- A világ legtekintélyesebb lapjai egyöntetűen úgy látják, hogy az európai konzervatívok saját maguknak ártanak, ha még mindig védelmezik Orbánt.
- Az európai kulturkampf csak arra kell a magyar miniszterelnöknek, hogy senki ne a jogsértésekkel és az égig érő korrupcióval foglalkozzon, viszont csak kamu, hogy Orbán majd jól összefog a szélsőjobbal, mert az nem tudja kimosni, ha megint bajba kerül.
- Sargentini igenis találkozott magyar kormánytagokkal, hogy teljes képet kapjon jelentése elkészítéséhez, a konzervatívok az este három órán át hasztalan próbálták jobb belátásra bírni a miniszterelnököt.
Egy bennfentes forrás szerint nehéz benntartani Orbánt a Néppártban, főleg ha az EP ma nagy arányban határoz a Sargentini-jelentés elfogadásáról. A felfüggesztést már a jövő héten kimondhatják, mivel éppen egy hét múlva esedékes Salzburgban a Néppárt csúcsértekezlete. De ha ma az lesz a döntés, hogy élni kell a 7-es paragrafussal, az egyébként is igencsak súlyos politikai következményekkel jár, mert valószínűleg teljesen átrendeződnek az erőviszonyok Strasbourgban. Macron az EPP meggyengülésére alapozza európai stratégiáját. A szélsőségesek ugyanakkor Orbánnak udvarolnak.
Orbán Viktor tegnap a vádlottak padjáról ítélte el a „Magyarország elleni zsarolást”. A vita ritka mód erőszakos volt és igen nagy jelképes erővel bírt, de a magyar politikust nem támogatták a nagy politikai családok. Még az EPP sem, csak a szélsőségesek és az euroszkeptikusok. A mai szavazást az dönti el, hová állnak a konzervatívok, akik idáig mindig eltűrték Orbán kilengéseit. Weber ugyan ezúttal is lavírozott, ám Daul, a Néppárt elnöke egyértelműen értésre adta, hogy az unió a szabadságra, demokráciára, az egyenlőségre, a jogállamra, az emberi jogok tiszteletére és a szabad civil társadalomra épül. Továbbá, hogy a kereszténydemokraták semmiféle politikai érdekből nem hajlandóak kompromisszumra ezekben a pontokban.
A szerkesztőségi állásfoglalás azt hangsúlyozza, hogy az uniónak állást kell foglalnia Orbán Viktorral szemben, mert a magyar kormány az EU alapértékeit veszélyezteti. A mai szavazás már jó ideje időszerű, mivel a politikus módszeresen lebontja a fékeket és ellensúlyokat, a pluralizmust és a szabad sajtót. Brüsszel nyámnyilasága csak bátorít más államokat, hogy bedarálják a jogállamot, lásd Lengyelországot. Egyesek azt fogják mondani, hogy értelmetlen, illetve a céllal ellentétes beizzítani a 7-es paragrafust. Egyrészt a lengyel ellenállás, másrészt pedig amiatt, hogy Orbán kihasználja az eljárást és a közösség vezetése ellen uszít. A Bizottság kitart amellett, hogy érdemesebb inkább szerződésszegési eljárásokkal próbálkozni a konkrét ügyekben, bár az eddigi sikerek mérsékeltek.
Ám ez a módszer a jelek szerint csak lovat ad a politikus alá. Évek óta szórakozik a közösségi intézményekkel, megy a pávatánc, hogy elkerülje a szankciókat. Hatékonyabb eszközökre van szükség az eltévelyedő tagokkal szemben. Ilyen az, hogy csökkentsék a regionális alapokat. Főleg az EPP-nek pedig nagyon figyelnie kell a jogállami normák betartatására. Igaz, Orbán ezúttal nem ajánlott semmilyen engedményt az utolsó pillanatban. Látnivaló, hogy hamisnak bizonyult a feltételezés, miszerint a vitákat legjobban a pártcsaládon belül lehet rendezni. A Néppárt kettészakad, liberálisokra és nacionalistákra, a haszonélvező pedig a magyar miniszterelnök. Macronnak igaza van, amikor azt mondja, hogy választani kell Merkel és Orbán között. Itt az idő.
