és Svédországban. Magyarországgal a hatalom célpontját jelentő szervezetek és intézmények az utolsó esélyt látták a strasbourgi szavazásban, hogy meg lehessen fékezni Orbán leginkább illiberális törekvéseit. Pardavi Márta a Helsinki Bizottságtól azt mondja, kemény hónapoknak néznének elébe a mostani, egyértelmű jelzés nélkül, ideértve hogy fél év múlva akár ő maga is börtönbe kerülhetett volna. A CEU rektora szerint a döntés döntő hatást gyakorolhat arra, hogy az egyetem maradhasson Budapesten. Ignatieff nagy jelentőségűnek minősítette, hogy az európai konzervatív vezetők letették a garast, miután támogatják ugyan az intézményt, de egészen mostanáig próbálták nem elidegeníteni a magyar miniszterelnököt.
Kemény kokiba futott bele Orbán Viktor a szövetségesei részéről, mert az EP első ízben szavazott meg eljárást valamely tagállama ellen a közösség szabályainak és értékeinek megsértése miatt. Ily módon tovább mélyül a szakadék az unióban amiatt, hogy bizonyos tagok az autokrácia felé haladnak. Merkel és Juncker éppen tegnap figyelmeztettek a veszélyekre a fokozódó nacionalizmus és a jogállam helyzetének rosszabbodása kapcsán. Egyesek mindkettőt létveszélynek tekintik az EU szempontjából. Heather Grabbe, a Nyílt Társadalom Európai Politikai Intézet igazgatója úgy véli, hogy a politikai közép képviselői történelmi lépést tettek a közösség demokratikus normáinak, illetve a polgárok jogainak védelmében.
Orbánra most egy másik csata is vár, mert több EPP-tag is azon van, hogy zárják ki a frakcióból. Végh Zsuzsanna, az Európai Külkapcsolati Tanács nevű kutató intézet elemzője rámutat, hogy a strasbourgi határozat nem vet véget a magyar demokrácia lepusztulásának, mégis vízválasztó, mert törést idézet elő a konzervatív oldalon. És Orbán hajlítgathatja, amerre csak akarja, kudarcot jelent számára, hogy elvesztette szövetségesei támogatását.
Az EP elítélte a magyar kormányt, de szankciók nagyon nem valószínűek, ám lehet, hogy Magyarország ezzel együtt mégis változások előtt áll? Orbán Viktor kormánya, amióta csak hatalomra került 8 éve, semmibe veszi az igazságszolgáltatás önállóságát, a sajtó és az oktatás szabadságát, a migránsok és a kisebbségek jogait. Sokak szerint átgázolt egy sor uniós alapértéken, az EU mégsem tett semmit, hogy megfékezze. Orbán, aki ostorozza Brüsszelt, noha hatalmas támogatást fogad el az európai adófizetőktől, harcias beszédet mondott Strasbourgban, de a képviselők a szükségesnél is nagyobb arányban fogadták el az indítványt. Azaz kinyilvánították, hogy a magyar kabinet rendszer szintű fenyegetést jelent a demokrácia számára.
Lehet, hogy a miniszterelnököt egyáltalán nem érdekli az eredmény. Felszólalása a magyar közönségnek szólt és a vereség csak felnyomja hazai népszerűségét. Mindazonáltal a döntés feldühítette a Fideszt.
A Bizottság elnöke Twitter-üzenetben üdvözölte az EP határozatát, miszerint büntető eljárás indul a magyar demokrácia módszeres megsértése miatt. Juncker azt írta, hogy ő is megszavazta volna a 7-es paragrafus lehívására vonatkozó indítványt, ha európai képviselő volna. Megjegyezte, hogy a Bizottság a maga részéről olyan eszközökkel él, amilyenek vannak neki, így szerződésszegési eljárást kezdeményez azon kormányok ellen, amelyek nem tartják tiszteletben az uniós jogot. Ezzel együtt helyesli a strasbourgi döntést.
