- Ausztria megszavazza a magyar kormány elleni indítványt, Weber pedig két interjúban is figyelmeztette Orbánt, hogy nem kellene túlfeszítenie a húrt.
- Az európai demokrácia vizsgája, hogy az Európai Parlament elfogadja-e az eljárás megindítását a magyar kormány ellen.
- A néppárti kizárás nem valószínű, mert a konzervatívoknak ez EU-n belüli erőviszonyok fennmaradásához szükségük van a Fideszre.
A CDU változtat eddigi irányvonalán és a párt főtitkára szerint már amellett van, hogy az EU hozzon szankciókat Magyarország ellen, ha az Orbán-kormány nem adja be a derekát a jogállamról zajló vitában. Kramp-Karrenbauer azt közölte, hogy a kereszténydemokraták támogatják a néppárti frakciófőnök, Weber ez irányú álláspontját. Mint emlékezetes, a bajor politikus kijelentette, hogy az EPP tagjaival sem tesznek kivételt a demokrácia alapkérdései kapcsán. Továbbá ha a magyar fél, nem tágít, akkor a képviselőcsoportnak egyértelműen ki kell mondania, hogy az alapvető normák nem képezik vita tárgyát. A Néppárt számára a helyzet kényes, mert esélyei romlanának a jövőre esedékes európai választáson, ha kilépne a Fidesz. És arra rámehet az is, hogy a konzervatívok jelöljék a Bizottság következő elnökét. A CSU tartományi frakciójának vezetője a múlt héten még óvott attól, hogy az EP elítélje a magyarokat.
Az európai konzervatívok strasbourgi frakcióvezetője újból kompromisszumra szólította fel Orbán Viktort. Weber óva intette Magyarországot a szankciós eljárástól, de jelezte, hogy az mindenképpen megindul, ha a kormányfő nem módosít a politikáján. Mint mondta, az várja a kormányfőtől, hogy az közeledjen az uniós partnerek álláspontjához. Ám ha nem ez történik, akkor a Néppárt kénytelen lesz kinyilvánítani, hogy az értékek ügyében nincs alku. Weber már a múlt héten is hasonlóképpen nyilatkozott. A bírálat értékeléséhez azt is figyelembe kell venni, hogy a bajor politikus bizottsági elnök akar lenni.
Manfred Weber elárulta, hogy a Néppárton belül éles bírálatot váltott ki a magyar helyzet és egyben megismételte, hogy engedményeket szorgalmaznak Orbán Viktor részéről. Hangsúlyozta, hogy az alapértékek ügyében egyetlen tagpárt sem számíthat különleges elbánásra. Ennek megfelelőn nagyon kíváncsiak arra, hogy mit mond ma a kormányfő, akinek reagálnia kell a Bizottság által kezdeményezett szerződésszegési eljárásokra a menedékjog, a Stop, Soros és a civilek ügyében. A politikus jelezte, hogy az EPP támogatja mindhárom indítványt. Ha a magyar megnyilvánulás csalódást okoz, akkor igen kemény vitára kell felkészülni az este a frakcióban, mert az alapértékekről nincs alku. Weber nem akart elébe vágni annak, hogy kizárják-e Fideszt a pártcsaládból. Először hallani akarja, hogy mit mond Orbán. Emlékeztetett arra, hogy a Belügyi Bizottságban a konzervatív képviselők fele megszavazta a Sargentini-jelentést. Arra a megjegyzésre, hogy Orbán nemrégiben találkozott Salvinival, a bajor vezető kizárta mindenfajta együttműködés lehetőségét a szélsőjobbal.
Az osztrák kancellár elhatárolódott Orbán Viktortól, és azt közölte, hogy pártja megszavazza az eljárás megindítását Magyarország ellen. Azt is támogatja, hogy ha beindul a mechanizmus, akkor arra az időre függesszék fel a Fidesz tagságát a Néppártban. Idekapcsolódik, hogy a szélsőséges Osztrák Szabadságpárt elnöke együttműködést ajánlott Orbán Viktornak Strasbourgban. Strache felkérte a magyar vezetőt, hogy az lépjen át a Nemzetek és Szabadság Európájának frakciójába, oda, ahol az FPÖ mellett Le Pen pártja, és Salvini idegenellenes Ligája is van. Az osztrák alkancellár egyben teljesen érthetetlennek tartja, hogy a CDU megtorlást helyezett kilátásba a magyar kormánypárt ellen, ha a miniszterelnök nem tér jobb belátásra a jogállamiság ügyében.