A populizmus egyik legjobb szakértője úgy gondolja, hogy ha a Néppárt valóban bástyaként kíván szembeszállni a demagógokkal, akkor végre ki kell zárnia a Fideszt. „A kipisilni a sátorból” c. cikkben Jan-Werner Müller, a Princeton-i Egyetem tanára megállapítja, hogy eljött az igazság pillanata Európa, és főleg a kereszténydemokraták számára. Orbán idáig mindig megkerülte a tilalomfákat, ilyenkor az EPP újakat állított fel. Ehhez képest beszélt most Weber arról, hogy az értékekről nem lehet alkudozni. Az az érv pedig, hogy a táboron belül könnyebb befolyásolni a magyarokat, azt a logikát takarta, hogy nem volna jó, ha kívülről pisilnék le a sátrat. Csak éppen a kereszténydemokraták neveletlen gyermekénél ez a módszer soha nem vált be.
Orbán nem csupán táncol, időnként csapdát is állít a szövetségeseinek. Bálványoson részletezte, mit is ért az illiberális demokrácián. Mármint hogy az a kereszténydemokráciával egyenlő, az pedig a migráció, a multikulti, a hagyományos családkép felülvizsgálata ellen van. Amit csinál, az káprázatos elterelő hadművelet, mert egyáltalán nem ellentmondásos erkölcsi kérdések forognak kockán. A miniszterelnök minden viszályt a kulturkampf kérdéseire próbál korlátozni, hogy senki se tudakozódjon a demokrácia állapota, vagy a hatalmas magyarországi korrupció felől. Ha egyesek mégis átlátnak a szitán, előkerül egy újabb fegyver. Így a látványos összeborulás Salvinival arra jó, hogy megrémítse az EPP-t: lehet, hogy a Fidesz saját akaratából lép ki és idegenellenes egységfrontot alakít ki.
Ám ez csupán üres fenyegetés. Egyetlen új szerveződés sem tud olyan befolyásra szert tenni, mint a Néppárt. Ennélfogva nem is tud megfelelő pajzsként szolgálni a korrupt, embergyűlölő budapesti rezsim számára. Okos jobboldali populisták pontosan tudják, hogy leginkább a fő áramlat opportunizmusára számíthatnak. Azaz mégiscsak lehetséges, hogy a sátorban pisiljenek. A konzervatívoknak dönteniük kell, ha tűzfalként kívánnak szolgálni az Európa-ellenes jobboldali populistákkal szemben. Akkor egyidejűleg nem védelmezhetik Orbánt, mert az csak önti az olajat a tűzre.
Szorul a hurok Orbán körül, mert az Európai Parlamentben törés fenyeget a Néppárt és a Fidesz között. A frakció és a miniszterelnök semmiféle kompromisszumot nem volt képes kialakítani a jogsértések ügyében. Ezáltal nő a valószínűsége, hogy kétharmadot kap a magyar állapotokat bíráló helyzetfelmérés. Az este az EPP tagjai három órán át igyekeztek rávenni a magyar vezetőt, hogy a fő pontokban engedjen, ám az arra egyáltalán nem volt hajlandó. Utána Weber azt közölte, hogy ő személy szerint is az indítványra voksol, az alapértékek dolgában nincs kivételes elbánás. A leglényegesebb vitatéma a CEU és a civilekkel szembeni bánásmód, de a jelentés tucatnyi területet sorol fel, ami okot ad a 7-es paragrafus aktiválására.