Németország úgy ítéli meg, hogy az EU értékközösség, és a közös elvekhez minden tagállamnak ragaszkodnia kell. Ezt a kormány szóvivője hozta nyilvánosságra Berlinben, miután az Európai Parlament jóváhagyta a Sargentini-jelentést.
Az EU szembeszáll a mumusával – írja a kommentár, hozzátéve, hogy a keddi strasbourgi vendégszereplés olyan volt Orbán számára, mintha a fenevad gyomrába látogatott volna el. Az elemzés hangsúlyozza, hogy a magyar kormány elleni vádak visszaköszönnek már az amerikai olvasónak is, ezeket foglalta egybe Judith Sargentini. Az ultranacionalista és migrációellenes, fanatikus magyar miniszterelnök nem csinál titkot, hogy ellenzi az unió liberális értékeit. Összeállt a szélsőjobbal. A szélsőségesek felemelkedése láttán már olyan elméletek születtek, hogy a felbátorodott jobboldali populisták egyre nagyobb befolyást gyakorolnak a közösségben. Egyes bírálók ugyanakkor azt mondják, hogy Orbán muzulmánellenes uszítása csupán hasznos ködfüggöny, hogy elhomályosítsa politikájának igazi következményeit, hogy ti. hatalmának megszilárdítása lopakodó tekintélyelvűséget takar, amibe beletartozik a széleskörű korrupció.
A konzervatív American Enterprise Institute egyik szakértője sürgette, hogy az EU éppen erre az erősödő autokráciára összpontosítson, semmint liberálisabb aggályokra. Mint írta, itt az idő, hogy a közösség megvitassa a magyar bevándorlási politikát, a nemi kisebbségekkel szembeni bánásmódot, vagy a jóléti állam nagyvonalúságát. Ám a jogállami jelentés nem alkalmas ilyen kérdések taglalására. Ugyanakkor a konzervatívok frakcióvezetője igencsak nekiment Orbánnak, kiemelve, hogy Európa a vallásszabadságon, valamint az állam és egyház szétválasztásán alapszik. Nagy találmányát az emberi és nem a keresztény jogok jelentik. Márpedig ez kemény pofon a magyar politikusnak, aki nagyon szeret az európai kereszténység kulturális harcosaként fellépni, egyrészt a kapuknál felsorakozó barbárok, másrészt a falakon belül páváskodó liberális, korrupt udvaroncok ellen.
Most azonban azt tapasztalja, hogy elszigetelődött és bizonyos fokig megzabolázzák. Lehet, hogy ezek után a Fidesz úgy érzi: át kell lépnie egy másik frakcióba. A háború megy tovább, mert a jobboldali populisták alig várják, hogy másutt folytathassák.
A hírügynökség arra figyelmeztet, hogy ugyan Orbán Viktor valóban lebontja a jogállamot, ám visszafelé sülhet el, ha kiteszik a Néppártból, mert az akaratlanul is nagyot lendíthet az európai szélsőjobb helyzetén. Létrejöhet ugyanis a nacionalista szövetség a jövő évi EP-választás előtt. Nem kérdés, hogy a magyar vezetés letért a liberális útról, és hogy jogos a szankció a demokratikus normák megsértése miatt. A Sargentini-jelentés javarészt alaposan alátámasztott tényekből áll. Ám politikai értelemben a Fidesz nem veszít sokat, hiszen a legfőbb szankciót, a szavazati jog megvonását a kilátásba helyezett lengyel vétó miatt nem lehet bevetni ellene. Egy pár vezető pedig rokonszenvezik a magyar szuverenitásért folyó hadjárattal.
