- Egy befolyásos német Európa-politikus szerint ezúttal valószínűleg a néppárti tagság sem húzza ki a bajból a magyar miniszterelnököt;
- A zöldek strasbourgi csoportjának társelnöke arra figyelmezteti a konzervatívokat, hogy határolódjanak el a magyar kormánytól, ha nem akarnak visszaesni jövőre az EP-választáson;
- Ha ma a Svéddemokraták futnak be a választáson, az felbátorítja Orbánt és a hasonszőrűeket.
A német konzervatívok legtekintélyesebb EP-képviselője úgy látja, hogy Orbán Viktor a jövő szerdán semmilyen belátásra nem számíthat Strasbourgban, így egyre közeleg, hogy jogállami eljárás induljon a magyar kormány ellen. Elmar Brok szerint ezen semmit sem változtat, hogy a Fidesz az Európai Néppárt tagja, mert még ez a státusz sem teszi lehetővé, hogy bármilyen engedményt kapjon. Az újság rámutat, hogy a bírálók szerint a miniszterelnök korlátozza a véleményszabadságot, akadályozza az igazságszolgáltatás, valamint a civil társadalom tevékenységét és megsérti a kisebbségek, illetve a menekültek jogait.
A zöldek strasbourgi társ- reméli, hogy Juncker a jövő héten, az unió helyzetéről tartandó értékelésében kitér a magyar, a lengyel, sőt esetleg a román jogállam helyzetére is, mert hogy itt jelenleg alapkérdésről van szó. Ska Keller rámutatott: az EU a demokráciára épül, és az veszélyben van több tagállamban is. Nagy kérdés, hogy Európa miként reagáljon rá. A politikus külön is roppant izgalmasnak nevezte, hogy a konzervatívok miként voksolnak majd a Magyarországról szóló jelentés ügyében. Reméli, hogy a Bizottság vezetője kritikus lesz Orbánnal, hiszen neki a tisztségéből következően a közös jogot és értékeket kell védelmeznie. Márpedig a magyar kormányfő megszegi azokat.
Keller úgy érzékeli, hogy mind inkább kiszivárog: az európai konzervatívok mennyire dühösek a magyar miniszterelnökre. Mint mondta, valóban itt az ideje, hogy tisztázzák a viszonyukat vele. Ha nem teszik, abból gondok lesznek az EP-választás kampányában, hiszen a választóik felteszik nekik a kérdést, hogy miként közösködhetnek olyasvalakivel, mint Orbán? Továbbá ha Weber a jogállami eljárás megindítása ellen szavaz, akkor onnantól kezdve aligha képes meggyőzni bárkit a középbalon, hogy támogassa a Bizottság elnöki teendőiért folyó versenyben. A kellő többség még messze van számára, ráadásul nem zárta ki, hogy nem pályázik a szélsőjobb voksaira. Pedig a zöld EP-képviselő szerint a konzervatívoknak rá kellene döbbenniük, mennyit veszítenek, ha egyre jobbra tolódnak.
Egy svéd jobboldali képviselő arra figyelmeztet, hogy országában a mai választás tétje valójában nem a migráció, hanem az EU, és ha a szélsőségesek futnak be, az felbátorítja populista barátaikat a magyaroknál, lengyeleknél, cseheknél, olaszoknál és briteknél. Anna Maria Bildt, aki nemrégiben Fidesz-körökben felháborodást keltett, mert nyilvánosan követelte, hogy rakják ki a pártot az európai konzervatív pártcsaládból, megállapítja, hogy ezúttal nem a jobb- és baloldal küzd egymással, az ország válaszúthoz érkezett. A kérdés az, hogy marad-e a nyílt társadalom. A közbeszédet napjainkban a szélsőjobbos Svéddemokraták szabják meg, és ők azt hajtogatják, hogy a migránsoknak haza kell menniük. Láthatólag az emberek érzelmeire játszanak, megoldást persze nem kínálnak.