Az európai konzervatívok tévedtek, amikor azt hitték, hogy ellenőrzés alatt tudják tartani Orbán Viktort. Az EU befolyásos politikai vezetői észlelték, amint a miniszterelnök létrehozta az illiberális államot, amihez felszámolta a fékeket és ellensúlyokat. Saját embereivel rakta tele az Alkotmánybíróságot, más szélsőjobbos vezérek számára létrehozta a modellt, csak éppen a konzervatívok ezek után sem igen szólaltak meg. A kormányfőt ma fenyegetésnek tekintik a Néppárt számára, amely éveken át mögé állt. De most a frakció irányítói közül többen úgy gondolják, hogy ez az álláspont hiba volt, így most leválnak róla. Azonban Orbán a sarokba szorította az EPP-t, mert annak meg kell fontolnia, hogy kitart-e a liberális értékek, illetve intézmények mellett, vagy netán a magyar irányban mozdul el. Kelemen R. Dániel a Rutgers Egyetemről azt mondja, a küzdelem a konzervatívok lelkéért zajlik.
Orbán tegnap úgy tüntette fel, hogy nem támadja az európai értékeket, hanem ellenkezőleg: mindenki másnál jobban védelmezi azokat. Bennfentesek szerint a Néppárt félrenézett, amikor a magyar vezető 8 éve hozzálátott, hogy lebontsa a demokráciát. Merkel és Sárközy a csúcsértekezleteken soha nem kérdőjelezte meg a magyar politikát. A kancellár és mások időnként diszkréten beszéltek vele, illetve óvatosan megkérdőjelezték a ténykedését alacsonyabb szintű megbeszéléseken. De ezen túlmenően az EPP nem tett semmit, hogy szembeszálljon vele, hát, még, hogy kitegye a Fideszt. Ám egyre inkább úgy tűnik, hogy a kormányfő ledob magáról bármiféle ellenőrzést. Legújabban már a konzervatív szövetség irányvonalának is nekiment, amikor pl. kijelentette, hogy ő Kohl igazi örököse. Utalt arra, hogy ha a Néppárt nem változik, akkor létrehozhat egy szélsőjobbos frakciót.
A konzervatívok ugyan a Fidesz nélkül is a legjelentősebb erőt adták volna, de a hatalmi számítások befolyásolták a vezetésüket. Vagyis az megbízható és hatékony tagnak tekintette a 12 magyar képviselőt. Azonban a menekültválság és az unióellenes hadjárat kapcsán egyre több európai párttárs gondolta úgy, hogy Orbán átlépte a vörös vonalat. Tavaly áprilisban nyilvánosan megrótták a civilek és a CEU elleni támadás miatt. Szemtanúk szerint a politikus olyan benyomást keltett, mintha visszavonná az érintett jogszabályokat. Amikor előterjesztette az új javaslatokat, Weber és Daul éktelenül lehordta zárt ajtók mögött, de azóta már nem úgy látszik, hogy az ilyenfajta dorgálások akárcsak felszíni eredményt hoznának.
Viszonya a Néppárttal válaszúthoz érkezett, Junker és mások azt javasolják, hogy a Fidesz lépjen ki. Több tagszervezet aláírásokat gyűjt a belső szavazáshoz, de a jogsértési eljárás is túl későn érkezett. Orbán egyik konzervatív lengyel rajongója azt mondja, vagy az EPP áll rá a magyar vonalra, vagy a magyar politikus új alternatív csoportosulást hív életre. Sokan csatlakozhatnak hozzá, mert ahogy a szóban forgó lengyel képviselő rámutat: amit a kormányfő mond és amerre halad, az összhangban van az európai politikai színtér változásaival.