A nagy veszély az, ha felfüggesztik az EPP-ben a magyar párt tagságát, mert Orbán magától nem lép ki. Számára igen fontos, hogy a politikai közép főáramának részeként, a tekintélyes kereszténydemokrata jobboldal ideológusaként jelenjen meg. Ám ha kirakják, az kapóra jöhet Bannonnak, aki össze akarja fogni a nacionalista, euroszkeptikus, bevándorlás-ellenes pártokat a jövő májusra. E szövetség számára a Fidesz ránézésre nem lenne nagy nyereség, de a 12 képviselő mégis azt jelentené, hogy onnantól kezdve a Nemzetek és Szabadság Európája lenne a legjelentősebb frakció, amely nacionalista programot hirdet. Átcsábíthatná a PiS-t és az AfD-t is. Márpedig a jövő évi választás szorosnak ígérkezik. Így lehet, hogy a Néppártnak szüksége lesz a magyarokra. Arról nem beszélve, hogy sok mérsékelt jobboldali szavazó egyetért Orbán ellentmondást nem tűrő álláspontjával a migráció ügyében. Vagyis bent kell tartani a Fideszt a kereszténydemokrata pártcsaládban.
Az újság úgy gondolja, hogy bármiféle uniós büntetés csak erősítené az érzést a magyarok körében, mármint hogy kívülről szólnak bele a dolgaikba, szorongatják az országot, viszont nem tisztelik kellőképpen. Ezzel együtt hosszú a kormány bűnlajstroma, amelynek élén az alkotmányos és választási rendszer működésmódja, az igazságszolgáltatás függetlensége és a korrupció elleni harc áll. A brüsszeli intézmények sokáig haboztak, hogy megtegyék a döntő lépést Magyarország ellen, ám a végén nemigen volt más választásuk – a súlyos kifogások, az egyértelmű tények, illetve amiatt, hogy Orbán még kedden sem volt hajlandó komolyan venni a vádakat. Azon kívül erősen megkérdőjeleződött az EU hitelessége, és erős nyomás alá kerültek a konzervatívok, hogy határolódjanak el a Fidesztől.
De semmi jót nem szül a döntés. Inkább csak rávilágít, hogy milyen mértékben idegenedett el a magyar vezetés a fontos nyugati partnerektől, valamint brüsszeli intézményektől. Ám ez csak jól jön Orbánnak, hogy idehaza még inkább mozgásba hozza a nemzeti-konzervatív védekező reflexeket és kiépítse autoriter rendszerét. Az EU még soha nem tett többet azért, hogy ellenségképül szolgáljon a belső hatalom megerősítéséhez. Így most rendkívül fontos, hogy a Tanács óvatos legyen a továbbiakban. Először is élni kell a párbeszéd lehetőségével. Azt is látnia kell, hogy nem volna tanácsos bármiféle szankciót nyomatni, mert nincs meg hozzá az összes tagállam támogatása. De még ennél is lényegesebb, hogy a magyaroknál és a lengyeleknél történelmi okoknál fogva valóban igen szomorú a demokrácia állapota, de ezen nem lehet megtorló intézkedésekkel változtatni. Brüsszelnek meg kell tanulnia együttélni a két országgal, és bízni abban, hogy a közvélemény rájön: a tekintélyelvűség, a hiányos jogállamiság és a korlátozott szabadság gátolja a boldogulását.
Amikor Juncker az unió helyzetéről tartott beszédében az európai egységet emlegette, nem lehetett tudni, hogy az alatt a vágyaira, vagy a valóságra gondol. Hiszen itt van mindjárt a sokat emlegetett kelet-nyugati megosztottság és feszültség. Magyarország a 2. tagállam, amely ellen jogállami eljárás kezdődik. Strasbourgban a nagy többség úgy ítélte meg, hogy a magyaroknál korlátozzák az alapjogokat, meggyengítik a jogrendszert és civil szervezeteket fenyegetnek. Lehet, hogy nem álltak volna ki ennyien a képviselők közül a javaslat mellett, ha Orbán kedden nem igyekszik dacosan és önigazoló módon lesöpörni az asztalról az aggályokat. De az ügy mutatja, milyen úton haladnak egyes kormányok. Merthogy a nacionalista aranyfüsstel futtatott illiberális demokrácia felé tartanak és ez sokat elárul az európai egységről is. Juncker utódjára vár, hogy segítsen egyben tartani a boltot, nehogy az szétessen.