A kommentár örvendetesnek nevezi, hogy Európa végre védekezik Magyarország ellen, miután az Orbán-féle illiberális politika azzal fenyeget, hogy szétveri az EU értékalapjait. Magyar civil szervezetek nemrégiben elmesélték Brüsszelben, miként packázik velük a hatalom, miként fenyegeti őket. Egyébiránt már nem sok NGO maradt. Ezzel szemben az unió csak nézi, hogy egyik tagja teljes sebességgel csúszik át a jogtalanság uralmába. Pedig a kormány a nyáron csak ráerősített az elnyomásra, pl a Stop, Sorossal. De most az Európai Parlamentnek jelzést ad, hogy ellenáll. Itt van az ideje.
Hogy átmegy-e a javaslat, az azon múlik, hogy miként foglal állást a Néppárt. A Belügyi Bizottságban a pártcsalád kellős közepén húzódott a választó vonal. Így most talán a legfontosabb vizsga előtt áll a frakcióvezető, mert bizonyítania kell, hogy a szívén viseli a közösség értékeit. Kiderül, hogy Weber mennyire távolodott el saját álláspontjától, hiszen korábban Orbán szekerét tolta. Legújabban viszont már engedményeket követelt a magyar vezetőtől. Természetesen azt nem lehet várni, hogy a miniszterelnök egyetlen tollvonással visszavonja az összes jogsértő törvényt. Ám a liberális demokráciától már sokkal messzebbre került, mint ahogy azt sokan gyanítják. Vagyis Weber akkor volna hiteles, ha megszervezné a többséget a miniszterelnökkel szemben. Orbán szét akarja verni az európai alapokat, de az uniónak megvannak a fegyverei, hogy megvédje a fundamentumot. Legfőbb ideje, hogy bevesse ezeket a fegyvereket.
A jelentés azt emeli ki Kovács Zoltán hétfői brüsszeli sajtótájékoztatójából, hogy a Sargentini-féle helyzetfelmérés egy sor hazugságot és tévedést tartalmaz, továbbá hogy az EU igazi baja az illegális bevándorlás és abban a kormány nem enged. A szóvivő élesen bírálta, hogy az EP kezdeményezésére szankciós eljárás indulhat Magyarország ellen. Viszont közölte, hogy bármiként is dönt az EP holnap, a magyar fél támogatja Weber jelölését a Bizottság elnöki tisztére. Ellenben azt hangoztatta, hogy az Európai Parlament törvényszékként akar eljárni a magyar ügyben, miközben az annak alapjául szolgáló dokumentum rég lezárt vitákat érint, ráadásul sérti a magyar népet, miután annak 80 %-a a kormányt támogatja ebben a kérdésben. Ugyanakkor jelezte, hogy a Fidesz nem kívánja elhagyni az EPP-t. Egyidejűleg azonban sürgette, hogy az unió védje jobban a külső határait. A tudósítás hozzáteszi, hogy a Néppárt ma este alakítja ki álláspontját a holnapi szavazás előtt. A döntő momentum előreláthatólag az lesz, hogy milyen engedményeket tesz Orbán a mai vitában.
Orbán Viktor, aki szinte teljhatalmat épített ki oly módon, hogy liberális nemzetközi elitként támadta az EU-t, most ugyanannak az elitnek egy részére számít, hogy az védje meg őt, miután a szervezet el akarja ítélni. A politikus valószínűleg sértetlenül kerül ki az erőpróbából, mivel kitűnően tudja felmérni, hol húzódnak a határok, amelyek még elviselhetőek a nyugati demokrácia szemszögéből. A sikerhez fontos, hogy jó kapcsolatok fűzik a konzervatívokhoz. A szavazás tétje, hogy mennyire képes az unió ellenőrzés alatt tartani a nacionalistákat. Mai beszédében várhatóan támogatói egy részéhez fordul, ideértve a CDU-t, a brit torykat és az olasz szélsőjobboldali Ligát. Továbbá feltehetőleg megígéri, hogy visszacsinálja a bírált intézkedések egy részét, pl. a civilek és az egyetemek ügyében – közölte egy strasbourgi illetékes.
De ha meg is lesz a többség és beindul a jogállami eljárás, a viszály alighanem segít Orbánnak, mert legfeljebb politikai stigmára kell felkészülnie, az EU-nak nehéz lesz keresztülvinnie a szankciókat, így a szavazati jog felfüggesztését. A Néppárt egyik vezetője úgy jellemezte a kormányfőt, hogy az a pártcsalád egyik leghűségesebb tagja, nem úgy, mint a lengyel PiS, amely ugyan más frakcióhoz tartozik, de jó ideje még válaszolni sem hajlandó Brüsszel aggályaira. Ellenben a magyar vezető mindig tudta, mikor kell visszakozni. A német koalíción belüli feszültség szintén jól jön neki, mert az őszi bajor választások közeledtével – EU-tisztségviselők szerint – Merkel és a CSU aligha teszik próbára törékeny szövetségüket. Ezzel együtt fokozódik a nyomás az Európai Néppártra, hogy foglaljon állást a Fidesz ellen. Orbán támaszkodhat az osztrák, lengyel, szlovén nacionalistákra, valamint az olasz Ligára, továbbá a brit konzervatívokra is. Utóbbiak bejelentették, hogy az uniónak nem kellene beavatkoznia belügyekbe.