A mai strasbourgi szavazás előtt Orbán Viktor váratlanul elvesztette a Néppárt támogatását. Ennek oka az antidemokratikusnak minősített magyar belpolitika. Így nő a valószínűsége, hogy az EP eljárást indít a magyar kormány ellen. De a tagállamok közti véleménykülönbségek miatt nem valószínű, hogy a folyamat elvezet Magyarország uniós szavazati jogának felfüggesztéséhez. Ám a mai szavazás még inkább hozzájárul Orbán megbélyegzéséhez. Még olyanok is támogatják az indítványt, mint az osztrák kancellár, aki pedig egyetért a kemény, bevándorlás-ellenes magyar állásponttal.
A tegnapi felszólalások cáfolták a politikusnak azt a feltételezését, hogy példája nyomán szélsőjobbos pártok kerülnek hatalomra a földrészen. Csak arra futotta ezeknek az erőknek, hogy eredményeik javultak – ellenzékben. Jó néhány párt a politikai középről, illetve középjobbról hajlik afelé, amit a magyar vezető a migrációról mond, de többeknek egyáltalán nem tetszik a gondolat az illiberális európai fordulatról. Balogh S. Éva szerint Orbán ébren álmodik, és az EU belefáradt, hogy évek óta csak rosszat hall felőle. Ám ha ma jóvá is hagyják, a szankciók nemigen jelentenek többet, mint stigmát. Aligha jutnak el az olyan büntetéshez,hogy a magyarok egy ideig ne szavazhassanak az unióban.
Egyelőre nem lehet megmondani, hogy összejön-e a szükséges kétharmad ma Strasbourgban a magyar kormány elleni büntető mechanizmus beindításához a demokrácia lebontása miatt, bár a konzervatívok az este szabadkezet adtak képviselőiknek. Összesen legalább 376 voksra, illetve a jelenlévő törvényhozók kétharmadának támogatására van szükség ahhoz, hogy átmenjen az indítvány. De biztosra lehet venni, hogy a későbbiekben Lengyelország meggátolja a keményebb szankciókat. A magyar politikát tegnap igen széles körű bírálat érte, és az osztrákokon kívül a görög EPP-tagok is jelezték, hogy támogatják a javaslatot. Ily módon Orbán igen fontos szövetségeseit vesztheti el. De a szavazás kimenetele továbbra is bizonytalan.
A vezércikk szerint az Orbán-kabinet próbára teszi, hogy az EU mennyire elkötelezett a demokrácia iránt, de az nem jó megoldás, ha elszigetelik a magyar vezetést. Az uniónak persze válaszolnia kell az illiberalizmus fenyegetésére, ám csak óvatosan, nehogy túllőjenek a célon. Ha kiközösítenek olyan, demokratikusan megválasztott vezetést, mint amilyen a magyar és a lengyel, azzal több kárt okoznak, mint amennyi hasznot hajtanak. Hiszen tagállamokat fordítanak egymás ellen, ugyanakkor nacionalista politikusokat bátorítanak fel, hogy azok Brüsszel ellen mozgósítsák híveiket. De ez nem jelenti azt, hogy az uniónak nincsen semmiféle eszköz a kezében. Az illiberális fertőzés tovaterjedését oly módon lehet a legjobban megelőzni, ha összehangolt lépésekkel mutatnak rá a jogállam készülő megsértésére, még mielőtt az ténylegesen megtörténik.
A legújabb kihívást Orbán Viktor jelenti, ráadásul ő még próbálja is terjeszteni világképét, ami neheztelést váltott ki több nyugati fővárosban is, de tényleges ellenállást nemigen lehetett tapasztalni. A fő ok a néppárti védőernyő volt, de az ma eltűnhet a miniszterelnök feje fölül. Nem kétséges, hogy jogos a dorgálás. Növeli az unió hitelességét és jelzést küld a jövő autokratáinak. Egyben pedig lökést ad a nehéz helyzetben lévő magyar ellenzéknek. Ezzel együtt nem valószínű, hogy eltérítené Orbánt a legkártékonyabb törvényektől. Ám ha tovább éleződik az ellentét a magyarokkal és a lengyelekkel, a keleti populistákkal, az a Brexithez hasonló kudarcba torkollhat, sőt még rosszabb is következhet.