Die Welt
1. A konzervatív újság fő elemzője „Orbán Viktor hiányos demokráciája” címmel azt taglalja, hogy a magyar kormányfő lopakodó tisztogatásokkal és folyamatos rendkívüli állapottal próbálja meg zárni a sorokat és maga mögé felsorakoztatni a népet. Az ő valóságába nem illik bele a hatalmi ágak megosztása. Számára az európai értékek elhervadt virágcsokorhoz hasonlatosak, amelyeket ki kell hajítani a szemétdombra. Azon van, hogy oly mértékben átalakítsa az országot, hogy azt a következő 10 kormány már ne tudja visszacsinálni. Állítólag csak ő és a Fidesz képes megvédeni a magyarokat a rengeteg ellenségtől. Köztük most éppen Soros van soron. Ügyesen kihasználja a befektetőről kialakított torzképet, hogy az illiberális demokrácia nevében szűkítse a társadalom sokszínűségét. Ám nevezheti azt a „lét magyar minőségének”, téved, amikor azt hangoztatja, hogy abba Európának nincs beleszólása. Az EU ugyanis értékközösség és erre az EP most a jogállami eljárással emlékezteti a politikust.
2. A budapesti tudósító azt latolgatja, vajon nem számította-e el magát Orbán Viktor Strasbourgban? Mindenesetre a politikus számára a határozat választóvonalat jelent. Magatartása sokban következik a személyiségéből. Hogy változik a széljárás, azt valószínűleg már kedden az ülésteremben sejtette, de ez nem látszott meg harcias védőbeszédén. Ám tegnap óta új dinamika jelent meg a viszályban: a politikus fellépése eloszlatta a képviselők maradék reményét is, hogy a kormányfő belátja hibáját. Így most első ízben komoly következményektől kell tartania. Fontos támogatóktól kénytelen búcsúzni, pl. Kurztól, akinek győzelme extázist váltott ki a magyar konzervatív táborban. De a jelek szerint már a kancellár is besokallt a túlkapásoktól. De valószínűleg még döntőbb volt Weber kiállása.
Bizonyos jelek arra utalnak, hogy Orbán nem észlelte: felmondják vele szemben a szolidaritást. Másként nem lehet megmagyarázni, miért ennyire képtelenek bizonyos budapesti reakciók. Pl. hogy a Magyar Idők azonnal Soros embereként bélyegezte meg Kurzot. Ez arra utal, hogy teljesen tanácstalan a magyar propaganda. A kérdés jelenleg az, hogy milyen stratégiát követ most a miniszterelnök? Számításba vette-e hogy kizárják a Néppártból, mert akkor a konzervatívok áldozatának állíthatja be magát? Vagy csak simán rosszul kalkulált? Mindenesetre nem érdeke, hogy az EPP elköszönjön tőle. Egyébiránt a politikus hajlamos arra, hogy elragadják az indulatai, és ez bőven lehet a rossz irányválasztás oka. Hiszen láthatólag több kérdésben nagyon is túlfeszítette a húrt.
Nagy hiányossága, hogy nehezen találja meg a mértéket és a középutat, akkor is, amikor a Németországhoz fűződő viszonyról van szó. Túl sokszor rúgott bele egykori szövetségeseibe, hogy azok minden határon túl támogassák. Jelenleg teljesen bizonytalan, hogy vállalja-e a szakítást a Néppárttal. Persze ha valóban csatlakozna nemzeti-konzervatív erők új, befolyásos frakciójához, akkor számára alighanem mindegy is, mi történik a kereszténydemokratákkal.