Valójában Svédországban már nincs menekültválság, az idegenek beilleszkedésével van baj. A kormány a támogatásokra összpontosít, nem az álláshelyek teremtésére, ugyanakkor elhanyagolja a törvények betartatását. Emiatt elhanyagolt külvárosi részek alakultak ki, fellángolt a feszültség. A jobboldal hívei meg akarják büntetni a hatalmat a nyugtalanságért, de ez veszélyes. A választás képes megbénítani a politikai rendszert, jelen állás szerint a szélsőségesek nélkül szinte lehetetlen kormányt alakítani. Igen fontos, hogy Svéddemokraták ki akarják léptetni az országot az unióból, miközben a GDP csaknem 40 %-a az európai kivitelnek köszönhető.
De az embereknek fogalmuk sincs arról, mennyire fontos az integráció, természetesnek veszik a liberális demokráciát, a békét. Azon kívül a törvénytisztelő svédek, akik nettó befizetők a közösségben, úgy érzik, hogy becsapják őket, amikor más államok nem hajlandók átvenni a menedékkérők rájuk eső részét. Azonban idáig a szélsőségesek megnyerték a kommunikációs csatát. Itt az ideje Európa hívei kiálljanak az EU-ért, mert vagy mernek harcolni az értékekért és a tagság előnyeiért, vagy tűrik, hogy a populisták lerombolják a rendszert.
A német közszolgálati média arról ír a ’Keleti ígéret, nyugati önhittség’ c. cikkben, hogy az új tagállamokban mások az emberek, mint Nyugaton. Realisták, számukra az idealizmus a pokol kapujával egyenlő. A szerző, Boris Kálnoky, a Welt magyarországi tudósítója, úgy véli a szászországi események után, hogy Németországban a keletnémet ugyanolyan pejoratív szó lett, mint a kelet-európai. Mert az ottani népek különböznek tőlük, és ez baj, mert mindenkinek olyannak kell lennie, mint a Wessik. A szemükben a keletiek szellemileg és erkölcsileg visszamaradottak, ostobák vagy gonoszok, vagy a mind a kettő egyszerre. A tekintélyelvűség rasszista és idegengyűlölő rabszolgái, tőlük idegen a demokrácia. Még sokat kell tanulniuk, amíg annyira felvilágosultak lesznek, mint egy sor írás szerzői. Továbbá feltehetőleg azért vannak tele gyűlölettel, mert nem dolgozták fel a múltat és mentálisan még mindig a kommunizmusnál, netán a fasizmusnál tartanak.
Hasonló vita zajlik Magyarországon is: miért annyira vakok ideológiailag a nyugatiak, hogy nem látják a fától az erdőt? A korábbi keleti tömbben az emberek más körülmények között nőttek fel. Mindig is tudták, hogy a sajtó és a politika hazudik, hiszen diktatúrában éltek. Ezért ösztönösen gyanakvóak a médiával és a kormánnyal szemben. Nem arról van szó, hogy engedelmesek a hatalom iránt, csak elfogadják azt, mert nem akarnak bajt. A gond ott kezdődik, amikor egy párt elfogadhatatlan módon irányítja az országot. Pl. ha több százezer menekült özönlik be az országba. Nos, akkor az elégedetlenség akár a robbanásig fokozódhat. Az embereknek megvan a saját véleményük a valóságról, nincs szükségük fentről érkező magyarázatokra. És könnyen a migránsokat teszik felelőssé a problémákért, még akkor is, ha azok többsége rendes, jóravaló.
A nyugatiak ezzel szemben a beléjük nevelt eszményeken át látják a világot, nekik az „értékek” a fontosak. Ugyanakkor Keleten az emberek nem gondolják, hogy egyenlők volnának. A politika számukra nem a szolidaritásról szól, hanem a hatalomért és érdekekért vívott küzdelemről. Azt mondják, a sekélyes közhelyeket már ismerik a szocializmusból.