A két ország elszigetelése helyett. Brüsszelnek arra kell összpontosítania, hogy feltartóztassa azok befolyását. Pl. a költségvetési támogatások visszafogásával. Franciaországnak és Németországnak pedig az eddiginél több anyagi segítséget kell nyújtania a civileknek és a független médiának. Orbán és cimborái arra játszanak, hogy odébb tudják tolni az elfogadható normák határait, miközben learatják a tagság minden előnyét. Itt az idő kiábrándítani őket.
A toryk támaszt nyújtanak a szélsőjobbos, tekintélyelvű magyar kormánynak, de ennek az égvilágon semmi köze sincs a Brexithez. A 7-es cikk legfeljebb arra jó, hogy eltávolítással fenyegesse meg az engedetlen tagállamot. Nagyjából azzal egyenértékű, mintha valakinek jól rávernének a kezére. Ám ha bevetik Magyarország ellen, azt a másik oldalon könnyen úgy forgathatják, mint bizonyítékot az EU arroganciájára. Vagyis hogy Brüsszel olyasmibe üti be az orrát megint, amibe nem kellene. Orbán persze többszörösen kinyilvánította megvetését a liberális demokrácia iránt. Ha egymás mellé tesszük, hogy mit is művelt az évek során, azt látjuk, hogy Magyarország esetében is van annyi ok a jogállami eljárás megkezdésére, mint a lengyelek ügyében, ha nem több.
Theresa May arra készül, hogy ma megvédi Orbánt Strasbourgban. A toryk legutoljára szélsőjobbos politikusokkal szövetkeztek ugyanilyen célból. Viszont a szavazás arra mutat rá, hogy miért van az EU. Gátolja a kormányok legrosszabb húzásait, visszatart a háborús uszítástól, a nemzetközi felelőtlenségtől és elveszi a hatalmat olyan emberektől, akik állandóan visszaélnek azzal. Ily módon ha a toryk a magyar kormány mögött sorakoznak fel, akkor az az igazi Brexit: búcsú az európai értékektől. És ha a kilépés ezen az úton megy tovább, abból még egy csomó kölcsönös tragédia lesz.
Orbán Viktor 8 éve az orránál fogva vezeti az EU-t, de a viselkedéséből, állandó ellenkezéséből most már kereszténydemokrata képviselőnek is egyre inkább elegük van. A Néppárt szemszögéből igen sok forog kockán. Hogy a politikus idáig eljutott, annak oka egyrészt, hogy remekül le tudta fegyverezni a bírálókat az utolsó pillanatban tett kisebb engedményekkel, illetve hogy a Néppárt oltalmazta. De most úgy tűnik, hogy elágazik kettejük útja. A mai szavazáson eldöntheti a meccset, hogy hová állnak a konzervatívok. Tegnap a magyar vezető csak felszította a tüzet, hazugságként utasította vissza a szemrehányásokat, és közölte, hogy itt a magyar népet akarják megbüntetni. A jogállam megsértését a kormány demokratikus felhatalmazásával indokolta. A hang és a tartalom arra szolgált, hogy Magyarországon rátegyen még egy lapáttal az unió elleni hangulatra.
A vita utáni reakciók azt jelezték, hogy a Néppárt többsége ma az eljárás megindítására voksol, de nem egységesen. Az utolsó pillanatban érezhetően fokozódott a felháborodás Orbán miatt. Az északi és Benelux-tagpártoknak már régóta elegük van abból, hogy az illiberális állam kialakítását európai adópénzekből finanszírozzák. Ezúttal elhatárolódott a Fidesztől Weber is. Ennyiben a vita azt vetítette előre, hogy az EP-ben ideológiai földrendezés készül. Orbán jobbra igyekszik tolni az EPP-t és a nacionalistákkal lépne koalícióra. Ám ha megindul az eljárás, akkor óhatatlanul napirendre kerül a konzervatívoknál a magyarok tagsága, ideértve, hogy kizárják őket, illetve, hogy kettészakadjon a frakció. Ha szakítanak Orbánnal, arra rámehet a Néppárt vezető helye Strasbourgban, ami politikailag igen nagy árat jelentene.