Süddeutsche Zeitung
1.”Kerítés Orbán ellen”. Ezt a címet adta elemzésének az újság, amely arra figyelmeztet, hogy nem szabad engedni a populista magyar politikusnak, hanem meg kell számára mutatni, hol a határ. Napjainkban egyre másra felvetődik a kérdés, miként lehet megállítani a rend felbomlását, ideértve a magyar vezető kirohanásait, amelyek istentől elrugaszkodott és migránsok által lerohant területként karikírozzák az EU-t. Az ilyen populista és szélsőséges erők eszközét a torzítás, a provokáció és a mérték hiánya adja. A túlzásokkal álvalóságot hoznak létre, és abból hirtelen valóság lesz, amihez a való világnak is mérnie kell magát. Az EP most megmutatta, miként lehet kitörni az ördögi körből: következetes elhatárolódással.
Túl sokáig volt az a vélemény a magyar jogsértésekről, hogy azok kézben tarthatóak. Annál fontosabb most, hogy a Néppárt jelentős részei lemondtak az eddigi, költség-haszon-számítgatásról. A Fidesz a konzervatívok védőernyője alatt valóságos agymosást hajtott végre Magyarországon, aláásta a jogállamot és a földrész utolsó szögletébe is eljuttatta neurotikus vér- és rögideológiáját. Ha továbbra is megtűrik a kereszténydemokraták soraiban, akkor belülről rendíti meg a közösséget, vagyis lépni kellett ellene. De sokkal lényegesebb, hogy el kell fogadni a populisták által forszírozott jó és rossz oldal logikáját, tehát hogy egyértelmű választó vonalat vonjanak a kettő között. Az Orbán-félék a rombolásból élnek. Az EU mindig is konstruktív gondolat volt.
2. A kedd esti frakcióülés, majd a tegnapi szavazás megpecsételte az Európai Néppárt megosztottságát, de konzervatívok szembeszállnak a megosztó magyar miniszterelnökkel. A két nappal ezelőtti tanácskozás elgondolkodtató volt az EPP számára, a következmények feltehetőleg legkésőbb a jövő május EP-választásokon jelentkeznek. Orbán a plenáris ülésen elhangzott völkisch beszéde után gyorsan kiábrándította párttársait, akik még reménykedtek, hogy majd csak megbékél. Ott folytatta, ahol délután abbahagyta. Azzal vádoltak a többieket, hogy azok kettészakítják a pártcsaládot, miközben a riválisok egységesen lépnek fel. És egyáltalán: aki a politikáját bírálja az nem demokrata.
Vagy 20-an jelentkeztek szólásra, ám Orbán nem engedélyezett semmiféle reakciót. A többiek szinte már imádkoztak neki, hogy legalább a CEU ügyében engedjen, de minden lepattant róla. Nagyon sprőd volt, ellenben nem mutatott semmiféle hajlandóságot, hogy megenyhüljön. A Bizottság elnöki székére pályázó Weber immár nem élhetett a megszokott kétkulacsossággal. Ezért engedélyezte, hogy mindenki úgy voksoljon, ahogy jónak látja. A vendégnek viszont jól jön a személye körüli felhajtás, mert továbbra is az ország ellenfeleként tüntetheti fel az EU-t. A frakcióban főleg a horvátok és a szlovénok álltak mellé, de a Forza Italia nemzeti szárnya is rokonszenvezett vele.
Orbán miatt az EPP támadási felületet kínál a vetélytársaknak. Bárki is lesz a csoport csúcsjelöltje, aligha tud hiteles és egyértelmű álláspontot képviselni a Fidesz tagsága kapcsán. Macron ezt már felismerte. Már most kirajzolódik, hogy hatalmi harc formálódik a haladó, Európa-barát francia elnök és a nacionalista, EU-ellenes magyar kormányfő között. A Néppárt a két frontvonal között van. Nem csoda ezek után, hogy megy a vita a magyarok kizárásáról. Tényleg 12 képviselőn múljon 218 néppárti törvényhozó sorsa?
