- A menekültválságon elbukhat az unió, de még messze nem biztos, hogy jövőre a populista demagógok futnak be, mert a francia elnök ki tudja húzni a méregfogukat.
- Orbán és Salvini: egy gyönyörű férfibarátság kezdete? Aligha, viszont a szélsőséges német AfD főnöke nagyon is üdvözli, amit a magyar kormányfő művel a migránspolitikában.
- Menekülés a nyomor és a munkanélküliség elől: hivatalosan 84 ezer magyar dolgozik Ausztriában, de ebben nincsenek benne azok, akik feketén vállalnak munkát - annak minden hátrányával együtt.
A spanyol diplomácia nem ért egyet az amerikai elnökkel abban, hogy Ausztriát, Olaszországot és Párizst 20 év múlva teljesen átformálják a muzulmán bevándorlók, viszont úgy látja, hogy migrációs válság széteséssel fenyegeti az uniót. Bécsi látogatása során Borell kifejtette, hogy nagyon nehéz lesz közös megoldást találni a nehézségekre, hiszen itt egy szociális és kulturális problémáról van szó, amely sokkal erősebben érinti az embereket, mint annak idején a pénzügy válság. Ezúttal az identitás a kérdés, és ennél a pontnál könnyű az embereket manipulálni, mondván, hogy milliók özönlenek be, tönkreteszik a civilizációnkat. Orbán Viktor csak keresztényeket fogadna be, Lengyelországnak nincs baja a Fülöp-szigetekről érkező munkaerővel, csak az katolikus legyen. Miközben főként a német és a spanyol gazdaságnak nagy szüksége volna pótlólagos munkáskezekre. Ugyanakkor meg kell oldani Afrika bajait, mert különben megindulnak a milliók.
A miniszter egyetért az olasz kormánnyal abban, hogy a többiek magára hagyták az országot. De úgy gondolja, hogy valaki jogosult-e a menedékre, azt gyorsan el kell dönteni, nem húzódhat az eljárás négy évig, amennyi jelenleg Olaszországban az átlagidő. Spanyolországban 40 ezer kérelem vár feldolgozásra. Azt viszont igen nagy gondnak tartaná, ha visszaállítanák az európai belső határokat. Ugyanakkor, amikor azt hallja, hogy Orbán Viktor az ellenségének nevezi a francia elnököt, az pedig készséggel elfogadja ezt a szerepet, akkor csak kérni tudja mindkét politikust, hogy hagyják abba ezt a stílust.
A kommentár szerint Macronnak igaza van, amikor felveszi az Orbán és Salvini által odadobott kesztyűt, mert az erő jelenti az egyetlen jó választ a jobboldali populistákkal szemben. A frontvonalak mindenesetre kialakultak: az egyik oldalon vannak az illegális bevándorlás terminátorai, akik az illiberális demokráciával próbálkoznak országukban. A másik térfélen találhatóak a „bevándorlás pártfogói”, akik, mint a francia államfő, igazi demokratáknak tekinthetik magukat. Értik, hogy kompromisszumokkal lehető előrevinni az EU-t. A nagyszájúak segíthetnek megnyerni a szavazókat, de ritkán járulnak hozzá a bajok megoldásához.
És ha más nagyszájúakról esik szó: Orbán és Salvini egyfolytában úgy állítja be, mintha ők lennének az új álomcsapat, a Nyugat populista megmentői. Ha nem volna olyan szomorú, még nevetni is lehetne rajtuk. Őket ugyanis kizárólag az ellentmondást nem tűrő, megszállott és gyűlöletes stílus köti össze. Igazából azonban céljaik teljesen eltérőek. A menekültek szétosztását illetően Salvini álláspontja közelebb áll Merkeléhez, mint a magyar politikuséhoz. Ez az ellentét alááshatja a populista szövetséget, Macron éppen erre játszik. De valakinek végre meg kellene szorongatnia az ellenfelet, nem pedig hagyni, hogy a Liga, az AfD vagy éppen a Fidesz szabja meg az irányt.
A bejáratott, hagyományos pártoknak nem szabadna átvenniük az egyetlen témára összpontosító erők stílusát. Azt kell csinálniuk, amit a francia elnök: nekimenni azok szívtelenségének. Az európai csendes többség igényel valakit, aki átveszi a vezetést. Aki harcol az értékekért, aki hajlandó nyílt sisakos csatára az eszmék párbajában. Ez pedig Macron. A másik oldalon azt látni, hogy a populisták nem sokat tudnak felkínálni. Nincs fogalmuk a konstruktív kormányzásról olyan ügyekben, mint a munkanélküliség, a klímaváltozás és a szegénység. A francia államfő kész megvívni a döntő csatát, mert tisztában van azzal, hogy Európa jövője attól függ, az emberek többsége felismeri-e a jobbos populisták hozzá nem értését és ellentmondásait.
A tévé olyan randevúként mutatja be Orbán és Salvini első találkozóját, mint amely kivételesen jól sikeredett. Rámutat, hogy a bimbódzó kapcsolat a két szélsőjobbos figura között egy új politikai férfibarátság kezdetének tűnhet, de lehet, hogy trójai ló lesz belőle az EU vezetői számára, akik egykor attól tartottak, hogy a Brexit szétszakítja a szervezetet. Közben szélsőséges pártok azt remélik a jövőre esedékes európai választásoktól, ott majd előretörnek és ily módon jelentős mértékben bele tudnak szólni a dolgokba, legfőbbképpen a migráció ügyében. Vagyis az uniót éppen azok fenyegetik, akik belülről igyekeznek megváltoztatni.