Orbán Viktor zsarolja az európai kereszténydemokratákat, amikor hangosan azon gondolkodik, hogy szövetségre lép az olasz belügyminiszterrel, burkoltan pedig azzal fenyeget, hogy olyan lépéshez folyamodik, amely egyszer és mindenkorra megváltoztatná az uniót. Az EPP számára nem egyszerűen intellektuális vagy erkölcsi kérdésről van szó, amikor felvetődik, hogy szabaduljon meg a Fidesztől: szüksége van a magyar képviselőkre. Ha idevesszük a határon túli magyar delegátusokat is, összesen 15 mandátum sorsa a tét. Ily módon Orbán súlya aránytalanul nagy a frakción belül. És most azon tanakodik, hol tudja a legjobban érvényesíteni a befolyását, ideértve, hogy összeáll más, migrációellenes erőkkel, mint amilyen Salvini.
A kérdés az, mi lesz a Néppárttal, ha az nem hagyja magát „orbanizálni”? A politikus már burkoltan utalt rá, hogy van élet az EU-n kívül is, pl. visegrádi keretekben. Persze egyáltalán nem úgy néz ki, hogy ez egyhamar reális opció volna. Inkább arról igyekszik meggyőzni a Néppártot, hogy annak a jövő évi európai választás után még nagyobb szüksége lesz rá, ennek megfelelően bánjon vele tisztelettudóan. És hogy azért nem jók a kereszténydemokraták kilátásai az EP-választáson, mert nem kellőképpen igazodnak Orbánhoz, hanem inkább a Merkel-féle centrizmust erőltetik. Továbbá, hogy kevesebb Brüsszel és több nemzetállam kell, valamint ha ő kilép, akkor lejtőre kerül mostani pártcsaládja. Meg van győződve arról, hogy csak nyerhet. Mert vagy a gyengülő EPP erős embereként nagyobb befolyáshoz jut Európában, vagy új szövetséget hív életre és az már eleve az új az ő elképzeléseihez igazodik. És akkor egyfajta forradalmi vezető lenne az unióban.
Orbán Viktor elszigetelődött az unióban, miután egyetlen millimétert sem volt hajlandó tenni a szervezet felé. Persze érti a mesterségét. Ha valaki látni akarta, miként dolgozik egy élenjáró demagóg, ha bárki próbálja megérteni a populizmus hatását és hatalmát, annak meg kell néznie a miniszterelnök tegnapi beszédét. Orbán zárt hadrendben vezeti a magyar népet az ellenséges Európa ellen, a tét: vér, rög, becsület, büszkeség. Ismét csak bizonyítja, hogy ő a földrészt sújtó populizmus atyja. Az EP nem érdemli meg, hogy kinevessék, mert a vita igazolta, hogy a legkülönfélébb frakciók politikusai nyílt sisakkal csatáznak a legnagyobb baj ellen, ami fertőzésként érte az EU-t. A magyar vezető megmutatta, hogy már nem hajlandó az elengedhetetlen kompromisszumra. Országát elszigetelte. A magyarokat ma nem vennék fel a szervezetbe. Erről kell vele tárgyalni a szavazati jog megvonásának Damoklész kardja alatt.