Az Európai Parlament felvette a kesztyűt az illiberális erők ellen és helyre kívánja tenni Orbán Viktort. A politikus túl sokáig nyíltan dolgozhatott Magyarországon a demokrácia felszámolásán. De hát befolyásos barátai voltak a Néppártban. Azonban a jó viszonynak immár vége Weber és a magyar vezető között. A feszültség évek alatt gyülemlett fel, Orbán autoriter alapokon építette át a magyar politikai rendszert. És kedden a kemény fiút alakította Strasbourgban, semmi kompromisszum, semmi visszakozás. Mi több, támadásba ment át, így már a frakcióvezető sem segíthetett neki. A vendég senkit sem akart meggyőzni, gyakorlatilag megnyitotta az európai választási kampányt, ám ezzel megosztja az EPP-t.
Stratégiai számításból cselekszik, keresi az ütközést, mert azt hiszi, hogy ily módon többséghez jut, a határokon kívül is. Való igaz, hogy a politikai közép újabban sok európai országban radikalizálódott. Elképzelhető, hogy a Fidesz és Salvini Ligája – más jobboldali-populista pártokkal együtt – saját frakciót tudnak alakítani, ami komoly veszélyt jelentene az unió számára. Orbán emellett az EU szívét, a kompromisszumok rendszerét is célba vette. Neki a harc a fő, vagy te, vagy én. Ebben a helyzetben Weber kénytelen volt ejteni védencét, hogy neki magának legyen esélye a Bizottság elnöki posztjára. De tegnap az is eldőlt Strasbourgban, hogy a Parlament másutt is csatába száll az illiberális táborral. Nem engedett az autoriter kísértésnek, nem tette lehetővé, hogy megvezessék. Bizonyította erkölcsi és politikai erejét és ez jó hír.
A tegnap szavazás megmutatta, hogy Strasbourgban is törésvonal húzódik a német uniópártok között, miután a CSU képviselői Orbán Viktor mellett foglaltak állást, és ily módon szembementek a CDU-val, de még saját párttársukkal, Weberrel is. A vita rávilágít, milyen nehézségekkel küzd a két szövetséges párt, amikor a magyar miniszterelnökről van szó. A keresztény szociálisok drámai vitát folytattak arról, miként is voksoljanak. A delegáció vezetője azzal érvelt, hogy szoros kapcsolat fűzi a pártot a Fideszhez, amivel arra utalt, hogy mekkora támogatást nyújtott nekik a politikus a menekültválság során a Fidesz ellen. Az bizonyult azután döntőnek, hogy Seehofer pártelnök jelezte: Orbán mellett van, még Weber ellenében is. Ugyanakkor látnivaló, hogy megingott Orbán helyzete az EPP-ben. A kizárás ugyan nem szerepel a napirenden, de a hangulat gyorsan változhat ez ügyben. Juncker most először értésre adta, hogy egyetértene, ha eltávolítanák a Fideszt a pártcsaládból. Egészen pontosan azt mondta, nem helyesli a magyar tagságot, mert nincs semmi közös, ami összekötné a miniszterelnökkel.
A lap sorsfordítónak nevezi Juncker és Orbán eheti strasbourgi szereplését. A Bizottság elnöke az unió helyzetéről tartott értékelésben elmagyarázta, hogy ha az agresszív nacionalizmus kerekedik felül, az felveti a háború és béke kérdését. Kettejük beszéde igazolta, hogy teljesen megalapozatlan a kifogás, miszerint Európa nem kellő mértékben demokratikus és átlátható. A bizottságok teljesen nyilvánosan és kőkeményen készítették elő a döntést a magyar kormány ellen. De bizonyos értelemben Orbán Viktornak is kijár a tisztelet, bármennyire is gusztustalan és zavaros volt részéről a nacionalista támadás a képviselők és az egész EU ellen. Mert állt a vita elé. Így mindenki meg tudta ítélni, mit gondoljon a Fidesz Európa-ellenes izmozásáról. Az EP-től azután joggal kapta meg a számlát a kormányfő. Ezek után Juncker elemzése még hangsúlyosabb vált a földrész jövőjéről. Vagyis hogy választanunk kell háború és béke között.