Orbán Viktor szövetségeseinek fogy a türelmük. A Néppárt megosztott a magyar politikus egyre erősödő tekintélyelvűsége láttán. Így a kérdés az, hogy vannak-e még barátai a kormányfőnek az EU-ban? A konzervatívok idáig felbecsülhetetlen támogatást jelentettek neki, ám az említett klubból nem mindenki boldog amiatt, hogy közösködnie kell vele. Miután nekiment az európai összefogás híveinek, illetve a liberálisoknak, igencsak eltérő a megítélése a frakción belül. Egy brüsszeli illetékes úgy látja, hogy a pártcsalád kettészakadt az ügyben, mit is csináljanak vele. Sokaknak már elegük van belőle, így most vizsgázik, hogy az EPP mennyire áll ki mellette.
Bennfentesek szerint nem lehet előre megmondani, hogy a konzervatívok közül mennyien voksolnak a jogállami eljárás megkezdésére, illetve az ellen. Ám a szavazás kellemetlen fényt vet Orbán néppárti tagságára. Elsősorban az északiak és a Benelux-pártok sürgetik, hogy rakják ki és most már a német és osztrák képviselők közül is sokan csatlakoznak hozzájuk, főleg a CEU miatt. Védelmezői közé tartozik a frakcióvezető Weber, de ez az ügy most veszélyezteti a szándékát, hogy ő legyen a Bizottság következő elnöke. Így ha a magyar vezető ma botrányt kelt Strasbourgban, akkor mehet a levesbe, mert elveszti az utolsó szövetségeseit is.
Vagyis a szavazás fokmérő lesz, hogy mennyire tolta ki a Néppárt toleranciájának határait. De még ez esetben sem volna könnyű túladni rajta. Leléphet azonban a szabad akaratából is, hiszen már jelezte, hogy esetleg átigazol az euroszkeptisok táborába. Az EPP számára épp olyan kockázatos lehet megszabadulni tőle, mint bent tartani. Ahogy egy illetékes mondta: nem akarnak mártírt csinálni belőle, mert az csak a kezére játszik.
Egyelőre nem lehet megjósolni, mi lesz a holnapi szavazás kimenetele az Európai Parlamentben, de ha beindul az eljárás, az azt jelzi, hogy az EU az eddigieknél sokkal határozottabban reagál az orbáni jogsértésekre és az állítólagos korrupcióra. A képviselőkre mindenesetre nyomás nehezedik, hogy hagyják jóvá a jelentést. A magyar vezető várhatóan élvezi a Néppárt egy részének támogatását. Várhatóan harcias beszédet tart a plénum előtt. Maga Sargentini azt mondja, a tények nem hazudnak, így Magyarországon valóban fennáll az európai értékek komoly és módszeres megsértésének veszélye. Ezért igen fontos, hogy az EP-ban minden tag nyilvánítson véleményt, a tartózkodás nem segít. Annál is inkább, mert Orbán teljes lendülettel távolodik a demokráciától.
Mráz Ágoston Sámuel, az állam által finanszírozott Nézőpont Intézet igazgatója ezzel szemben úgy ítéli meg, hogy a folyamat csak Orbán népszerűségére erősít rá idehaza. Ajándék neki, mert igazolja a kampányt, hogy külső támadás éri az országot és annak függetlenségét. Weber arra hivatkozva védi a magyar kormányt, hogy a Brexit kiinduló pontja az volt, amikor Cameron úgy határozott: kilépteti a torykat a Néppártból, és nem volna jó, ha ugyanez megismétlődne a Keleten is. Sargentini mindenesetre érdekesnek tartja, hogy May úgy érzi: Orbán támogatja a brit kiválásról folyó tárgyalásokon.
Az európai liberálisok fellélegeztek, mert Svédország kivédte a szélsőjobb rohamát, de meddig? – kérdezi a vezércikk. A bizakodásra némi alapot ad, hogy a Svéd Demokraták a várakozásokkal ellentétben nem tudtak előretörni, azaz sikerült korlátok között tartani a tömeges bevándorlás okozta politikai károkat. A választók több mint egyötöde elutasította a nacionalista és idegengyűlölő alternatívát. Ám ezzel együtt politikai zűrzavar alakult ki, mert roppant mód meggyengültek a közép erői. Így nehéznek ígérkezik a kormányalakítás.