Ám az egység nincs meg ezen erők között, de éppen az Orbán-Salvini-kapcsolat mutatja, hogy egyre nagyobb az igény rá. A magyar és az olasz kormány két éve többször is összetűzött, mert Magyarország nem volt hajlandó átvenni menedékkérőket. Az érintett pártok közti kétoldalú együttműködés, a szavazópolgárok közönye és a választási rendszer folytán azonban a populisták kulcspozícióba kerülhetnek. Mert már egy erős kisebbség is megakadályozhatja az EP-ben az érdemi munkát. Abból pedig hosszú távon nagyobb változások sülhetnek ki. Csak kérdés, hogy akarnak-e, tudnak-e majd kooperálni az euroszkeptikusok. A szóban forgó erők közül többen számítanak Steve Bannon-ra. Salvini, aki már találkozott is vele, szintén a populisták összefogását szorgalmazza. A CDU-s Elmar Brok azonban úgy számol, hogy a végén az Európa-barát tábor kerekedik felül. Annál is inkább, mert sok jobbos tömörülésnek legalább annyi gondja van egymással, mint az EU-val.
A szélsőséges német AfD vezére úgy véli, hogy a tagállamokból érkező bevándorlással lehet megoldani az ország munkaerőgondjait, mert a fiatal magyar, lengyel vagy olasz vendégmunkások ellen senkinek sincs kifogása. Gauland ugyanakkor bírálta a zöldeket, a Baloldali Pártot, az egyházakat és a szakszervezeteket, mert azok szerinte nem a gazdasági problémák felszámolásán dolgoznak, hanem azon, hogy elősegítsék a tömeges bevándorlást – idegen kultúrákból. De hogy kik jöhetnek, azt a németeknek kell megszabniuk. Kifejtette, hogy chemnitzi zavargásokhoz a kancellár menedékpolitikája vezetett. Attól ugyanakkor elhatárolta magát, hogy jó páran a hitleri karlendítést mutatták be a jobboldali tüntetéseken. Hangsúlyozta, hogy forrófejű szélsőségesek, illetve huligánok kihasználták az aggódó helyi polgárok megmozdulását.
Nagyon is helyesli, hogy Orbán Viktor kerítést épített, mert Európát erődnek kell tekinteni, miután az afrikai államok képtelenek megállítani az elvándorlást. Viszont aki nem kap menedéket, azt ki kell toloncolni. Mert ha maradnak, az aláássa a jogállamot. Azzal ugyanakkor egyáltalán nem ért egyet, hogy az AfD különösebben szélsőséges volna. Egyébként úgy gondolja, hogy a párt már most is a kellő irányba tudja terelni a többieket, ezért nem törekszik okvetlenül koalícióra a jövő hónapban esedékes bajor választások után. De országos szinten is csak akkor célozzák meg a kormányzást, ha képesek érdemben befolyásolni az ország irányítását.
Vannak kelet-európaiak, akiknek sikerült jó helyet megcsípniük az osztrák munkaerőpiacon, mások a feketegazdaságban próbálkoznak egy pár euróhoz jutni, ám ezeket az embereket sokszor igencsak kizsákmányolják. Utóbbiak többnyire bolgárok és románok, de akad köztük magyar és szlovák is. Ők akár már 5 eurós órabérért is elszegődnek bármilyen munkára, de három eurós fizetségre is van példa. Az új tagállamokból 300 ezren dolgoznak Ausztriában. A kedvező esetek közé tartozik a 41 éves Szűcs Gábor, aki orvosi segédeszközöket gyárt Bécsben, így már nem kell Magyarországon az egyik állásból a másikba rohangálnia, miután egyetlen bér nem elegendő a megélhetéshez. Az osztrák hatóságoknál bejegyzett magyarok száma jelenleg 84 ezer, 30 ezren naponta ingáznak, de a határellenőrzés miatt nekik korán kell kelniük. Az osztrák cégeknek kapóra jönnek, mert képzettek, ám az építőiparban és az otthoni ápolásban keresettek azok is, akiknek nincsen szakmájuk. A határ menti kereskedelemben és vendéglátásban nagy szükség van az olyanokra, akik beszélnek magyarul, mert a vásárlók átjárnak Ausztriába. Vagyis az osztrák gazdaság nagy hasznot húzott a keleti bővítésből.
Vannak persze árnyoldalak is, ezt érzik azok az osztrákok, akik az olcsóbb konkurencia miatt kiszorulnak a munkaerőpiacról. Rájuk hivatkozva kérdőjelezte meg az FPÖ elnöke a szabad mozgás intézményét, bár egy szakértő szerint ilyen eset alig-alig fordul elő. Ezzel együtt az osztrák kormány a családi segély csökkentésére készül, hogy az ország ne legyen annyira vonzó a keleti vendégmunkások számára. Ám ennek beláthatatlan következményei lennének, pl. a betegellátásban. Ugyanakkor a statisztikák azt igazolják, hogy a mezőgazdaságban az idegenek az osztrák fizetésnek átlagban csak a felét kapják meg, de így is rengeteg a jelentkező. Miközben egyáltalán nem biztos, hogy a végén meg is kapják a pénzüket, főleg ha illegálisan alkalmazzák őket és nem beszélnek egy szót sem németül. Egyes cégek pedig ilyen-olyan adminisztratív okokra hivatkozva nem adják meg a megfelelő bért, de a hazai alacsony keresetek miatt a keleti munkavállalónak még így is megéri. Főként, ha a szegénység vagy az állástalanság az alternatíva.