A Magyarország-jelentés szerzője úgy véli, hogy az uniónak már sokkal korábban meg kellett volna büntetnie az Orbán-kormányt, csak éppen hiányzott hozzá a politikai akarat, főleg a jobboldalon. Sargentini szerint a mai szavazás feltárja, milyen Európát akarnak a pártok. Hogy a Fidesz bírálja a holland zöld politikust, az az interjúalany szerint arra utal: a magyar kormány ideges, mert próbál hibákat találni a dokumentumban, csak éppen hiába. Arra a vádra, hogy nem ült le a vizsgálat során a hatalom képviselőivel tárgyalni, azt válaszolta, hogy felvetette egy ilyen egyeztetés gondolatát, ám az EP illetékes bizottsága, benne a magyar képviselőkkel leszavazta. Így azután úgy hidalta át a helyzetet, hogy januárban eljött Budapestre és akkor találkozott hivatalos személyiségekkel.
Sargentininek továbbra sincs fogalma arról, mi lesz a mai szavazás eredménye. Az biztos, hogy a többség az indítvány mellett van, de teljesen bizonytalan, hogy összejön-e a kétharmad. Minden azon múlik, hogy a kereszténydemokraták elég erősnek érzik-e magukat, mármint hogy túltegyék magukat párt- és hatalompolitikai megfontolásokon. De már öt bizottság is kimondta: meg kell indítani az eljárást a 7-es paragrafus értelmében. És ha a próbálkozás sikeresnek bizonyul, az nyomás alá helyezi az Európai Tanácsot.
Nem lesz könnyű napja ma Manfred Webernek, már megint Orbán Viktorról van szó – írja a vezércikk. A strasbourgi frakcióvezetőre kettős feladat hárul: egyrészt egyben kell tartania a mélyen megosztott néppárti nyájat, másrészt nem égethet fel minden hidat Budapest felé, mert jövőre az EPP rá lehet utalva a Fideszre. A politikus idáig arra az iskolamesterre emlékeztetett, aki térden állva könyörög a renitens diáknak, hogy az mondjon már valamit, hogy miért ne távolítsa el az intézményről, amikor minősíthetetlenül viselkedik, tanulmányi eredményei gyengék és még egy bűzbombát is robbantott a legutóbbi matematika dolgozat alatt. Orbán részéről idáig elég volt némi jelképes gesztust felmutatni és otthon folytathatta, amit addig is csinált. Majd most meglátjuk, ezúttal miként lesz, de a jelek arra utalnak, hogy a magyar politikusnak nem kell mozdulnia, megteszi azt helyette a Néppárt.
A német határnyitás folyománya, hogy már nem a társadalmi közép határozza meg a politikát, és ennek az éllovasa Orbán, aki fullasztó pánikszobává alakította át Magyarországot. Iskolát teremt, amit művel a hatalmi ágak megosztásával. És immár nem csupán Keleten. Az EPP-nek arról kell döntenie, hogy kívánatosnak, vagy éppen ellenkezőleg, veszedelmes fenyegetésnek tartja-e a budapesti víziót, miszerint a magyar modell Európa jövőjét jelenti.
A brüsszeli tudósító kommentárja helyenként nyomasztónak minősíti Orbán Viktornak, Európa rossz szellemének tegnapi, strasbourgi beszédét. Mint kifejti, a magyar vezető kedveli a hatalmat, azzal jó pár ponton autoriter módon visszaél. Még inkább szereti, ha ő áll a középpontban, ha valamely kiélezett viszályról van szó. Ezt jól nyomon lehetett követni az EP plenáris vitájában. A tét igencsak komoly Magyarország számára, ezért azt lehetett gondolni, hogy egy felelős miniszterelnök mindent megtesz az eljárás meghiúsítására. Csakhogy amit mondott, az tudatosan pontosan az ellenkezőjét érte el. Úgy kiosztotta az össze EU-partnert, hogy arra még nem volt példa az Európai Parlamentben. Mintha az ellenség földjén járna, magát pedig minden magyarral azonosította: egy nép, egy führer. Már látni, hogy nem csak az EP, hanem a Bizottság és a tagállamok is sokáig kivártak és csak nézték, amint Orbán egyre távolabb kerül az alapértékektől. A politikus azonban már nem érti, hogy nem róla, vagy a magyarokról van szó, hanem arról, hogy a közösség mindenütt azonos elveken és értékeken alapszik. A magyar eljárás túl későn jön.