Lehet, hogy Orbán Viktor azért volt annyira hajthatatlan Strasbourgban, mert a B-terv nála az, hogy lepaktál a nacionalista és populista erőkkel és az EP-választás után önálló frakciót hoznak létre. A Néppártban a Fidesz tagságát egyelőre nem függesztik fel, és nincs szó a kizárásról sem. Az osztrák konzervatívok delegációvezetője amellett van, hogy az eljárás idejére a magyar képviselők ne vehessenek részt a közös munkában. Ez a lehetőség egyelőre nem szerepel a szabályzatban, de azon lehet módosítani. A felfüggesztés ügyében még nincs egyetértés, a kizárás akkor jöhet szóba, ha Magyarországot a jogállami procedúra végén „elítéli” az unió, azaz elveszti szavazati jogát.
A nagy kérdés most az, hogy a Néppárt határoz-e Orbán kizárásáról, vagy legalább a magyar tagság felfüggesztéséről. A pártcsalád teljesen megosztott, a kedd esti frakciótanácskozáson senki sem követelte a magyar politikus távozását az EPP-ből. Sokan úgy gondolják, hogy nem kell engedni más pártoknak, mert azok „manőverei” destabilizálni igyekeznek a konzervatívokat. Azt szeretnék ugyanis, ha a jövőben nem azok alkotnák a legnagyobb parlamenti csoportot. Weber a szavazás után úgy nyilatkozott, hogy keresztény demokraták ragaszkodnak a párbeszédhez, de az európai értékekről nincs vita. A francia Európa-ügyi miniszter pedig kifejtette, hogy évek óta bűnös módon becsukják a szemüket és hallgatnak a magyar fejlemények kapcsán azok, akik úgy vélik, hogy ha megszólalnak, azzal csak gerjesztik a jelenséget, ám a populizmus éppen emiatt erősödött meg.
Hírek szerint Merkel és Macron is egyetértett abban, hogy nyomást kell gyakorolni a Néppártra és meg kell győzni, hogy túl kell lépnie Orbán Viktoron. A kancellár minden rábeszélőképességét igénybe vette, hogy a maga oldalára állítsa Webert, cserében pedig támogatást ajánlott, miután az a Bizottság elnöke szeretne lenni. A Robert Schumann Alapítvány elnöke azonban rámutat, hogy elmaradt volna a mozgósítás az EPP-n belül, ha a magyar kormányfő nem lépte volna át a vörös vonalat. A végzetét a Salvinival lezajlott találkozó pecsételte meg. De túl messzire ment a demokrácia megszegésében, illetve amikor úgy tett, mintha ő testesítené meg Európa jövőjét, és a Liga elnökének oldalán kijelentette, hogy Macron ellenség, viszont ő Kohl igazi örököse. Ezért a szakértő arra számít, hogy a Fideszt kiteszik a keresztény demokraták.
Macron üdvözli, hogy az EP erős jelzést küldött, mármint hogy a pártérdekeken túlmenően fontosak számára az értékek, ám cseppet sem biztos abban, hogy át lehet változtatni a jelképes győzelmet stratégiai nyereséggé az európai választáson, miután azt a migráció témája uralja majd. Ha a közvélemény úgy értelmezi a szavazást, hogy az nem a magyar demokrácia állapotából következett, hanem a migráció-ellenes álláspontja miatt büntetni kívánta Orbánt, akkor az eredmény még igen kockázatos is lehet Juncker, Macron és Merkel számára.