Akárhogy is van, Svédország az új európai politikai valóság része lett: a szélsőjobbosok jó kilátások elé néznek, ha a hagyományos pártok tovább gyengülnek. Így van ez a németeknél, franciáknál, spanyoloknál. Az olaszoknál és osztrákoknál a bevándorlás-ellenes körök már benn vannak a hatalomban, a magyaroknál és a lengyeleknél pedig tekintélyelvű szenvedéllyel irányítanak. A liberálisok már rég megadták magukat a migráció ügyében. Jó ideje nem jönnek ugyan tömegek, de a beilleszkedés továbbra is nehézkes. A szélsőjobbosok táplálják a félelmet az iszlámra és a bűnözésre hivatkozva, álhíreket terjesztenek. Szóval a liberális demokrácia győzelme minden, csak nem biztos. Ennél fogva a svéd eredmény alap a megkönnyebbülésre, de nem az elégedettségre.
A migráció kényelmes politikai eszköz az olyan nacionalista vezetők számára, mint Orbán, Kaczynski és Fico, fizikailag megtestesítik az, ami elválasztja a földrész két felét. A kelet az értékek és a nemzeti identitás dolgában nem mozdult az évek során. A kvóta körüli vita azután felszínre hozta, hogy az új tagok még a demokráciát is másként határozzák meg. Magyar diplomaták már nyíltan beszélnek a magyar modellről, az orbáni kulturális ellenforradalom legújabb szakaszáról. Az a képzet, hogy Európa veszélyben van, lehetővé tette az Orbánok és Kaczynskik számára, hogy az ostromlott mentalitást nyomják a migráció és a társadalmi értékek kapcsán, politikai erőt kovácsolva a kérdésekből. Európa legsötétebb múltját idézi, hogy ördögnek állítják be a menekülteket és a zsidókat. Magyarországon a miniszterelnök nyíltan antiszemita jelképeket vet be, pl. amikor a „bolygó zsidó”-ra utalt a Soros elleni kampány során.
A nyelvezet megdöbbentő, de Brüsszel kénytelen rájönni, hogy a nacionalista kormányok odahaza éppen emiatt népszerűek, amit azután a sajtó és az államapparátus fölötti ellenőrzés kiterjesztésére használnak fel. Az alapító tagok most azon tanakodnak, az EU-ban, hogy mitévők legyenek az illiberális keleti demokráciákkal, miután főként a migráció ügyében másutt is egyre nagyobb visszhangra talál azok mondandója. És már nem igaz, hogy Orbánt féken lehet tartani a brüsszeli pénzekkel. Egy magas rangú német diplomata szerint a politikus el van szánva arra, hogy exportálja elméletét, amit támogat az osztrák Szabadságpárt, valamint az olasz Liga. Seehofer nyíltan lázad Merkel ellen, ugyanazt szajkózza, mint Budapest és Bécs, mármint hogy le kell zárni a határokat.
Ebben a helyzetben a Nyugat három dolgot tehet: közvetlenül szembeszáll, megpróbálja megbékíteni a Keletet, illetve megkísérelheti, hogy korlátok között tartsa annak mind nagyobb befolyását és azután az időre játsszon. Az európai liberálisok vezére, Verhofstadt szerint csakis az első út járható a magyar és a lengyel fenyegetés miatt. Vagyis itt Brüsszelnek a sarkára kell állnia, mert a tét a liberális demokrácia és a szabályokra épülő nemzetközi rend. Hírek szerint azonban még Juncker is megnyerhetetlennek tart egy ilyen harcot.
A következő opció, hogy tartsák korlátok között Orbánt és Kaczynskit, mielőtt azok teljesen elszabadulnak. Ilyen drákói intézkedés volna, hogy az anyagi támogatást a jogállami feltételek betartásához kötik, ám az visszaüthet, mert arra hivatkozva Budapest, valamint Varsó felszítja nacionalista érzelmeket. Marcon a mag-Európát javasolja megoldásként, ám ez a liberálisok és a szövetségi EU hívei számára a vég kezdetét jelentené. Annál jobban örülnének neki a populisták, hiszen az egyenlő volna azzal, hogy a hangsúly eltolódik a nacionalista illiberalizmus javára. Súlyosbítja a helyzetet, hogy az Európai Néppárt védi a Fideszt, noha a Freedom House szerint Magyarországon sokkal rosszabb a demokrácia állapota, mint a lengyeleknél.
Ily módon most Európa valószínűleg egy évtizeden át birkózik majd a kelet-nyugati viszállyal, a végső kimenetel feltehetőleg attól függ, hogy az EU mennyire képes szavatolni a jólétet és a biztonságot. Egy szakértő szerint a nagy próbakő a következő gazdasági visszaesés lesz, mármint, hogy az unió képes lesz-e megmentőként feltűnni a színen, nem pedig a bajok forrásaként. Akkor a Kelet nagy gondokkal kerül szembe, a régi Európa viszont jelentős esélyhez jut ezáltal.