A Human Rights Watch és az Amnesty International vezetői arra figyelmeztetnek, hogy ma a kereszténydemokratáknak meg kell mutatniuk, hol is állnak, tehát, hogy nem veszik tudomásul a jogállam megsértését. A vendégkommentárban a két nemzetközi civil szervezet igazgatója, illetve főtitkára, Kenneth Roth és Kumi Naidoo szerint a szavazás jelzi majd, hogy az unió továbbra is a közös értékeken alapszik-e. A fenyegetés nagyon is valós: Magyarországon és Lengyelországban a radikális populisták kizárólagos hatalmat gyakorolnak és ezt arra használták ki, hogy aláássák a jogállamot. Az Orbán-kabinet legutoljára az eleven civil társadalmat és a felsőoktatást vette célba. A lépéseket a választási győzelemmel magyarázza, ám az urnáknál elért eredmény nem állít ki biankó csekket az emberi jogok szétverésére.
Az EU mindezidáig meglehetősen erőtlenül reagált a nyílt magyar tekintélyelvűségre. Most Orbán már ott tart, hogy a határon túl is népszerűsítse az illiberális demokráciát. Ennélfogva fontos vizsga lesz a mai erőpróba. Sajnos, sok kereszténydemokrata pártot jobban érdekli saját hatalmi pozíciónak megtartása, mint az alapértékek megvédelmezése. Ám az végzetes lenne, ha háttérbe szorulna számukra a jogon alapuló rend megőrzése. A CDU-CSU vezetőinek meg kell mutatniuk, hogy mit is akarnak, mert nem egyszerűen a magyar demokratikus értékek forognak kockán, hanem az unió alapelvei.
Fischer Ádám azt sürgeti, hogy az EU álljon Magyarország mellé, mert azt teljesen megmérgezte a populizmus. A világhírű karmester azt látja a világban, hogy populista és nacionalista erők támadják az emberi jogokat, a magyaroknál, olaszoknál, lengyeleknél, az USÁ-ban és másutt. A kommentárban rámutat, hogy korunk legnagyobb gondjait, a klímaváltozástól a migrációig, csakis nemzetközi összefogással lehet orvosolni. Ehhez karmesterre van szükség, akinek a szerepét a magyar-ügyben az unió töltheti be. A karnagy hangsúlyozza, hogy az Európai Parlamentnek joga és kötelessége is segítenie, mármint hogy a magyarok megszabaduljanak saját populista disszonanciájuktól.
Ha ellenőrzés nélkül marad, Orbán Viktor kormánya még jobban aláássa a pluralimust és tovább szorítja a partvonalra a gyenge szavú kisebbségeket. Fischer a Helsinki Bizottság tagjaként a CEU példáján keresztül mutatja be, hogy miért van szükség a munkájukra. Azon kívül igen hasznosnak tartana egy vitát a populizmus igazi veszélyeiről, ideértve, hogy az fajta gondolkodásmód inkább hagyná meghalni a migránsokat a tengeren, semmint, hogy segítsen rajtuk. És ha az EP megszavazza a 7-es paragrafust, az bátorítaná az országot, hogy a kormány gyalázatos propagandája mögé nézzen. Az emberi jogokért dolgozó civileket ma ugyanolyan alapokon támadják, mint a szocializmus, illetve a fasizmus idején. Az autokrata hatalmak ugyanazokat a módszereket vetik be, ismét veszélyben van Európában a szabadság. Az Európai Parlament ma megmutathatja, hogy érti a múltat és az együttműködésre épülő jövőt és kész arra, hogy a történelem jó oldalára álljon.